„Le a status quóval!” – Az amerikai választók rendszerellenes lázadásának romániai hatása is lesz

Ezt, velem az élen, sokan benézték. Győzött Trump. Nem kicsit, hanem nagyon! Nemcsak az elektorok nagy részét nyerte meg, hanem a többségi szavazatot is (ami a republikánusoknak az utóbbi 30 évben csak egyszer sikerült). Ezenfelül szenátusi többséget is szerzett, a kormányzói székek többségét is megnyerte, és – bár a cikk írásakor még nem végleges –, valószínűleg a parlamenti mandátumok többségét is behúzta. Ezt kiegészítve azzal, hogy a legfelsőbb bíróság 9 bírájából 6 a republikánusok felé hajlik, kimondható, hogy Trump totális nyertese ennek a választásnak: övé a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató ága is a kormánynak. Ilyen konszolidált hatalma a republikánus pártnak utoljára 1984-ben volt, amikor Ronald Reagan a második mandátumát szerezte.

Azért mondom, hogy nagyon benéztem, mert még pár napja arról cikkezett a CNN-től a Transtelexig mindenki, hogy ez lesz minden idők egyik legszorosabb választása. Ezzel szemben

kb. 5 millió szavazattal előzött Trump. Hogy lehetett ekkorát tévedni? 5 millió ember nem nő ki a fű alól egyik napról a másikra.

Ehhez hozzávehetjük, hogy nem is ez az első alkalom: 4 éve is hihetetlenül alábecsülték Trump szavazótáborát, és 8 éve pláne. De ez nemcsak egy amerikai jelenség: ugyanígy okozott meglepetést a romániai választásokon az AUR 4 éve, a Mi Hazánk a magyarországi választásokon 2022-ben. Sőt, idén nyáron az európai parlamenti választásokon is egy szélsőjobbra tolódás következett be, amely nagyobb lett, mint amit a felmérések jósoltak.

Arra, hogy miért tévednek ekkorákat az előzetes felmérésekben mindenhol a világban, rengeteg magyarázat van: hogy a pártpreferencia közvélemény-kutatásokat súlyozni kell, hogy egyes rétegeket nem lehet elérni, a telefonos felmérés gyengébb, mint az internetes, vagy fordítva, hogy pénz kérdése, meg ilyen-olyan statisztikai magyarázat. Szerintem az okok teljesen máshol keresendők, mint a közvélemény-kutatások technikai megvalósításán.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy hogyan lehet Trumpra szavazni, tudván, hogy mik az ígéretei és milyen ember ő, és hogy csak a legszembetűnőbbeket soroljam fel:

• Abortuszellenes, pedig a népesség több mint 60%-a abortuszpárti (forrás).
• Ellenzi az állami egészségügyet, pedig a választók 70%-a támogatja azt (forrás).
• Klímaváltozás-tagadó, pedig a saját pártja sem az, és a választók 77%-a is hisz benne (forrás).
• Támogatja a korlátlan fegyvertartást, pedig a választók 58%-a szigorítaná azt (forrás).
• Rasszista; és rasszista, kirekesztő tervekkel készül muszlim, latinó és fekete emberek ellen, miközben a szavazóbázisának jelentős része nem fehér. Sőt, 2020-hoz képest minden kisebbség nagyobb százalékban szavazott rá, pedig az ellenfele egy félig indiai, félig jamaikai származású jelölt volt (forrás).
• Nőgyűlölő: 13 nő vádolja valamilyen szexuális visszaéléssel, illetve hasonló ügyekben már el is volt ítélve, és mégis a női választók nagyobb százalékban szavaztak rá mint ellenfelére, aki nőként, női jogokat támogatásával kampányolt (forrás).
• Demokráciaellenes: Nem fogadta el nyilvánosan sem ő, sem a stábja a 2020-as demokratikus vereségét. Az ígéretei közé tartozott a jelenlegi államelnök és pártja félreállítása katonaság segítségével, gyakorlatilag egy országpuccsot kísérelt meg.
• Milliárdos, aki adókat csökkentet a milliárdosoknak, miközben a közép és alsó osztály egyre rosszabbul él.

Hogy nyerhet ilyen toronymagasan egy jelölt, akinek ennyire népszerűtlen a jelleme és az álláspontja? Szerintem a magyarázat egyszerű: nem annyira rá szavaztak, hanem inkább az ellen, amit Kamala Harris és a demokrata párt képviselt. Hadd fejtsem ki.

Ha röviden kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy igazából az embereknek elegük van. Egy egyre növekvő társadalmi csoport utasítja el a jelenlegi társadalmi rendszereket, a politikai elitet és felépítést, akik szinte minden formáját és szintjét elutasítják a jelenlegi társadalmi rendnek; és legszívesebben porig égetnék az egészet. Ez a réteg bizalmatlan a kormánnyal, a pártokkal, az állami szervekkel szemben: a katonaság, ami túlméretezett; a rendőrség, ami túlfegyverkezett és túl agresszív; az egészségügy, ami drága (az állami egészségügy hiánya, a COVID-járvány okozta károk); az oktatásügy, amely adósságba taszította az elmúlt 20-30 év generációit, és másoknak még lehetőséget sem adott, stb.

Egy kicsit nehéz meghatározni, hogy mi is az, amit ez a réteg rendszernek gondol, és utasít el, de valószínűleg azért, mert az ő fejükben sem tiszta. Az internetnek, a szociális hálózatoknak, az álhíreknek és a COVID-válságnak köszönhetően sok ember fejében hatalmas a katyvasz arról, hogy mi is a jelenlegi világrend, aminek köszönhetően soha nem látott magasságokba szökött az összeesküvés-elméletekbe vetett hit.

A rendszer része lehet polgármester, a postás, a PSD, a Facebook, Bill Gates, a kínaiak, az amerikaiak, a gyíkemberek, a magyarok, a románok, nyilván az összes politikus, aki mind hazudik, a zsidó háttérhatalom, Ursula von der Leyen, Soros, a Világgazdasági Fórum, az IMF, a televízió, az összes újság, a kommunisták, a pápa, a brit tudósok, és még sokáig sorolhatnám, hogy mindent gondolnak a gonosz „másoknak”.

Ezért ezek az emberek arra szavaznak, aki a legrendszerellenesebb, bármit is jelentsen az. Arra, aki a legkevésbé része az „establishment” (beágyazott) elitnek, aki kívülről jön, aki egy fenegyerek. Ez maga Donald Trump, aki visszataszító és ellenszenves minden tekintetben, de az abszolút fenegyerek, aki szembemegy a mainstream-mel, aki nem úgy néz ki, mint az elit, nem úgy beszél, mint az elit, nem úgy viselkedik, mint az elit, és kimondja hangosan az apró betűs részt. Az olyan vállalhatatlan gondolatokat, amiket sokáig az emberek magukban tartottak, mert a társadalom azt mondta, hogy nem illik ilyet gondolni, mert ezzel valakiket bántunk, Trump kimondta hangosan, és hirtelen sok ember egymásra talált. Ilyet sem csinál egy klasszikus politikus. A választók, akik rá szavaztak, protestből tették, és ezért nem jelennek meg az előzetes felmérésekben, mert azt is a rendszer részének látják.

Ahogy mostanra sejteni lehet, ez a fajta szemlélet sem egy amerikai különlegesség. Ahogy említettem, a magyarországi Mi Hazánk párt szavazótábora is roppantul hasonlít erre. Bár a regnáló állampárt, barátok közt is, egy eléggé szélsőjobboldali párt, a Mi Hazánk szavazótábora még ennél is jobbra tolódottabb a rendszerellenességével.

És hogy ne mindig a szomszéd fűjével legyek elfoglalva, térjünk ki egy kicsit a romániai AUR és SOS pártokra. Bár szeretjük őket magyarellenesnek titulálni (és félre ne értsük egymást, azok is), az utóbbi években szinte egy ilyen elszólásuk sem volt, sőt George Simion, az AUR elnöke és államfőjelöltje úgy isteníti Orbán Viktort, ahogyan az erdélyi magyarság java része.

Az AUR és SOS pártok is igazából rendszerellenesek – ez a jelenlegi identitásuk. Populizmusból vagy sem, de az „establishment”-ellenességgel jobban jönnek a szavazatok, mint a magyargyűlöletből.

Ha meghallgatjuk a retorikájukat – ami jöhet akár szájkosárból vagy a feltámasztott Mihai Viteazul szájából –, akkor teljesen egyértelmű, hogy a legnagyobb problémájuk a mainstream pártokkal, az EU-val és a különböző állami szervekkel van, és ez sikeresen is működik a közönségüknek.

Az ilyen fajta populista rendszerellenes pártok térnyerésével szemben a „józan ész” establishment pártoknak van a legtöbb veszítenivalójuk, Amerikában a demokraták, nálunk a PSD-től, a USR-n keresztül az RMDSZ-ig az összes ismert név. Hiába ők az egyetlen képviselői a valamilyen szinten megszokott „normalitásnak”, az emberek elvesztették a bizalmukat bennük. Sőt, ami sokaknak a „normalitás” volt évekig, az a mostani rendszerellenes választóknak valószínűleg nettó szenvedés volt; ezért ők nem akarnak ehhez visszatérni, hanem mást akarnak.

Ahogy Amerikában is megjelent a semmiből 5 millió új szavazó, az a sejtésem, hogy egy hasonló láthatatlan hullámmal fogunk találkozni pár hét múlva a választásokon, és akkor lesz majd csak igazán nemulass. De amíg nem ismerjük fel, hogy magával az „establishmenttel” van a baj, és az embereknek a rendszer egészében veszett el a bizalmuk, addig nem lesz ennél jobb.

Szerintem ebből a helyzetből vissza lehet még jönni, de két nagyon fontos dolognak kéne ehhez megtörténnie. Először is, vissza kell szerezni az emberek bizalmát, nemcsak ki-ki a saját pártjába, hanem a rendszer egészébe: a szavazásba, a demokráciába, a jogállamba, az adózási rendszerbe, az egészségügybe, a nyugdíjba (a fiatalok nagy része nem gondolja, hogy valaha nyugdíjat fog kapni), a bel- és külrendészetbe, a klímaválság elleni harcba, az EU-ba stb. Bár ebből a felsorolásból nem minden tűnik egyértelműen fontosnak, de közvetve minden visszavezethető az emberek bizalmatlanságára.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy mint politikai párt, felelősséget kell-e vállalni az állampolgárok tanításáért, oktatásáért, neveléséért a demokráciára és a jogállamiságra. Hisz a kommunizmus és a fasizmus óta jó okkal ódzkodnak a vezetőink attól, hogy direkt módon neveljék az állampolgárokat. De ha valamit a Fidesz tanított az elmúlt 14 évben, az az, hogy az állampolgárok gondolkodását igenis lehet befolyásolni (lásd Székelyföld oroszpártiságát), de kérdés, hogy lehet-e ezt a jó irányba is. Önmagunkon túlmutatva, altruista módon, egy jobb cél érdekében is lehet embereket nevelni.

Iszonyú kemény, valószínűleg sokéves munkát kell belerakni, hogy az emberek bizalmát ténylegesen vissza lehessen szerezni, de az első lépés mindenképpen az kellene legyen, hogy a rövid távú haszon (szavazatszerzés) érdekében ne szolgáljuk ki az állampolgárokat, hanem hozzuk meg a nehéz döntéseket helyettük. És ne csak kifogásként használjuk, hogy „hisz a nép ezt akarja”, főleg, ha mi fűtöttük fel a nép akaratát.

És itt a rövid távú haszon alatt az RMDSZ politikájára is gondolok, amely az elmúlt két választáson kifejezetten olyan kampányt folytatott, amely a szavazóknak az EU-ba és az államba vetett hitét kérdőjelezi meg.

Az a helyzet, hogy pusztán populista szempontból könnyű az EU-t vagy az államot kipécézni, mint célpontot egy ilyen kampányban, és rámutatni, hogy onnan jön minden baj – könnyebb, mint nemi vagy etnikai kisebbségekre, migránsokra, klímaváltozásra, genderre vagy Sorosra mutogatni, mert azok talán még visszaszólnak és megvédik magukat. Ez azonban pont ahhoz vezet, hogy ezekben az intézményekben az emberek hite és bizalma csökken. Ilyen szempontból nem is tartom nagyon eredményesnek, ha azt mondom, hogy szavazz rám, hogy bemehessek ebbe a rosszul működő, döcögő, emberellenes rendszerbe, hogy majd jobbá tegyem.

Ha már a rendszer rossz, akkor az állampolgár szemében az ilyen „szoft” rendszerellenességgel szemben sokkal hitelesebbnek tűnik a kemény rendszerellenes, aki az egészet porig égetné, és elölről kezdené az egészet, mint az említett szélsőjobboldali pártok Trump-tól az AUR-ig.

A második dolog, amit meg kellene lépni, szerintem, az pedig az establishment lecserélése. Ezt lehet kívülről: új embereket vagy pártokat beszavazni parlamentbe, önkormányzatokba stb. Vagy lehet belülről is. Ha egy polgármester már 15 éve igazgatja ugyanazt a várost, falut, vagy egy képviselő már harmadik mandátumát fejezi be, akkor valószínűleg ideje lecserélni. Fiatalítani, új lendületet kapni, rátermett emberekkel, akiknek vannak új ötleteik és energiájuk lecserélni a befásult, bekövesedett, beágyazott politikusokat, akik a legtöbb esetben már sokkal jobban el vannak foglalva azzal, hogy konszolidálják hatalmukat és gyarapítsák a vagyonukat. Esélyt kell adni az újabb generációknak, hogy bizonyítani tudjanak, és visszaadják az embereknek a hitet abban, hogy még a változás lehetséges.

Záró gondolatként úgy vélem, hogy nem kéne örülni annak, hogy Trump és a rendszerellenesek nyertek. Bár vonzó lehet, hogy valaki szembeszáll egy rendszerrel, amiről még egy jó szót nem mondtam, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen szándékkal és hogyan teszi azt. A Project 2025 terve, amellyel átszervezné és reformálná az amerikai jogrendet, a lehető legfélelmetesebb terv, amit egy nyugati demokráciában valaha valaki papírra vetett. Olyan szinten építené le a jogállamot, a bírói függetlenséget, a klímaváltozás ellen tervezett lépéseket, feminista jogokat stb., hogy amilyen lépéseket ha megtesz, akkor a jövő történelemkönyveiben ez egy új fejezet kezdete lesz.

És, nem gondoltam volna, hogy ezt ki kell mondani, de kisebbségként főleg nem kéne örülnünk és gratulálnunk Trump győzelméhez. Értem én, hogy sok emberben ez egyfajta katarzist kelt, mert Trump az, aki jól megmondja, jól megmutatja, jól „odapiszkít” stb.

Mindannyiunkban van egy kis rendszerellenesség, ha bevalljuk, ha nem, így valamilyen szinten meg is tudom érteni azokat, akik most örülnek.

De azt is tudom, hogy bármilyen rendszer, bárhol a világon, ami egy picit is eltér a demokratikus jogrend legszigorúbb értelmezésétől, mindig is a kisebbségek szívják meg (lásd szlovák nyelvtörvény 2.0), és Amerikában előreláthatóan és vállaltan az fog történni. Ha igazam lesz, és ne legyen, hogy nálunk is egy hasonló szélsőjobbra tolódás fog bekövetkezni, akkor az erdélyi magyar kisebbség a rövidebbet fogja húzni, nem azért, mert akik jönnek, magyarellenesek, hanem azért, mert rendszerellenesek, és bizonyos szempontból mi is a meglévő rendszer részei vagyunk.

Itt lenne az ideje újra bizalmat építeni a rendszereinkbe, a demokráciába, és nem csak kivenni belőle azt, ami nekünk jó, mert a jogállam a mi védőhálónk, és ha leépítjük, nem lesz jó vége.