Érdekképviselet és / vagy társadalomépítés?

Publicisztikai írásokban, szakmai elemzésekben egyaránt van példa arra, hogy elvárások, kifogások fogalmazódnak meg a romániai magyar kisebbségpolitika legfontosabbnak tartott szereplője, az RMDSZ tevékenységével kapcsolatban. Az aktuális kérdésfelvetés véleményem szerint inkább az lehetne, hogy kisebbségi helyzetben egy politikai szereplőnek van-e tényleges lehetősége arra, hogy a kisebbségi érdekvédelmen és érdekképviseleten túlmenően tényleges strukturális hatást gyakoroljon a kisebbségi társadalom egészére?

Ha van/volna ilyen lehetősége, akkor milyen területeken milyen hatás jöhetne számításba? Befolyásolható-e, alakítható-e, tervezhető-e, menedzselhető-e a kisebbségi társadalom olyan működési területe, mint például a népesség megélhetésének alakulása, a munkaerőpiaci helyzet, a tudásszerzéshez való hozzáállás, a munkamigráció, a vállalkozói attitűd, a társadalmi hálózatosodás, a szociális helyzet és mások?

De érvényes a kérdésfelvetés olyan területeken is mint a felsőfokú képzés, az elemi vagy az általános oktatás minősége, a színjátszás intézményi hálózata, az irodalmi élet, a tudományos könyvkiadás, a közszolgálati szerepet még hellyel-közzel emlegető média stb. Vagy ezek már/még nem a strukturális (rendszerjellegű) kisebbségpolitikai cselekvés terrénumai? Rá kell, rá lehet bízni a sokféle kisebb-nagyobb szereplőre?

Ha megnézzük a romániai magyar politikum 1989 utáni tevékenységét, akkor azt látjuk, hogy – a rendszerváltást követő első évtized intézményalapítási, hálózatszervezési, szakpolitikai kezdeményezései után – a politikai szereplők tényleges intézményes tevékenységét a gyakorlatban alapvetően az érdekvédelmi, érdekképviseleti paradigma határozta és határozza meg. (Emellett az utóbbi évtizedben nyilván jelen van a jelentősebb politikai-közéleti szereplők személyközpontú marketingtevékenysége is, amelynek szintén van valamilyen társadalomformáló hatása is, azonban ez külön elemzési téma.)

Ugyanakkor azt láthattuk és látjuk, hogy a romániai magyar társadalom strukturális alakítására vonatkozóan a magyarországi szakmai és politikai szereplőknek voltak és vannak olyan kezdeményezései és következetes cselekvési programjai (erre a kettős állampolgárság intézményétől az óvodaépítésen át a tudományos élet szervezéséig és az egyetemi oktatásig számos példa volt és van), amelyeknek a strukturális jellegű társadalomformáló hatása nyilvánvaló.

Elemzésre váró kérdés, hogy a romániai magyar politikum tevékenysége követhetne-e a mai kontextusban – az érdekvédelmi, érdekképviseleti munkán túlmenően – tényleges, strukturális jellegű társadalomalakító paradigmát? Ha igen, akkor milyen területen és milyen tartalommal? Van-e az ilyen jellegű tevékenységnek értelme ( valós társadalomformáló funkciója)? Ha van/volna, akkor az ilyen tevékenységnek van-e realitása a kivitelezést illetően (erőforrások és kompetenciák)?

A válasz nyilván szakmai munka nyomán lenne megfogalmazható, a politikai szereplők önigazoló érveire vagy éppen ellenérveire ebben az esetben nem nagyon érdemes támaszkodni. Érdemes lenne foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ha lenne a mai kontextusban olyan intézményi szereplő, amely a kisebbségi társadalom egészére irányuló, strukturális jellegű alakításban ténylegesen érdekelt, illetve ezzel a feladattal programszerűen és ellenőrizhető módon foglalkozna, akkor ilyen tevékenységre milyen területeken, milyen módon és milyen eredményességgel volna reális esély?

A szakmai mérlegelésre, elemzésre váró területek sora többé kevésbé ismert: identitáspolitika, társadalmi nyilvánosság építése, népességmegtartás, iskolai-egyetemi képzés, kisebbségi intézmények építése, tudományművelés, életminőség, munkaerőpiac, értékrend, szociális hálózatok stb. Közülük nem kevés a politikai szereplők diskurzusában kisebbségi vállalásként, pártpolitikai célként ugyan megjelenik, a mai gyakorlat azonban a tényleges társadalomformálástól messze esik. Ez érthető, hiszen a politikai szerkezetek és működési módok napjainkban sikeresnek tartott modelljei rendszerint

nem a társadalom építésére, hanem annak uralására törekednek. Szemléletes példa erre a kulcsfontosságú intézmények feletti ellenőrzés, a média tulajdonlása, vagy a „a romániai magyar közösség konzervatív” típusú tematizációs kísérletek sora.

A társadalomépítési paradigmák elgondolását, kivitelezési módozataik és esélyeik mérlegelését nem a közéleti-politikai szereplőktől kell várni, és ezért rajtuk számonkérni sem érdemes. A kisebbségi érdekvédelmi és érdekérvényesítési politikai szerkezet és cselekvési modell szükséges és fontos szegmens, de a kisebbségi társadalom működésének csak egyik része. Nem a politikai paradigmák (meggyőződések, szervezeti keretek, működési módok) és nem is a sokszor és sokféle módon idézett kisebbségi ideológiai kánonok jelenthetik a kiindulópontokat a társadalom egészére irányuló strukturális hatások elgondolásához , hanem sokkal inkább a kisebbségi világ mai/holnapi társadalmi adottságai, működési módozatai, beállítódásai, igényei: azok a tényezők, amelyekre elvben érdemes lehet strukturális társadalomformáló szerepet, szervezeti formát és cselekvési modellt „rágondolni”.

Hasznos következtetéseket kínálhat a korábbi közéleti-politikai paradigmákkal való összevetés is.

A hol fölerősödő, hol elhalkuló „népszolgálati” paradigma a két világháború közti időszakból és a szocializmus korából is sok példát kínál a strukturális jellegű társadalomalakításra.

Ugyanezt mondhatjuk a romániai országos folyamatokhoz részben igazodó, azzal párhuzamosságokat kialakítani vágyó „modernizációs” paradigmáról is, akár a Maros Magyar Autonóm Tartomány korát nézzük, akár az 1960-as évek közepétől beindult modernizációs, életformaváltási folyamatokat. Amellett is lehet felhozni érveket, hogy a nyolcvanas évek romániai kisebbségellenes időszakában a kisebbségi elitek és intézmények tevékenysége vélhetően több strukturális jellegű, társadalomalakító hatást hordozott, mint a mai időszak érdekvédelmi paradigmája.

A fentiekben felvázolt, továbbgondolásra javasolt gondolatmenet nem kritikai, hanem problémafelvető jellegű. A kisebbségi társadalom sokezernyi kisebb-nagyobb, bottom-up-szerű működési egységre való tagolódása, ezen belül a lokalitások hangsúlyos szerepe társadalomtörténeti örökség, és napjainkban a kisebbségi társadalom működését alapvetően ez a szegmens alakítja. Erre még nyilván rátevődik az érdekszférákra való feldarabolódás (jellegzetes példa a tájegységek szerint tagolt kisebbségi média, a felsőoktatás, a színházművészet és sok egyéb). Ez olyan „lenti” társadalmi szegmens, amely működik a maga módján, hol sikeresen, hol kevésbé sikeresen és – a közéleti-politikai képviselet nélkül is – életben tartja a kisebbségi világot. A probléma legfeljebb annyi, hogy ezek tényleges társadalomalakító szerepéről keveset tudunk.

A kérdés az, hogy ezek mellett van-e szükség és van-e esély a mai helyzetben gyakorlatban is működtethető „fentről lefele” típusú társadalomformálási paradigmára, ha igen, akkor milyen területeken és milyen tényleges cselekvések formájában.

Ha összeül mondjuk egy grémium a romániai magyar egyetemi képzés (színház, néptánc, turizmus, vállalkozásfejlesztés, IT-fejlesztés stb.) alakulását, tervezését, szervezését tárgyalandó, akkor az eredménytelenség a megegyezési szándék/képesség hiányából adódik-e, vagy inkább abból, hogy a feladat kezelése eleve esélytelen, és maradjunk inkább az érdekvédelmi, érdekérvényesítési (értsd: identitásközpontú) paradigma működtetése mellett.

Illúziókat nem nagyon érdemes táplálni, mert az is kiderülhet, hogy a kisebbségi társadalom szintjén a sok kisebb-nagyobb pontszerű működési formát (intézmények, szervezetek, események) életben lehet tartani, de a közösség egészére irányuló strukturális hatás esélye egyre több területen már nem reális célkitűzés. Célszerű lenne sorban megvizsgálni a még számításba jövő cselekvési területeket. A válasz ma nyitott, hogy mire van/volna esély és mire nem. Ugyanakkor a válasz nem hit vagy ideológiai meggyőződés kérdése. Sokkal inkább függ a kisebbségi társadalom ritkábban tárgyalt vagy kevésbé ismert adottságaitól, illetve attól a szűkebb-tágabb kontextustól (nemzetállami törekvések, globális trendek), amely ennek a kisebbségi társadalomnak a mai működését különféle módon keretezi. Három évtized múltán egy ilyen típusú „újraleírási” folyamat napirendre vételét érdemes megfontolni.