Az RMDSZ és az európai parlamenti választások: öröm és veszély

Idén április elején ezen fórumon érveltem amellett, hogy az erdélyi magyarság jövőjének biztosításához elengedhetetlen a választásokon a nagyarányú részvétel. Részben azért is szólaltam meg, mert voltak már olyan hangok, amelyek temették az etnikai képviseletet, holott e nélkül egy nemzeti kisebbség az országos politikában labdába sem tud rúgni. Örömmel értesültem, hogy az önkormányzatokban megmaradt, sőt kis mértékben növekedett a magyar képviselet, és hogy az Európai Parlamentben ismét ott lesz két RMDSZ képviselő, az Európai Néppárt frakciójában. (Hogy még magasabb magyar választási aktivitás esetében akár hárman is bejuthattak volna, az maradjon elérendő cél az öt év múlva sorra kerülő újabb szavazásra.) A magyar párt, az RMDSZ jó eredménye a jó kampány mellett annak is köszönhető, hogy a román társadalomban, kivált a vegyes lakosságú erdélyi vidékeken

jól érzékelhetően csökkent a magyarellenes előítélet, számos román többségű településen választottak magyar nemzetiségű polgármestert és képviselőket.

Antall József és kormánya minden lehetséges módon és fórumon támogatta a kisebbségben élő magyar közösségek politikai céljait, jogvédő harcát, miközben tisztelte önállóságukat. Nem Budapest javasolta, hogy az RMDSZ lépjen be a jobbközép Európai Demokrata Unióba, ez a párt szuverén (szerintem jó) döntése volt, és ebből fakadt, hogy képviselői az Európai Unió Parlamentjében az Európai Néppárt frakcióját választották. Indokoltan, hiszen a magyar kisebbségeknek ma is a jobb- és baloldali szélsőségesek az elsőszámú ellenfelei, míg a politikájukban a nemzeti értékeket kiemelten hangsúlyzó jobbközép pártok számukra a legrokonszenvesebbek. Biztató, hogy tavaly szeptemberben az RMDSZ prioritásait is belefoglalta az Európai Néppárt két, annak politikai közgyűlésén megszavazott határozatába – bár azok nem a nemzeti kisebbségek, hanem a gyermekek, a család és az időskorúak ügyében születtek.

Örülök, hogy a néppárti frakció ma az EP legerősebb csoportja, és hogy a balközéppel és a liberális centrummal együtt ma az EP-ben a felelősségteljes a józan középet jelenti, így meg fogja határozni az Európai Unió politikáját a következő őt kritikus évben is. Ellentétben a félelmekkel (vagy a várakozásokkal), a júniusi választásokon korántsem tarolt a jobboldal. Pontosabban a Konzervatívok és Reformerek frakciója ma sokkal inkább tekinthető jobbközépnek, mint jobboldali radikálisnak. A ma legfontosabb kérdésében élesen elítéli Oroszország agresszióját és támogatja Ukrajna önvédelmi harcát. Sőt még a nagy siket elért francia Nemzeti Tömörülés is – korábbi álláspontját föladva – elítélte Putyin agresszióját.

Az RMDSZ két képviselője az elmúlt ciklusokban kitűnő munkát végzett, nem rajtuk múlt, hogy a két kisebbségvédelmi kezdeményezést a EU vezető testülete, a Bizottság nem fogadta el. De nem arra hivatkozott, hogy nem kell a nemzeti kisebbségeket védeni, segíteni, hanem azt állította, hogy védelmükhöz nincs szükség további jogi lépésekre, a jelenlegi szabályok és gyakorlat kellőképpen biztosítja, hogy nem érhetik őket hátrányok. Az Országút c. lapban („A Minority SafePack elutasítása után.” 2021. okt. 8.) amellett érveltem, hogy harag helyett szaván kell fogni a Bizottságot, bizonyítva, hogy mennyire nem kielégítő az Európai Unióban a történelmi, nemzeti kisebbségek védelme, jogaik garantálása. Éppen ezért fontos, hogy az Európai Parlamentben, és annak legerősebb frakciójában, a magyar érvelés meghallgatásra találjon. Két erdélyi magyar képviselő ehhez kevés, és ugyan a Fidesz 11 képviselővel várhatóan továbbra is erősen támogatni fogja a nemzeti kisebbségek védelmét, ők már nem a hangadó EPP soraiban ülnek.

Ott van azonban a semmiből pár hét alatt 1,3 millió szavazó által támogatott Tisza Párt hét képviselője, én nem kétséges, hogy ők a magyar érdekek mellett nemcsak a nemzeti kisebbségek ügyében fognak kiállni. Ezért őszintén meglepődtem, hogy az RMDSZ két európai parlamenti képviselője nem támogatta csatlakozásukat a Néppárt képviselőcsoportjához.

Mivel újonc képviselőkről van szó, nem merülhet föl, hogy eddigi politikai működésük alapján nem szavaztak nekik bizalmat az erdélyiek. Azt sem merem feltételezni, hogy egy budapesti pártközpont utasítása alapján jártak el. Más magyarázat híján mégis csak arra gondolhatunk, hogy mivel a Tisza Párt szemben áll a Fidesszel, Winkler Gyula és Vincze Loránta magyar kormánypárt iránti lojalitásból szavazott frakciójuk 94 százaléka ellenében. Remélem azonban, hogy az RMDSZ nem fogja követni a KDNP-és Hölvényi példáját, aki a Tisza Párt befogadása miatt kilépett az EPP-ból. Márpedig aggasztónak találom, hogy még az EP választások előtt Berényi József, a szlovákiai Magyar Szövetség európai parlamenti választásra állított listájának vezetője kijelentette, indokoltnak látja, hogy távozzanak az Európai Néppártból.

Az RMDSZ eddig – nagyon helyesen – korrekt, szövetségesi viszonyt ápolt a mindenkori magyar kormánypárttal, de ellenzékével is jó volt a viszonya. Ezt Budapesten is megértéssel kell fogadni – minden magyarországi pártnak.

Nagyon veszélyes, ha egy nemzeti kisebbség pártja (vagy pártjai) az anyaország valamely pártjának a befolyása alá kerül.

Nem is annyira azért, mert ilyen esetben a többségi nemzet hajlamos azt az anyaország egyfajta szóvivőjének, sőt „ötödik hadoszlopának” tekinteni – ahogy azt az egykori Iliescu elnök mondogatta. Figyelmeztető a szlovákiai magyarok kudarca: noha még mindig a lakosság több mint 8 százalékát alkotják, pártjuk az elmúlt három választáson egyszer sem tudta elérni a 5 százalékos választási küszöböt. Ennek elsődleges okát én is abban látom, hogy a szlovákiai magyarok jelenlegi egyetlen pártja a valódi összefogás és a hagyományos nyugati elkötelezettség helyett anyagi és politikai függésbe került a Fidesztől, azaz Orbán Viktor miniszterelnöktől, annak most látványos kudarcot szenvedett Európa-politikájától és retorikájától. Ez jóra, nemzeti és európai parlamenti eredményre nem vezetett. Figyeljenek föl erre az erdélyi magyarok! Ott van a fali írás: megszámláltattál, könnyűnek találtattál, és darabokra fogsz szakadni. Isten óvja ettől Markó Béla egykori pártját!