Én ezzel a győzelemmel nem bölcsködnék...

Történelmi siker, óriási győzelem, páratlan választói felhatalmazás – csak úgy röpködnek a szuperlatívuszok az RMDSZ kommunikációjában az EP-választási eredmények láttán. Ez azonban csak akkor igaz, ha a politikát lecsupaszítjuk szavazatszámokra. Ha viszont egy kicsit is visszaadjuk a politikának azt az értékalapú tartalmát, amitől Kelemen Hunor elnöksége alatt fokozatosan megfosztották a pillanatnyi érdekek fejében, akkor már nem is annyira nagy dicsőség.

Hogy az RMDSZ nagy sikerként, az eddigi munkájuk elismeréseként és újabb felhatalmazásként állítja be a félmilliónál is több szavazatot, amit az EP-listájára kapott, abban talán nincs semmi meglepő, azonban említsük meg, hogy milyen körülmények között és milyen áron sikerült ez nekik.

Mert mindennek van egy ára a politikában, és az gyakran önfeladással jár, mint ebben az esetben is.

Az európai politikában az RMDSZ ugyanis belehajtotta magát egy vakvágányba, és ebből a szorult helyzetből a könnyebbik utat választotta. A magyar kormánypártok kegyeiért és politikai, anyagi támogatásáért cserébe az RMDSZ fokozatosan feladta az önállóságát (igen, azt az autonómiát, amiért elvileg küzd), az értékalapú politizálást lecserélte az érdekalapúra, és a Fidesz-KDNP erdélyi fiókpártjává degradálódott. Az évek során egyre nagyobb teret adott magyarországi szövetségeseinek az erdélyi magyar közéletben, és most ennek a keserű árát issza, még ha édes pezsgőként is állítja be a kamerák előtt.

Az RMDSZ ugyanis háttérbe szorult az erdélyi magyar politikában, a választóbázisuk – a határokon átfolyó kormánymédiának köszönhetően – már a Fidesz üzeneteivel rezonál elsősorban, így az RMDSZ is kénytelen volt a kampányát ezekre építeni, ha jót akar magának, vagyis minél könnyebb mozgósítást a bejutási küszöb megugrásához (pedig most nem is voltak rászorulva, hisz az önkormányzati választás eleve tolta őket felfelé).

Machiavelli nyomán szabadon oda jutottunk, hogy 2024-re az RMDSZ csak deklaratíve kisebbségi szervezet, hisz nyílt szolidaritást nem vállal más non-domináns csoportokkal (legyen az közel-keleti menekült vagy szexuális kisebbség), és semmilyen nyílt konfliktust nem vállal fel a Fidessz-szel szemben – nehogy elzárják a csapokat Magyarországról, és ne fotózkodjanak velük, amikor kell.

Most bebizonyították, hogy ezzel a taktikával választást lehet nyerni.

Egy csipetnyi euroszkepticizmus meg egy maréknyi nacionalizmus és kész is volnánk az ellenségképpel, amivel lehet hergelni az embereket. Egy pozitív kampányt biza gyúrni kell, pihentetni kell, szóval csak a baj van vele, nem éri meg. A kritikus hangokat pedig szépen megkerüljük a közösségi médiában, a saját magunk moderálta rendezvényeken.

Egyébként ránk, választókra sem vet túl jó fényt, hogy elhittük nekik: csak ők tudnak megvédeni az AUR-tól (és nem a román közvélemény), hogy bármi változást tudnak ők ketten elérni az EP-ben (a saját pártcsaládjukkal szembemenve), és hogy ettől lenne hangunk Európában, ettől lennénk erősebbek stb. Jól bekaptuk a csalit.

Bármennyire is jól hangzik, június 9-én nem mi győztünk, hanem ők, és a pillanatnyi haszon árát is mi fogjuk megfizetni. Mi, az erdélyi magyar emberek, akik elvileg velük együtt kellene örüljünk a választási sikernek.

De hogyan is örülnénk, ha közben nem látnak szívesen sem a román kormányban, miután megtapsoltuk Orbán Viktor fasisztoid tusványosi beszédét, és Brüsszelben is inkább az egyre elszigetelődő Fidesszel tartunk az álságos békepártisággal, mélyzöldezéssel, genderpropagandázással.

Hogyan fogunk kimászni ebből a politikai pöcegödörből,

és szembenézni a volt szövetségeseinkkel, ha már nem lesz a Fidesz hatalmon – ami bizony egyre elképzelhetőbb –, és szükségünk lesz az uniós partnerekre az ügyeinkhez (pl. Minority Safepack). Hogyan fogjuk a végtelenségig polarizált közbeszédet párbeszédre bírni a kényes témákban, hogyan fogjuk az erdélyi magyarságot visszaterelni a nyugatellenes, szociálisan intoleráns és oroszpárti attitűdből a régen olyannyira óhajtott liberális demokrácia útjára visszaterelni?

Csak kérdem: megéri, kedves RMDSZ? Mert gondolom, nem csak 4-5 év távlatában gondolkodtok az erdélyi magyarság „képviseletében”.