A „Határtalan” idegenvezetés kritikájához

2023. június 15-én, a Transtelexen megjelent véleménycikkében Dr. Hantz Péter tudományos kutató számos olyan kritikus észrevételt fogalmazott meg a Magyar Kormány támogatásával többek között Erdélyben is zajló ifjúsági turizmus, a Határtalanul! program kapcsán, amire érdemes reflektálni. A kritikák a programok lebonyolításának általa észlelt minőségére vonatkoznak, beleértve az idegenvezetési szolgáltatást is, amelyet állítólag olyanok is végeznek, akik felkészületlenek. E felkészületlenség okai között szerepel az is, hogy „a gyergyói felsőoktatás nem tölti be a funkcióját, nemcsak tárgyi tudás és tapasztalat átadása terén, de a ”soft skillek„ tekintetében sem”. Hantz Péter számos állításával egyetértek, de nem tartom korrektnek, hogy egyes esetek általánosításával egy intézmény munkaközösségének munkájáról és a számos, már egyéni vállalkozóként dolgozó idegenvezetőről negatív képet fest. A cikk némi felháborodás-hullámot váltott ki az Erdélyi idegenvezetők nyílt csoportja közösségi médiás csoportban is, sokan sértve érzik magukat amellett, hogy a jelzett problémák egy része valós. Mielőtt válaszolnék a gyergyói felsőoktatásról tett megjegyzésére, előbb célszerű néhány megjegyzés erejéig ismertetni a Határtalanul! Programot – hisz a cikkének mondanivalója látszólag erre fókuszál.

A Határtalanul! program nemzetpolitikai céllal született meg 2011-ben. A program célja az, hogy elősegítse a magyarországi diákoknak a külhoni magyar közösségekkel való kapcsolatteremtését, saját tapasztalatok szerzését.

Mondhatjuk, hogy azok a magyarországi diákok, akik akár Erdélybe, akár a többi külhoni magyar nemzetrész által (is) lakott térségbe kirándulnak, személyesen meggyőződhetnek arról, hogy a meglátogatott helyszíneken fellelhető tárgyi és szellemi kulturális örökség, illetőleg a természeti örökség elemei értéket képviselnek a magyarság számára (is). Az örökségi értékek megismerése mellett meghatározó élményt jelentenek azok az események, alkalmak, amelyek során a magyarországi diákoknak alkalmuk van találkozni külhoni (határon túli) magyar fiatalokkal a maguk mindennapi életvilágában. A szándék tehát nemes, a kivitelezés minőségén pedig sok múlik. Érdemes lenne egy körkérdés erejéig megkérdezni a programba bekapcsolódó idegenvezetőket, hogy nekik milyen tapasztalataik vannak a programok előkészítése, a kirándulási tervek kivitelezhetősége („szorít az idő”) kapcsán, vajon miért sikerülhetnek egyes esetekben felületesre a helyi látványosságoknál eltöltendő programok.

Valószínűleg voltak már visszajelzések a program irányító hatósága felé, hiszen a dedikált honlapon van már olyan menüpont, ahol utazási irodák, buszos cégek listája is szerepel. Potápi Árpád nemzetpolitikai államtitkár 2023. május 10-i tájékoztatása szerint: „eddig 888 magyarországi település több mint 500 ezer hetedikes és középiskolás diákja közel 9 ezer tanulmányi kiránduláson vett részt. A járványhelyzet után újra lehetővé vált a Határtalanul-kirándulások megvalósítása, a 2022-es pályázat keretében megvalósuló kirándulások jelenleg is zajlanak, májusban összesen 642 kirándulás valósul meg.”

Elképzelhető, hogy ilyen tömegű kirándulás lebonyolításánál előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor nincs megfelelő ember a meglehetősen komplex feladatra. A Hantz Péter által jelzett eset valószínűleg többször is előfordul, de ettől még nem általánosítható. Ismereteim szerint vannak olyan idegenvezető kollégák, akik profin és rutinosan bonyolítják e kirándulásokat, vannak olyanok, akik csak akkor vállalják be, ha muszáj, vagy van idejük a piaci alapon szervezett utak lebonyolítása mellett ezt is vállalni, és vannak, akik pont azért nem vállalják be, mert a Hantz Péter által jelzett generációs jelenséggel és a kevésbé profin összerakott programtervekkel nem tudnak mit kezdeni vagy nem akarják az energiájukat erre áldozni. Vannak a kereslet időszakos megnövekedése esetén olyan helyzetek, amikor lelkes, többé-kevésbé felkészült, de tapasztalatlan fiatalok próbálják ki az idegenvezetés emberpróbáló kihívását, belecseppennek a mélyvízbe és személyiségüktől függően próbálnak helytállni. Van, hogy nem vagy rosszul sikerül.

Hantz Péter egy tapasztalatlan fiatal ügyetlenkedése alapján minősíti egyrészt a Határtalanul! programot – amely nyilván számos ponton javítható, csiszolható és a kritikai észrevételek alapján érdemes is átvilágítani, hogy ki mit csinálhatna jobban? Másrészt: egy kevésbé sikeres diák / volt diák teljesítménye alapján megítélni egy 1997 ősze óta működő turizmusföldrajz szakos alapképzést nyújtó felsőoktatási intézményt, lehet jogos kritika, akkor is, ha a reprezentativitása megkérdőjelezhető. E sorok írója egyetemi oktatóként nem az idegenvezető-képzésben, hanem geográfusképzésben érintett, azon belül is az utazásszervezés tantárgyban és több, más, kapcsolódó diszciplínában. De a szabadidő terhére végzett évtizednyi idegenvezetési gyakorlat után Hantz Péternek mégis igazat adok annyiban, hogy a kevesebb, néha több. Vagyis nem érdemes túlzsúfolni a pályázati kiírás kedvéért a programokat egymástól földrajzilag távol eső programpontokkal, mert óhatatlanul felületesebb lesz a helyszínekkel való találkozás. Az értékek megismeréséhez nemcsak a profi idegenvezetői, tárlatvezetői interpretációs technikákra és a csoportok határozott irányítására van szükség, hanem az újabb programoknál az előző kirándulások jó és rossz tapasztalatainak becsatornázására is. Az interaktivitás fokozható, figyelembe kell venni a pedagógiai szempontokat, életkori sajátosságokat, de az újgenerációs fogyasztói magatartásmintákat is (a mai hetedikes nem olyan, mint a 10-15 évvel ezelőtti hetedikes diák).

Azt, hogy milyen szerepe van a nemzetépítésben a határokon átívelő tanulmányi kirándulásoknak, a Kisebbségkutatás folyóirat 2016/2-es számában társadalomföldrajzi szempontból vizsgálták Michalkó Gábor, Rátz Tamara és Keszeg Réka. Tanulmányukat nemcsak Hantz Péternek, hanem a támogatóknak, a programtervező pedagógusoknak, buszos vállalkozóknak, helyi fogadópartnereknek, idegenvezetőknek és idegenvezető-kiképzőknek a figyelmébe is ajánlom. Arra vonatkozólag, hogy miként jelenik meg az etnicitás az idegenvezetésben, és kik azok a székelyföldi idegenvezetők, akik többek között, a Határtalanul! programban is érintettek (vagy éppen nem vállalják az abban való részvételt), arra Kovács Eszter szociológus átfogó tanulmánya is választ ad.

Helyszűke és időhiány miatt csak néhány észrevétel:

Nem igaz, hogy a minősített idegenvezetők nem kapnak megfelelő képzést, speciális oktatást. Igaz lehet, hogy vannak nem minősített „idegenvezetők” a piacon. Igaz lehet, hogy az idegenvezetők előzetesen nem járnak be minden egyes helyszínt, többszöri látogatás után viszont már otthonosan mozognak számos helyszínen. Az idegenvezető képzések kiegészítik az egyetemen tanultakat, akkor is, ha a diákok az egyetemen (turizmusföldrajz alapképzésen vagy a történelemtudományi kar kulturális turizmus mesterképzésén) tanultak idegenvezetési módszertant. Az egyetemek nem jogosultak idegenvezetői tanúsítványt kibocsátani, ez a turizmusért felelős minisztérium dolga, egyetem utáni idegenvezetői szakképesítési tanfolyam és vizsga után kibocsátott oklevelek alapján. Az egyetemi oktatás tantárgystruktúrája igazodik a piaci igények után is, igenis van visszacsatolás volt diákok és munkaadóik részéről.

Tekintettel arra, hogy viszonylag sok olyan idegenvezető van, akik a Babes-Bolyai Tudományegyetem turizmusföldrajz szakán végeztek akár Kolozsváron, akár Gyergyószentmiklóson és jó néhány éve sikeresen megállják a helyüket nemcsak a tanulmányi kirándulások szegmensében jeleznünk kell a közvélemény felé, hogy nem értünk egyet a Hantz Péter által megfogalmazottak általánosító részével. Sokan közülük számlaképes és minősített idegenvezetők lettek az egyetemi alapok utáni saját ambíciójuk szerint fejlesztve terep- és emberismeretüket. Képesek mikrofonba beszélve kihasználni mind a buszokba összezárt hallgatóság ingadozó intenzitású figyelmét, mind pedig szabadtéren mikrofon nélkül is átkiabálni az utcák zaját, hogy a kisebb-nagyobb csoportok érdeklődőbb beállítódású, diák vagy felnőtt hallgatóságának figyelmét megragadják.

Egyetérthetünk Hantz Péterrel abban, hogy az általa jelzett problémák egy része valós, ismerjük és igyekszünk is a lehetőségeink szerint pozitív irányba befolyásolni a programok tervezését, az egyes helyszínekre irányuló figyelem mennyiségének növelését – de ez attól is függ, hogy a küldő piacokon milyen mértékű és mélységű érdeklődés és előzetes ismeret van adott helyszínekkel kapcsolatosan. Ez utóbbit a turisztikai desztináció menedzsment szervezeteknek lesz dolga továbbvinni a már létező marketingkommunikációs / turizmus-promóciós szervezetek munkáját folytatva. Egyetértünk Hantz Péterrel, hogy Torockó, Székelyföld, vagy Erdély más részei több figyelmet, alaposabb érdeklődést, elmélyültebb ismeretközvetítést érdemelnének.

Végezetül e sorok írója érintettsége okán nyilván nem ért egyet és igazságtalannak tartja Hantz Péter minősítését arra vonatkozólag, hogy a gyergyói felsőoktatás betölti-e a funkcióját, vagy sem. Mindezt annak alapján, hogy a BBTE Gyergyószentmiklósi Kihelyezett Tagozatán zajló turizmusföldrajzi egyetemi alapképzés nem a Határtalanul program kiszolgálására jött létre, nem vagyunk idegenvezető-képző és főként nem az idegenvezetést felülvizsgáló intézmény, bár van a tantervünkben idegenvezetés módszertana tantárgy. Természetesen a Határtalanul program keretében is hasznosulhat a megszerzett tudás, de az intézmény küldetését ennél jóval többféle társadalmi, piaci vagy államigazgatási igény kielégítéséhez szükséges szakmai alapozás és az önfejlesztésre való ösztönzés jelenti. A végzettek vagy jelenlegi diákok személyes felelőssége is, hogy mit mi alapján vállalnak be és hogyan találják fel magukat. A felsőoktatásban oktatóként nem foghatjuk minden volt diákunk kezét, amikor kipróbálják magukat a munkaerő-piacon, de kérésükre tanácsokkal, tippekkel segítjük őket. Másfelől, az erdélyi magyar idegenvezető társadalom összetett, sokan vagyunk, sokfélék és szerencsére már elindult egy hálózatosodás, ami elősegíti a konstruktív szakmai vitákat. A minősített idegenvezetőknek már van szakmai szervezetük is, Erdélyi Magyar Idegenvezetők Egyesülete néven, aminek azonban még nincs ereje arra, hogy a hatóságok feladatát átvegye és megszűrje, hogy kik és milyen feladatokra vállalkozhatnak.

Mindezek mellett, nagyra értékelve Dr. Hantz Péter úr tudományos, népszerűsítő és közéleti tevékenységét, köszönöm a problémák felvetését,

Dr. Horváth Alpár egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Gyergyószentmiklósi Tagozat oktatója.