Új tanulmány bizonyítja, hogy a stressz és trauma generációkon át öröklődik

Szíriai családok tanulmányozásával amerikai kutatók bizonyították, hogy az erőszak okozta stressz generációkon keresztül öröklődhet, írja az EurekAlert. A szakértők szerint a stresszre vagy más eseményekre reagálva sejtjeink kis kémiai jelölőket adhatnak a génekhez, ezzel lecsillapítva az aktivitásukat vagy megváltoztatva a viselkedésüket, ezen keresztül pedig akár későbbi generációkra is hatással lehet a felmenők által átélt stresszhelyzet.

1982-ben a szíriai kormány megostromolta Hama városát, helyiek tízezrei vesztették életüket. Ez nemcsak arra volt hatással, hogy négy évtizeddel később a lázadók felhasználták a mészárlás emlékét arra, hogy felbujtsák az embereket az Aszad családi rezsim megdöntésére, hanem az erőszakban érintett szíriai családok génjeire is.

Az ostrom alatt állapotos nők unokái ugyanis – annak ellenére, hogy maguk soha nem éltek át ilyen erőszakot – genomjukban viselik az események nyomait. A genetikai lenyomat az anyákon keresztül öröklődik, az amerikai kutatók eredményei pedig először adnak bizonyítékot arra, amit eddig csak állatokon sikerült dokumentálni: a stressz generációkon átívelő genetikai átvitelére.

Connie Mulligan, a Floridai Egyetem kutatója és a kutatás szenior szerzője azt mondta: az eredményeik segíthetnek abban, hogy jobban megértsük az erőszak problematikáját, sőt, megmagyarázhatja, miért ragadnak egyes családok a bántalmazás, a szegénység és a trauma megtörhetetlennek tűnő generációs ciklusaiban.

Bár az éllettapasztalataink közvetlenül nem változtatják meg a génjeinket, az epigenetika néven ismert rendszeren belül mégis befolyásolhatók. A kutatók a fent említett genetikai jelölőket keresték a szíriai családok génjeiben. Korábban laboratóriumi kísérletek kimutatták, hogy az állatok továbbadhatják a stressz epigenetikai jegyeit a jövő generációinak, ugyanezt az embereknél eddig szinte lehetetlen volt bizonyítani.

Mulligan és kollégái az Egyesült Államokba érkező szíriai bevándorlók három generációjától vettek mintákat. Közülük néhány család átélte a Hama-ostromot, mielőtt Jordániába menekült volna, mások az Aszad-rezsim elleni polgárháborúban éltek. A kutatók a két konfliktus idején terhes nagymamáktól és anyáktól, valamint az ő gyerekeiktől gyűjtött mintát. A kontrollcsoportot olyan családok adták, akik még 1980 előtt vándoroltak Jordániába, elkerülve a több évtizedes szíriai erőszakot. A kutatást 48 családdal és 138 alannyal végezték.

Mulligan és kollégái átvizsgálták a résztvevők DNS-ét epigenetikai módosulások után kutatva, és megpróbáltak összefüggést keresni ezek és a családok erőszakkal való tapasztalatai között. A hamai történések túlélőinek unokáinál a kutatók 14 olyan területet fedeztek fel a genomban, ami a nagymamák által tapasztalt erőszak hatására módosulhatott. Ez a tudósok szerint azt bizonyítja, hogy a stressz által kiváltott epigenetikai változások valóban megjelennek a következő generációkban.

A tanulmány szerint a kutatók 21 más megváltozott epigenetikai területet is találtak a genomban azoknál, akik közvetlenül tapasztaltak erőszakos eseményeket Szíriában. Sőt, az erőszaknak kitett anyák gyerekei az anyaméhben felgyorsult epigenetikus öregedést tapasztaltak, ami egyfajta biológiai öregedést jelent, és összefüggésbe hozható az életkorral összefüggő betegségek hajlamával.

Az epigenetikai változások többsége ugyanazt a mintázatot mutatta az erőszaknak való kitettséget követően, ami egyfajta univerzális stresszválaszra utal.

„Úgy gondoljuk, hogy munkánk az erőszak számos formájához kapcsolódik, nem csak a menekültekhez. Családon belüli erőszak, szexuális erőszak, fegyveres erőszak: az erőszak minden fajtája ide sorolható lehet, ami az Egyesült Államokban is tapasztalható” – mondta Mulligan, hozzátéve, hogy a területet komolyabban kellene tanulmányozni.

Nem világos, hogy ezek az epigenetikai változások milyen hatással vannak az utódok életére. Néhány korábbi tanulmány talált már összefüggéseket a stressz által kiváltott epigenetikai változások és a betegségek, például a cukorbetegség között. Egy híres korábbi tanulmány azt találta, hogy a Hollandiát sújtó második világháborús éhínség túlélői olyan epigenetikai változásokat örökítettek tovább, amik következtében a leszármazottaik nagyobb valószínűséggel lettek túlsúlyosak.