Wall-E fogja kipucolni a Balti-tengerből a szövetségesek által beleszórt német gránátokat

A második világháború után a győztes hatalmak néhány dolgot viszonylag gyorsan le akartak tudni. Az egyik ilyen volt Németország demilitarizálása, aminek egyik eleme az volt, hogy begyűjtöttek rengeteg hagyományos és vegyi fegyvert, és egyszerűen bedobták azokat a tengerbe.

Ez egy gyors és hatékony megoldás lett volna, ha ezek a lőszerek nem kezdtek volna el rákkeltő anyagokat eregetni magukból, amiket az áramlatok, a halak és úgy általában a tengeri élővilág továbbhurcol és megszenved. Nagyjából 1,6 millió tonna robbanóanyagról és fegyverről van szó, és a német kormány most indít egy 100 millió eurós tesztprogramot, amivel el akarják kezdeni megtisztítani a Balti-tengert ettől a háborús szennyezéstől – írja a BBC.

A megoldás? Robotok. A technológia nem teljesen új, tengeri szélerőművek, kábelfektetések során a beruházók mindig átvizsgálják a tengerfeneket, hogy nem rejtőzik-e egy elfeledett akna, egy néhány évtizede célt tévesztett torpedó vagy egy fel nem robbant bomba az üledék alatt, és ha kell, ezeket ott helyben felrobbantják. Ezt a kutatást gyakran erre a feladatra kialakított robotokkal végeztetik el, amiket egy vezetéken keresztül, hajókról irányítanak.

Leggyakrabban ez úgy néz ki, hogy egy robot a vízfelszín közelében úszik, és egy kamerával pásztázza a tengerfeneket. A hajón szakemberek ülnek a monitorok előtt, akik felismerik a veszélyes lőszereket, és távirányítóval odavezetnek azokhoz egy másik, lánctalpas robotot, ami egy, a feladatra való karral kiemeli a kérdéses darabot. Ha jó állapotban van, akkor megragadják, de ha már nem biztos, hogy egyben marad, akkor óvatosan felkanalazzák.

„Minél tovább várunk, annál inkább rozsdásodni fognak, és a vízben lévő káros anyagok koncentrációja emelkedni fog. Tehát most van itt a pillanat, hogy kitaláljuk, mit kezdjünk ezekkel a dolgokkal, amíg a lőszerek még elég épek ahhoz, hogy meg lehessen őket fogni”

– mondta Jens Greinert, a kieli Christian-Albrechts Egyetem professzora, a projekt egyik szakértője.

A német kezdeményezés újdonsága valójában abban rejlik, hogy több, már létező technológiát egyszerre vetnek be, és ha kell, kicsit átszabják azokat. Mivel a győztesek sok esetben rengeteg lőszert szórtak egyetlen ponton a vízbe, az átalakított robotok nemcsak arra képesek, hogy egyesével felvegyék a bombákat, hanem arra is, hogy kisebb lőszereket egyszerre fellapátoljanak.

A nyáron induló munka úgy néz majd ki, hogy kifejezetten ezeket a lerakókat célozzák meg, és a személyzetet váltásban dolgoztatva, napi 24 órában, heti hét nap túratják majd a robotokkal a tenger mélyét. A jelenlegi eszközökkel így 150 évre lenne szükség (ez kicsit emlékeztet a Wall-E-re), hogy az összes második világháborús német lőszert begyűjtsék, de abban bíznak, hogy ahogy a projekt fejlődik, úgy jönnek majd új eszközök, amikkel ezt akár 30 évre is levihetik.

A fejlődés része az, hogy tervben van tengeri platformok létesítése, amiken megsemmisítenék a begyűjtött lőszereket és vegyi fegyvereket, méghozzá speciálisan kialakított, szűrőkkel ellátott kamrákban. Ugyanis a mostanában gyakran használt helyben robbantásos módszer szintén veszélyes a tengeri élővilágra. Egyrészt a robbanás és az azzal keletkező zaj miatt, másrészt azért, mert így is felszabadul sok káros anyag.

A robotok így begyűjtenék a lőszereket, amiket a hajókról a tengerbe leeresztett kosarakba pakolnák úgy, hogy már előre válogatnak is, így egy kosárba egy-két fajta lőszer menne. Ezeket a kosarakat felhúznák, emberek szétválogatnák és megtisztítanák a begyűjtött darabokat, majd azokat típus szerint hosszú acélcsövekben visszaküldenék a mélybe, méghozzá sakktáblaszerű, négyzethálós elrendezésben, ahol egyfajta lőszer egy négyzetbe kerülne.

Ezek után ha úgy döntenek, hogy egyik nap mondjuk csak gránátokat égetnének a platformokon, akkor elég lesz felhúzni az egyik gránátokkal teli csövet, amit így sokkal könnyebb lesz átszállítani a kemencés platformhoz. Ez sokkal hatékonyabb és biztonságosabb, mint egyesével felrobbantgatni a lőszereket.

A tesztprojekt első szakasza a Lübecki-öbölben található lerakókat célozza meg, és júliustól szeptemberig tart majd. Nagyjából ötven tonna lőszer összeszedését tervezik, amit aztán a GEKA nevű, erre szakosodott cég a szárazföldön kialakított kamráiban robbant majd fel.

A vegyi fegyverek több kihívást is állítanak a szakemberek elé. Egyrészt ezekből is rengeteget szórtak a tengerbe (a Balti-tengerbe negyvenezer, Norvégia és Svédország közelében pedig százötvenezer tonnát), és szakértők szerint ekkora mennyiséget szinte lehetetlen begyűjteni és biztonságosan megsemmisíteni. És ez csak egy kis része annak a rengeteg lerakatnak, ami a különböző háborúk során a vizekbe került a bolygó rengeteg pontján.

Most leginkább arra koncentrálnak, hogy kitalálják, hol mit dobtak a vízbe, és hogy kiderítsék, hogy hat ezekre több évtized a sós vízben. Van, ami még veszélyesebbé válik, de olyan is akad, ami pont kevésbé lesz mérgező. És persze van, ami szinte ugyanolyan veszélyes marad, mint amikor legyártották a fegyvert.

A projekt most elsősorban környezetvédelmi okokból indul, de a szakértők szerint hosszú távon akár a tengeri építkezések során is be lehet majd vetni a most megtanult trükköket és a használt eszközöket, hogy ne helyben robbantsák fel a talált lőszereket.