Nem is bomlanak le olyan könnyen a lebomlóként reklámozott teafilterek

A lebomlóként megjelölt teafilterek nem bomlanak le olyan könnyen, és károsak lehetnek a környezetre – írja a Plymouth-i Egyetem kutatása alapján az Eurekalert. A kutatók három fajta összetételű, sok helyen kapható filtereket vizsgáltak.

Hét hónapra temették el a tasakokat, és megfigyelték, hogy ha lebomlanak, akkor mennyire. Minden filter közös összetevője volt a PLA, a politejsav, amit gyakran biológiai úton lebomlóként emlegetnek.

A csak PLA-ból készült filterek semmit nem változtak a hónapok során. Viszont a két másik típusban cellulóz is volt, eltérő koncentrációban, és ezeknél azt figyelték meg, hogy apróbb darabokra szakadtak, és a tömegük 60-80 százalékát elvesztették. A PLA-ból készült részek viszont megmaradtak.

Azt is vizsgálták, hogy ha le is bomlanak a filterek, akkor milyen hatással vannak az Eisenia fetida nevű gilisztafajra, ami rengeteget dolgozik a talaj tápanyagtartalmának frissítésén.

Apró korongokat vágtak a filterek anyagából, és egy fél, egy egész, és két tasak tömegének megfelelő korongot etettek meg a gilisztákkal. Az eredményeik alapján emiatt 15 százalékkal emelkedett az élőlények mortalitása, és a PLA-koncentráció a szaporodásukra is negatív hatással volt.

Sok különbség van a biológiai úton lebomló és a biológiai úton lebomló között, és csak az egyik filter gyártója jelezte a csomagoláson, hogy a teástasak otthoni komposztálásra nem alkalmas.

„A műanyaghulladék-válságra válaszul egyre több termékben használnak biológiailag lebomló műanyagokat, például PLA-t. Ez a tanulmány rávilágít arra, hogy több bizonyítékra van szükség az ilyen anyagok lebomlásáról és lehetséges hatásairól, mielőtt használatuk még szélesebb körben elterjedne, hogy megelőzzük az alternatív problémák kialakulását, ha nem megfelelően dobják ki ezeket”

– mondta dr. Winnie Courtene-Jones, az egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője.

A kutatás során több olyan környezetet is szimuláltak, amikbe az eldobott filterek kerülhetnek amiatt, hogy nincs egyértelmű ajánlás a dobozon arra, hogy mi a legkörnyezetbarátabb megoldás. Ezek után méretkizárásos kromatográfiával, nukleáris mágneses rezonanciával és pásztázó elektronmikroszkóppal megvizsgálták, hogy hogy alakult a filterek kinézete és felépítése.

A szerzők megjegyzik, hogy a PLA egy biológiai eredetű műanyag, aminek valóban kisebb a karbonlábnyoma, mint a hagyományos műanyagoknak, de ipari komposztálással azok is lebomlaszthatóak. Az eredményeik alapján a PLA hét hónap alatt nem bomlott le a talajban, emiatt a biológiailag lebomló és komposztálható címkék félrevezetők lehetnek.