Evolúciós előnyt jelenthetett az ADHD az ősembereknek
Az ADHD, vagyis a figyelemhiányos / hiperaktivitási zavar akár evolúciós előnyt is jelenthetett őseinknek a táplálékszerzés, főleg a gyűjtögetés során, írja a The Guardian. A figyelemzavar és az impulzivitás, amelyek ezzel az állapottal társulnak, javíthatták a táplálékkeresés során alkalmazott taktikákat.
Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési eltérés, amelynek tünetei közé tartozik az impulzivitás, a szervezetlenség és a fókuszálási nehézségek. Ugyan jellemzően nehéz felismerni, és a diagnózis feltételei általában eltérnek, mivel a tünetek sem egyformák, a figyelemzavarral diagnosztizált emberek száma globálisan egyre nő. A Pennsylvaniai Egyetem kutatása szerint azonban amit most kevésbé pozitív eltérésként kategorizálunk, korábban akár előnyt is jelenthetett az emberiség számára.
A tanulmány lehetséges magyarázatot kínál arra, hogy az ADHD miért volt korábban is a vártnál gyakoribb a véletlenszerű genetikai mutációk miatt, és hogy egyébként is az olyan tulajdonságok, mint a figyelemzavar vagy az impulzivitás, miért fordultak elő gyakrabban.
„Ha ezek a tulajdonságok valóban ennyire negatívak lennének, akkor azt gondolhatnánk, hogy az evolúció az idő folyamán kitörölte volna őket” – mondta Dr. David Barack, a kutatás vezető szerzője. „Eredményeink olyan kezdeti adatpontokat mutatnak, amelyek bizonyos kontextusokban előnyökre utalhatnak.”
A Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences szaklapban megjelent tanulmányhoz olyan 457 felnőtt adatait elemezték, akik a kutatáshoz egy online táplálékgyűjtögető alkalmazással játszottak. Ebben nyolc percen belül a lehető legtöbb bogyót kellett begyűjteniük. A virtuális bokrokról egyre kevesebb bogyót lehetett szedni attól függően, hányszor szedték már le őket korábban – értelemszerűen minél többször, annál kevesebb bogyó maradt rajtuk. A játék során a résztvevők választhattak, hogy egy adott bokrot szednek le többször, vagy átmennek egy másikhoz, ami viszont többet vett el az idejükből is.
A kutatócsapat egyúttal az ADHD-szerű tünetekre is szűrte a résztvevőket – bár hangsúlyozzák, hogy ez nem minősül diagnózisnak –, 206 résztvevőnél találtak pozitív eredményt.
A kutatók azt találták, hogy az ADHD-skálán magasabb pontszámot elérő résztvevők rövidebb időt töltöttek egy-egy bokorcsoportnál, mint azok, akik alacsonyabb pontszámot értek el. Gyorsan átvándoroltak másik bokrokra, nagyobb valószínűséggel hagyták félig leszedetlenül a korábbiakat, és kerestek újabbakat. Az ilyen résztvevők jellemzően magasabb pontszámot értek el a játékban, mint azok, akik egy-egy bokrot teljesen leszedtek.
A kutatók eredményei összecsengtek azokkal a korábbi eredményekkel, amelyek azt sugallták, hogy a nomád életmódot folytató populációkban magasabb volt az előfordulása az ADHD-s géneknek. Ezek a csoportok lehettek azok, akiknek az ilyen figyelemzavaros viselkedésből hasznuk is származhatott.
Hozzátették azonban, hogy a tanulmánynak vannak korlátai, többek között az, hogy az ADHD-szerű tünetek önbevalláson alapultak. Megjegyezték, hogy olyan kutatásokat kellene végezni a megfelelő bizonyosságú eredmények eléréséhez, amelyek diagnosztizált ADHD-sekkel dolgoznak, és valós szituációkban zajlanak.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!