Rácz Béla Gergely közgazdász: A Ciolacu-kormány programja nyomokban tartalmaz racionális elemeket

Beszéljünk előbb egy kicsit a Ciucă-kormány gazdasági „örökségéről”, azaz az első negyedévi, első négy hónap utáni makroadatokról. Elemzők szerint ezek nem is olyan rosszak, különösen, ha a térség többi országaihoz (akár Magyarországhoz) viszonyítjuk. Mit mutatnak a számok, melyek alakultak biztatóan, s melyek aggasztóan?

Az például biztató, hogy a GDP-növekedés tekintetében Románia jobban teljesít a legtöbb európai uniós országnál. Nálunk volt a harmadik legnagyobb GDP-növekedés az EU-ban a 2023-as első negyedévben. De figyelembe kell venni azt is, hogy a bruttó hazai termék egy ország valós gazdasági teljesítményét jelzi ugyan, ám a növekedését a lakosság úgymond nem érzi annyira a bőrén. Általában sokkal kevesebbet beszélünk lakosságot közvetlenebbül és intenzívebben érintő makrogazdasági adatokról. Ilyen például az infláció, a szegénységi küszöb alatt élők száma vagy az átlagkereset. Ez utóbbi egyébként jelentősen növekedett Romániában, részben azért is, hogy az infláció miatti reálbércsökkenést kompenzálja. Arról viszont ismét kevesebb szó esik, hogy mekkora a szórása a béreknek. A statisztikai intézet adatai szerint most 4500 lej körüli a nettó átlagfizetés, de Bukarestben, Kolozs vagy Temes megyében ennél nagyobb, más megyékben pedig jóval kisebb. Vagyis a medián- és az átlagfizetés között nagyon nagy különbség van. Visszatérve a pozitív jelekre: az Európai Bizottság is felfele javította a 2023-as román gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzését. A gazdasági növekedés pedig nyilván azért jó, mert ezáltal az állami bevételek is növekednek, így könnyebben lehet fedezni mondjuk a pedagógusok béremelését. Emellett kedvezően alakult Romániában az infláció is, év végére várhatóan egy számjegyű lesz. Összefoglalva: Románia fő makrogazdasági mutatói alapvetően jók.

Viszont probléma van azzal, hogy miből származik a gazdasági növekedés, ezt ugyanis akár mesterséges módon is lehet generálni. Egyik eszköz erre a fizetések megemelése vagy a masszív kormányzati túlköltekezés. Masszív közberuházásokból például gazdasági tevékenység származik, ami növeli a GDP-t. De a túlköltekezés költségvetési hiányt generál, Románia pedig túlzottdeficit-eljárásban van, és minden bizonnyal nem fogja tudni teljesíteni a 2023-as büdzsében rögzített hiánycélt sem. És ami még nagyobb probléma: nagy valószínűséggel jövőre sem fogja tudni teljesíteni ezt a hiánycélt. Emellett a folyó fizetési mérleg hiánya is nagy, és egyre inkább növekszik. Az ikerhiány pedig nagyon sérülékennyé teszi a gazdaságot, és rosszabb esetben nagyon gyorsan gátat szabhat a növekedésnek és az amúgy relatív jó mutatók is átfordulhatnak rosszakba.

A hiányt a kormány folyamatosan hitelekből fedezi. Hogy áll Románia az eladósodottsági ráta tekintetében?

Az országnak az Európai Unióban kifejezetten jónak számító eladósodottsági rátája van. Ezt a mutatót a GDP-hez viszonyítjuk, és 50 százalék körüli most Romániában, ami alatta van az európai uniós átlagnak. Tehát ez jelenleg önmagában nem jelent egy olyan nagy problémát. Ám ha azt nézzük, hogy abszolút értékben 2018 óta az államadósság megduplázódott, akkor nyilvánvalóan a nagyon gyors növekedés a trend. Így nagyon hamar el fogjuk érni az EU-átlagot, és utána mi lesz? Az eladósodás növekedése akkor nem okoz feltétlenül gondot az államnak, ha a hiteleket a kormány nem csak a folyó kiadásokra fordítja, hanem a beruházásokra. Ha a hiány azért növekszik mert a folyó kiadásokat finanszírozzák belőle, akkor nagyon nehéz megállítani a deficit további görgetését.

Márpedig a Ciucă-kabinet gazdasági örökségének tekinthető a deficit folyamatos növekedése, az első negyedévben a költségvetési bevételek 4,5 milliárd lejjel elmaradtak a tervezett összegtől. A kormány ezért sürgősségi rendeletet hozott a kiadások lefaragásáról, amitől éves szinten 20 milliárd lej megtakarítását reméli. Megalapozottak ezek a remények?

Ez fontos megtakarítást jelenthet, de nem gondolom azt, hogy megoldja a problémát. A jó hír, hogy az Európai Bizottság elég rugalmas ezen a téren, és a túlzottdeficit-eljárásnak leggyakrabban különösebb következménye nincs. Ez általában egy figyelmeztetés Brüsszeltől: ha ezen nem változtattok, akkor felfüggesztjük az európai uniós támogatások kifizetését, de hát egyelőre erről most még nincs szó.

Tehát ha Románia idén nem tartja a 4,4 százalékos deficitcélt, ami az Európai Bizottsággal szembeni vállalása is, akkor nem fog összedőlni a világ?

A világ nem dől össze, de ha Románia nem tudja a saját hiánycéljait teljesíteni, a piacok ezt nyilvánvalóan egy jelzésnek veszik. Az az üzenete, hogy az ország nem tudja a vállalásait tartani. Ennek a következménye az, hogy Románia még drágábban fog hitelekhez jutni. Ehhez tartozik, hogy amikor a költségvetési hiányról beszélünk, akkor ezt mindig GDP-arányosan mérjük, és a deficitcélokat is a GDP-hez viszonyítjuk. Bizonyos értelemben ez helyes is. Viszont meg kell nézni azt is, hogy a költségvetési bevételekhez viszonyítva mekkora a hiány. Romániában jelenleg bőven 10 százalék fölött van. Magyarul: 100 lej elköltött pénzből több mint 10 lejt hitelből fedez a kormány.

A deficitet azért is kérdeztem, mert ennek az évnek a második felében újabb kiadások terhelik meg a költségvetést, és hangsúlyozom, hogy most csak az idei büdzséről beszélek: a sztrájkoló tanároknak ígért, átlagban 25 százalékos béremelés. Honnan teremtheti elő a kormány ezeket a forrásokat, amelyekkel nem kalkulált a költségvetésben?

A kiadások további racionalizálásával próbálkozhat. Mindenesetre a tanügyi dolgozók bruttó 1300 lejes béremelése önmagában nem ró nagyon jelentős terhet a költségvetésre. Ehhez tartozik, hogy Romániában 100 lej állami bevételből nagyjából 30 lejt a közalkalmazottak bérezésére fordítanak. Ez egy jelentős arány, az egyik legnagyobb Európában.

A sztrájk lezárása után közvetlenül jött a kormányváltás. Marcel Ciolacu új miniszterelnök programját valósággal szétszaggatták a gazdasági elemzők. Nem az általános, nehezen számonkérhető célkitűzéseken akadtak fenn, hanem a számokon, illetve azon, hogy a miniszterelnök a „gazdasági hazafiság” szlogent emlegette. Mi a véleménye a Ciolacu-kormány programjáról?

Ez egy túlzottan optimistán megfogalmazott kormányprogram, inkább egy választási kampány beharangozója, amelyik nyomokban tartalmaz racionális elemeket. Az elemzők pedig, amikor gazdasági hazafiságról hallanak, reflexből elutasítják, arra hivatkozva, hogy a piacgazdaság globális, és ez a szlogen egy butaság. Én valahol középen helyezkedem el ebben az ügyben. Mert úgy látom, hogy amitől igazán sérülékennyé válik a román gazdaság, az nem csak az államháztartásnak a tervezettnél nagyobb deficitje, hanem a folyó fizetési mérleg ezzel párosuló hiánya. Ez az a már említett ikerhiány vagy ikerdeficit. Románia azért nem tudja lassítani az államadósság növekedésének ütemét, mert az államháztartás és a folyó fizetési mérleg egyaránt deficites. Más közép-kelet-európai országokban nincsen ilyen mértékű hiánya a folyó fizetési mérlegnek. A mutató egyik fontos összetevője pedig a külkereskedelmi mérleg hiánya, ami Romániában jelentős. Az ország értékben sokkal többet importál, mint amennyit exportálni tud. Vannak olyan országok, ahol ez teljesen érthető, mert olyanok a földrajzi és geopolitikai adottságaik, de a nagyon sok természeti erőforrással, erős mezőgazdasággal rendelkező Románia nincs ebben a helyzetben. Az erős mezőgazdaság mellett rendelkezhetne egy jelentős feldolgozóiparral. Ez egy egyensúlytalansági helyzet, amin lehetne változtatni. De nem úgy, hogy azt mondják nekem, a fogyasztónak, hogy a román terméket vegyem meg. Nem fogom a román terméket megvenni, egyrészt azért, mert lehet, hogy nem az van azoknak az üzleteknek a polcain, ahova vásárolni járok, másrészt meglehet, hogy a román termék gyengébb minőségű vagy drágább, mint az import áru. Tehát nem az a megoldás, hogy a lakosságtól kérjük számon a patriotizmust, amikor a fogyasztásáról dönt, hanem olyan kormányzati programok kellenek, amelyek ezt az egyensúlytalanságot felszámolják. Ehhez kell többek között egy jól kidolgozott agrárstratégia. Románia mezőgazdaságában nagyon nagy a potenciál, jelentős agrárexportőr ország vagyunk, de a feldolgozatlan mezőgazdasági termékek kivitelében vagyunk erősek, a feldolgozott termékek terén importra szorulunk. Egyébként a hazai feldolgozóipar támogatása volt az egyik intézkedés, amit a miniszterelnök a mandátuma átvétele után bejelentett. Ha az a szándék nem csak deklaratív szinten marad meg, akkor a feldolgozóipar támogatása valóban hozzá tud járulni a külkereskedelmi mérleg hiányának mérséklődéséhez, és ezáltal az ikerdeficit legalább egyik elemének a csökkenéséhez.

De éppen a külkereskedelmi mérleg kapcsán amiatt is bírálják elemzők a kormányprogramot, mert figyelmen kívül hagyja a nemzetközi gazdasági környezetet, például azt, hogy a Németország és általában az euróövezet gazdasága belassult. Hogyan befolyásolja ez a román gazdaságot?

Az elemzőknek teljes mértékben igazuk van, de ennek a történetnek azért van egy másik fele. Az egyenlegen nem csak az export növelésével, hanem az import csökkenésével is lehet javítani. Ha az országnak van hazai agártermékekre alapozó feldolgozóipara, akkor nem kell exportálnunk az élőhúst és importálnunk a szalámit, hanem mi magunk dolgozzuk fel az élőhúst és állítjuk elő abból a felvágottat. Így az import csökken, és ezáltal a külkereskedelmi mérlegnek a hiánya is mérséklődik.

A kormányprogram azért kétségívül fontos reformokat is tartalmaz, de ezek korábbi vállalások, amelyeket az országos helyreállítási terv ír elő: többek között a különnyugdíjak szabályozása (ami épp napirenden van a parlamentben), új nyugdíjtörvény és az új közalkalmazotti bértörvény. A különnyugdíjak helyzete inkább morális kérdésnek tűnik, mintsem gazdaságinak. Ezt hogyan látja?

Az ilyen jellegű morális kérdések előbb-utóbb gazdasági kérdések is lesznek. Mert ha én adófizetőként azt látom, hogy valakik meg nem érdemelt jövedelemre tesznek szert az államtól, az bennem úgy csapódik le, hogy az állam jogtalan jövedelmeket juttat az én adómból valakiknek, ezért elkerülöm az adóbefizetést. A különleges nyugdíjak nem terhelik meg olyan mértékben a költségvetést, mint amennyire mediatizált ez az ügy, de most mindenki ezekről beszél, és a téma mindenkihez eljut, ami befolyásolja az adóbefizetési morált.

Az új közalkalmazotti bértörvényről azt már tudni lehet, hogy az oktatásban a kezdő tanári fizetés a bruttó átlagbér lesz január elsejétől, ami azt jelenti, hogy a többi közalkalmazott fizetése is jelentősen megnő. Hogyan lehet előteremteni jövőre az ehhez szükséges pénzt?

Hát ez egy nagyon nehéz feladata lesz ennek a kormánynak. Ha beindul ez a masszív és gyakorlatilag azonnal történő béremelési hullám, nagyon nehéz lesz megakadályozni, hogy a költségvetési hiány ne szálljon el ennél a mostani, amúgy is magas szinttől. Ráadásul ez egy plusz inflációs nyomást fog jelenteni. Plusz pénz áramlik a közalkalmazottakhoz, amit el fognak költeni, az úgynevezett aggregált kereslet növekedése pedig röviden távon relatív konstansnak tekinthető kínálat mellett az árakat is tovább emeli.

Ha nem akarja a deficitet tovább növelve újabb hitelekhez folyamodni, hogyan tehet szert plusz forrásokra a kormány? Számíthatunk-e például adóemelésekre?

A 2024-es választási év végéig szerintem nem. A kormány mindent meg fog tenni azért, hogy a túlzottdeficit-eljárás ne járjon szankciókkal. Az Európai Bizottságban is politikusok vannak, akik szerintem el fogják fogadni azt, hogy a választások előtt ne legyenek adóemelések Romániában. A választások után szerintem az adótörvénykönyv módosulni fog, bár azt megjegyezném, hogy már módosult idén is, és voltaképp volt adóemelés is. A mikrovállalkozások adóját kvázi úgy emelték meg, hogy csökkentették a mikrovállalkozás besoroláshoz szükséges bevételhatárt.

Van még egy kormányzati eszköz a költségvetési bevételek növelésére, amit már meg is lebegtetett a Ciolacu-kormány: a különböző gazdasági ágazatoknak (IT-szektor, építőipar, mezőgazdaság) nyújtott adókedvezmények kivezetése. Erről az intézkedésről mi a véleménye?

Az IT-szektornak nyújtott adókedvezményeket szerintem már nyugodtan ki lehet vezetni. Ez annak idején egy jó intézkedés volt, és hozzájárult ahhoz, hogy ez az ágazat Romániában megerősödjön. Az ország jól kihasználta azt az adottságát, hogy a rendszerváltás előtt a reáloktatás európai színvonalú volt, és ezen a téren versenyképes maradt. De Románia, többek között az IT-szektornak járó adókedvezményekkel, most már elérte a potenciálját. Korábban több informatikusra volt szükség, mint amennyit a felsőoktatási rendszer termelni tudott, és ezért is növekedtek a bérek az átlagnál gyorsabban ebben az ágazatban, mert volt egy hatalmas munkaerőhiány. Az adókedvezmények eltörlése ellen szól, hogy a mesterséges intelligencia és az IT-szektorra nehezedő más nyomások miatt globális szinten elkezdődött egy masszív elbocsátási hullám ebben az iparágban, ami nyilvánvalóan Romániába is be fog gyűrűzni. Tehát a kormánynak mérlegelnie kell majd, hogy az intézkedésnek a pozitív vagy a negatív hatása lesz-e az erősebb. Az építőiparban szerintem szintén ki lehet fokozatosan vezetni az adókedvezményeket. De itt is a fokozatosságot hangsúlyoznám. Elhibázott ugyanis az a gazdaságpolitika, amelyik nem a fokozatosság elvére épül. Ilyen gazdasági intézkedést nem szabad, illetve nem érdemes egyik napról a másikra meghozni. Azt gondolom a béremelésekről is, hogy nyilván indokoltak akár a tanügyben, akár a közszféra más ágazataiban, de ezeket nem szabad egy lépcsőben, azonnal végrehajtani. Ha nem fokozatosan emelkednek a fizetések, elszabadul újból az infláció, ami kioltja a béremelés hatását is.

Az állam bevételeit gyarapítaná az adóbehajtás hatékonyságának sokat emlegetett növelése is. Erre az elmúlt években az egymást követő kormányok mindegyike ígéretet tett, még sincsenek látványos előrelépések. Hogyan lehet az adóbehajtás hatékonyságát növelni?

Ebben nagyon sokat segíthet az adóbehajtás, az Országos Adóhatóság (ANAF) digitalizálása. Erre a célra rengeteg uniós pénzt is lehet lehívni. Vannak előrelépések ezen a téren, csak nagyon lassúak. De a jelenlegi kormány már csak a közalkalmazottak fizetésének megemeléséhez szükséges fedezet előteremtése miatt is rá lesz kényszerítve arra, hogy az adóhatóság digitalizálását felgyorsítsa. És ha már a költségvetési hiányt csökkentő intézkedésekről beszélünk: ezek egyike a közszférának a szintén sokat emlegetett karcsúsítása lehet. Jól tudjuk azt, hogy nagyon sokan vannak az állami szektorban, akik kevés munkával nagyon sok pénzt keresnek. Mindenesetre úgy gondolom: ha a kormány karcsúsítaná a közszférát, és a digitalizáció révén növelni tudná az adóbehajtás hatékonyságát, ez fedezetet jelentene a bővülő kiadásokra. Nyilván ez sem fog megtörténni egyik napról a másikra, míg a kiadások nagy valószínűséggel egyik napról a másikra fognak emelkedni.