Mikor szabadulhatunk meg a mostani magas inflációtól? A jegybank szakértőjét kérdeztük

Az infláció már 2022 júniusa óta 15 százalék felett hullámzik. A novemberre vonatkozó adatok szerint a pénzromlás éves üteme 16,8 százalék volt, ami enyhe meglepetést okozott. Bálint Csaba várakozásait is körülbelül 0,3-0,4 százalékponttal haladta meg a novemberi inflációs szám, a meglepetést szerinte az okozhatta, hogy a magasabb energia- és termelői árak a vártnál is gyorsabban jelennek meg a végső fogyasztói árakban.

„Tudjuk már egy ideje, hogy ezek az úgynevezett indirekt hatások intenzívek, de a novemberi adat is azt támasztja alá, hogy az átfutása az energiadrágulásoknak sokkal erősebb, mint ami megszokott lenne” – mondta. A várakozásokat ugyanakkor a friss statisztikák messze nem írják át, az inflációs számokat illetően egy ideje elkezdett kirajzolódni egy plató, és az elmúlt hónapok adataihoz hasonló számokra lehet várni az év eleji adatokkal kapcsolatban is. „Áprilistól mindenképpen arra számíthatunk, hogy elkezd mérséklődni az infláció üteme. Ez az év lehet tehát az, amikor az inflációs trendek megfordulnak” – jelentette ki.

Miért érezzük ennél sokkal nagyobbnak az inflációt?

Azzal a kérdéssel persze a jegybanki szakértők is foglalkoznak, hogy ugyan az inflációról szóló hivatalos adat „csak” a 17 százalékot közelíti, a háztartások percepciója az árak emelkedésével kapcsolatban ennek akár a kétszerese is lehet. Az ezt boncolgató kérdésünkre válaszolva Bálint Csaba is arra hívta fel a figyelmet, hogy a 16 százalékot meghaladó adatot valóban egy nagy statisztikai átlagként kell értelmezni, az inflációval kapcsolatos érzet pedig valahol 20-30 százalék körül is lehet.

„Az inflációról szóló hivatalos adatok és az inflációval kapcsolatos érzet között szokott lenni egy rés, ami egy általános jelenség, és természetesen nem csak Romániában, hanem a világ számos más országában is megfigyelhető”

– mutatott rá. Számos kutatás foglalkozik ezzel a kérdéssel, amivel kapcsolatban még nagyon sok a kérdőjel, de van néhány érdekes következtetés is. Egyrészt, van ennek a jelenségnek egy pszichológiai háttere: evolúciós okokkal magyarázható, hogy a negatív hírek, kockázatok, veszélyek sokkal nagyobb figyelmet váltanak ki belőlünk, a memóriánkba is jobban eltárolódnak. Ha például ismerősökkel beszélgetünk, akkor az árak emelkedésével kapcsolatban elsősorban a negatív élményeinket osztjuk meg egymással – magyarázta.

Vannak emellett az infláció kiszámításával kapcsolatos, nagyon pontosan körülhatárolt módszertanhoz köthető magyarázatok is. Az egyik ilyen, hogy a novemberi inflációs adatokat a 2021-es novemberi adatokhoz mérjük, és azt is látni kell, hogy nekünk gyakran azért nem az egy évvel ezelőtti árak maradnak az emlékezetünkben, hanem sok esetben inkább 2019-es vagy 2020-as árakat tudunk felidézni. Ez nyilván szintén azt az érzetet erősíti bennünk, hogy az árak emelkedése jóval meghaladja a statisztikai hivatal által közölt éves infláció mértékét.

A pszichológiai és emlékezetünkkel kapcsolatos okok persze csak egy-egy szeletét adják a magyarázatnak. Nagyon fontos azt is látni Bálint Csaba szerint, hogy a statisztikai intézet által közölt inflációs adat magába foglalja azoknak a személyeknek az inflációs kosarát is, akik jóval átlagon aluli jövedelemmel rendelkeznek, és azokét is, akik az átlagnak a sokszorosát keresik meg.

Ennek nyilván azért van nagy jelentősége, mert a különböző társadalmi rétegeknek az inflációs kosara jelentősen eltérhet egymástól. Egy olyan család, amelynek a jövedelme az országos átlag alatti szintet ér el, a jövedelmének nagyon jelentős részét, gyakran akár a teljes jövedelmét kénytelen élelmiszerre és az energiaszámlák kifizetésére elkölteni. A magas jövedelemmel rendelkezők – akikre reprezentatív példaként gyakran a programozókat vagy a vállalatvezetőket szoktak felhozni – viszont éppen ellenkezőleg, a jövedelmük nagyon kis arányát költik élelmiszerre és energiaszámlákra. Az árak emelkedéséről szóló adat tehát személyenként vagy családonként is nagyon eltérő lehet, és nem szabad elfeledkezni arról, hogy a mostani energia- és élelmiszerválság éppen a leginkább kiszolgáltatott személyeket érinti fájdalmasan – mutatott rá.

Mennyire sikerült jól egyensúlyoznia a jegybanknak?

Éppen ezért is kulcskérdés, hogy a jegybanknak mennyire sikerült jól lavírozni az elmúlt időszakban, amikor úgy kellett választ adniuk a magas inflációra, hogy közben az intézkedésekkel ne okozzanak túl nagy terhet a háztartások, a vállalatok, és általában a gazdaság egészére nézve. Erre a kérdésünkre válaszolva a közgazdász arra emlékeztetett, hogy amennyiben az inflációs képet nézzük, érdemes kicsit visszamenni a világjárvány kirobbanása előtti időszakhoz. 2019 végén Romániában az inflációs ráta körülbelül 3-4 százalékos volt, amivel akkor – a vizsgált hónaptól függően – folyamatosan az európai uniós ranglista első két helyének valamelyikén foglaltunk helyet.

Ha viszont a friss novemberi adatokat nézzük, akkor az uniós rangsorban már csak valahol a 8-9-dik helyen állunk, amit Bálint Csaba szerint bizonyos értelemben akár eredményként is lehet értékelni, de azért összességében, a kontextust is figyelembe véve ez sovány vigaszt jelent. Arra is rámutatott, hogy a legtöbb központi bankhoz hasonlóan a Román Nemzeti Banknak (BNR) is vannak inflációs céljai, amitől jelenleg nagyon messze vagyunk.

Hozzátette: ha a bruttó hazai össztermék alakulását nézzük, akkor 2019 végéhez képest Románia gazdasága 6-7 százalékot bővült. Mindezt úgy, hogy az elmúlt három éves időszakban átéltünk egy nagyon mély, soha korábban nem látott gazdasági visszaesést, illetve utána egy erőteljes kilábalást. A tavalyi első három negyedévben átlagosan 5 százalékos bővülési ütemet láthattunk, és ugyan az utolsó negyedévről még nincsenek adataink, de az nagy valószínűséggel gyengébb lesz, valahol 4,5 százalék körül várható a 2022-es növekedés.

Búcsút inthetünk az elmúlt évtizedben megszokott alacsony inflációnak?

„Azt most nagyon nehéz előre látni, hogy az infláció milyen mélyre mérséklődhet ebben az évben, egyelőre várjuk meg a visszaigazolást a platót és a fordulatot illetően” – intett óvatosságra Bálint Csaba, amikor az infláció várható alakulásáról kérdeztük, hozzátéve, hogy az idei év második negyedévében várt fordulat azért időt vesz majd igénybe.

Arra a felvetésünkre, hogy mennyiben ért egyet azzal a nézettel, miszerint az elmúlt évtizedben megtapasztalt alacsony inflációnak hosszú időre búcsút inthetünk, a közgazdász elmondta: amennyiben az Európai Unió vagy az Egyesült Államok gazdaságát vizsgáljuk, akkor a 2013-2019-es időszak inflációs szempontból egy nagyon speciális periódus volt, amikor a nagyon mérsékelt infláció mellett többször megjelent a deflációnak is a veszélye, amiről azért tudjuk, hogy legalább olyan veszélyes tud lenni, mint a magas infláció. Ehhez a különleges időszakhoz sok tényező hozzájárult: a 2008-2009-es válság mellett az európai adósságválság, valamint a görög válság kialakulása is, emellett ez volt a relatíve olcsó energia korszaka, amikor nem mellesleg a globalizáció is éreztette hatását, elég csak a világ ipari nagytermelőjének, Kínának az előretörésére gondolni.

„Én is inkább úgy vélekedem, hogy az elmúlt évtizedben globális szinten látott alacsony infláció már a múlté. A lényeges kérdés szerintem viszont sokkal inkább az, hogy ahhoz az inflációhoz képest a következő gazdasági ciklusban az infláció hol fog elhelyezkedni. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy fél százalékponttal, egy százalékponttal vagy akár ezt is meghaladó mértékben lesz magasabb a fogyasztói árak éves emelkedése az elmúlt évtizedben látottnál” – hívta fel a figyelmet.

A közgazdász szerint azt ugyanakkor tudjuk, hogy amennyiben a gazdasági döntéshozók a megfelelő lépéseket teszik meg, az inflációs nyomás kezelhető és nagymértékben mérsékelhető is, elég csak a '70-es évek példájára, vagy akár a '90-es évek Romániájára gondolni, amikor az infláció a mostaninál is tízszer magasabb volt. Ehhez viszont felelős döntésekre van szükség, és a reformok adagolása és időzítése is kulcskérdéssé válik.

„Probléma akkor alakulhat ki, ha ezek a döntések nem születnek meg, és az ár-bér spirál beindulása miatt a várakozások elszaladnak, az infláció pedig magas szinten ragad meg” – mondta. Hozzátette: jó példa egy ilyen negatív helyzetre Törökország esete, ahol a magasabb inflációra nem a megszokott módszerekkel, a megtakarítások ösztönzésével és a betéti kamatok emelésével válaszoltak, hanem a kamatok csökkentésével. Ennek az eredménye az lett, hogy a török infláció szintje ötször magasabb volt, mint amit a mi régiónkban látni lehetett, a török lírának pedig a rendkívül durva leértékelődése volt megfigyelhető.

Az ár-bér spirál az új mumus

Az ár-bér spirál témája egyébként élénken foglalkoztatja a közgazdászokat. Miért lenne nagyon aggasztó a kialakulása? Egy olyan fogyasztó vagy háztartás részéről, amely a fogyasztói árak gyors emelkedésével szembesül, természetes reakció, hogy egy ilyen helyzetben megpróbálja vásárlóerejének reálértékét visszanyerni vagy legalább megőrizni. Ennek pedig az egyik legkézenfekvőbb módja, hogy megpróbál magasabb munkabért kialkudni a munkaadójánál. Ilyen módon egy energiasokk a magasabb infláción keresztül a munkabérek növekedéséhez is vezethet.

Nem mellesleg, ha a vállalatok elhúzódó magas infláció mellett magasabb bérigényekkel is szembesülnek a munkavállalók részéről, akkor a következő időszakot már úgy tervezik meg, hogy magasabb árak mellett fognak dolgozni. Innentől ez már egy önmagát gerjesztő folyamattá válik, és egy ördögi körhöz vagy spirálhoz vezethet.

Bálint Csaba szerint ugyanakkor ilyen másodkörös hatásokról egyelőre nem beszélhetünk, vagy legalábbis nem súlyos értelemben. A magasabb infláció miatt a bérek valóban gyorsabban növekedtek, azonban ha az árak emelkedésének ütemét az átlagbérek változásához hasonlítjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a munkabérek reálértelemben csökkentek. Gond akkor lenne a szakértő szerint, ha a bérigények „csillagászati” magasságokat érnének el, hiszen az ár-bér spirállal az a legnagyobb probléma, ha a munkavállalók olyan magas bérigényekkel állnának elő, amelyek nincsenek összhangban a termelékenységgel. Az ilyen igényekre ugyanis a vállalatvezetők kénytelenek úgy reagálni, hogy ugyan belemennek a fizetések növelésébe, de szinte azonnal döntenek arról is, hogy ők is megemelik a termékeik vagy szolgáltatásaik árát. Szerencsére itt azért nem tartunk.

A felpattanás után széles bázisú gazdasági lassulás következik

A 2021-es 5 százalékot meghaladó növekedés után tehát a tavalyi év egészére olyan 4,5 százalék körüli gazdasági bővülésre lehet számítani. Bálint úgy fogalmazott, 2021 volt a felpattanás, a gyors helyreállás éve, 2022-ben viszont már megjelentek a lassulás jelei, az idei évben pedig mindenképpen egy széles bázisú és jelentős gazdasági lassulással kell kalkulálni. A várakozások azért elég széles sávban szóródnak, van 1, 2 vagy akár 3 százalékot is meghaladó gazdasági teljesítményről szóló jóslat, az előrejelzések többsége enyhén 2 százalék fölöttire prognosztizálja a növekedést. „Én személy szerint kicsit óvatosabb vagyok, és olyan 1,5-2,0 százalék közötti növekedéssel már teljesen ki tudnék egyezni” – mondta a közgazdász, akit a Consensus Economics londoni székhelyű gazdasági kutatócég 2019-ben Románia legpontosabb makrogazdasági elemzőjének választott.

Milyen tényezők okozhatják ezt a lassulást? – kérdeztük a szakértőt, aki válaszát azzal vezette fel, hogy Románia közgazdasági értelemben egy relatíve kicsi és nyitott gazdaság, ilyen szempontból a globális környezet rendkívül lényeges hatással bír, ha ugyanis odakint probléma van, akkor ezek a gondok nagyon könnyen begyűrűznek itthonra is. Márpedig a külső környezet romlik, az eurózóna gazdasága a várakozások szerint stagnálni fog jövőre, az Egyesült Államok gazdaságában valamivel jobb a helyzet, ott 0,3-0,4 százalék körüli bővülés várható. Ezek ráadásul nagy éves átlagok, lehetnek olyan negyedévek is, amikor a gazdaság zsugorodni fog. Arra is rámutatott, hogy a román gazdaság finanszírozását nehezítheti az is, hogy úgy az eurózónában, mint az Egyesült Államokban a kamatok emelkedő pályán vannak.

A külső kereslet csökkenése mellett szintén a lassulás irányába hathat az is, hogy az áremelkedések reáljövedelmekre gyakorolt hatása miatt a belső, hazai kereslet is gyengülni fog. Szintén a kereslet mérséklődését idézheti elő a közgazdász szerint, hogy a bankoknál látott 7-8, esetenként akár 9 százalékos betéti kamatok is inkább már megtakarításra ösztönöznek. Az is lényeges, hogy ugyan a fiskális politika részéről vannak nagyon fontos döntések – szociális támogatások vagy az energiaár rögzítése –, amelyek pozitív hatással vannak a jövedelmekre, a jelenleg magas költségvetési deficit viszont 2023-ban csökkenni fog, ami a kereslet szempontjából szintén inkább lefele irányuló hatással bír. Kiemelte viszont az európai uniós források rendkívüli jelentőségét, amelyek egyfajta támpontot jelenthetnek a román gazdaság számára abban, hogy a recessziót el tudjuk kerülni, és mégis legyen egy mérsékelt GDP-bővülés.

Hogy mi lesz 2023 után, azt az olyan jelentős kockázati tényezők miatt, mint a háború és az energiaválság, nagyon nehéz előre látni. Bálint Csaba szerint 2024-ben viszont már van esély egy felpattanásra, így Románia a globális gazdasággal párhuzamosan mérsékelt gyorsulást mutathat.

Ha még többet olvasnál az inflációról, érdemes megnézni Bálint Csaba cikkét a jegybank véleményoldalán. A cikkben Bálint az infláció kialakulását és a gazdaságban való átfutását magyarázza közérthető modellek és példák mentén.