Fatér Gyula: Mindenki a válságról beszél, de a mi hőmérőnk még nem mutat lázat

2022. november 17. – 10:07

frissítve

Fatér Gyula: Mindenki a válságról beszél, de a mi hőmérőnk még nem mutat lázat
Kicsid Attila és Fatér Gyula a RMÜE konferencián – Fotó: Bereczky Sándor / RMÜE

Másolás

Vágólapra másolva

A lejben felvett hitelek kamatlábai körülbelül ezen a szinten elérhetik a plafont, és ha jövőre még nem is, de várakozásaik szerint 2024-re már egy kezelhetőbb sávba csökkennek. A gazdasági aktivitás tekintetében illetve a megkeresések számában nem látnak változást, és az ingatlanpiacon sem tapasztalnak drámai romlást – mondta el Fatér Gyula, az OTP Bank Románia vezérigazgatója november 11-én, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) marosvásárhelyi konferenciáján, ahol moderátorként a gazdaság aktuális állapota és a hitelköltségek várható változása mellett a vállalkozásoknak válságos időkben is hasznos pénzügyi eszközökről, az árfolyamok várható alakulásáról, illetve a bankok és ügyfelek közötti viszonyról kérdeztem. Az interjú a konferencián elhangzott beszélgetés átirata.

Hogyan telnek egy bankvezető hétköznapjai a mostanihoz hasonló turbulens időkben?

Azt látom, hogy az embereknek egyre inkább igénylik az interakciót, a kollégáimmal próbálunk elegendő lehetőséget teremteni a beszélgetésekre. Ez az elmúlt három év most már kicsit mindenkinek kikezdte az idegeit, tehát a korábban akár pár perc hosszúságú interakciókat most igyekszünk hosszabbra engedni, és megérteni a rendszerben lévő félelmeket vagy akár lehetőségeket. Úgyhogy a kérdésre válaszolva az én időm beszélgetésekkel, találkozókkal telik, és nyilván én is próbálom megérteni, hogy mi zajlik körülöttünk.

Mit tapasztalnak például az ügyfelek fizetési hajlandósága terén?

Egyelőre semmi jelét nem látjuk annak, hogy baj lenne. Az egészben talán az a kissé horrorisztikus, hogy miközben mindenki a válság közeledéséről beszél, amikor ránézünk a hőmérőre, mégsem látunk lázat. A gazdaságban az alkalmazottak száma soha nem volt ilyen magas, emellett a jövedelmek szintje sem esett vissza. A vállalatok nyilván azért már kezdik érezni a költségek növekedését, de fizetési nehézségeket sem náluk, sem a magánszemélyek esetében nem tapasztalunk.

Márpedig nekünk a legfontosabb „hőmérő” éppen az, hogy az ügyfelek fizetik-e időben a hiteleiket. Ezért is érzem úgy, hogy kicsit olyan ez, mint amikor egy film elején még nem történt semmi különös, de kicsit azért már sötét van, a háttérben pedig valami furcsa zene szól, de egyébként mindenki teszi a dolgát. Ebben a hangulatban úgy gondolom, az emberek tényleg egy picit pesszimistává válnak.

Végeztünk egy gyors felmérést a konferencia résztvevői között. Arra a kérdésre, hogy a következő időszakban gondolkodnak-e hitelfelvételen, meglehetősen kevesen jelentkeztek. Hogy látja ezt a kérdést, ezt a bizonytalanságot?

A ROBOR szintje ugye 8 százalék körül van, amire azért a banknak is nyilván rá kell tennie valamennyit, és így már el is jutottunk a 10 százalékos kamatokig. Azt természetesen mi is látjuk, hogy a hiteleknél a 10 százalékos kamat már az a szint, aminél mindenki alaposabban végiggondolja, hogy szabad-e kölcsönt felvennie vagy sem. Azt tapasztaljuk, hogy egyre többen kezdtek el euróban felvett hitelekben gondolkodni, hiszen az euró esetében a bankközi kamatláb jóval alacsonyabb, és a bank által alkalmazott kamatmarzsban nincs eltérés. Mi úgy gondoljuk viszont, hogy a lejben felvett hiteleknél a kamatok körülbelül ezen a szinten elérhetik a plafont, és ugyan egy mostani hitel még egy 10 százalékos, vagy akár egy 10 százalékot meghaladó kamatszint mellett indul, azért a következő időszakban a kamatok szintje vissza fog jönni egy kezelhetőbb sávba. Nem gondolom, hogy már rögtön jövőre, de optimisták vagyunk, és szerintem már 2024-ben jobb körülményekkel fogunk találkozni. Én tehát nem csodálkozom azon, hogy picit mindenki elbizonytalanodik, de összességében azért arról tudok beszámolni, hogy a gazdasági aktivitáson és a megkeresések számán nem látunk változást. Jelenleg az ingatlanpiacon sem látunk drámai visszaesést, amiben azért szerepe lehet annak is, hogy mivel a jelzáloghitelek esetében a kamat az úgynevezett IRCC-hez (fogyasztói hitelek irányadó mutatója szerk. megj.) van kötve, és mivel még eltart egy ideig, amíg ez a mutató utoléri a ROBOR-t, ezért még van lehetőség olcsóbb hitelhez jutni. Emellett fontos a szerepe az államilag támogatott hiteleknek is, mint például az IMM Invest, ami azért alacsonyabb költség mellett érhető el.

Közönségtől érkező kérdés: A változó kamatozású hiteleknél érdemes átváltani a ROBOR-ról IRCC-re?

A ROBOR és az IRCC közötti különbség folyamatosan csökken, ezért is mondom, hogy jelenleg már nem feltétlenül érdemes átváltani IRCC-ről ROBOR-ra. Az IRCC szintje jelenleg 4,06%, és azt már most tudjuk, hogy a következő negyedévben meg fogja haladni az 5%-ot. A banki oldalról nézve gyakorlatilag ez a kérdés a jövedelmek időbeli eltolásáról szól, tehát inkább egy technikai jellegű dolog a mi részünkről. Ha az én személyes véleményemre kíváncsi valaki, akkor szerintem egy ilyen kettős „árrendszer” működése azért sem túl szerencsés dolog, mert abban a hitben ringathatja az IRCC-re alapuló hitelszerződést megkötő ügyfeleket, hogy a hitel kamatlába az mindig ilyen alacsony marad, miközben a ROBOR és az IRCC közötti különbség jelenleg folyamatosan szűkül.

Arra kérem, egy pillanatra játszunk el azzal a gondolattal, hogy ön nem egy bank vezérigazgatója, hanem egy középvállalatnak a vezetője, amely a belföldi és külföldi piacoknak is egyaránt kitett. Tételezzük fel azt is az érdekesség kedvéért, hogy ennek a vállalatnak vannak nagyon nagy ügyfelei, de sok nagyon kicsi is. Milyen eszköztárat építene fel banki termékekből egy ilyen vállalkozásnak? Nyilván az olyan alapvető szolgáltatásokon túl, mint a folyószámla vagy az ehhez kapcsolódó banki számlacsomagok.

Én azt látom, hogy vannak olyan megoldások, amik nagyon kevesek fejében fordulnak meg. Az egyik ilyen például a faktoring, ami valamiért nincs benne a köztudatban annak ellenére sem, hogy nagyon jó lehetőséget biztosít abban az esetben, ha a mi cégünk nem annyira hitelképes, mint például a cégünk partnere. Ha a partner hitelképességét akarjuk kihasználni, akkor a faktoring szolgáltatással a bankok nagyon gyorsan fel tudnak állítani egy limitet. Ez azt biztosítja, hogy bármikor, amikor ettől a kellően hitelképes partnertől fizetés lesz esedékes a mi cégünk számára, akkor azt az összeget mi a banktól előbb megkapjuk. Ez nyilván azért fontos, mert főleg egy olyan vállalatnál, amely kereskedelemmel foglalkozik, a finanszírozás komoly kihívásokat tud jelenteni, hiszen sokszor a vállalatok közötti kifizetések a gyakorlatban 30 napnál jóval több időt vesznek igénybe. De még 30 nap esetén is úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetni erre a megoldásra.

Fatér Gyula – Fotó: Bereczky Sándor / RMÜE
Fatér Gyula – Fotó: Bereczky Sándor / RMÜE

A másik olyan téma, amiről véleményem szerint nagyon kevés szó esik, azok a devizák esetében alkalmazható különböző fedezeti megoldások. Sokan aggódnak például amiatt, hogy ugyan most nagyon stabil az árfolyam, de miként fog alakulni a lej értéke az euróhoz képest. Egy középméretű kereskedő cégnél persze az egyáltalán nem biztos, hogy az euró a legfontosabb, és amennyiben a lej teljesítményét az elmúlt időszakban a dollárhoz vagy akár a svájci frankhoz hasonlítjuk, akkor már nem beszélhetünk stabil árfolyamról. Az árfolyamok alakulásával kapcsolatos kérdések egy olyan témát jelentenek, amely a következő időszakban szerintem még inkább előtérbe fog kerülni. Például a dollár elmúlt időszakban tapasztalható erősödése után most sokan a gyengülésére számítanak. De ez valóban meg fog történni? Akinek ilyen jellegű kockázatokkal kell megküzdenie, az szerintem egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a fedezeti ügyletek lehetőségével legalább meg ne ismerkedjen, illetve legalább egy bizonyos szinten annak a gyakorlati lehetőségeit meg ne teremtse. Természetesen eltérő helyzetek merülhetnek fel, tudni kell például azt is, hogy mekkora volumenről van szó, hiszen azért kisebb összegben, néhány százezer lejben ezt nem érdemes csinálni. Akinek viszont jelentős kitettsége van, annak szerintem fontos lenne erre a megoldásra is figyelmet fordítania. Márpedig úgy látom, hogy ez is egy olyan lehetőség, amivel meglepően keveset foglalkozunk.

Részben már érintettük az árfolyamok kérdését, és tudom, hogy nem vagyunk jósok, nehéz megmondani, hogy merre fognak alakulni az árfolyamok, de azért mégis arra kérném, hogy segítsen nekünk egy gondolkodási kerettel azzal kapcsolatban, hogy mire számíthatunk ezen a téren.

Mi fog lejátszódni nagyon nagy valószínűséggel a világgazdaságban? Az elszabaduló infláció miatt a jegybankok eldöntötték, hogy kerül, amibe kerül, a pénzromlás mértékét le kell törni, hiszen a magas infláció sokkal rosszabb annál, mintha nincs gazdasági növekedés. Az tulajdonképpen csak idő és elszántság kérdése, hogy a jegybankok által eszközölt kamatemelések milyen gyorsan tudják megfékezni az inflációt. Persze ezeknek a monetáris szigorításoknak fájdalmas hatásai is vannak, hiszen az irányadó kamatok emelkedése miatt növekednek a hitelköltségek, és amikor a hitelek többe kerülnek, akkor annak vannak tovagyűrűző hatásai is. Viszont, ha az infláció mértékét nem törjük le, akkor annak rendkívül szerteágazó negatív hatásai vannak.

Tegyük föl, hogy viszonylag rövid távon sikerül az árromlás mértékét mérsékelni – amire egyébként az Egyesült Államokban már vannak kedvező jelek, sőt, egyes európai országokban is úgy tűnik, hogy az infláció már elérte a tetőpontját. Ez azt jelentené, hogy a jegybankok elkezdik úgymond visszafele csinálni a monetáris politikájukat. Az amerikai dollár most azért annyira erős, mert az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed sokkal előbb elkezdte a kamatemelést, mint az európai jegybankok. Ez a folyamat visszafele is nagy valószínűséggel hasonló sorrendben fog történni: ha először az Egyesült Államokban fognak monetáris könnyítő intézkedéseket bevezetni, akkor nagy valószínűséggel a dollár gyengülni fog az euróhoz képest. Nem feltétlenül a korábban látott szintre, de egy ilyen folyamat logikusan a dollár gyengülését eredményezheti a közös európai fizetőeszközhöz képest.

A lej euróhoz viszonyított stabilitása szerintem nagyon sokak számára okozott meglepetést, ugyanakkor ennek is megvan természetesen a háttere. Egyrészt látni kell azt, hogy a romániai euró-lej piac azért meglehetősen kicsi például a magyar, lengyel vagy cseh piachoz képest. Ez azért fontos, mert a piac mérete miatt nálunk nem feltétlenül szoktak nagy kiugrások lenni az árfolyamban, és ez jó eséllyel a továbbiakban is így fog maradni. Azt gondolom, hogy a lej euróhoz viszonyított értékében drámai változások nem lesznek, de azért a következő időszak inkább a lejnek a gyengülését fogja hozni, mintsem az erősödését. Van ugyanakkor egy fontos tényező, ami erősen és rendszeresen segíteni tudja a lejt, mégpedig az EU-s átutalások, amelyek az árfolyam mellett az ország devizatartalékának szintjét is növelik, ami önmagában ad a piacnak egy jelzést. Úgyhogy amellett, hogy nyilván ezt nagyon nehéz előre látni, de ha sikerül letörni az inflációt, akkor az eurónak a dollárhoz képest történő erősödése várható egy viszonylag stabil lej mellett, de inkább lefele irányuló kockázattal. Viszont van egy másik szcenárió, ami az infláció jelentősebb elhúzódásáról szól, ami azért jelentősen eltérő forgatókönyveket eredményez. De én azért azt mondom, hogy legyünk inkább optimisták, hiszen van egy budapesti elemzési központunk, ahol a szakértők azt mondják ezzel kapcsolatban, hogy mindennek az origója a földgáz árának az alakulása, és abban bíznak, hogy nem megyünk vissza azokra a rendkívül magas gázárszintekre, amelyeket rövidebb ideig ebben az évben láthattunk.

Közönségtől érkező kérdés: A magas kamat miért töri le az inflációt?

A magas kamat visszafogja a gazdasági aktivitást, hiszen amikor magasabbak a kamatlábak, akkor a lakosság és a vállalatok nem vesznek fel annyi hitelt. Ilyen helyzetben kevesebb árura lesz szükség, csökken a forgalom, a lakosság jövedelme visszaesik, ami azt eredményezi, hogy az emberek kevesebbet is tudnak költeni. Az alapkamatok emelésének hatása egy ilyen meglehetősen nagy kanyar után visszajut oda, hogy mindenki kevesebb elkölthető pénzzel fog rendelkezni, aminek a hatására már nem fognak nőni az árak, hiszen a kereslet csökkenése miatt a gazdasági szereplők nem engedhetik meg maguknak az árak emelését. Egyelőre ez a legbiztosabb módszer arra, hogy az inflációt kezeljék a világ jegybankjai.

A konferencia szervezői azt a címet adták ennek a beszélgetésnek, hogy „Mitől lesz egy bank stabil pont egy instabil időszakban?”. Megfordítva a kérdést, hogyan lesznek a vállalatok vagy akár a lakossági ügyfelek stabil pontok egy bank számára?

Sokak számára nem feltétlenül egyértelmű, de a bankok stabilitását alapvetően az ügyfelei adják. Ha az ügyfeleknél gondok vannak, akkor a banknak is nagyon nehéz stabilnak maradnia. Ebben a kapcsolatban nem szabad arról elfeledkezni, hogy a bank alapvető érdeke, hogy amennyiben egy ügyfelélnél probléma keletkezik, akkor próbálja meg segíteni, hiszen a bank számára is az a lehető legrosszabb kifutása egy ilyen kapcsolatnak, ha az ügyfél nem tud fizetni. Az ilyen helyzetekben ugyanis a közhiedelemmel ellentétben általában senki nem jár jól, legfeljebb csak a végrehajtók. Ezért is nagyon fontos szerintem, hogy akár magánszemélyről vagy vállalati ügyfélről beszélünk, elejét kell venni a problémáknak, és már a legelső gondolatnál, amikor felmerül, hogy az ügyfél fizetési nehézségekkel szembesülhet a következő időszakban, akkor erről beszélnie kell a bankjának. Sajnos inkább az a jellemző, hogy a problémáikról az ügyfelek a banknak szólnak utoljára. Olyankor pedig már nagyon nehéz bármit is tenni. Ráadásul vannak olyan jogszabályok által meghatározott mechanizmusok is, amelyeknek egy banknak meg kell felelnie egy ilyen helyzetben, például más kategóriába kell tennie az adott ügyfelet, nem alakíthatja át annak hitelét, és még sorolhatnám azokat a korlátozásokat, amelyek érvényesek ilyen esetekben. Ezért is tanácsolom azt mindenki számára, hogy időben konzultáljon az ilyen helyzetekről a bankjával, hiszen az ügyfelek nyilvánvalóan már hetekkel, vagy akár hónapokkal korábban tudják, hogy gondjaik lehetnek, és ilyenkor azért még sokkal szélesebb a lehetőségek tárháza.