Jogi diplomával Glovo-futár? Az EU-ban nálunk a legmagasabb azok aránya, akik a képzettségükhöz képest más területen dolgoznak

2022. szeptember 14. – 10:37

Jogi diplomával Glovo-futár? Az EU-ban nálunk a legmagasabb azok aránya, akik a képzettségükhöz képest más területen dolgoznak
Motoros ételfutár Bukarestben, 2021-ben – Fotó: Lucian Alecu / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A romániai munkaerőpiacon semmi különös nincs abban, ha valaki jogi diplomával Bolt- vagy Uber-sofőrnek áll, ételkihordó lesz, esetleg pedagógusi végzettséggel az eredetileg megcélzott szakmától teljesen eltérő területen keresi a kenyerét. Friss Eurostat statisztikákból ugyanakkor az derül ki, hogy nálunk ez a jelenség egyes területeken és korcsoportokban aggasztó méreteket ölt, és Romániában a legmagasabb azoknak az alkalmazottaknak az aránya, akik más területen dolgoznak, mint amilyen képzettséggel rendelkeznek.

Az igazán rossz hír viszont az, hogy az Európai Unió statisztikai intézetének adataiból kiolvasható trendek szerint míg más országokban sikerül némileg csökkenteni a végzettségnek nem megfelelő munkaerőpiaci elhelyezkedést mérő mutatót, addig Romániában az elmúlt években növekvő arányokat mutatnak az adatok. Ez azt jelezheti, hogy míg más országok képesek voltak kezelni ezt a problémát az oktatáshoz kapcsolódó közpolitikák révén, addig nálunk ebben a tekintetben nem igazán lehet sikerről beszámolni, különösen a fiatal, 15-34 éves korosztály tekintetében.

Márpedig ez a mutató több szempontból is nagyon releváns, és kifejezetten sokat elárul egy adott ország munkaerőpiacáról és versenyképességéről. Egyrészt azért, mert ahogy azt az Eurostat témával foglalkozó jelentései is leírják, egy olyan személy, aki úgy érzi, hogy éveket pocsékolt el az életéből egy szakma elsajátítására, de a jelenlegi munkahelyén ezt a tudást nem tudja kamatoztatni, az jelentős frusztrációt érezhet nem csak a munkája, hanem a társadalom iránt is. Szintén a munkavállaló szempontjából megközelítve a kérdést, ha valaki a tanulmányai során nem szerzett mélyebb tudást arról a területről, amelyben dolgozik, az a személy a karrierépítés szempontjából is legjobb esetben is minimum komoly hátrányból indul a munkatársaihoz képest, legrosszabb esetben pedig nem is lesz képes igazi áttörést elérni szakmai téren. De legalább ennyire lényegiek a munkaadók szempontjai is ebben a témában, a vállalkozások számára ugyanis plusz költséget jelent az, hogy olyan munkavállalók betanítására kell forrásokat fordítaniuk, akiknek nincsenek teljes körű ismereteik az adott területről. Az ilyen direkt költségek mellett ugyanakkor közvetett költsége is van a munkaadóknak emiatt, ami az eltérő képzettséggel rendelkező munkavállalóik alacsonyabb termelékenységében érhető tetten, ez viszont már egy kifejezetten nehezen mérhető tényező.

Az oktatási rendszernek mutatnának görbe tükröt

A kérdés összetettsége miatt egyébként az Eurostat két mutatóval is méri a jelenséget. Abban az esetben, ha egy adott személy a végzettségéhez képest egyszerűen csak más területen dolgozik, akkor horizontális kompetencia eltérésről beszélünk, míg abban a szintén nem ritka esetben, ha az adott munkaerő a képzettségi szintje alatt végez munkát (például egyetemi diplomával rendelkezik, de biciklis futárként dolgozik), vagy éppen hogy a képzési szintjét meghaladó területen helyezkedett el, akkor pedig vertikális kompetencia eltérésről. Ezek egyébként viszonylag friss, az Eurostat által is kísérletinek nevezett mutatók, amelyeket éppen azért fejlesztettek ki a statisztikusok, mert nem igazán léteznek olyan mérőszámok, amelyek az oktatás kínálata és a vállalatok igényei közötti szakadékot mérnék.

Az Eurostat egyébként azt is részletezi, hogy miért tették közzé ezeket az adatokat annak ellenére is, hogy kísérleti statisztikáknak számítanak, a kompetenciák közötti eltérés mérésének módjáról ugyanis nincs általános egyetértés. Egyrészt azért, mert nehéz összehasonlítani a munkaerőpiacon keletkező keresletet és kínálatot, mert a „kínálat” az egyének oldaláról, míg a „kereslet” a vállalkozások szintjéről érkezik. Másrészt, olyan proxy változókat kell használni, mint az iskolai végzettség területe és szintje, valamint a foglalkozás szintje, ezeknek a változóknak a használata ugyanakkor megkérdőjelezhető lehet.

A módszertanról még annyit, hogy nem feltétlen a megszerzett diplomákból indulnak ki, hanem azt vizsgálják, hogy a tanulmányok során megszerzett kompetenciák mennyiben vannak összhangban azokkal a kompetenciákkal, amelyekre az adott munka elvégzéséhez szüksége van egy személynek. Emellett az adatok értelmezésében az is lényeges, hogy nem céljuk elkerülendő jelenségként lefesteni azt a helyzetet, ha valaki a tanulmányaihoz képest eltérő területen keres munkát magának. Ezek a mutatók sokkal inkább az adott országok oktatási rendszereinek akarnak visszajelzést mutatni azzal, hogy megmutatják a munkaerőpiacon zajló valóságot. A cél az lenne, hogy a munkaerőpiacon elérhető készségek megfeleljenek a vállalkozások, és úgy általában a gazdaság igényeinek.

Mit mutatnak a számok?

Az Eurostat a horizontális kompetencia eltérésekről közölt részletesebb statisztikákat, azon belül is a fiatal, 15-34 éves korosztály helyzetéről. Románia ebben a mutatóban abszolút éllovas az Európai Unióban, a gazdaság minden szegmensét vizsgálva arra jutottak, hogy a hazai munkaerő 36,6%-a más területen dolgozik, mint amire a tanulmányainak végzése során készült. Hogy ez a téma korántsem csak az EU-s viszonylatban elmaradottabb országok problémája, jól mutatja, hogy Romániát közvetlenül Franciaország (35,4%) követi, a harmadik Szlovákia (35%) után pedig Olaszországgal (34,0%) egészül ki a legrosszabb négy sorrendje. Az is igaz, hogy a lista végén olyan oktatás szempontjából sokra tartott országok vannak, mint Izland (az Eurostat őket is méri, 17,0%), Svájc (20,0%), Németország (20,5%), ahogy valószínűleg az sem meglepetés, hogy közvetlenül az élmezőnyben van Finnország és Norvégia is (egyaránt 22,7%-os mutatóval).

Az persze külön érdekes lenne, hogy az idősebb korcsoportok esetén hogyan alakulnak ezek a mutatók, kiváltképp a közép-kelet-európai volt szocialista országokban. A nyolcvanas évek végét megelőzően, a rendszerváltások előtt ugyanis sokkal ritkábban fordult elő a tervgazdaságokban, hogy valaki ne azon a területen találjon munkát magának, amelyre a tanulmányai során készült, ennek pedig jó eséllyel a mai napig hatása van az érintett generációk munkavállalási szokásaira. Erre vonatkozó adatai ugyanakkor az Eurostatnak nincsenek.

Vannak viszont a gazdaság különböző szegmenseire lebontott adatok, amelyekből az derül ki, hogy például az egészségügy területén a terület jellemzőit is figyelembe véve még más EU-s országokhoz képest is jól állunk, a legjobb ötben foglalunk helyet. A mezőgazdaság területén viszont kifejezetten rosszul állunk, csak Bulgária és Magyarországot tudjuk lekörözni a kifejezetten magas, 60%-ot közelítő horizontális kompetencia eltérést mérő mutatóval. Még az olyan viszonylag tudásintenzív szakmákban is nagy az eltérés a tagállamok között, mint a mérnöki szakma, amiben az ötödik legrosszabbak vagyunk. Emellett kifejezetten rosszul állunk még az oktatásban, ahol a 15 és 34 éves korosztályt tekintve 55%-os eltérést mértek a tanult és az alkalmazandó kompetenciák között.