Nehéznek ígérkezik 2022 második fele, mert amikor égett a ház, nem azon gondolkodunk, hogy a tűzoltástól vizes lesz a szőnyeg

2022. augusztus 19. – 17:32

frissítve

Nehéznek ígérkezik 2022 második fele, mert amikor égett a ház, nem azon gondolkodunk, hogy a tűzoltástól vizes lesz a szőnyeg
Vincze Tamás, dr. Szász Levente, Bálint Csaba, a beszélgetést moderáló Keresztúri Zsolt és Nagy Károly – Fotó: Makkai Zsófi / KMN

Másolás

Vágólapra másolva

Az infláció rég nem látott szintre jutott, az energiaárak növekedése jelentős, a globális ellátási láncok zavarának még mindig súlyos hatása van az életünkre, a világ kenyeres kosarának nevezett fekete-tengeri régió egét pedig háború felhői árnyékolják be. Milyen kilátásaink lehetnek így a jövőre nézve, egyáltalán juthat-e pénzünk nyaralni? Ezt a kérdést járták körül az idei Kolozsvári Magyar Napok egyik legizgalmasabb gazdasági témájú beszélgetésének meghívottjai: Bálint Csaba, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, dr. Szász Levente, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának dékánhelyettese, Nagy Károly, vállalkozó, a Promelek XXI társtulajdonosa, és Vincze Tamás, a többek között gabonakereskedelemmel is foglalkozó EastGrain ügyvezető igazgatója.

A mostani problémáink megértéséhez érdemes kicsit távolabbról indítani. Amikor 2020 első felében előbb Európában majd az Egyesült Államokban is igazán berobbant a koronavírus-járvány, a központi bankok és kormányok korábban legfeljebb háborús időkben látott intézkedésekkel próbáltak reagálni a soha nem látott gazdasági sokkra. Ennek később mellékhatásai lettek.

„Amikor ég a ház, nem azon gondolkodunk, hogy a tűzoltástól vizes lesz a szőnyeg”

– mondta Bálint Csaba, majd rámutatott, hogy az Egyesült Államokban például a járvány hatásainak ellensúlyozására bevezetett fiskális gazdasági csomag mérete elérte az amerikai GDP 25%-át. A jegybanki szakértő szerint ez a román gazdaság méretéhez képest szinte felfoghatatlan összeg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a lakosság, a vállalkozások kicsit „levegőhöz jussanak”, és elviselhetőbbek legyenek számukra a járványhelyzet legnehezebb hónapjai. Nem mellékesen, ezek a hatalmas gazdasági intézkedések lehetővé tették azt is, hogy amikor a járványhelyzet valamelyest mérséklődött, akkor a gazdaság – az ezzel ellentétes félelmek ellenére – újra tudott indulni. Sőt, a pozitív forgatókönyvek valósultak meg olyan értelemben, hogy a 2020-as évek második felében már egy meglepően gyors gazdasági helyreállást láthattunk.

A 2021-es esztendő a helyreállás éve volt, amikor az Egyesült Államok mellett a régióban is rendkívül dinamikusan tért vissza a gazdasági termelés a válság előtti szintre, egyes országokban pedig meg is haladta azt.

A 2021-es év vége felé viszont már a járvány idején hozott intézkedéseknek, valamint az ellátási láncokban tapasztalható fennakadásoknak elkezdtek érződni a mellékhatásai, például az infláció növekedésében.

Bálint Csaba rámutatott, hogy az idei évben már egy általános gazdasági lassulást tapasztalunk, ugyanakkor recesszióról még nem beszélhetünk, hiszen az első és második negyedév is meglehetősen erős volt a gazdaság teljesítménye terén. Annak is nagy a jelentősége az infláció szempontjából, hogy a munkaerőpiacok továbbra is feszítettek: a munkanélküliségi ráták alacsonyak, és nagyon nehéz a vállalkozásoknak megfelelő munkaerőt találni.

Az infláció emelkedése miatt ugyanakkor a korábban bevezetett gazdasági stimulusoknak elkezdődött a visszaszívása, a gazdaságnak így most már a saját lábán kell megállnia – fogalmazott Bálint Csaba. Hozzátette, hogy az Ukrajnában zajló háború miatt gazdasági értelemben is egy rendkívül érzékeny periódusban vagyunk, hiszen a katonai konfliktus újabb ellátási láncokban jelentkező problémákat, és egy meglehetősen komoly energiaválságot okozott.

Az idei év második fele mindezek fényében nehéznek ígérkezik,

egyelőre inkább csak egy mérsékelt gazdasági visszaesésről lehet beszélni, a recesszió valószínűsége Bálint Csaba szerint 30 és 60% között mozog attól függően, hogy éppen melyik régió gazdasági kilátásait vizsgáljuk. Azt is elmondta, hogy az alapforgatókönyv szerint jövőre egy nagyon lassú gazdasági bővülésre számíthatunk. Egy mérsékelt, de még kezelhető gazdasági lassulás önmagában ugyanakkor nem lenne probléma szerinte, hiszen éppen erre lenne szükségünk ahhoz, hogy az inflációt meg lehessen fogni. Amikor viszont a gazdaság teljesítménye visszaesőben van, nagyon sok „csontváz kerülhet ki a szekrényből”, tehát a gazdaság teljesítményével kapcsolatos kockázatok is magasak.

Miért téma még mindig az ellátási láncokban tapasztalható fennakadás?

A mostani magas infláció tehát egyrészt a 2020-ban bevezetett gazdaságösztönző intézkedéseknek a mellékhatása, de nagy szerepük volt a növekvő árnyomásban a globális ellátási láncokban tapasztalható fennakadásoknak is. De miért beszélünk még 2022-ben is az ellátási láncokról? Szász Levente annak alátámasztására és megmagyarázására, hogy mennyire komplex problémahalmazzal állunk szemben, hosszan sorolta azokat az okokat, amelyek ezekhez a fennakadásokhoz vezettek:

  • Egyrészt, a koronavírus-járvány előtti évtizedekben a társadalom úgy szervezte meg a világgazdaságot, hogy globális ellátási láncokban működünk, a termékek, például az okostelefonok vagy autók előállításához szükséges komponensek gyártását szétszórtuk a világban. A járvány miatti leállások viszont hatalmas bizonytalanságot okoztak globálisan, nagyon sok helyen leállt a termelés, sok üzem megrendelések nélkül maradt úgy, hogy közben senki nem tudta megjósolni, hogy mennyi ideig fog tartani a járvány miatti lockdown.
  • Még jobban bonyolította a dolgokat, hogy ezek a leállások nem minden országban történtek egyidőben. Amikor például Kínában kicsit javult a járványhelyzet, akkor Európában éppen szigorú korlátozások voltak érvényben, hiába működtek tehát a kínai alkatrészgyárak bizonyos kapacitás mellett, ha az európai megrendelők éppen be voltak zárva.
  • Csak súlyosbította a helyzetet, hogy az ilyen pénzügyi szempontból is bizonytalan időszakban a vállalatok elsőként jellemzően a tervezett beruházásaikat vágják vissza, ami a jövőbeli kapacitások kiépítésére is jelentős hatással van. Szász Levente olyan prognózisokat is idézett a chipgyártásban érdekelt vállalatok részéről, amelyek szerint leghamarabb 2024-ben beszélhetünk a kapacitások helyreállásáról.
  • A kapacitások visszaépítését az is nehezíti, hogy nagyon sok területen nehéz munkaerőt találni. Kissé leegyszerűsítve, logisztikai cégeknél előfordul, hogy nincs elég ember, aki mozgassa az árukat.
  • És ha a helyzet nem lett volna így is elég súlyos, kitört az orosz-ukrán háború, ami globálisan a különböző vállalatok közötti termékmozgásokat és a tranzakciók végrehajtását is tovább nehezítette.

„Az biztos, hogy ebben a helyzetben nem hiányzik egy Kína és Tajvan közötti konfliktus a világnak” – válaszolta Szász Levente az ezzel kapcsolatos moderátori kérdésre. Kifejtette, Tajvan a világ legjelentősebb chipgyártó országaként van számon tartva, és ugyan különböző típusú chipek esetén eltérő piaci részesedéseket számolnak, a legmodernebb ilyen eszközök esetén Tajvan globális piaci részesedése olyan 60-70%-ot ér el, míg ha a teljes chipgyártást nézzük, egyes felmérések szerint Tajvan globális piaci részesedése eléri a 90%-ot. A közgazdász szerint, ha Tajvanon konfliktus törne ki, akkor annak globálisan súlyos következményei lennének, semmiképpen nem csak Tajvanra, Kínára vagy esetleg az Egyesült Államokra korlátozódnának a hatások.

Ezzel kapcsolatban arra is kitért, hogy éppen az ilyen jellegű kockázatok miatt nagyon sok szó esik ezeknek a tevékenységeknek a relokációjáról, a globális ellátási láncok helyett az inkább regionális szintre korlátozódó ellátási láncok kiépítéséről, a konkrét lépések viszont rengeteg időbe telnek. A chipgyártás példájánál maradva, a megoldás ezeknek az ellátási láncokban jelentkező fennakadásoknak az elkerülésére az lenne, ha Tajvan mellett gyakorlatilag az összes kontinens komoly piaci részesedést tölthetne be a chipek gyártásában. Ennek ma már nem feltétlen technológiai jellegű korlátai vannak, viszont problémát jelenthet, hogy vannak olyan nyersanyagok, például a chipgyártáshoz elengedhetetlen ritkaföldfémek, amelyekhez földrajzi szempontból rendkívül korlátozott a hozzáférés.

A koronaválság gazdasági kezelése és a gabonaárak emelkedése között is van összefüggés

A chipgyártás nálunk még egy viszonylag elvont fogalomnak tűnhet, de a koronavírus-járvány, az ellátási láncokban jelentkező fennakadások és az orosz-ukrán háború olyan sokkal kézzelfoghatóbb területeket is erősen érintett, mint az élelmiszerkereskedelem vagy az agráripar. Vincze Tamás elmondta, hogy már a koronavírus-járvány következtében is agresszív áremelkedések történtek.

Míg 2020 elején még 850 lej volt egy tonna búza, ma már 1700 lej, de hasonlóan duplázódtak az olyan élelmiszeriparban elengedhetetlen egyéb alapanyagok árai is, mint a kukorica, a napraforgó vagy a repce.

Vincze arra is rámutatott, hogy ezek az árak már az Ukrajnában zajló konfliktus kitörésekor is jó 70-80%-kal haladták meg a világjárvány előtti szintet, a háború kitörése tehát ilyen értelemben már csak „hab volt a tortán”.

Maradva a tűzoltásos példánál, Vincze elmondta, hogy a koronavírus-járvány kitörését követően „tűzoltásra” használt rengeteg pénznek egy része beszivárgott az alapanyagpiacokba is. Az agrártermékek piacát is megtalálták ugyanis maguknak azok a spekulatív befektetési alapok, amelyeknél ez a plusz pénz kikötött. A többletkereslet hatására úgy értek el rekordárat az agrárpiaci termékek, hogy közben kifejezetten jó mezőgazdasági termések jellemezték az elmúlt két évet.

Aztán a háború február végi kitörése újabb ársokkot eredményezett, hiszen a világ kenyereskosarának nevezett fekete-tengeri régió két legjelentősebb gabonatermelő országának termése egyik pillanatról a másikra eltűnt a világpiacról. Az orosz gabona ugyan az embargó ellenére szövevényesebb útvonalakon újra megjelent a globális kereskedelemben, Ukrajna a fekete-tengeri kikötőin keresztül továbbra sem tudott exportálni sem kukoricát, sem búzát, sem napraforgót, ezeknek az agráripari termékeknek a kínálati szűkülése pedig felfelé hajtotta az árakat.

Vincze szerint a pár hete bejelentett, az ukrán és orosz fél megállapodásával és Törökország közreműködésével létrejött agráripari folyosó, amely részben lehetővé tette Ukrajna gabonaexportjának újraindulását, egyelőre megnyugtatta a piacokat, és az árak csökkenését eredményezte. A szakember viszont arra is felhívta a figyelmet, hogy ez egy nagyon törékeny, mindössze 120 napig tartó egyezmény, és nehéz előre látni, hogy Oroszországnak érdekében áll-e majd a meghosszabbítása. Az árak csökkenésére hat emellett a jegybankok monetáris politikájának szigorodása is, a magasabb kamatlábak hatására ugyanis a befektetők elkezdtek kiszállni a spekulatív célzattal vásárolt termékekből, így a gabonából is, ami szintén többletkínálatot eredményezett a világpiacon ezekből a termékekből.

Változott a beruházási kedv

A mostani széles körben tapasztalható aggodalom egy része onnan származik, hogy egy 7-8 éves időszak után, amikor a pénzforrások kis túlzással szinte ingyen hozzáférhetőek voltak, most azzal szembesülünk, hogy az olcsón hozzáférhető pénz korszakának vége, vagy legalábbis ezentúl nehezebben és drágábban lehet finanszírozáshoz jutni – mondta Nagy Károly. A mérnök végzettségű vállalkozó szerint a saját iparágukat is erősen érintették az áremelkedések, az általuk empirikus módon számolt belső inflációs számok is azt igazolják vissza, hogy jelentősen emelkedett a cégük beszerzési kosarának értéke.

Területenként eltérő mértékben, de változott a beruházási kedv is,

a lakóépületeknél lassulást tapasztalnak, a megkezdett építkezéseket ugyan befejezik, de kevesebb új projektbe vágnak bele a beruházók. Az ipari létesítmények, az infrastrukturális fejlesztések és az energetika terén viszont ezzel ellentétes folyamatokat tapasztalnak, a beruházások növekedéséről számolt be.

Nagy Károly szerint az energiaárakról ugyan nagyon sokan gondolják úgy, hogy február 24-én indultak jelentős emelkedésnek, ez viszont nincs így: már 2021 második felében erőteljes áremelkedések történtek az energiapiacon. Az energiaárak emelkedése véleménye szerint részben időzítésbeli problémákhoz vezethető vissza, a koronavírus-járvány hatásaként először csökkent az energiafogyasztás, majd a korlatázások feloldását követően a megnövekedett kereslet hatására hirtelen jelentős növekedésnek indult, ezzel párhuzamosan pedig a karbonsemleges politikák részeként atomerőműveket állítottak le a nyugati országokban, amelyek hatására energiahiány keletkezett.

Fel kellene ismerni, hogy a legolcsóbb energia az, amelyet nem fogyasztunk el

- mondta Nagy, majd azt is hozzátette, hogy ugyan kell foglalkozni az alternatív energiaforrásokkal, de ezzel párhuzamosan legalább ekkora erőfeszítéssel kellene azon fáradozni, hogy hogyan spóroljunk az energiával. Rengeteg épületet, közteret, közintézményt fűtünk és világítunk olyankor is, amikor senki nincs ott – tette hozzá.