Románia nem áll a legjobban a gáztárolók töltöttsége tekintetében

2022. augusztus 09. – 11:13

frissítve

Románia nem áll a legjobban a gáztárolók töltöttsége tekintetében
Gázfeldolgozó létesítmény Vaduban – Fotó: Andrei Pungovschi / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A belföldi termelés évek óta nem elegendő a hazai földgázszükségletek kielégítésére, a mennyiség körülbelül egynegyedét orosz forrásokból szerezzük be, így meghatározó szerepe lehet annak, hogy mennyire lesz hideg telünk – mondta el a Transtelexnek adott interjúban Bereschi Zsuzsa, a Horváth & Partners tanácsadócég energetikai témákkal foglalkozó szakértője. Bereschi szerint a földgázimportok diverzifikálására rövid távon nincs reális lehetőség, az állam által a magas energiaárak miatt bevezetett árplafonok a jelenlegi formájukban pedig csak halasztják az elkerülhetetlent. Interjú.

Lesz-e elegendő földgáz télen Romániában? Valószínűleg amennyire egyszerű megfogalmazni ezt a kérdést, annyira nehéz rá válaszolni.

Bereschi Zsuzsa: – A válasz valóban nehéz, legfőképpen azért, mert nagyon sok függ attól, hogy mennyire lesz hideg telünk. A belföldi termelés évek óta nem elegendő a hazai földgázszükségletek kielégítésére, az évi felhasznált mennyiségnek körülbelül negyedét importáljuk, és ugyan a szerződések olyan trader cégekkel vannak megkötve, amelyekre az embargó nem vonatkozik, a földgáz eredete Oroszország, az ezzel járó minden komplikációval együtt. Azt valószínűleg sokan tudják, hogy Oroszországból hagyományosan kőolajból és szénből importálunk többet, de ezeket az energiahordozókat politikai válsághelyzetben, még ha magasabb áron is, de könnyebb a nemzetközi piacokról helyettesíteni, mint a korlátolt szállítási lehetőségekkel rendelkező földgázt.

A kérdés megválaszolásához fontos azt is látni, hogy év közben a földgáztermelés, illetve a földgázimport relatív konstans, és a fel nem használt földgázmennyiségeket eltároljuk. A téli időszakban a hazai földgázfelhasználásnak valamivel kevesebb mint a feléért felelős a lakossági szektor, az olyan vegyipari gyárak, mint például az Azomureș, vagy különböző fém- vagy fafeldolgozó üzemek, kerámiaipari gyárak, kiegészülve a települések távhőszolgáltatásaival, teszik ki a hazai földgázfelhasználás másik részét, tehát kicsivel több mint 50 százalékát. Ide vezethetők vissza bizonyos problémák is, mivel mind a lakosság, mind a távhőszolgáltatók sajnos meglehetősen nagy energiaveszteséggel használják a földgázt. A tavaly ősz óta folyamatosan emelkedő magas gázárakra az ipari felhasználók gyakorlatilag rögtön energiahatékonysági intézkedésekkel reagáltak, ami persze rövidtávon nem jelent masszív csökkenést a földgázfelhasználásban, de a hatásai idén várhatóan jelentkezni fognak. A lakosságnak viszont sokkal nehezebb megfelelő támogatás nélkül energiahatékonysággal kapcsolatos lépéseket tenni, hiszen komoly beruházások szükségesek ehhez, amihez véleményem szerint állami támogatásra van szükség.

Ehelyett nálunk az állam egyelőre árplafon bevezetésével akarja támogatni a lakosságot, ami persze rövidtávon szükséges, de sajnos közép- és hosszútávon nem fog arra ösztönözni, tanítani, hogy hatékonyabban éljünk a forrásainkkal. Ennek ellenére, a kérdésre visszatérve, én úgy gondolom, hogy lesz elég földgázunk, de gondolkodnunk kellene hosszú távú megoldásokon: hogyan fogjuk biztosítani a földgázforrásainkat a következő években is. Ez a kérdés még akkor is aktuális lesz, ha ez a háború okozta válság reményeink szerint elmúlik.

Gyakran találkozni azzal a megállapítással, hogy Románia még viszonylag jó helyzetben van a többi EU-s országhoz képest, hiszen saját földgáz-tartalékokkal rendelkezik. A hatóságok részéről egyelőre nem igazán történik kommunikáció arról, hogy amennyiben pesszimista forgatókönyvek valósulnának meg, akkor hogyan válaszolnának az előállt helyzetre.

- A legtöbb Európai Uniós tagállamhoz képest Románia valóban viszonylag jobb helyzetben van, de ez még messze nem jelenti azt, hogy energetikailag függetlenek lennénk. Ami a vészhelyzeti terveket illeti, ezek a hatékonyabb energiafelhasználással kellene kezdődjenek, mert sajnos az orosz eredetű földgázforrások helyettesítésére nincs sok reális alternatíva. Ugyanakkor véleményem szerint

mindig a lakossági szektor lesz a legjobban védett felhasználói-kategória, de közben azért azt is látni kell, hogy amennyiben az ipari felhasználók tevékenysége csökken, akkor a lakosság mindenképpen érezni fogja ennek a hatásait,

hiszen ebben a nem kívánatos helyzetben csökkenni fog az alkalmazottak száma, visszaesnek az adóbevételek, növekedni fognak az árak, és potenciálisan hiány léphet fel bizonyos termékek esetében. A marosvásárhelyi Azomureș helyzete egy nagyon jó példa erre. Az üzemben hónapokkal ezelőtt leállt a termelés a magas gázárak miatt, miközben a vegyipari vállalat a város egyik legnagyobb munkaadója. Ez azt jelenti, hogy Marosvásárhely, illetve nem mellékesen Románia gazdasága máris kénytelen elviselni a földgázhiány és a magas gázárak negatív hatásait.

Mulasztásnak számít, hogy kormányzati szinten kevesebb szó esik a vészhelyzeti tervekről?

- A kormány május végén elfogadott egy kormányhatározatot, amely a vészhelyzeti tervről szól, ugyanakkor azt nem tudjuk, hogy milyen intézkedéseket hoznak a különböző szcenáriók előfordulása esetén. Létezik egy lista azokról a felhasználókról, amelyeket úgymond le lehet kapcsolni, de konkrétabb intézkedésekről, tervekről én személy szerint nem tudok. Az Európai Unió tagállamai önállóan, saját energiafüggőségi helyzetük alapján fogadtak el vészhelyzeti terveket és foganatosítottak intézkedéseket, viszont EU-s szinten vannak olyan közös biztonsági intézkedések, amelyekhez képest szerintem Románia késésben van. A legkönnyebben számszerűsíthető példa a következő: az Európai Parlament pár hete elfogadott egy jogszabályt arra vonatkozóan, hogy a tagállamok a gáztárolóikat novemberig a kapacitás 80%-ára, a következő években pedig a 90%-ára töltsék fel. Románia gáztárolói néhány napja még 60%-ban voltak megtelve, míg az európai átlag 70%.

Nagyon gyakori témává váltak a termelői és gáztárolói kapacitások. Mik a kilátásaink ezzel kapcsolatban?

- A hazai gáztárolók kapacitása körülbelül 33 TWh tárolási ciklusonként, a jelenleg tárolt mennyiség pedig körülbelül a 20 TWh-t éri el. A napi tárolási kapacitás körülbelül 0,26 TWh, tehát elegendő földgáz esetén a tárolók megtöltése tulajdonképpen egy hónap alatt elérhető lenne. A belföldi termelés a legutóbbi hónapokban átlagosan 7 TWh volt, amiből a hazai felhasználás a nyári hónapokban 5 TWh szokott lenni, ez a szám a szeptemberi-októberi időszakban körülbelül 8-9 TWh-ra emelkedik, természetesen az időjárás függvényében. Nagyon leegyszerűsítve, ezen számok szerint csak az augusztusi belföldi termelésből lehetne spórolni 2 TWh-t és ezt tárolni, illetve esetleg még szeptemberben 1-1,5 TWh-ról mondható el ugyanez. Ezt követően viszont már a belföldi termelés nem elég, kénytelenek vagyunk importból és a már letárolt mennyiségekből is fedezni a szükségleteket.

Ugyanakkor ez egy nagyon leegyszerűsített számítás, hiszen nem veszi figyelembe például az igencsak komplex trading tevékenységeket, ugyanis mind a magán-, mind az állami vállalatok elsősorban az üzleti eredményekben érdekeltek, és ez például abban is megmutatkozik, hogy amennyiben a külföldi gázárak nagyobbak, akkor extrém esetben akár az is lehetséges, hogy például a magyar felhasználók jobban el lesznek látva földgázzal, mint a romániaiak. Azt a konklúziót vonnám le, hogy

az egyre növekvő földgázárak mellett Romániának hamarabb meg kellett volna töltenie a tárolóit, hiszen európai összehasonlításban lemaradásban vagyunk.

Ugyanakkor az is gond, hogy Romániában a tárolók 100%-os töltöttsége csupán illúzió, hiszen ezek fizikailag csak maximum 85%-ig lehetnek tele. Tehát, ha őszinték akarunk lenni, akkor ezeket az arányokat is át kellene értékelni.

Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy minden tagállam 15%-kal csökkentse a földgázfelhasználását, ez a javaslat negatív szcenáriók esetén akár kötelezővé is válhat. Mit jelent az Európai Bizottság javaslata Románia szempontjából?

- Mivel minden európai ország sajátos energiafüggési helyzetben van Oroszországgal szemben, nem tűnik igazságos intézkedésnek a földgázfelhasználás 15%-os, egységes csökkentése minden tagállam számára. Románia 30%-ban függ jelenleg az orosz földgázimporttól, míg például Németország esetében ugyanez az arány majdnem 100% volt. A földgázfelhasználás csökkentése véleményem szerint is egy szükséges intézkedés, már csak a fosszilis energiahordozók folyamatos hanyatlása is indokolttá teszi. Viszont egy 15%-os földgázfelhasználás-csökkenés Románia esetében szerintem már egy masszív változást jelent. Az elmúlt 20-30 évben a földgáz ipari felhasználása folyamatosan apadt a dezindusztrializáció folyományaként. Ebből kifolyólag egy ilyen jelentős arányú földgázfelhasználás-csökkenést tulajdonképpen a lakosságtól várnak el, amire véleményem szerint a lakosság nincs felkészülve sem anyagi szempontból, sem mentalitás, hozzáállás terén.

Utóbbinak márpedig hatalmas jelentősége van, tennünk kellene az energiával kapcsolatos személyes műveltség fejlesztéséért: minek köszönhető a fűtés, milyen forrásaink vannak rá, mit jelenthet hosszú távon 1-2 Celsius-fok hőmérsékletváltozás az otthonunkban. Ugyanakkor sajnos általában a saját zsebén tanul az ember, azt látom, hogy ugyan még akkor is, ha nem mindenki érti, honnan erednek ezek a hatalmas növekedések az energiaárakban, de próbálnak személyes szinten alkalmazkodni az emberek legalább a saját lakásukban. Azt lenne jó látni, ha az emberek a munkahelyükön is elkezdenék tudatosabban kezelni a fűtést, melegítést vagy a vízfelhasználást, hiszen nagyon sok irodában például meglehetősen nagy a pazarlás ilyen téren. Ebből a kontextusból kiindulva állítom azt is, hogy az állam által bevezetett energia árplafonok a jelenlegi formájukban hosszabb távon csak halasztják az elkerülhetetlent, és több rosszat tehetnek, mint jót. Az viszont nyilvánvaló, hogy a nehéz anyagi helyzetben lévő, kiszolgáltatott lakosságot mindig védeni kell az árak ilyen szintű emelkedésének közvetlen, rövid távú hatásaitól.

Diverzifikálni kellene az importból származó földgázforrásokat – ez is gyakran elhangzik. Mennyire könnyű folyamat ez, illetve milyen lehetőségek vannak erre?

A földgázimportok diverzifikálására rövid távon nincs esély, hiszen Románia esetében a szállítási lehetőséget a csővezeték jelenti, és nálunk éppen a korlátolt import szükséglet miatt nem épültek LNG-terminálok sem.

Bereschi Zsuzsa – Fotó: Horváth & Partners archívuma
Bereschi Zsuzsa – Fotó: Horváth & Partners archívuma

Románia földgázimport-csatornái az ukrán határon Isacceán, a bolgár határon Negru Vodán, illetve Giurgiu és Ruse között, valamint a magyar határon Csanádpalotánál vannak. Ukrajna és Magyarország is orosz eredetű földgázt használ, tehát ezeken a kapcsolódási pontokon keresztül nehéz diverzifikálni. Bulgárián és Görögországon keresztül viszont Azerbajdzsánból importálhatunk földgázt, illetve az új görögországi LNG-termináloktól, de ez még idő kérdése. A bolgár-görög vezetékek összekapcsolását idén szeptemberre tervezik, és rossz esetben még késhet is az átadása, míg a görögországi új LNG-terminál üzembe helyezésénél 2023 decembere a céldátum.

Nagyon gyakran vetik újabban iparági szereplők a politikai szféra szemére, hogy sokkal hamarabb kellett volna olyan offhsore törvényt elfogadni, amely bátorítja a kitermeléssel kapcsolatos beruházásokat, és akkor most nem lennének gondjaink a gázkészletekkel kapcsolatban. Megalapozott ez az érvelés?

- Sajnos ez egy megalapozott vád, viszont itt is érdemes megismerni a különböző szempontokat. A román állam éveken át azzal a megközelítéssel tárgyalt erről a törvényről az iparági szereplőkkel, hogy minél nagyobb állami jövedelmet érjen el ezeknek az energiaforrásoknak a kitermelésének köszönhetően. Ez egy abszolút jogos hozzáállás volt az állam részéről, hiszen rendkívül pozitív hatásai lennének annak, ha az ezekből a forrásokból származó jövedelmet sikerülne az energetikai infrastruktúrát érintő befektetésekre fordítani: például a Transgaz földgázhálózatainak a felújítására, a hálózati veszteségek csökkentésére, valamint nem utolsó sorban a határmenti gázhálózati kapcsolódási pontok kiterjesztésére. Emellett nagy jelentősége lenne a gáztározók fejlesztésének is, hiszen ahogy arról beszéltünk, ha nagyobb mennyiséget tudnánk tárolni, akkor függetlenebbek lehetnek az orosz földgáztól. Sajnálatos módon viszont az állami költségvetés végrehajtása ritkán követhető transzparens módon, nem mindig nyilvánvaló, hogy milyen forrásokat milyen célokra költünk, illetve ezeknek a fejlesztéseknek mely része segíti elő a hosszú távú fejlődést, és mik jelentenek csupán olyan rövidtávú populista intézkedéseket, mint például a mostani árplafonok. A jelenlegi helyzet viszont sajnos az, hogy

a halogatás miatt kiesett 20 olyan év, amikor intenzív földgázhasznosítás mellett sikerülhetett volna továbblépni energetikai szempontból.

Aki pedig arra számít, hogy ez a késlekedés nem is feltétlen gond, hiszen még 20-30 jövedelmező év elébe nézünk, azért téved, mert a mostani nemzetközi klímaváltozással kapcsolatos politikának köszönhetően minden fosszilis energiaforrás kimenőfélben van, ha fogalmazhatok így. Ugyan a szén vagy a kőolaj nagyobb szén-dioxid kibocsátó, mint a földgáz, az Európai Unió szintjén viszont már utóbbival is csak átmeneti megoldásként számolnak. Márpedig egy 20-25 éves hasznosítási távlat a hatalmas pénzügyi befektetést nagyon megnehezíti, hiszen egy földgáz-hálózat amortizációs periódusa hagyományosan valahol 40-60 év között volt eddig.