Háború nélkül is az infláció lenne a legégetőbb problémánk

Rossz hír, hogy a prognózisok most arról szólnak, hogy az infláció év közepére még magasabb lesz, a helyzetet ráadásul még aggasztóbbá teszi, hogy a gazdaság teljesítménye is számottevően lassulhat a következő időszakban. Mit tehet ilyenkor a kormány és a jegybank? Szakembert kérdeztünk.

Inflációról az orosz-ukrán háború nélkül is beszélnénk, csak a mértéke valószínűleg nem lenne ilyen magas

– mondta el a Transtelexnek dr. Rácz Béla Gergely közgazdász, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Karának tanára, amikor arra kértük, hogy értékelje a jelenlegi inflációs helyzetet és az ezzel kapcsolatos kilátásokat. A szakértő szerint az infláció további alakulását jelenleg azért is nehéz előre jelezni, mert a mostani magas árromlásban több tényezőnek is jelentős szerep jutott:

• Egyrészt a mostani magas inflációnak már a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelése is bőven megágyazott. Rácz szerint ugyan a gazdasági szakemberek között nagyjából konszenzus van arra vonatkozóan, hogy a járvány kitörését követően a kormányok általában véve helyesen és jó időben léptek (például az aggregált kereslet megtámasztásával), az államok túlköltekezésének, a járvány gazdasági hatásait kezelő laza fiskális (költségvetési) és monetáris politikáknak viszont egyértelmű következménye lett a globális szintű infláció számottevő emelkedése.
• Erre csak rátett egy lapáttal az orosz-ukrán háború kitörése, ami viszont már egy masszív kínálat-szűkülést okozott számos termék esetében. Ennek hatásai messze legfájdalmasabb módon az energiahordozóknál jelentkeztek, hiszen valamekkora mértékben minden termék árában közvetetten megjelenik az energia ára, de Rácz kiemelte annak a jelentőségét is, hogy Oroszország és Ukrajna globális szinten igen jelentős gabonatermelő országoknak is számítanak. Az sem mellékes az infláció szempontjából, hogy Oroszország és Ukrajna a nagy területük miatt olyan ásványi anyagok és ritkaföldfémek lelőhelyének számítanak, amelyeknek a hiánya például az elektronikai termékek piacán is áremelkedéshez és ellátási gondokhoz vezetett.

Rácz szerint ezek a hatások külön-külön is nagy erővel jelentkeznének, így együttesen viszont az infláció komoly emelkedését idézték elő. Ilyen értelemben az inflációs adatok lehetnének akár vészesebbek is, a közgazdász szerint viszont a központi bankok, beleértve a Román Nemzeti Bankot is, megint jókor léptek közbe, és kezdték el emelni az alapkamatot.

„A monetáris politikának az inflációval szembeni küzdelemben a legerősebb eszköze az alapkamat emelése. A gond az, hogy ez az eszköz olyankor sokkal hatékonyabb, amikor az inflációnak a gazdaság túlfűtöttsége és a piacon megjelenő nagyobb pénzmennyiség az oka. A mostani viszont leginkább egy úgynevezett költséginfláció, ami ellen az alapkamat-emelés kevésbé hatásos, de még mindig a létező legjobb megoldás” – magyarázta.

Sokakat hoz kiszolgáltatott helyzetbe az infláció

Az infláció elleni küzdelemnek viszont ára van: az alapkamat-emelésnek az egyik közvetett következménye a magasabb kamatkörnyezet, a banki törlesztőrészletek jelentős emelkedése. A közgazdász szerint ez a társadalom nagyon széles rétegét érinti különösen negatívan, hiszen a hitelesek nem csak azzal szembesülnek, hogy jelentősen megnőnek a havi törlesztési kiadásaik, hanem a magas infláció még a jövedelmeik reálértékét is csökkenti.

„A Román Statisztikai Hivatal adatai szerint, Romániában a lakosság 23,4%-a él szegénységi küszöb alatt. Őket a magas infláció méginkább kiszolgáltatott helyzetbe hozza. Emellett fennáll annak a veszélye is, hogy azokkal szélesedik ez a réteg, akik eddig kevéssel ugyan, de még ezen küszöb fölött voltak. Ez nem csak azt jelentené, hogy a napi megélhetésük kerül veszélybe, hanem azt is, hogy az ebből a helyzetből való kitörésük esélye jelentősen lecsökken” – magyarázta Rácz, aki szerint ennek a rétegnek a problémáira a szociális kiadások növelésével kell megoldást találni. „Tisztában vagyok azzal, hogy sok közgazdász vélekedik úgy, hogy a szociális kiadások megemelése a jelenlegi helyzetben felelőtlenség az államháztartás egyensúlya szempontjából, de véleményem szerint először a társadalmat kell megvédeni, és aztán a költségvetést, mert a jelenlegi gazdasági környezetben a kettő egyszerre nem megy” – tette hozzá.

Az infláció elleni küzdelmet még problematikusabbá teszi, hogy a GDP-növekedés üteme a következő negyedévekben lassulni fog. Bár még nem tartunk ott, egyre gyakrabban kerül szóba egy stagflációs forgatókönyv lehetősége, ami borzasztóan rossz fejlemény lenne. A stagfláció ugyanis azt az állapotot jelenti, amikor az infláció jelentős mértékű, a gazdaság növekedése viszont 0% körüli – ilyenkor pedig nehéz úgy beavatkozni az egyik területen, hogy ne ártsunk a másiknak.

„Ha magas az infláció, a gazdaság növekedése viszont alacsony, akkor az infláció elleni küzdelemnek az eszköze nyilvánvalóan az alapkamat emelése. A magasabb alapkamat viszont a gazdaság további lassulásához vezet a hitelek magasabb költsége miatt, illetve az abból következő gazdasági hatások okán. Ez fordított esetben is igaz, amennyiben gazdaságélénkítő intézkedéseket hoz a kormány (a GDP-növekedési ütemének gyorsítása érdekében), annak hatására az infláció száll el ennél is jobban” – magyarázta Rácz, hogy miért áll olyan nagy kihívás előtt jelenleg a kormányzat és a jegybank.

Mit kéne tennie a jegybanknak és a kormánynak?

Tanulságos arra is kitérni, hogy a jelenlegi helyzet kezelésének „tankönyv szerinti” megoldása egy szigorú monetáris politika lenne az alapkamat emelésével, amit egy gazdaságot élénkítő fiskális politika egészítene ki például az adók csökkentése által. Utóbbi jelentősége az lenne, hogy a „levegőt”, amit a kamatkörnyezet emelkedése vesz el a gazdaságtól, az alacsonyabb adók révén vagy egyéb keresletnövelő intézkedésekkel a kormány visszajuttassa a gazdaságba.

A tankönyv szerinti megoldással viszont az a gond, hogy Románia már korábban ellőtte azt a puskaport, amire ehhez szükség volna.

„Romániában korábban úgynevezett prociklikus gazdaságpolitikát folytattak. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a 2020-at megelőző időszakban, amikor nem csak gazdasági, hanem valódi jóléti növekedés is volt, akkor a kormány a kiadások mérséklése helyett inkább túlköltekezett. Úgy tették túlfűtötté a román gazdaságot, hogy annak a jóléti többlete nem is feltétlenül Romániában csapódott le. Részben ennek a következménye, hogy Romániának a jelenlegi helyzetben nincsenek tartalékai, illetve nincs mozgástere a fiskális politikában arra, hogy a gazdaság segítése érdekében könnyítéseket vezessen be. Sőt, jelenleg ennek a fordítottja merül fel akkor, amikor új adók kerülnek szóba a költségvetés egyensúlyának tartása érdekében. Azaz folyatódik a nem kívánt prociklikus gazdaságpolitika, mikor a kormányzat csak felerősíteni tudja az éppen aktuális ciklust” – magyarázta Rácz.

Az adózással kapcsolatos kérdéseket a jövőben azért is lesz nehéz megkerülni, mert Rácz Béla Gergely szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben és a szomszédban zajló háború elhúzódásával Románia költségvetési hiánya egészen biztosan nagyobb lesz annál, mint amekkorával év elején a kormány számolt. Ennek az egyik következménye az lesz, hogy az ország adósságállománya is nőni fog.

„A román államadósságot ezelőtt 3 hónappal még 6%-os kamat mellett lehetett finanszírozni, ez a kamat most viszont már 8% körül alakul, ami jelentősnek mondható emelkedés. A kamatterhekkel kapcsolatos kiadások tehát nem csak az egyre nagyobb államadósság, hanem az emelkedő kamatok miatt is növekedni fognak, ami szintén jelentős terhet fog jelenteni a költségvetés számára” – magyarázta a közgazdász, majd arra is emlékeztetett, hogy a közalkalmazottaknak megszavazott béremelések is hozzá fognak járulni a hiány növekedéséhez.

Hozzátette, hogy ugyan az államadósság jelenleg csak a GDP 50%-a körül alakul, ami európai viszonylatban nem számít rossz aránynak, a strukturális egyensúlytalanságok még abban az esetben sem fognak maguktól megoldódni, ha a román gazdaság újra egy tartós növekedési pályára áll. Valószínű tehát, hogy az államháztartás bevételi oldalát illetően is intézkedésekre lesz szükség. A közgazdász szerint itt két lehetőség van:

• Az egyik az adóbegyűjtés hatékonyságának növelése, itt viszont rövid távon nehezen lehet látványos eredményeket elérni, főleg ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években adóhatósági (ANAF) elnökök sora indította azzal az ígérettel a mandátumát, hogy komoly reformokat hajt végre ezen a területen, jelentős előrelépés viszont alig történt. Az viszont Rácz szerint nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az adóbegyűjtés hatékonysága újra egy rendkívül égető kérdéssé vált.
• A másik lehetőség az adóemelésekben rejlik, ez viszont szintén egy bonyolult kérdés. Egyrészt azért, mert Rácz szerint ha a szintén nehéz helyzetben lévő vállalatok adózásán változtatnának a mostani gazdasági körülmények között, az egyértelműen rosszul érintené Románia versenyképességét, noha a mikrovállalatok adózását előbb-utóbb úgyis meg kell változtatni, ahogy az osztalékadó emelése is napirendre kerülhet. Az általános forgalmi adóhoz (áfa) sem tanácsos ilyenkor hozzányúlni, hiszen az áfa emelése ugyan gyorsan növelné az államháztartás bevételeit, de tovább fűtené az inflációt is. A közgazdász szerint így fenntartható megoldásként marad annak a lehetősége, hogy a személyi jövedelemadóba (SZJA) valamilyen progresszivitást építsenek olyan értelemben, hogy a nagyobb jövedelemmel rendelkező személyek nagyobb adókulcs mellett adózzanak.

A közgazdász ugyanakkor kiemelte, egyelőre még nem világos, hogy van-e politikai szándék ilyen jellegű adózási változtatásokra, ahogy az is kérdéses, hogy a költségvetés egyensúlyával történő „zsonglőrködés” meddig teszi elhalaszthatóvá egy ezzel kapcsolatos döntés meghozatalát. Utóbbi kérdés azért is lényeges, mert ha a kormánynak nem rövid távon kell hozzányúlni az adózási törvényekhez, akkor a fentebb felsorolt lehetőségeknél azért szélesebb eszköztár áll rendelkezésére.

Szükség volt a koalíciós pártok szociális intézkedéseire

A közgazdásztól azt is megkérdeztük, a jelenlegi gazdasági kontextusban hogyan vélekedik a koalíciós pártok által bejelentett szociális intézkedésekről, és azt is felvetettük, hogy a közalkalmazottak béremelése vagy az alacsonyabb nyugdíjjal rendelkezőknek fizetett egyszeri 700 lejes támogatásnak inflációgerjesztő hatása lehet. Rácz elmondta, ezek az intézkedések véleménye szerint ennek ellenére is megalapozottak.

„Az infláció globális jelenség, és egyre nagyobb veszélyt jelent a társadalom anyagi helyzetének romlására, ez ellen pedig minden kormány próbál küzdeni valamilyen formában. Összehasonlításként érdekes lehet a magyarországi minta, ahol az intézkedések egy részének, például a hatósági árak több területen történő bevezetésének, valóban nincs inflációgerjesztő hatása, szemben azokkal a Romániában választott megoldásokkal, amelyeknek viszont valóban van. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a versenyellenes, piactorzító hatású, és a hosszú távú gazdasági egyensúlyokat önmagában megbontó intézkedéseknél a Romániában bejelentett megoldások akkor is jobbak, ha erősebb inflációs hatást eredményeznek” – vélekedett Rácz.

A kormánypártok által javasolt 9 hónapos törlesztési moratóriummal kapcsolatban azt kérdeztük a közgazdásztól, hogy az emelkedő infláció miatt várható további alapkamat emelések, és ennek következtében a törlesztőrészletek megállapításánál használt referencia kamatlábak növekedése nem-e fogja előidézni azt a helyzetet, hogy a moratórium lejártakor a hitelesek rosszabb helyzetben, a mostaninál jóval magasabb adósságteher mellett kell folytassák a törlesztést.

„Az ilyen intézkedéseknél sajnos mindig felmerül az a kérdés, hogy ez valóban megoldást jelent, vagy csak későbbre halasztja a rosszat. Viszont még nagyon sok részlet nem ismert, például az sem, hogy az intézkedés költségeit ki és milyen formában állja majd. Úgy kell ennek az intézkedésnek a részleteit kidolgozni, hogy valóban azokat célozza, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak” – válaszolta Rácz, majd rámutatott, hogy jelenleg ennek az intézkedésnek a szempontjából is kulcskérdés a szomszédban zajló háború további alakulása, hiszen ha sikerülne valamilyen békemegállapodást kötni, annak jelentős hatása lenne az inflációs nyomás csökkenése szempontjából is.

A közgazdász szerint ugyanakkor a szociális intézkedésekkel kapcsolatban azt is fontos látni, hogy előbb vagy utóbb valakinek meg kell fizetnie ezek árát. „Tisztában kell lennünk azzal, hogy valamikor, valamilyen formában ezeknek a szociális intézkedéseknek az árát a társadalom meg fogja fizetni. A kérdés csak az, hogy mikor, milyen ütemben, és a társadalom melyik rétegét fogja leginkább érni ez a teher” – tette hozzá Rácz Béla Gergely.