Még a négynapos munkahét sem segít, ha az alkalmazott nem boldog

Az elmúlt két évben gyakran lehetett olvasni mindenféle jóslatot azzal kapcsolatban, hogy a koronavírus-járvány miképpen forradalmasította és alakította át a munkavégzést, legalábbis annak helyszínét. Én is emlékszem, mennyire megdöbbent mindenki, amikor az első lezárások után az eMAG elsőként bejelentette: az otthoni munkavégzés összességében óriási növekedést hozott az alkalmazottak teljesítményében. Senki nem számított arra, hogy a home office , mint módszer, ennyire hatásos lesz a nagyvállalatok szintjén.

Persze, azt senki nem állítja, hogy mindenkinek jó otthonról dolgozni. Édesanyák, kiscsaládosok, vagy akik imádnak a kollégákkal együtt kávézni és ebédelni, teljesen más tapasztalatokról számoltak be a munkavégzés radikális megváltozását illetően. Jómagam is ezt a tábort erősítem, akinek egészen komoly lelki válságot idézett elő a lakásba való beragadás, a pizsamában ülés. Ilyenkor mindig azt éreztem, hogy hiányzik a reggeli készülődés rutinja: a napi outfit és megfelelő kiegészítők kiválasztása, a buszozás, a kenyérvásárlás, majd a nap végén a hazatérés.

A jövő menedzsereinek tehát nincs könnyű feladatuk. Ki kell kísérletezniük, hogy az adott szakmai terület és munkaközösség számára milyen irányba változtassanak (vagy ne változtassanak) a munkavégzés szokásait illetően. Többek között erről a témáról beszélgetett a Kreatív Kolozsvár utolsó 2021-es Meet-Up-ján Kereskényi Balázs , az IBM Budapest LAB igazgatója, valamint Szőcs Endre, az Xponential Transylvania Coworking tér ügyvezetője.

Kereskényi annak a kevés – részben – magyar unikornis cégnek (a kezdetekben Ustream volt a neve) a munkatársa, amelynek termékét 2016-ban megvásárolta egy hatalmas nemzetközi cég, az amerikai IBM. Az akvizíció után a magyar szakemberekből álló, kezdetben startupként induló vállalkozás most már a Tesla, Salesforce vagy Bank of America kaliberű ügyfeleknek biztosítanak cloud platform- és infrastruktúra fejlesztéseket.

Mint Kereskényi kifejtette, a Lab már a koronavírus-járványt megelőző időben is „megengedte” az alkalmazottainak az otthoni munkavégzést. Ahogy fogalmazott: „ez már benne volt a koncepcióban”.

Meglátása szerint a home office 2020-ig egyfajta kényelmi dolognak számított. Például, ha délelőtt érkezett a víz-gázszerelő, akkor szükség volt arra, hogy a családból egy személy otthon lehessen, hogy fogadja a szakembert. „Milyen érdekes egyébként, a szerelők mindig munkaidőben érkeztek, és ez az egész világon probléma volt” – említette meg érdekességként.

A szakértő elmondta, a nemzetközi cégeknél már jóval a pandémia előtt megszokott volt a home office, ha az adott alkalmazott nem hátráltatta a munkafolyamatokat, akkor „a munkáját ott és akkor végezhette, ahonnan és amikor akarta”.

Az IBM budapesti fiókjánál tehát a koronavírus-járvány annyi újdonsággal járt, hogy az otthoni munkavégzés permanenssé vált, az alkalmazottakkal pedig folyamatosan kellett tartani a kapcsolatot, hogy megfigyeljék, miként élik meg ezt az időszakot, ki az, aki nem tudja vállalni, hogy a munkaideje alatt otthon tartózkodjon, és így tovább. A szakértő hangsúlyozta, hogy az IBM pandémiás playbookja szerint igyekeztek hangsúlyt fektetni az alkalmazottak mentális jólétére is.

Ezzel szemben, az Xponential Transylvania a 2017-es kezdeti tervekhez képest teljesen új irányt kellett vegyen a koronavírus megjelenése miatt. Szőcs Endre rámutatott, hogy kezdetekben főként a gyors növekedésre potenciális cégeknek kívántak egyfajta belvárosi, modern irodaházat biztosítani (elsősorban az IT és design- szektor szereplőit célozták). A pandémia beköszönte azonban minden tervüknek keresztbe tett, hiszen ezeknél a cégeknél a dolgozók többsége jellemzően hazavitte a munkáját.

„Mindennek ellenére mégis úgy látom, vannak olyan üzleti tevékenységek, amelyeket nem lehet teljesen hazavinni” – kezdte magyarázatát azzal kapcsolatban, hogy az Xponential Transylvania végül miért a coworking tér kialakítása mellett döntött, azaz egy olyan helyiség létrehozásán, amely egyben közösségi, munkahelyi és egyéb találkozókra is alkalmas lehet.

Kifejtette, hogy friss adatok szerint Romániában a munkavállalók körülbelül 48 százaléka elutasítja a home office-t, a maradék 52 százalék pedig „hajlandó” az otthoni munkavégzésre, vagyis akkor vállalja, ha nagyon muszáj, de egyébként szívesen bejárna az irodába. Mint elmondta, az általuk vásárolt adatbázisok elemzése után arra az eredményre jutottak, hogy az érintettek körülbelül 30%-a ragaszkodik az elmúlt két év után a home office típusú munkavégzéshez, mivel az bizonyos logisztikai szempontok miatt jelentősen megkönnyebbítette az életüket.

Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók többsége azért mégis igényli a találkozást, a személyes kapcsolatokat, a közös szabadidős tevékenységeket.

„Nagyon nem mindegy, hogy egy megbeszélésen a kikapcsolt kamerával találkozol, vagy egy olyan személlyel, akinek láthatod a gesztusait. Közösséget nem lehet Zoomon építeni” – utalt Szőcs a Kreatív Kolozsvár moderátorának kezdő mondataira, aki kifejtette: a karácsonyi Meet-Upot nem szerették volna online megszervezni, mert valahogy mégis a személyes találkozás az igazi.

A szakértők nagyjából egyetértettek abban, hogy a jövőben nagy irodaházakra nem lesz szükség, de a közösségi terekre, kisebb irodai helyiségekre valószínűleg igen. Meglátásaik és tapasztalataik szerint az egyik legjobban működő modell lehetne, ha a cégek bizonyos időközönként összehívják az alkalmazottakat, hogy közösen tölthessenek el minőségi időt. Egy IT-s cég esetében mondjuk célszerű lenne találkozóra hívni azt a csapatot, ahol a legfontosabb és legsürgősebb projekten dolgoznak. Ha az ötletelés és a feladatok leosztása megtörténik, akkor mindenki otthon végezheti majd a rá szabott munkát, mert azért az otthoni munkavégzés kényelméhez sokan hozzászoktak – tették hozzá a szakértők.

Ehhez kapcsolódik az a meglátás is, hogy az online kommunikáció sokszor nagyon időigényes, nehézkes az információk átadása, ráadásul a személyes találkozók esetén sokkal kreatívabban hozzáállnak az alkalmazottak az ötleteléshez.

Ellenérvként hangzott el azonban Kereskényi egyik fontos megállapítása. „Magyarországon az okoz igazán problémát, hogy nagyon nehéz jó szakértőket találni. Ezért, ha egy állásinterjún jelentkezik hozzánk egy nagyon tehetséges jelölt mondjuk Szegedről, akkor nem szívesen utasítanám vissza csak azért, mert nem hajlandó Budapestre költözni a munkahelye miatt. Ilyen szempontból tehát egészen kedvező körülményeket teremt az otthoni munkavégzés lehetősége, mert a jó szakemberek helyettünk olyan külföldi cégekhez fognak menni dolgozni, ahol nagyobb fizetést ajánlanak, ráadásul otthonról is elvégezhetik a munkát. Valahol mi is versenyképesek kell legyünk az amerikai és nyugat-európai cégekkel szemben, és lassan az a minimum, hogy home office lehetőséget adunk” – mutatott rá.

„Azért a közös ebédek és kávézások valóban hiányoznak” – vallotta be végül a magyarországi szakember, majd hozzátette, a korábbi időszakokban az is előfordult, hogy egy munkanap alatt legalább hatszor hívták kávézni a kollégái, ami azért eléggé megzavarta őt a munkafolyamatokban.

A jövő munkavégzésének léte pedig itt rejlik valahol: megtalálni azt az egyensúlyt, amikor az emberi találkozások motivációként hathatnak a munkamenet előrehaladására, de ugyanakkor nem lassítják vagy akadályozzák azt.

„Most már igazából az a legfontosabb, hogy az alkalmazott boldog legyen”

A beszélgetés során felmerült a négynapos munkahét lehetősége, illetve a 8 órás normák átalakítása is, mint enyhítő körülmények a munkavállalók terhelésének csökkentése érdekében.

Több olyan kísérletről lehetett ugyanis olvasni, hogy egyes cégek négynapos munkahetet vezettek be, ezzel pedig azt szerették volna felmérni, hogy a munkavállalók egy hosszabb hétvégi pihenő után termelékenyebbé válnak, avagy sem?

Kereskényi szerint a négynapos munkahét beválhat, el lehet érni annyi eredményt, mint 5 nap alatt. „Viszont ez a hatékonyság nem is annyira a munkanapok számától függ. Inkább hozzáállás kérdése” – hangsúlyozta. A szakértő úgy látja, ezeknél a „módszereknél” sokkal fontosabb szempont, hogy az alkalmazott egyszerűen jól érezze magát.

Mint kifejtette, a munkaerőpiac ma már olyan szinten működik, hogy az alkalmazottak folyamatosan keresik a számukra megfelelőbb körülményeket kínáló cégeket. Ha munkát keresnek, akkor több ideig válogatnak, nem fogadják el az első ajánlatot. Tehát a cégek ma már nem hajszolhatják az alkalmazottakat a végletekig, ez a tendencia például egészen kirajzolódik a mostani vendéglátói szektorban is. Kereskényi szerint az IT-s cégek esetében a jó munkaerő megőrzése érdekében előbb vagy utóbb be kell vezetni majd a négynapos munkahetet.

Szőcs úgy vélte, ez a kérdés azért ennél sokkal bonyolultabb, mert rengeteg olyan terület van, ahol a fizikai jelenlét és a 8 órás norma elengedhetetlen. „Tegyük fel, ha a fogorvos nem dolgozna péntekenként is 8 órában, akkor az IT-sok valószínűleg nem tudnának dolgozni, mert nincs fogorvos, aki a fogfájásukon segítene” – tette hozzá.

A magyarországi meghívott érvelését kiegészítve hozzátette, hogy a munkavállalás jelenlegi normáit nehéz lesz egységessé tenni a különböző szakterületeken.

De mit gondolnak minderről az olvasók? Szavazz!