Disznóbárók malmára hajtja a vizet a szenátus által elfogadott sertéstörvény, de még van visszaút

• A sertéstartás szabályozása már évek óta téma, még a mezőgazdasági minisztériumon belül is felmerült, de sem a PSD-s Petre Daea , sem a PNL-s Adrian Oros nem mert lépni az ügyben.
• A sertéspestis terjedése miatt azonban nagy nyomás került az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóságra (ANSVSA), amely kidolgozott egy tervezetet, amely jelentősen szigorította volna a háztáji sertéstartás feltételeit. RMDSZ-es politikusok, hogy megelőzzék az ANSVSA-t, gyorsan saját tervezetet dolgoztak ki.
• Ezt a tervezetet viszont a szenátusi szakbizottságokban – amelynek az elnöke egy nagy disznófarm tulajdonosa – jelentősen módosították, és belekerültek olyan részek, amelyek ellehetetlenítik a kisgazdákat.
• Most a képviselőházhoz kerül a tervezet, ahol az RMDSZ-es politikusok arra számítanak, hogy vissza tudják csinálni, sikerül kivenni a tervezetből a szigorú részeket.

A napokban újra fellángolt a hír a központi médiában , hogy a törvényhozók a háztáji sertéstartás ellehetetlenítésére készülnek. A szenátus ugyanis elfogadott egy törvénytervezetet, amely szerint a kisgazdáknak szigorú szabályokat kellene követni a sertéstartás során: akinek nincs bejegyzett vállalkozása, háztartásonként legfeljebb 5 disznót tarthatna, a sertéseket nem lehet ételmaradékkal etetni, szaporítani, sem értékesíteni. Azok, akik saját fogyasztásra hizlalni szeretnének, csak hivatalosan bejegyzett sertéstelepről vásárolhatnak, és így tovább.

A szenátusban elfogadott tervezet azért is okozott hatalmas negatív meglepetést, mert a jogszabály-javaslat kidolgozóinak eredeti célja nem ez volt. A szenátusnak benyújtott tervezet eredetileg a sertéspestis terjedését akarta megakadályozni, ugyanakkor azt szerette volna elérni, hogy az állam szigorúbban ellenőrizze a sertéskereskedelmet. Ahogy az általunk kérdezett törvényhozó is fogalmaz: valahogyan el kellene lehetetleníteni a kupecek tevékenységét, hiszen azon kívül, hogy egészen komplex fekete ágazatot alakítottak ki, a betegség terjedésében is ők okozzák a legtöbb gondot. Az erre a problémára is reagáló tervezetet viszont addig módosították a szenátus szakbizottsági munkálatai során, amíg elérte a fentebb vázolt, szigorúbb formáját.

A gazda érdekképviseleti szervezetek képviselői főleg arról beszélnek, hogy az intézkedés ebben a formában csak a „disznóbárók” malmára hajtja a vizet, akik bár hivatalosan működnek, sokszor nagyon rossz körülmények között nevelik a sertéseket, nem is beszélve arról, hogy a sertéspestis nagyrészt ezeknél a nagy farmoknál üti fel a fejét, nem a parasztoknál, ezt tudományos felmérések is bizonyítják . A nagyipari sertéstenyésztésnek kedvező normák pedig tovább rontják azt az amúgy is abszurd helyzetet, hogy Románia lakossága legalább 80%-ban külföldről importált disznóhúst eszik, miközben a háztartási tenyésztők teljesen kiszolgáltatottá válnak.

Az Eco Ruralis Egyesület jogvédő szervezet mindezek mellett azt is kifogásolta, hogy a törvényhozók nem kérték ki a szakértők véleményét és nem tartottak konzultációt a kérdéskörben.

A disznótartás témája azért ilyen kényes, mert többet jelent puszta gazdasági tevékenységnél. Egy egészen fontos hagyományról van szó.

A disznótartásnak és a disznóvágásnak komoly kulturális története van, amelyet fontosnak tartottam összefoglalni a törvény kivesézése, illetve az érintettek megszólaltatása előtt.

A 20. század eleji Közép-Kelet-Európa lényegében még fél-feudális világ volt, azaz a rurális közeg jóval visszamaradottabb körülmények között élt a városlakókhoz viszonyítva. Erre volt egyféle megoldás az ’50-es évektől indított kezdeményezés, mellyel lényegében fel akarták számolni a hagyományos értelemben vett paraszti társadalom létezését. A szocialista államokban ezt az állami kollektivizálással kívánták elérni, amelynek részben megvolt a hatása: a vidéki településeken is bevezették az elektromos áramot, volt orvosi ellátás, a gyermekek iskolába járhattak és így tovább. A kollektívek mellett ugyanakkor megmaradhattak a háztáji gazdaságok, mint kiegészítő tevékenységek, többek között a disznótartás is.

Aztán eljött a rendszerváltás, a kollektívek rendszere összeomlott, a mezőgazdaságnak és az állattenyésztésnek számtalan holtpontja maradt, melyre újabban az Európai Uniós stratégiával próbálnak választ adni, azaz, hogy kialakuljon egy olyan termelői ipar, ami beizzítja a nemzetközi kereskedelem működését. Ennek a mozgalomnak azonban az lett a következménye, hogy a mezőgazdaságban főként azok érvényesülhettek, akinek megvolt a kellő tőkéje és kapcsolati hálója a pályázati rendszerekben való részvételhez. Falun a hét osztályt végzett kisgazda jellegzetesen lemaradt ezekről a lehetőségekről, így áttértek a fekete piacra.

Ezek a gazdák sokan mai napig az államtól függetlenül, ellenőrizetlen körülmények között – sokszor az állategészségügyi szabályok mellőzésével – tenyésztenek disznókat, ami üzleti szempontból egészen bevált módszernek hatott. Országszerte pedig egyre többen „csatlakoztak”, csakhogy időközben Romániában disznóhús-hiány lett, nagyon sokat kell külföldről szállítani, mindennek a tetejébe jött a sertéspestis járvány, amivel a mai napig küszködnek a hatóságok.

A törvénytervezet tehát egy nagyon komplex problémára akarna választ adni

A sertéstartás szabályozása már a mezőgazdasági minisztérium szintjén is felmerült pár éve. A legutolsó szociáldemokrata kormány mezőgazdasági minisztere, Petre Daea még 2019-ben készült megjeleníteni egy rendeletet, amellyel nagyon megszigorították volna a háztáji sertéstartást, azaz, a nem hivatalosan bejegyzett gazdák esetében már akkor bevezették volna a fentebb is tárgyalt intézkedéseket. Csakhogy, mire a tervezetről tárgyalni kezdtek volna, a PSD kormánya megbukott, jöttek a liberálisok, és Adrian Oros került a tárca élére. A kérdés végül 2020 őszén került újra az asztalra, de akkor sem lett belőle jogszabály, mert az új bizottsági tagok meggyőzték a minisztert, hogy a tervezet az eredeti formájában nagy érvágás lenne a parasztoknak. A probléma így megint a fiókba került.

Ekkor lépett a színre az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság (továbbiakban ANSVSA), akik 2021 tavaszára EU-s normák nyomása miatt sürgősségi kormányrendelet-tervezetet dolgoztak ki – avatott be a részletekbe Könczei Csaba , Kovászna megye RMDSZ-es parlamenti képviselője, aki Magyar Lóránd képviselőtársával együtt dolgozta ki a szenátus által módosításokkal elfogadott tervezetet.

„Az ANSVSA verziójában is meghagyták az 5 disznós limitet, és a disznótartással foglalkozókat gyakorlatilag két részre osztották: kereskedelmi és nem kereskedelmi egységekre. A gond az volt, hogy utóbbi kategóriába sorolták az összes háztáji gazdaságot, függetlenül attól, hogy 1 vagy 50 disznót tart otthon valaki” – mondta.

Mint Könczei kifejtette, ők ezt így egészen elfogadhatatlannak tartották, ezért nagyon gyorsan kidolgoztak egy tervezetet, amelybe eredetileg azt a kompromisszumot próbálták bevinni, hogy a nem kereskedelmi kategóriába tartozó (tehát nem hivatalosan bejegyzett) gazdák legalább 15 állatot tarthassanak, ugyanakkor minimum egy kocájuk is lehessen, hogy a szaporítást ne lehetetlenítsék el teljesen.

A politikus elmondása szerint erre a „gyorsaságra” azért volt szükség, mert tartottak attól, hogy nyáron sürgősségi kormányrendeletként érvényesíteni fogják az ANSVSA változatát. Így, hogy ők tervezetet nyújtottak be, gyakorlatilag elvették a hirtelen törvényhozás lehetőségét, amely szerintük nagyon rossz hatással lett volna az érintettekre. „Van egy olyan szabály, hogy ha a parlament tárgyal egy törvényt, akkor arról nem lehet sürgősségi kormányrendeletet hozni” – magyarázta annak kapcsán, hogy miért nem tartottak közvitát a kérdéskörben.

Így született meg tehát az eredetileg benyújott tervezet, amelyet IDE KATTINTVA lehet elolvasni, a fontosabb részletek a II. fejezetnél, a 4. oldalon vannak. Ott láthatjuk, hogy a szigorítások csak kimondottan azokat érintik, akik semmilyen módon nem regisztrálták gazdasági tevékenységüket.

A mostani felháborodás lényegében onnan ered

,

hogy a szenátus elsőházként egy olyan tervezetet fogadott el , amelynél – a szakbizottságok javaslatára – 15-ről 5 disznóra módosították a limitet, illetve elvetették, hogy a kereskedelmi kategóriába be lehessen sorolni a „családi gazdaság” opciót, ahol nem lett volna semmilyen számszerű korlátozás az állatok szintjén, csak szigorúbb állategészségügyi ellenőrzés.

„Itt sajnos érdekellentétek állnak fenn, a szakbizottság elnöke egy hatalmas disznófarm tulajdonosa, ezért kerültek vissza a frissen elfogadott változatba a szigorúbb feltételek” – mondta Könczei. Itt valóban érdekes részlet, hogy a szenátus mezőgazdasági bizottságának elnöke az a George Scarlat , aki valóban foglalkozik sertéstartással, és aki korábban azt nyilatkozta , hogy a kisgazdáknak bőven elég 5 disznó, mert abból még a sógoroknak is jut.

Könczei viszont kiemelte, hogy ebben a kérdésben a képviselőház lesz a döntő ház, és nagy esélyt lát arra, hogy újratárgyalják a kérdést. „Megerősíthetem, megvan a képviselőház szintjén a politikai akarat, hogy visszatérjünk az általunk javasolt változathoz”. Azaz, hogy a nem kereskedelmi kategóriába tartozóknál 15 állatra emeljék a felső határt, illetve a már kereskedelmi kategóriába tartozó „családi gazdaságoknál” ne kelljen olyan szabályokat hozni, amire egyébként nincsen szükség.

„Utóbbiaknál azt szerettük volna elérni, hogy náluk ne legyen számszerű limit, hanem szigorítsuk kicsit az állategészségügyi szabályokat, ugyanakkor lehessen követni, hogy a disznó honnan hová megy. Az ő esetükben úgy fogalmaztunk, hogy szaporíthassanak és értékesíthessenek is a megyehatáron belül. Azért így, hogy amennyiben lehet, az országos kupeckedésnek vessünk véget. Ebbe a változatba még az ANSVSA is belement” – meséli a képviselő.

Vannak normák, amelyeknek meg kell felelni. Ha tetszik, ha nem.

A képviselő külön kitért arra is, hogy miért pont az ötös számnál húzták meg eredetileg a határt. Elmondása szerint ez a szám az adózási törvénykönyvből lett átvéve, ott úgy szerepel, hogy egy gazda 5 hízódisznó értékesítése után már adót kellene fizessen. Tehát, ha valaki tenyészteni és értékesíteni akarja az állatokat, akkor az úgy normális, hogy azt valamilyen módon le is kell adózza.

„Persze, a sertéspestis terjedése nem a gazdák miatt történik elsősorban. Ha valaki otthon disznót nevel, majd eladja levágni a városi lakosoknak, azzal nem lenne gond. A baj ott van, hogy ilyen-olyan piacokra rengeteg illegális kereskedő fülszám nélkül hordozza az állatokat. Ezt a folyamatot kellene valamilyen szinten szigorúbban ellenőrizni és átláthatóbbá tenni. És ehhez kell a körzeti állatorvos meg a disznótartók hozzáállása is, utóbbinál olyan szempontból, hogy mikor elválasztják a malacokat az anyjuktól, már legyenek beregisztrálva a hatóságoknál, hogy lehessen követni, a hathetes kor elérése után hová kerülnek. Az úgy lenne ideális, ha minden vásárló bevinné az állatorvoshoz a levágott disznó fülszámát, és jelentenék, hogy azt az állatot vegyék ki a rendszerből” – fejtette ki Könczei, miután arra is megkértük, reagáljon az Eco Ruralis észrevételeire.

„Az EU-ban eleve van egy olyan irányelv, ami meghatározza, hogy ezeket a disznófarmokat nem kereskedelmi és kereskedelmi kategóriákba kell sorolni. Az ANSVSA is ezért jött ezzel a formátummal, hiszen ezek a normák bár nem kötelező érvényűek, mégis javallott, hogy a tagországok betartsák. De mindezek mellett meg kellett találni azt a megoldást, ami a hagyományos disznótartást nem számolja fel teljes mértékben, hanem rendszerezi és abban a formában hagyja működni tovább” – magyarázta.

Ami pedig a kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozását illeti

,

Könczei beszámolt az eredeti tervezetbe beírt lehetőségről, hogy a fertőzési gócpont 3 kilométeres körzetében található hízlaldáknál ne kelljen a teljes állományt felszámolni, ha bizonyítottan nem fertőzöttek az állatok, hanem lehessen ugyanúgy azokat a példányokat is bevinni a kereskedelembe. Mindennek az lenne a célja, hogy serkentsék a belső termelés megerősödését, ezzel valamennyire kiegyensúlyozva az ország a kereskedelmi mérlegét.

„Igen, egészen abszurd a helyzet, viszont a kereskedelem szabad áramlását nem befolyásolhatjuk” – érvelt Könczei amellett, hogy igazából senkinek nem érdeke a háztáji gazdák ellehetetlenítése.

Mindez jól tükrözi, milyen kockázatot vállal az RMDSZ ezzel a tervezettel

,

hiszen sok az elégedetlenkedő kisgazda, többen közülük épp a saját szavazótáborukat erősítik. De Könczei úgy értékelte, az RMDSZ szakmai fóruma fontosnak tartotta, hogy kompromisszumokat tegyenek a tervezetbe – még ha népszerűtlen kezdeményezésről is van szó – mert a magyarlakta vidékeknek egy igen specifikus ügye van terítéken.

„Sok gazda tenyészt magának 3 sertést, de még mellette nevel négyet, ötöt, amit elad, s akkor majd abból a gyermeket elküldi az iskolába. Persze, ez Románia más tájegységein is jellemző, de Székelyföldön és Erdély magyarlakta vidékein ez fontos. A disznóvágásnak hagyománya van. Ez már több évszázada így működik.”

Nyitókép: Pixabay