Egy súlyos koronavírus-fertőzött kezelése átlagosan 10 ezer eurójába kerül az államnak

Korábban több sajtóorgánum is érintette a témát, miszerint egy intenzív terápiás kezelésre szoruló, koronavírussal fertőződött beteg napi ellátásására közel ezer eurót fizet az állam. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy ezek a költségek konkrétan miért ilyen magasak, mit fedez az egészségügyi pénztár, illetve mi az, ami már nem fér bele. Vass Leventét , az egészségügyi minisztérium államtitkárát kérdeztük.

Nincs egyensúly az egészségügyi költségvetés forgásában

A romániai egészségügi összköltségvetés körülbelül 50%-a a kórházi ellátására megy el. Ennek a keretnek a legnagyobb része (70-80%) pedig – teljesen természetellenes módon, bérekre megy el. Egy egészségesen működő rendszerben a kórházak fenntartására legfeljebb az összköltségvetés 35-40%-át kellene ráfordítani, a kórházaknak szánt keret pedig legfeljebb 50%-át kellene az alkalmazottak fizetésére költeni – kezdte magyarázatát a szakpolitikus.

Mint kifejtette, Romániának relatív nagy kapacitású ellátási rendszere van, az országban összesen 119 ezer kórházi ágy áll rendelkezésére a lakosságnak, ami az EU-s országok átlagánál magasabb.

„Elképzelhetjük tehát, hogy egy ekkora rendszer fenntartása és működtetése milyen sok ráfordítást igényel, tekintettel arra, hogy nagyon sok a fix költség, amit akkor is ki kell fizetni ha nincsenek betegek” – mondta Vass.

És ilyen körülmények között tartunk a negyedik hullámnál, amikor az egészségügyi minisztérium költségvetését a „fenntarthatósági keretek” között kell tartani: az államtitkár beszámolója szerint a 119 ezer ágyból csaknem 19 ezer foglalt, az intenzív terápiás ágyak több mint 80%-a van használatban, így csak a sürgősségi ellátásra maradt kapacitás.

„Amikor átvettük szeptember 8-án a minisztériumot, akkor az volt a stratégiánk, hogy csak fokozatosan, ütemesen csökkentsük a nem covidos betegek ellátását, annak függvényében, hogy miként robban be az új járványhullám. A meglévő költségvetési keretek nem teszik lehetővé, hogy a járványhelyzet kezelésén és a sürgősségi ellátáson túl a krónikus bántalmakkal küszködőket is megfelelően tudjuk kezelni. A negyedik hullám annyira felemészti a tartalékokat, hogy most már ott tartunk, csak a sürgős ellátásokat: autóbalesetek sérültjeit, szívinfarktust átélt pácienseket tudunk ellátni, illetve nagyon sürgős sebészi beavatkozásokat” – részletezte az egészségügy finanszírozási kereteket a szakember.

A negyedik hullám alatt a minisztérium rengeteg pénzt különít el a fertőzöttek kezelésére

Ami a súlyos, intubálásra szoruló koronavírus-fertőzöttek kezelési költségeit illeti, Vass Levente megerősítette: átlagosan 10 ezer euróba kerül egy ilyen páciens ellátása, tehát nagyjából stimmel a napi közel ezer eurós költségvetés, lévén, hogy körülbelül 10 napos intenzív kezelésre szorulnak ezek a betegek . Természetesen sok befolyásoló tényező van. Ilyen például, hogy milyen kórházba van beutalva a páciens, vagy mennyi ideig szükséges az oxigénellátás, stb.

„Egy ideje egészen nagy a körforgás, hiszen az 1800 páciensből naponta 400-500-an halnak meg” – tette hozzá.

Kiderült az is, hogy a 10 ezer euró csak az alapköltség, ehhez hozzá kell még számítani olyan kiadásokat, amelyeket nem az egészségügyi pénztár fizet: ilyenek a csúcsteljesítményű gépek amortizációs költségei, vagy egyáltalán a kórházi ellátórendszer amortizációs költségei – hangsúlyozta Vass Levente.

1.

A legkisebb költségtétel egy beteg esetében is 500-600 lej lehet, azoknál a fertőzötteknél, akik a legegyszerűbb gyógyszeres kezelést kapják: ilyenkor Favipiravirt írnak fel az orvosok, amelyet az enyhe lefolyású betegség esetén ajánlott szedni és amely most speciális piacra helyezési engedélyezést kapott, tehát a kórházból haza lehet vinni.

„Itt fontos kiemelni, a gyógyszernek lehetnek rossz mellékhatásai a magzatra illetve a májra, ezért kimondottan orvosi ajánlásra kezdheti el az ezzel való kezelést a beteg” – emelte ki az államtitkár, majd hozzátette: a gyógyszeres kezelés előtt rendkívül fontos az illető személy állapotának felmérése, nehogy súlyosabb formát öltsön a betegség.

2.

„Ha egy fokkal súlyosabb fertőzött beteg megy be a kórházba, annak már nem szabad Favipiravirt adni és hazaengedni. Ekkor érdemesebb inkább a Rendesivirt használni , de csak akkor, ha úgy határozza meg az orvos, hogy a páciens állapota nem fog rosszabbra fordulni. Ebből a típusú gyógyszerből a minisztérium hetente (vagy hetente akár többször) több mint 200 ezer flakont vásárol, amelyeket majd szétszórnak a kórházak között. Ez a gyógyszer már több mint 10 ezer lej fölötti költségterhet jelent” – avatott be az államtitkár.

3.

Ahogy megtudtuk továbbá: szintén 10 ezer lej fölötti ára van annak a gyógyszernek, amelyet a súlyos állapotba tartó betegeknek ajánlott beadni. Csakhogy a Tocilizumabból nagy hiány van az egész európai piacon, mert korábban nagy tételben vásároltak belőle a nyugat-európai országok (igen, ők megtehették), azóta azonban nem tartanak nagyon rá igényt és csökkentették a termelést.

Mint Vass Levente kifejtette, a monoklonális antitest alapú gyógyszereknek vannak olyan variánsaik, melyeket kórházi alkalmazottak és más veszélyeztetett személyek (akinél magas vérnyomás, magas vércukorszint áll fenn, tüdőbetegek, daganatos betegek) kaphatnak a betegség első stádiumában szájon keresztül szedhető (vagy perfúzió formájában) gyógyszert, hogy nehogy súlyosabb lefolyású fertőzésen essenek át. Ennek költsége 700 dollár, illetve 2000 euró között mozog betegenként.

Ehhez képest a Pfizer két védőoltása személyenként 40 eurós költségterhet von maga után, ami körülbelül más oltóanyagok árazását is fedi. Persze, az oltási kampánynak egyéb költségei is vannak: fent kell tartani a központokat, fizetést kell biztosítani az alkalmazottaknak – mondja az államtitkár.

„Tehát itt igazából nem az a kérdés, hogy mennyi pénzt költünk egy súlyos kovidos betegre, hanem hogy az így elköltött pénzösszeget, nem-e lehetett volna a sokkal költséghatékonyabb oltás mellett más tételekre költeni? Mondjuk olyan területekre csoportosítani, amiből hiány van az egészségügyben: például ingyenes tomográfiás (CT) vizsgálatokra, vagy hogy ne kelljen a járóbetegeknek heteket/hónapokat várniuk ritka betegség ellátásért és sorolhatnánk”. Ez az, amin nem csak a szakpolitikusok, de a betegek is elgondolkodhatnak, hogy melyik utat választjuk: oltáskampánnyal, vagy túlfűtött kórházi működéssel próbáljuk legyűrni a járványt.