„Ne panaszkodjunk a krízis miatt, merítsünk belőle erőt” – négy pontban az RMKT jubileumi Vándorgyűléséről

Jubileumi Vándorgyűlést szervezett idén a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT). Az erdélyi közgazdászok szakmai szervezetének legfontosabb éves fóruma idén a 30. születésnapját ünnepelte (pontosabban a 31.-et, csak a tavalyi ünneplés elmaradt), ennek rendjén a nosztalgiázás, a pezsgő és a torta sem maradhatott ki az október 8-9. között, Csíkszeredában szervezett eseményről.

A kezdetekben ugyebár, a régiós szomszéd országokban már jóval fejlettebb gazdasági oktatás létezett '90 előtt, így az akkori alapítók és a jövendőbeli elnökök is azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az erdélyi magyar közgazdász oktatást minél színvonalasabbá tegyék, illetve, hogy a közgazdászok számára létrehozzanak egy olyan közösséget, ahol a szakmaiság az első. Ciotlăuș például kifejtette, az elnöksége egyik legnagyobb hozadéka volt, hogy bizonyos „RMKT-s tartalmakat” (előadások, kurzusok, workshopok) értékesíteni tudták az erdélyi magyar közgazdászok és vállalkozók körében. Amiért pedig az emberek fizetnek, annak meg is van a hozzáadott értéke.

Csanády András kissé más irányvonalat képviselt a többi felszólaló mellett, többek között elmondta azt is, hogy a kezdetekhez képest, egy bizonyos idő után már nem a „köz gazdasága” volt a legfontosabb értéke a szervezetnek, hanem sokkal inkább a helyi vállalkozói szféra támogatására fektették a hangsúlyt. Ő ekkor döntött úgy például, hogy végérvényesen kiszáll az RMKT életéből.

És igen: a 30. Vándorgyűlés kimondottan az erdélyi magyar vállalkozóknak adott útravalót a válságkezelésről, generációváltásról és a zöld forradalomról. Ez a három kulcsszó rejlett a konferencia Új egyensúly címválasztása mögött, amely szinte minden plenáris- és szekció-előadásban előjött.

Mivel a koronavírus-járvány okozta intézkedések miatt az átlagosnál jóval kevesebb érdeklődő lehetett jelen a rendezvényen, igyekeztünk összefoglalni a legfontosabb tanulságokat.

1. „Ne panaszkodjunk a krízis miatt, merítsünk belőle erőt”

– fogalmaz Ambrus Tibor , aki már több éve foglalkozik erdélyi kisvállalkozások felkarolásával és számos kutatást is végzett.

Az első plenáris előadás a 2020-as és 2021-es év járványügyi helyzetére reflektálva főként a válságkezelésre összpontosított. A szakember arra hívta fel elsősorban a figyelmet, hogy bár a romániai gazdasági teljesítmény meglepően gyorsan visszapattant az első nagy visszaesés után, ez nem föltétlenül jelent jót, mármint, hogy ennek a gyors visszaállásnak „meglesz az ára”, erre pedig fokozottan készülniük kell a gazdasági szereplőknek.

A másik fontos tanulság, hogy a válságidőszak menedzselésére nincsen biztos recept, de a vállalkozók a saját maguk szintjén mindenképpen a hatékonyságra kell fókuszáljanak.

„Örvendjünk annak, hogy krízishelyzet van, hiszen az embereket gondolkodásra és fejlesztésekre sarkallja” – mondta Ambrus.

Ilyenkor mik lehetnek a legfontosabb lépések? Elsősorban válságkezelő csapatot kell kialakítani (akik a számokra támaszkodnak és nem érzelmi hatások szerint döntenek), akik elkészítik a vállalkozás kockázatelemzését és a válságtervet, szükség esetén pedig meg kell szabadulni a „szkeptikus” vezetőtől, aki ilyen helyzetekben csak „rohangál” és nem tudja, hogy mi a teendő. Nagyon fontos, hogy a vállalkozás ilyen helyzetekben hangsúlyozott pénzügyi kontrollt alkalmazzon, ha kell, drasztikus költségcsökkentést vezessen be, amely sok esetben a cég átalakításához vezet. Ambrus tapasztalata szerint egy ilyen válság esetén az a leghasznosabb, ha egy vállalkozás a működésen túl csak a marketingköltségeket erősíti meg (hogy fennmaradjon a brand neve), illetve nagyon fontos szerepet kellene kapjon az oktatás, a munkaerő kitanítása.

Merthogy a koronavírus egyik legnagyobb tanulsága, hogy kevesebb alkalmazottal hatékonyabbnak bizonyultak a székelyföldi cégek is. A járvány beindulása óta a munkavállalók körülbelül 8 százalékától kényszerültek megválni a munkaadók ebben a régióban, de az adatok azt mutatják, hogy a fennmaradó cégek ennek ellenére sokkal hatékonyabbak voltak.

Miért van ez így? Mert nincs mélysége a szakTUDÁSnak, az alkalmazottak képzettsége sok esetben nem fedi le a piaci igényeket, ennek pedig számtalan oka van: például az egyetemi oktatás nem biztosít gyakorlati tudást, nem beszélve arról, hogy a székelyföldi munkavállalók nem beszélnek nyelveket, stb. Az „értékes” munkaerő pedig nincs kellően megbecsülve, hiszen ezek az emberek személyiségeket (és nem a nagybetűs VEZETŐT), az innovációt, a fejlődési lehetőségeket, de nem utolsó sorban jövőképet keresnek – ezeken a területeken pedig a székelyföldi vállalkozások sok szempontból alulmaradnak. A szakértő hozzáfűzte, hogy mindezek az elmaradások elsősorban nem a koronavírus-járvány róvására írhatók.

Ambrus Tibor a jövőt illetően tehát azt javasolta a vállalkozóknak, hogy mindenképpen javítsanak a szervezeti kultúrán (megbízhatóság, szavahihetőség, időmenedzsment, kommunikáció), adjanak a csapatnak jövőképet, a vezető saját maga tanítsa a csapatát (és ne várjon a képzett munkaerőre), illetve bátran nyúljanak a fejlesztésekhez.

2. AZ ESG-ben van a befektetői potenciál

Azaz: Environmental, Social and Governance. Ez a három „elv” lebegjen azok előtt, akik befektetési felértékelést és komolyabb tőkét szeretnének a cégük mögött tudni – magyarázta Nagy Zsolt , az RMDSZ egykori ügyvezető alelnöke és a Tăriceanu-kormány hírközlési és informatikai minisztere, aki bevallása szerint most épp azon munkálkodik, hogy saját tanácsadói céget alapítson, azon felül főként az ingatlan- és szállodaiparban érdekelt.

Mint mondta, a Green Deal (a zöld átállás) most már nem csak egy elméleti koncepció, hanem itt kopog az ajtónkon, hiszen mi is a globalizálódó világ része vagyunk. Ennek értelmében ezek a trendek a mi környezetünkre is lefordíthatóak, amelyekre ugyanúgy mi is választ kell találnunk: lásd a biodiverzitás megtartása, az erdők letarlása/újjáélesztése, energiahatékonyság kezelése, víz- és levegőszennyezés megoldása, hulladékgazdálkodás stb. Ezt az irányvonalat képezi tehát az Environmental kifejezés. És hogy mindez hogyan mutatkozik a gyakorlatban, Nagy Zsolt arra is választ adott. A szállodaláncok esetében például most már új normák lettek bevezetve, csökkenteni kell az ételpazarlás mértékét, többnyire helyi termelőktől vásárolják fel az alapanyagokat, kerülik a műanyag tárgyak használatát.

Ami a Social (szociális) oldalt illeti, a szakértő főként az emberi jogokra, a nemek közötti egyenlőségre és a munkavállalói normákra hívta fel a figyelmet, de számos más vonzata is lehet a vállalkozásoknak ezen a téren. Például – szintén a szállodaiparból vett magyarázat alapján – egy trópusi szigeten található luxus komplexumnál a vendégek gyakran tapasztalhatták, hogy a „vendéglátók” nem engedik a turistáknak, hogy a komplexum csillogását elhagyják. Ennek az a magyarázata, hogy a vendégek ne érzékeljék a luxusbuborékot körülvevő valóságot, a nyomortelepeket, az éhezőket. Ez az új narratíva például arra ösztönzi a vendéglátóipar szereplőit, hogy fektessenek be a környezetbe és valamilyen módon segítsék a helyi lakosokat. De meg kell említeni ennek az ágazatnak egy másik árnyát is, hiszen az emberkereskedelem és a prostítúció elterjedésében is fontos szerepe volt a vendéglátóipari óriásoknak. Ezeken a területeken tehát úgyszintén előrelépést hozhatnak az új irányelvek – fejtette ki Nagy Zsolt, majd röviden hozzáfűzte: Székelyföld jövőjét ő is a turizmus felvirágoztatásában látja.

Amikor a Governance (vezetőség) kulcsszó magyarázatába kezdett, Nagy Zsolt visszautalt Ambrus Tibor előadásához, aki aláhúzta, hogy mennyire fontos tényező a vállalkozást koordináló csapat összeállítása. A szakértő rámutatott, hosszútávon nem kifizetődő, ha a vállalkozást barátokkal és családtagokkal tömjük ki, azon felül egyáltalán nem mindegy, hogy ki, milyen feladatot vállal, legyen szó ügyvezetésről, lobbiról stb. Hangsúlyozta továbbá, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni egy ellenőrző mechanizmus kiépítésére is, hogy a visszaéléseket hamar fel lehessen ismerni.

3. Most egy olyan időszaknál tartunk, amikor a generációváltás nehézségei nagyon sok vállalkozás létét fenyegetik

Erre mindkét előadó külön felhívta a figyelmet. Ambrus Tibor szerint a probléma akkor kezdődik igazán, amikor a „hogyan tovább” kérdés felmerülésekor a stratégiai döntésekben kiéleződik a vita az alapító(k) és az „újak” között, utóbbiak általában sokkal merészebb célokat követnek, mint a cég tradícióit képviselő személyek. Rámutatott, hogy a gyorsuló növekedés mellett a cég alapítójának azt is el kell döntenie, hogy mikor tér át az egyszemélyes kézi vezérlésről a professzionális működésre, és mikor osztja meg a döntéseket megfelelő szakemberekkel. Ellenkező esetben a „hályogkovács” módra hozott döntések csak zsákutcába viszik az alapítói kelepcébe ragadt személyeket.

Nagy Zsolt úgy tartja, hogy a „fenntarthatóság” nem kimondottan a környezetvédelmi szempontokat takarja, hiszen az idővel szemben is fenntartható kell legyen a vállalkozásunk. Ebben pedig kulcsszerepe van a generációváltásoknak, amelyre időben fel kell készülni: képzéseket kell tartani, folyamatosan alakítani kell a szerepeket és a cég struktúráját, magyarán időben elő kell készíteni a cég mentési stratégiáját. A generációváltás óriási kihívás, hiszen nagyon ritka az a vállalkozás, ahol ez a folyamat zökkenőmentesen zajlott le.

Természetesen a generációváltásnak voltak sikeres, helyi példái is, akik külön erre a témára hangsúlyt fektető szekcióban mutatkoztak be, majd mesélték el az érdeklődőknek, hogy a családi vállalkozás szellemiségét miként sikerült továbbadni az utódok körében. Erről a szekcióról sajnos nem tudok bővebb betekintést nyújtani, hiszen párhuzamosan zajlott a zöld szekció, ahol az első üzenet az volt, hogy:

4. „Nem lehet teljesen zölden tekinteni a világra, egyensúlyra van szükség”

Ezt egyenesen Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter jelentette ki, aki saját bevallása szerint „igyekszik közgazdászként is helytállni a napi döntések szintjén”.

A kijelentését főként a szén-dioxid-kibocsátás kapcsán létrehozott Fit for 55 nevű EU-s program, és a romániai erdőgazdálkodással kapcsolatban említette.

Utóbbi esetében kifejtette, hogy Románia az egyetlen ország, ahol a környezetvédelmi intézkedésekért és az erdőgazdálkodásért ugyanaz a minisztérium felel. Ez az ipar a romániai GDP közel 6%-át termeli ki évente, és legalább 200 ezer alkalmazottat foglalkoztat. A fa megújuló erőforrás, melynek használatát egyszerűen nem lehet nélkülözni. Ha leállna a fakitermelés, akkor az legalább 3 millió háztartást érintene, tehát vita van arról, hogy a fát „az erdőkben kell tartani”, avagy sem, hiszen célzott és hatékony programokkal biztosítani lehet az ökoszisztéma fennmaradását és körforgását.

A Fit for 55 nevezetű gigantikus klímacsomag olyan javaslatcsomag az Európai Unió tagországai számára, amelyben számos intézkedést írnak elő az üvegházhatású gázkibocsátás legalább 55 százalékos csökkentésére 2030-ig (az 1990-es szinthez képest).

Ez a program megnyomoríthatja a háztartásokat, ha nem rendelnek hozzá szociális alapú támogatásokat – magyarázta Tánczos. Mint kifejtette, a program egyik következménye, hogy a piacon minden terméket az ökolábnyomuk után fognak vizsgálni, ezért előfordulhat, hogy a polcokról el fognak tűnni bizonyos áruk. Románia ugyanakkor nem áll rossz helyen a megújuló energiák – nap, szél, biomassza – infrastruktúrája terén, csakhogy még mindig vita van az EU-n belül arról, hogy a földgáz és a nukleráis energia tiltólistás lesz, avagy sem. Románia elektromos energiájának csaknem 20%-át a cernavodai erőművek biztosítják, tehát egy ilyen döntés nagyon megbolygathatja Románia helyzetét. Hasonlóan nehéz helyzetbe kerülnénk, mint Lengyelország, ahol az energiaellátás több mint 80%-át szénalapú technológiákkal állítják elő.

A tárca vezetője külön kitért a hulladékgazdálkodás fontosságára is. Mint kifejtette, a nyersanyagok csupán 10%-a kerül vissza a körforgásba, a többi nem. Ezen a téren a kormányzat részéről eddig a legnagyobb előrehaladásnak a betétdíjas rendszerről szóló határozat számít (melynek során 50 banis betétdíj, egyfajta „fizetség” járna az 1-3 literes PET-palackokért). Ez a visszaváltási rendszer 2022 október elsején indul be Romániában. Ugyanakkor nagyon fontos lenne a csomagolóanyagok szabályozása és átfogóbb ellenőrzése, hiszen az lényegében „a termelők jóindulatára van bízva”.

A szekcióelőadók között szerepeltek olyan előadók is, akik napelemek szerelésével és hulladékgazdálkodással foglalkoznak, ők külön hangsúlyt fektettek a technológiákkal kapcsolatos tudnivalókra.

A beszámolót egy másik cikkel folytatjuk.

Fotókat készítette: Zsigmond István