Kilőne Románia gazdasága, ha végre helyzetbe hoznánk a nőket is

Ha jelentős előrelépéseket tudnánk elérni a nemek közötti egyenlőség megteremtése terén, Románia bruttó hazai összterméke (GDP) évente akár 24 milliárd euróval lehetne nagyobb – állítja a McKinsey&Company friss, múlt héten megjelent elemzése. Románia GDP-je 2020 végén nagyjából 218 milliárd euró volt, a tanácsadócég tehát nem állít kevesebbet, minthogy a 2030-ig terjedő vizsgálati periódusban évente akár átlagosan 8,7%-kal lehetne nagyobb a hazai gazdaság teljesítménye, ha végre helyzetbe hoznánk a nőket.

A plusz 24 milliárd eurónyi éves gazdasági teljesítménytöbbletet az elemzés szerint többek között három fő tényező generálná, amelyeknek a hatása meglehetősen jól számszerűsíthető is. A nemi közötti nagyobb esélyegyenlőség esetén a McKinsey elemzői szerint a jelenlegi helyzethez képest 550 ezerrel nőne az aktív női munkavállalók száma a munkaerőpiacon, hetente 1,5 órával emelkedne a nők fizetett munkaideje, emellett nőne a női alkalmazottak száma azokban a gazdasági ágazatokban, ahol magasabb a munkavállalók termelékenysége, ezáltal pedig a fizetése is.

Az elemzők abból indultak ki a fenti számoknál, hogy miközben Romániában a lakosság 52%-át teszik ki a nők, a munkaerőpiacon az arányuk mindössze – a régiós országokhoz hasonlóan – a 43%-ot éri el. Ami viszont a munkaerőpiaci részvételt illeti, nemcsak a nyugati országokhoz képest, hanem még a régiós államokhoz viszonyítva is rossz a helyzet: miközben nálunk az aktív korban lévő női lakosság 59%-a alkalmazott, addig Közép-Kelet Európában ez az arány 64%, míg az északi országokban közel 80%. Összehasonlításképp, ugyanez az arány a férfiak esetében 78% körül mozog Romániában, a régióban és még Nyugat-Európa országaiban is.

A régió gazdasága számára is hatalmas lökést jelentene az esélyegyenlőség

A nemek közötti esélyegyenlőség fokozására irányuló erőfeszítések a tanulmány szerzői szerint ugyanakkor nem csak nálunk, hanem a közép-kelet-európai léptékben is rendkívüli eredményekkel járhatnának. A szerzők összesen hét országot vizsgáltak, Csehországot, Horvátországot, Lengyelországot, Magyarországot, Romániát, Szlovákiát, valamint Ukrajnát, és megállapították, hogy Romániához hasonlóan évente átlagosan akár 8%-ot meghaladó mértékben növekedhetne az imént felsorolt országok gazdasága, ami 146 milliárd eurónyi éves többletet jelentene.

Ez a 146 milliárd eurós plusz gazdasági teljesítmény tulajdonképpen akkora, mint Szlovákia és Horvátország összesített éves GDP-je. A helyzet tehát nem túl fényes, a szűkebb értelemben vett régiónk tulajdonképpen minden évben két kisebb ország éves gazdasági teljesítményével szegényebb amiatt, hogy nem tud egyenlő esélyeket teremteni a nőknek a férfiakkal szemben a munkaerőpiacon és az élet egyéb területein.

Ráadásul a nők munkaerőpiaci részvételének növelése kiutat jelenthet a régió összes országában jelentkező munkaerőhiánnyal kapcsolatos problémahalmazból is. A szerzők szerint jelenleg körülbelül 630 ezresre tehető a vizsgált országokban tapasztalható munkaerőhiány, ez a szám az évek múlásával ugyanakkor csak rosszabb lesz, hiszen az országok gazdaságai lassan visszatérnek a világjárvány kitörését megelőző növekedési ritmusba, és a McKinsey prognózisa szerint a területet érintő komoly reformok nélkül a munkaerőhiány már az évtized végére el fogja érni a 2 millió főt.

A tanulmány szerzői ugyanakkor rámutatnak arra az összefüggésre, hogy ezt a szakadékot éppen az a 2,5 millió nő tölthetné be, akik eddig nem akartak belépni a munkaerőpiacra. A szerzők azt is kiemelik, hogy ezeknek a számoknak a vizsgálatánál annak a ténynek is hatalmas jelentősége van, hogy a munkavállalók iránti kereslet a következő években éppen azokon a területeken fog a legmeredekebb mértékben nőni, ahol hagyományosan egyébként is kifejezetten magas a női munkavállalók aránya: az egészségügyben és szociális ellátásban, a feldolgozóiparban, valamint a kiskereskedelemben. Az is lényeges, hogy a szűkebben vett régióban a női munkaerő-állomány közel fele már jelenleg is az imént felsorolt három ágazat valamelyikében dolgozik, tehát a tanulmányban megjelölt 2,5 millió nő jó eséllyel is indul az újonnan létrejövő munkahelyek betöltésére.

Női vállalatvezetőkben jobban állunk más régiós államoknál

Az esélyegyenlőség megteremtődésének makroökonómiai előnyei mellett a tanulmány a vizsgált 7 régiós országban részletesen foglalkozik a női vállalatvezetők helyzetével is. Ez azért is fontos téma a McKinsey szerint, mert a tanácsadócég azt állítja, az elmúlt évtizedben elvégzett tanulmányaik során egyértelműen bizonyítani tudták, hogy pozitív korreláció van egy vállalat pénzügyi teljesítménye, és a vállalat vezetőségében megjelenő nemek szerinti diverzitás között. Más szóval, ha egy cég vezetőségében a nemek közötti arányok közel vannak egymáshoz, akkor a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy azok a cégek nagyobb valószínűséggel érnek el az átlagnál jobb pénzügyi eredményeket.

A McKinsey szerint a mostani tanulmányuk újfent igazolni tudta ezt az összefüggést. Azt találták, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol a vezetőségben viszonylag magas szintet ért el a nemi sokszínűség, 26%-kal volt nagyobb a valószínűsége annak, hogy a piaci versenytársak átlagánál nagyobb nyereséget érnek el. Az elemzésbe 200 közép-kelet-európai nagyvállalatot vontak be.

Ennek ellenére a tanulmány rámutat, hogy a régiós országokban a vállalatok körülbelül 44%-ánál egyetlen nő sincs felsővezetői funkcióban, és a nők alapvetően messze alulreprezentáltak a mindenfléle vállalatvezetői pozíciókban még a munkaerőpiaci arányok vagy az egyetemet végzettek megoszlásához képest is. Az viszont legalább jó hírnek tűnik, hogy miközben az Közép-Kelet-Európában a vezérigazgatók mindössze 8%-a nő, addig Romániában ez az arány messze jobb, 21%. Ha még inkább a számok mélyére ásunk, akkor az látszik, hogy felsővezetői pozíciókban (tehát nem vezérigazgató, hanem egyéb felsővezetők) lévő nők aránya nálunk 27%, regionális szinten ez az arány 19%, és érdemes kiemelni, hogy még a gyakran példaként emlegetett északi országokban is mindössze 25% körül van.

A koronavírus-járvány csak rontott a helyzeten

A koronavírus-járvány kitörése óta számos tanulmány született arról, hogy a pandémia milyen károkat okozott a munka-magánélet egyensúlyban. A McKinsey szerint mivel a nők több időt fordítanak a házimunkára, illetve a családban is jellemzően rájuk hárul a gyerekek vagy éppen az idősebb családtagok felügyelete, illetve gondozása, ezért a világjárvány az elmúlt másfél évben jelentősen rontott a munkaerőpiaci helyzetükön.

A tanulmány szerzői is azt találták, hogy a pandémia időszakát is magába foglaló periódusban a nők nagyobb eséllyen döntöttek úgy, hogy csökkentik a fizetett munkaidejüket, kevésbé megterhelő, de rosszabbul is fizetett munkahelyet választanak, vagy akár teljes egészében elhagyják a munkaerőpiacot. A korábban bemutatott okokból is kiindulva viszont a tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy ennek az elmozdulásnak drámai következményei lehetnek az egész régió gazdasági versenyképességére.

A szerzők négy javaslatot is megfogalmaztak, amelyek segíthetnek helyzetbe hozni a nőket.

(1)

Egyrészt szerintük konszenzusos vízióra, és erre felépített intézkedéscsomagra van szükség a nők és férfiak foglalkoztatásában jelentkező különbségek felszámolása érdekében. Ebben a pontban nem csak konkrét, mérhető célokat, hanem folyamatos kommunikációt is kérnek.

(2)

Olyan programok is kellenének, amelyek az alulreprezentált társadalmi csoportokat tehetség alapján támogatják. Itt példaként a vezetőképzést vagy különböző mentorprogramokat emelik ki.

(3)

Javítani kellene a munka és magánélet egyensúlyán, de nem csak a nők, hanem a férfiak esetében is, hogy ők is nagyobb mértékben ki tudják venni a részüket az eddig hagyományosan nőkre háruló feladatok elvégzéséből. Ehhez a McKinsey szakértői szerint a rugalmas munkavégzés, a részmunkaidő, a távoli vagy a kötetlen munkavégzés támogatására van szükség a döntéshozók és a vállalatvezetők részéről. Úgy vélik, hogy minden országban intézkedésekre lenne szükség a férfiak gyermekgondozásra fordítandó idejének növelése érdekében. Emellett az sem mindegy, hogy milyen színvonalú, és mennyire megfizethető gyermekfelügyeleti és gondozási lehetőségek érhetőek el a kisgyermekes családok részére.

(4)

Utolsó pontként pedig azt emelik ki, hogy a kutatásaik szerint a nemek közötti egyenlőtlenségek felszámolásában nem járható út, ha a vezetők egy vállalat vagy közintézmény valamely eldugott irodájába delegálják a feladatot. Arra van szükség a tanácsadócég szerint, hogy a vállalatok első emberei, illetve a döntéshozók is nyilvánosan felvállalják ezeknek a céloknak az elérését, hiszen a tapasztalatok szerint így az eredmények is sokkal hamarabb és látványosabban megmutatkoznak. Emellett azt is kiemelik, hogy legalább ennyire fontos a nők jelenléte a felsővezetésben, hiszen ők példával szolgálhatnak az egész szervezet számára.

A teljes, Win-win: Miért lenne hasznos Közép-Kelet-Európa számára, ha helyzetbe hozná a nőket? című tanulmány itt olvasható el.