Lehűlt az idő, lejárt a fesztiválszezon, mi pedig egy vállalkozói profillal búcsúzunk a nyártól. A Mumush csapata idén 600 fős fesztivált hozott össze, őket kérdeztük a fesztiválpiacról, és hogy egyáltalán miért vág bele valaki ilyen projektbe.
Már régóta foglalkoztat a kérdés, hogy (a politikai érdekérvényesítésen túl) miért kezd bele valaki fesztiválszervezésbe, amikor minden hétvégére jut valamilyen rendezvény Erdélyben? Hogyan érdemes kiépíteni, miként tud fennmaradni, növekedni, hogy helytálljon ezen a rendkívül változatos és gyors ütemben fejlődő piacon.
A Mumush csapatának erre nagyon egyszerű a válasza: megunták a reklámokat és a hasonló sémákra felépített fesztiválokat/bulikat, így saját igényeiknek megfelelő fesztivált hoztak létre, ami úgy látszik, egyre több ember ízlésével találkozik.
A Mumush egy kicsi fesztivál, melyet idén Nagyadorján községben (Maros megye) szerveztek meg, körülbelül 600 személy részvételével. A szervezők azt mondják, hogy elégedettek, hiszen ez a szám volt erre az évre a célkitűzésük. Persze, itt még nincs megállás, több évnyi munka áll előttük, hogy ez a „szerelemprojekt” valamennyire jövedelmező is legyen. Erről a fejlődési folyamatról és a célkitűzéseikről kérdeztük őket.
Ha jól tudom, a csapat még a KMDSZ diáknapokon találkozott. Mikor született meg maga a Mumush?
Mumush crew: – A fesztivál ötlete már régóta bennünk él, és elsősorban a zeneiparban dolgozó tagoknak a kezdeményezése, ötlete volt. Ha konkrétan a fesztiválról beszélünk, akkor a kezdeteket valamikor 2019 májusára tehetjük. Abban az évben szerveztünk egy zártkörű eseményt, amelynek főleg kísérleti jellege volt: akkor figyeltük meg, hogy milyen részletek hiányoznak, és egyáltalán azt, hogy az embereknek milyen igényeik vannak. Abban az évben körülbelül 200 résztvevőnk volt, az idén már több mint háromszor annyian jöttek el. Mi ennek nagyon örülünk, hiszen így, az első nagyobb rendezvényünk szempontjából ez nagyon jó eredménynek számít.
Ami az alapító csapatot illeti, a többség valóban együtt diáknapozott, igazából két nagyobb baráti társaságból fonódott össze. Két év alatt aztán oda jutottunk, hogy 100 önkéntes állt mellénk, hogy ingyen és bérmentve vegyen részt a Mumush projektben. Ez a csapat nagyon változatos, vannak közöttünk informatikusok, közgazdászok, képzőművészek, zenészek stb. Mindenki hozza a szaktudását, hiszen egy fesztiválon rengeteg tennivaló van: azon kívül, hogy zenei fellépők vannak, biztosítani kell a higiéniai szükségleteket, infrastruktúrát, ételt és italt kell a fesztiválozóknak biztosítani. Még külön egészségügyi csapatunk is van, orvosok, akikhez gond esetén fordulni lehet, vagy például ők gondoskodnak a fesztivál építőinek egészségéről is, vitaminokat adnak, stb.
Tehát a Mumush egy nagy baráti társaság vállalkozása. Mi volt vele a célotok?
Mumush crew: – Többen láttunk piaci rést a pszichedelikus típusú fesztiválok vonalán. Ahhoz képest, hogy Romániában nagyon sok fesztivál van, ezek nagyrésze egy sémára épül fel, értjük ezt zeneileg, kivitelezés és közönség szempontjából. Megvannak a nagy edm fesztiválok (ahol főként elektronikus zenei kínálat van), megtalálhatjuk a kicsi alternatívakat, ugyanakkor megvannak az olyan fesztiválok, amelyeket az önkormányzatok és politikai pártok támogatnak. Viszont önerőből, önkéntes csapat által felépített fesztiválokat már sokkal nehezebben lehet találni, ahol a napi programok mellett a harmonikus életvitelen lenne hangsúly. Ez a típusú fesztivál már létezik külföldön, de itthon még nem nagyon van hagyománya. Tehát mi sok más szempontotot hozunk be, ami a csapat nagy részének a szívéhez közelebb áll, hiszen a mi fejünkben más a fesztivál. Mi nem akarunk lépten-nyomon a nagy cégek reklámjaival találkozni, nem akarjuk azt érezni, hogy minden egyes helyen pénzt akarnak kicsikarni belőlünk. Mi egy olyan helyet képzeltünk el, ami kivesz ebből a légkörből, a mindennapok ingereiből, és ne úgy érezzük magunkat, mintha a Times Square-n lennénk.
Melyek ezek a szempontok még, amelyeket kiemeltek? Mitől más a Mumush a többi fesztiválhoz képest?
Mumush crew: – Erre a kérdésre már rögtön a nevünk is választ ad. Rengeteg népi hiedelemben jelenik meg a mumus, mint kis gonosz lény, akitől félnie kell a gyermekeknek. Szerintünk mindenkinek van egy belső mumusa, ami bármilyen arcot ölthet. Van, akinek valami nagyon kézzelfogható a félelme, például valamilyen fóbiája van, de mások esetében sokkal absztraktabb lehet ez a „mumus”: nem mindenki tudja felvállalni többek között a tettei következményét, és vannak olyan emberek, akiknek nehéz saját magukkal szembe nézniük.
Mi erre adunk választ, egy helyet, ahol a résztvevők tudnak foglalkozni a saját mumusukkal, megismerkedhetnek és összebarátkozhatnak azzal. És ezért van az, hogy nincs reklám, nincs brand, ami elterelje a figyelmet. Mi próbálunk egy barátságos, organikus helyet biztosítani, ahol akár egyedül is lehet az ember, ahol igazán ki tud kapcsolódni.
Azon felül nutricionista előadásokat is szerveztünk, valamint igyekszünk arra, hogy a lehető legkisebb környezetszennyező impaktunk legyen: kerüljük a műanyag evőeszközök használatát, repohárban szolgáljuk az italokat a bárnál, az élelemért felelős csapattagok lebomló tányérokban tálalták az ételeket, valamint környezetetkímélő tisztítószereket használunk. Ehhez ugyanakkor hozzátartozik, hogy a résztvevőknek ingyen vizet biztosítunk, amelyet a saját poharaikba töltünk, hogy ne kelljen műanyagpalackokat használni. A bárnál emellett hangsúlyt fektettünk a visszaváltható üveges italokra is.
Egy fesztiválon akár 15 lejt is elkérnek fél liter vízért…
Mumush crew: – Valóban, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban. A mi meglátásunk szerint a víz alapszükséglet, egy fesztiválnak pedig biztosítania kell azt a mennyiséget, amennyire az embereknek szüksége van. Szerintünk nem ezen kellene múljon a mi fennmaradásunk. A fesztiváljegyek árazásának meghatározásában többek között ez is egy tételnek számít: a kérdés az, hogy mekkora mennyiséget kell biztosítanunk, hogy a résztvevőinknek ingyen fedezzük a vizet. Minél nagyobb kiszerelésben kell vásárolnunk, az egy főre eső „többlet” annál kevesebb lesz, így nagyon pici összeget kell hozzátenni a jegyárhoz. Így pedig behozhatunk egy sokkal emberibb hozzáállást, a fesztiválozók is olcsóbban isznak vizet, ráadásul a környezetünket is kíméljük.
Ha már említettük a többi fesztivált, a koronavírus utáni felszusszanásban az volt az érzésem, hogy nagyon túl lett tolva a kínálat, augusztus végén már mondhatni „belefáradtam” a szezonba. Hogyan tudtok ti mégis fennmaradni és helytállni ezen a telített piacon?
Mumush crew: – Úgy, hogy mi egy másik irányzatot képviselünk. Nekünk az a szempont, hogy közösen, önerőből hozzunk létre fantasztikus dolgokat. A mi fesztiválunk a csapat személyes befektetéséből épült fel, amelyhez hozzájárul természetesen a jegyárusítás is. Külföldön már számos ilyen példa van, hogy egy fesztivál önerőből, organikusan nőtt arra a pontra, hogy profitábilis és fenntartható legyen. Általában ehhez több év kell. Ennek az egyik fontos része, hogy saját területünkön építkezünk (a csapat egyes tagjainak a földterülete), így nem kell minden évben újra felépíteni az infrastruktúrát, hanem ott tudjuk hagyni, majd idővel bővíteni azt.
Mi már az elején hosszútávon gondolkodtunk, a 2019-es nyár például abból állt, hogy hétvégente (ahányan tudtunk) elmentünk a helyszínre, megépítettük az első WC-ket, a színpad alapjait, áramellátást biztosítottunk, stb. Tehát lépésről lépésre haladtunk, hogy 2019 szeptemberében megszervezhessünk az első kisebb eseményünket.
Azért hozzá kell tennünk: nem csak önerőből sikerült idáig elérnünk, volt két pályázatunk is, amelyet eddig sikeresen lebonyolítottunk. Az egyik projekt építészeti táborként működött, amikor 15 és 18 éves közötti fiatalok fából megépítették az óriási Mumush logót a központi tűzhely körül, a másik egy könnyűzenei művészeket támogató pályázat volt.
Egyébként hogyan jellemeznétek az erdélyi fesztiválpiacot? Miért fejlődött és bővült ilyen gyorsan?
Mumush crew: –Valószínű ez azért történt így, mert Romániában az élőzenei ipar nagyon gyerekcipőben jár. Nem azért, mert nincsenek zenészek, inkább az infrastruktúrával van gond. Nagyon nehéz olyan teret találni, ahol mondjuk egy tíz tagú zenekar adhat koncertet, ami optimális hang, tér és más szempontok alapján is. Erre pedig egy válaszreakció, hogy nyáron nagyon sok fesztivál van.
Ezek a fesztiválok egy bevállt sémára épülnek. Lehet, hogy a zenei felhozatal más, de ha megfigyelitek, ugyanazok a sátrak vannak és általánosan véve ugyanaz az irány. A kicsik nyilván arra törekednek, hogy más koncepciót hozzanak, de sajnos nekik nagyon nehéz a fennmaradás.
Romániában ugyanakkor a közönségnek jó lenne, ha látná azt, hogy milyen sokba kerül a zenésznek egy koncert. Az az érzésünk, hogy a többség nem hajlandó ezt kifizetni, éppen ezért egy járható út a fesztivál: megfizethető a jegy, de csak azért, mert nagyon sokan mennek el. Ha 10 ezer jegyet értékesítenek, akkor abból a pénzből már más feltételeket tudsz biztosítani.
Ha lenne minden 50 ezer lakosú városban egy profin felszerelt előadótér, akkor szerintünk nagyon más lenne a helyzet.
Úgy láttam, hogy kizárólag angolul kommunikáltok. Ez azért van így, mert külföldi fesztiválozókat is elérnétek?
Mumush crew: –Egy percig sem volt kérdés, hogy angolul kommunikáljunk. Mi úgy látjuk, hogy romániai közönség előtt ezen a nyelven lehet a legbarátságosabban tartani a kapcsolatot. Így mindenki magáénak érezheti a rendezvényt, könnyebben asszociálhat vele, nincs ilyen törés, hogy románul vagy magyarul, a kétnyelvűséget nagyon nehéz kommunikációs szempontból fenntartani. De egyébként igen, külföldre is szeretnénk eljutni, ez is szempont volt, amit részben már sikerült elérni. Ugyanakkor számunkra nagyon jól jön ez a forma, hiszen mi mindenki előtt nyitottak vagyunk, bármilyen képzőművészeti projektet vagy installációt szívesen befogadunk.
Mekkorára szeretnétek növelni a Mumusht?
Mumush crew: – Ahogy korábban is említettük, mi az organikus növekedésben hiszünk. Nyilván itt az első szempont, hogy mekkora kapacitást bír meg a helyszínünk, de arra is figyelünk, hogy környezetvédelmi szempontból ne legyen túl nagy a behatásunk. A kérdésre egyelőre nem tudunk konkrétan válaszolni. Ami biztos, hogy lassan szeretnénk növekedni, elérni mondjuk az 5 ezer fesztiválozót, de semmiképp sem szeretnénk 20-30 ezres rendezvényt. Kell nekünk még idő, hiszen sokat kell még tanulnunk, az idei évnek is megvoltak a tanulságai. Nem sietünk sehová, hiszen nem ebből akarunk meggazdagodni, óriási pénzeket kivenni. Ez nekünk egy szerelemprojekt, amivel együtt szeretnénk fejlődni.
Nyitókép: Mumush Facebook-oldala
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!