Erős partner vagy leuralt gyarmat? Hogyan alakulhat Európa jövője Amerika és Kína hatalmi harcai között

Mint ahogy már egy korábbi összeállításban is beszámoltam, a Pénzcsinálók idén is részt vehetett a budapesti Brain Bar jövőfesztiválján, ahol Európa geopolitikai helyzete és az előtte álló kihívások átbeszélése sem maradhatott ki a kínálatból. A fesztivál második napján Bruno Macaes geopolitiai szakértő (egykor Portugália európai ügyekért felelős államtitkára volt) és Orbán Balázs , a miniszterelnökség politikai igazgatója, Orbán Viktor miniszterelnök egyik tanácsadója közötti vitát hallgattam meg.

Abban már az elején egyetértés van közöttük, hogy Európa egy olyan geopolitikai szereplő lesz, akire a Kelet, vagy a Nyugat holdudvaraként csupán harmadik hatalomként tekinthetünk majd az elkövetkezendő évtizedekben. De hogy mik a legnagyobb kihívások, arról már különböző vélemények fogalmazódnak meg.

Bruno Macaes úgy látja, a térség legnagyobb kihívása a fejlett biztonsági és katonai képességek kialakítása lesz, a technológiai átalakulás – főként a mesterséges intelligencia és a klímaváltozás tekintetében –, illetve, hogy az Európai Unió egyáltalán egységesen működjék.

Orbán Balázsnak az a véleménye, hogy Európa számára a migráció a legfontosabb kérdés, mivel gyökeresen átalakítja az európai civilizáció hátterét. De komoly kihívás a gazdasági versenyképesség fenntartása más geopolitikai szereplőkkel szemben, valamint Emanuel Macron szavait idézve, a stratégiai szuverenitás is.

Szerinte nagyon fontos, hogy katonai szempontból erősödjünk, hiszen valamilyen szinten függetlenítenünk kellene magunkat Amerikától, és az olyan régiókra figyelnünk, mint a Közel-Kelet, a Balkán és Észak-Afrika. Ehelyett Európa már „kiesett a játékból”, azonban ennek ellenére is „túl sokat beszélünk, nem cselekszünk”: inkább a tettek mezejére kellene lépni, mintsem folyamatosan az ideológiai viszálykodásra figyelni.

A moderátor fölveti, hogy

egyikük sem emelte ki a klímaváltozást, pedig az európai fiatalok szerint ez a harmadik legfontosabb kihívás, ami előttünk áll.

És ekkor online kapcsolódik be a beszélgetésbe Anatol Lieven brit szakpolitikai elemző, aki a nacionalizmus szerepét elemezte a klímaváltozás elleni harc kontextusában. Ő azt mondja, hogy ezen a téren csak akkor tudunk valódi eredményt elérni, ha az emberek „áldozatot hoznak a következő generációk érdekében”, ebben pedig plusz hajtóerő lehet a nemzetállamokban való gondolkodás. A polgárok ugyanis saját országukért hajlandók lesznek 'áldozatot hozni', de egy globális célért már nehezebb céltudatosan küzdeni. A helyi kormányzatok tehát ilyen alapon tudnának valós eredményt elérni a környezetvédelem és a mentalitás változtatása terén, így gyökeres megoldásokat első sorban helyi szinten lehetne elérni.

A brit szerző szavaira reagálva Macaes elmondja, hogy a nagy összefogás valóban csak illúzió, a klímaváltozás elleni harcot éppen az országok közötti verseny hozza majd magával. Aklímaváltozás elleni stratégia azért nagyon fontos tényező geopolitikai szempontból, mert aki ezen a téren vezető, az valóban globális nagyhatalom lesz.

„Ne feledjük, hogy Anglia akkor hódított a legtöbb területet és akkor vált szuperhatalommá, amikor elsők voltak az ipari forradalomkor. És mit tett Amerika, amikor átvette Angliától a hatalmat? Ők hozták be a második ipari forradalmat az elektromos energiával” – érvel a portugál szakember.

Orbán Balázs egyetért abban, hogy a környezetvédelem elleni küzdelem elősorban helyi szinten, a nemzetállamok szintjén működik. Éppen ezért Magyarország is számos intézkedést hozott, fákat ültettek, országos programok indultak a műanyag-mentesítés és az újrahasznosítás terén. A patriotizmus tehát valóban összefügg a környezetvédelemmel: ha szereted a hazádat, szép és zöld környezetet akarsz magad körül látni, akkor igenis teszel annak érdekében, hogy megóvd azt.

„Persze, a Párizsi Egyezmény is számít, csakhogy ez megint a beszélgetésről szól és nem a cselekvésről” – tette hozzá.

A politikai igazgató ugyanakkor nem mellőzi a kritikát Greta Thunberggel szemben. Szerinte a klímaváltozáshoz való hozzáállás egyenesen képmutatás, hiszen „a fiatalok elmennek a Fridays for Future nevű tüntetéssorozatra (ez egy nemzetközi mozgalom, amikor diákok a pénteki tanítási napot kihagyva tüntetéseken vesznek részt, hogy politikai vezetőkre nyomást helyezzenek az éghajlatváltozás megelőzése és a fosszilis tüzelőanyagok iparának felszámolása a megújuló energiára való átállás érdekében), majd beülnek a Starbucks kávézóba, hogy mangós shake-et igyanak. Ha igazán törődnének a környezetvédelemmel, akkor nem innának ilyet, hanem hazai gyümölcsöket fogyasztanának”.

A hatalom egyensúlya Európa és a szomszédos nagyhatalmak között

Ebben a témában elsőként Bruno Macaes fejti ki véleményét: Európát ma már jóval távolabbi értelemben kell vennünk, hiszen számos dolog köti ma már össze Törökországgal, Oroszországgal, Indiával és Kínával.

„Kína egyértelműen részese az európai politikának és ha valaki ezt tagadná, az nagyot téved” – fejtette ki a szakértő, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy Nagy-Britanniában több miniszternek le kellett mondania, mert nagy botrányok közepette kiderült, hogy bizonyos kínai befolyásokat akarnak érvényesíteni az országban.

Ezután Törökországot említi, mint akivel az Európai Uniónak jó viszonyt kell ápolnia. Erdogan országa kulcsfontosságú abban, hogy az Európai Uniónak kellő befolyása legyen a Közel-Keleten, a Kaukázusi régióban, Észak-Afrikában. Ezt a szövetségest azonban könnyen elveszíthetjük, ha kínai irányítás alá kerül. Hasonló a helyzet Oroszországgal kapcsolatban is.

„Önmagában Oroszország sem jelent veszélyt. De ha Kína szövetségese lesz, és így hozzáférést nyer Oroszország nyersanyagkészletéhez, egy olyan erős hatalommal találja magát szemben Európa, melynek aligha tud ellenállni” – mondta Macaes.

Persze, Amerikának is kulcsszerepe van Európa tekintetében, de szerinte ez a két hatalom egyre inkább eltávolodni látszik egymástól. Kell egy B-terv arra, hogy mi lesz, ha nem lesz ott nekünk Amerika.

Orbán Balázs úgy látja, hogy a XXI. század valóban Kínáról szól, Amerikában például egyre több elemző hangoztatja, hogy stratégiai szempontból már csak a Nyugat vezetéséért érdemes harcolni, éppen ezért megerősíti Macaes meglátását, miszerint Európa és Amerika nem fog sokáig közös érdekeket képviselni.

Oroszországgal kapcsolatban a miniszterelnökség politikai igazgatója kifejti, hogy Európának a legideálisabb esetben egyenlő katonai erőként, gazdasági együttműködésben kellene tartania velük a kapcsolatot, csakhogy militáris téren teljes mértékben Amerikára támaszkodunk, miközben szankciókat vetünk ki az oroszokra. Orbán szerint ezzel a magatartással teljesen kivágjuk magunk alatt a fát, tehát az együttműködés lenne a jó megoldás, hisz Európa nem lesz erős entitás, ha egy elszigetelt gazdasági blokkot hoz létre magának. Hozzáfűzte: Kínával szemben is hasonlóan gondolkodik.

Ezután kezdődik az igazán érdekes vita. Macaes korábban élesen kritizálta a magyar kormányt, most lehetőséget kap arra, hogy elmagyarázza, miért

El is mondja. Elsősorban Orbán Viktornak azzal a kijelentését tartja elítélendőnek, hogy a bevándorló muszlimok átveszik a keresztények helyét Európában.

Mint kifejti, saját tapasztalatai teljesen másak. Mielőtt Kabult elfoglalták volna a tálibok, Afganisztánba látogatott, ahol helyi üzletemberekkel és politikusokkal tárgyalt.

„Ha hiszitek, ha nem, az iszlám sosem volt téma. Arról beszéltünk, hogy Amerika miért vonult ki úgy, ahogy tette, illetve Kína terveiről tárgyaltunk” – számol be Macaes.

„Az, hogy Istent miként nevezed, az a politikában nem számít. A muszlimok pedig ezt nagyon jól tudják és sokkal könnyebben felül tudnak kerekedni, mint mi” – hangsúlyozza, hozzáfűzve, hogy a kereszténység és az iszlám világnézete közrejátszik a politikában, hiszen önmagukban társadalomszervezési kérdéseket válaszolnak meg. A muszlim emberektől mi is tanulhatunk, ezért nyitottnak kell lennünk irányukba – magyarázza.

Macaes azért látja így, mert „szabad gondolkodó” és nem politikus, hangzik Orbán Balázs válasza. Szerinte a politikusok ennél sokkal racionálisabbak. Afganisztán példájára visszatérve kifejti, hogy bár a tálibok megszállását az amerikaiak számlájára írjuk, azért az igazi felelősség mégis az afgán vezetők vállát nyomja.

Orbán úgy véli, nem szabad elfelejtenünk a tényt, hogy a bevándorló muszlimok teljesen más társadalmi háttérrel jönnek – ami nem jobb, és nem rosszabb, mint a keresztény –, ez pedig komoly társadalmi problémákat okoz. Hozzátette ugyanakkor, hogy tiszteletben tartják más országok döntéseit, ők csupán azt szeretnék, hogy ne kényszerítsék a bevándorlók befogadását olyan nemzetekre, akik ezt nem vállalnák.

A beszélgetés végéhez közeledve, Európa jövőjével kapcsolatban több forgatókönyv is felmerül

:

1. Európa a Kelet irányítása alá kerül, lehet, hogy kínai vagy kínai-orosz befolyás alá;
2. Amerika és Kína közt kemény összetűzés lesz, az Egyesült Államok direkt nyomásgyakorlással igyekszik Európát az érdekszférájában tartani, hogy az első forgatókönyvet elkerülje. Európa lényegében amerikai gyarmat lesz;
3. Európa megoldja a problémáit, összefognak az országok és közös hadsereget hoznak létre.

Macaes úgy véli, a második opció a legvalószínűbb, már csak azért is, mert volt már példa arra, hogy Amerika konkrétan utasításokat adott ki Európának, gondoljunk csak a Huawei betiltására.