Mutatjuk, hogy Románia mennyire volt hatékony az EU-s források lehívása terén

Még július elején több újság cikkezett arról, hogy a jelenlegi kormány a 2021-es év első felében katasztrofálisan alulteljesít az uniós pályázatok lehívása terén, s mint így, nagyon kevés olyan projektről született megállapodás, melyet az európai strukturális és beruházási alapokból támogatnak.

A Newsweek például a Beruházások és Európai Projektek Minisztériuma (MIPE) adataira hivatkozva leírta, hogy 2021. július 2 -ig ennek az alapnak a felhasználási aránya 38,11%-os volt.

Hogy ez az arány mennyire hatékony, avagy sem, érdemes megfigyelni, hogy a korábbi támogatási ciklus hasonló időszakához képest hogyan állunk most, illetve miben különböznek a más országok mutatói. A 2014-től kezdődő EU-s támogatási ciklus végéhez közeledve tehát úgy gondoltuk, érdemes végigpásztázni az elmúlt esztendőket és Románia EU-s pályázati teljesítményét, ebben pedig Bűkfeyes-Rákossy Zsombor , a Goodwill Consulting munkatársa volt a segítségünkre.

Mielőtt részletesebben áttekintenénk az eddigi eredményeket, kezdjük az alapoknál. Az EU-s pályázatok az elmúlt időszakban ezekbe a kategóriákba tartoztak:

1. A legtöbb támogatási fórum az e urópai strukturális és beruházási alapok kategóriájába sorolható, ahol a 2014–2020 közötti időszakban főként 5 forrást lehet kiemelni: Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap,Európai Tengerügyi és Halászati Alap.

2. Fontos megemlítenünk az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapot is, amely független a beruházási alapoktól, ugyanakkor ezt is feltüntetik a statisztikában. Ezen a programon keresztül többnyire területalapú támogatásokat lehetett igényelni.

A lehívások mechanizmusa és az abszorpciós ráta jelentése:

Az EU által finanszírozott operatív programokat az országos és/vagy regionális hatóságok koordinálják. Ők hirdetik meg a pályázati kiírásokat, a jelentkezők hozzájuk nyújtják be a projekteket. Ha valakinek a kezdeményezését pozitívan bírálják el, akkor onnantól kezdve „kedvezményezett” lesz és megkezdheti a pályázatba foglalt tervezet végrehajtását.

A nyertes pályázók háromféle módon kaphatnak támogatást:

1. Előfinanszírozás során, tehát a jóváhagyott pénzeszközök egy részét a pályázat kivitelezésének elején utalják.
2. A kedvezményezett a fizetési kérelmek után kaphat támogatást. Vegyük például, ha az illető személy (vagy cég) egy mezőgazdasági gépet vásárolna a pályázat során, akkor a költség 70%-át pályázatból fedezik, a maradékot pedig önrészből állja. Ilyen esetben a kedvezményezett kifizeti azt a 30%-ot a beszállítónak, minden papírmunkát elkészít és utána igényelheti a gép árának 70%-át. A támogatott tehát csak az önrészt kell saját zsebből kifizetnie.
3. Visszafizetés mechanizmussal. Ha a második példat folytatjuk, akkor ez a mód abból áll, hogy a támogatott 100%-ban kifizeti a gépet, annak pedig 70%-át utólag megkapja.

Itt fontos kiemelni még, hogy mindhárom esetben a pályázókat direkt módon az állami és/vagy regionális bizottságok fizetik, és nem az Európai Bizottság, vagy bármely más európai szintű szervezet. Ezek a hatóságok utólag „küldik a számlát” Brüsszelnek, miután a pályázók programját sikerült lebonyolítani. Nyilván, ebben az esetben is létezik előfinanszírozási lehetőség, de az egyszerűség kedvéért érdemes eltekinteni ettől a lehetőségtől.

Az abszorpciós statisztikában tehát azokat a projekteket veszik figyelembe, amelyekről úgymond visszakerült a „számla” az európai intézményekhez, így ez a mutató azt az arányt tükrözi, hogy valójában mennyi pénz jutott el a tagállamhoz az adott lehetőségekhez képest.

2021 (ha az elmúlt ciklushoz csatolva tekintjük): az iram jó, csak kérdés, hogy mennyire lesz kapacitás az országos helyreállítási tervre (PNRR) is

Az európai fejlesztésekért felelős minisztérium honlapján hónaponként közlik, hogyan áll az ország az támogatottak kifizetésével.

„2021 első hét hónapjában (ha eltekintünk a vidékfejlesztési alaptól) az abszorpciós ráta aránya 46,10%-ra nőtt.

Ha a vidékfejlesztési és halászati alapokat is figyelembe vesszük, akkor július végére Románia már túlhaladta az 50%-ot. Az idei ritmus tehát kicsivel 1% fölött van havonta, ezt kellene növelni a megmaradt 29 hónapban, körülbelül 1,7%-ra. Ha ezt sikerül elérni, 2023 végére elérhetjük a 100%-ot” – fejtette ki a szakértő.

Hozzáfűzte: az EU-s alapok teljes kihasználtsági arányát nehezíti a koronavírus-járvány, azon kívül külön bekavarhat az országos helyreállítási terv is, mivel ez egy teljesen új „feladat” 2014-hez képest.

„Kérdéses, hogy megvan-e az adminisztratív kapacitása a hatóságoknak, hogy sikerrel zárják a 2014-2020-as ciklust, miközben emellett tervezni kell és futtatni a PNRR-t és ráadásul a következő támogatási időszakra (2021-2027) is készülni kell” – hívta fel a figyelmet Bűkfeyes-Rákossy.

Ha a teljes képet vesszük, csak kevéssel volt hatékonyabb a 2014-2020-as támogatási ciklus, mint a 2017-2013-as periódusban

A támogatottak kifizetésének arányát tekintve elmondhatjuk, hogy a 2007-2013-as támogatási ciklusban (ha szintén eltekintünk a vidékfejlesztési és mezőgazdasági alapoktól) ez a mutató csupán 36,47%-os volt, ezt nem sokkal múltuk felül 2020-ig: tavaly 38,53%-on álltunk ilyen téren – emelte ki.

Ezzel a teljesítménnyel az utolsók között vagyunk a többi EU-s tagállamokhoz képest, Horvátország után nálunk a legkevesebb ez a mutató. A lista másik élén áll például Észtország, Lengyelország és Magyarország.

„Mivel magyarázható, hogy a két ciklus végén szinte ugyanúgy áll a kedvezményezettek kifizetési rátája? A támogatási ciklusok működési logikájában kell a választ keresni: az első év (mint 2021 is) tervezésről, az EU-val való tárgyalásokról-megállapodásról és a törvénykezés kiigazításáról szól. Az ezt követő években az irányító hatóságok akkreditációs folyamatát kell lefolytatni, illetve elkezdik a pályázati felhívások közzétételét” – magyarázta a szakértő.

Érdekességként kifejtette, hogy a vidékfejlesztési programban évente ugyanazokat a felhívásokat indították rendszeresen, mikozben más programokban más-más felhívással próbálkoztak. Valószínűleg ezért áll ez a program a legjobban a Technikai Támogatási Operatív program után. (A legalsó ábrán is látható).

„Ehhez hozzájön, hogy a pályázati felhívás keretein belül leadott pályázatokat el kell bírálni, ki kell értekelni, ez pedig egy évig is eltarthat. Mindennek köszönhetően az első években az orszagba csak az előfinanszírozás jön be, azután, amikor a kedvezményezettek nekifognak kivitelezni a nyertes pályázatokat, majd szakaszonként haladnak: kérik a pénzt az államtól, és azok csak azután fordulnak Brüsszelhez” – folyatta.

Mint kifejtette, 2016-ban például az volt a legnagyobb probléma, hogy az irányító hatóságok nem voltak akkreditálva. Ha minden igaz, a mostantól kezdődő ciklusban egyes hatóságok megtarthatják az akkreditációjukat, ámbár ez a könnyítés még nem végleges.

EU-s adatbázis: Románia 2020-ban kezdett „előre gondolkodni”

A 2014-2020-as támogatási ciklus tervezett projektjeiről (ahová kimondottan az európai strukturális és beruházási alapokat veszik figyelembe) részletes betekintést találhatunk az Európai Unió által közzétett adatbázisokból.

Ezek szerint a 6 éves periódus alatt a legtöbb tervezett költségvetése az Európai Regionális Fejlesztési Alapnak volt (ERFA) (33,6%), ezt követi az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA – 32,2%), majd sorban következnek a: Kohéziós Alap (KA), a Európai Szociális Alap (ESA), az Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés,(YEI), és végül a Európai Tengerügyi és Halászati Alap.

Source: European Structural and Investment Funds: Romania Finances: Planned

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a már felsorolt támogatási alapokból milyen területekre vonatkoztak a tervezett nagyobb programok. A legtöbb forrást a kis- és közepes vállalkozások versenyképességének növelésére szánták, valamint a közlekedési és energiaszállítási infrastruktúrák bővítésére és környezetvédelmi intézkedésekre.

Source: European Structural and Investment Funds: Romania Finances: Planned

Itt azt lehet látni, hogy 2020-ban Románianak a „decided”, azaz az eldöntött rész 130 százalékos, tehát 2023-ig úgy tudnak előre tervezni, hogyha bármilyen probléma adódik az elfogadott projektekkel (nem végzik el, megkésnek vele, vagy helyetelen az elszámolás), akkor is lehetőség maradjon a biztosított források lehívására és azok végrehajtására.

„2013-hoz képest igaz nem sokkal állunk jobban a lehívott támogatások arányát tekintve, de ez a 130%-os ”eldöntött-decided„ arány bíztató” – mutatott rá a szakértő.

Mint rámutatott, érdemes megtekinteni például a magyarországi ábrákat, ahol azt látjuk, hogy 2018-ban már 100% fölötti a „decided” projektek része, tehát nekik 5 év áll a rendelkezésükre (és nem 3), hogy a projekteket kivitelezzék és a költségvetéssel jól tudjanak bánni. Ez főleg a gigaprojekteket érinti (építkezések vagy kutatások), amelyek nem mennek csak úgy, egyik napról a másikra.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a már felsorolt támogatási alapokból milyen területekre vonatkoztak a tervezett nagyobb programok. A legtöbb forrást a kis- és közepes vállalkozások versenyképességének növelésére szánták, valamint a közlekedési és energiaszállítási infrastruktúrák bővítésére és környezetvédelmi intézkedésekre.

„Ami sajnos hiányzik a hivatalos statisztikákbol az, hogy tulajdonképpen hány pályázat van aláírva. A leadott pályázatokról van adat, az elbírált és nyertes projektekről van adat, de azt nem tudhatjuk, hogy hányan írtak alá szerződést – vannak, akik utólag meggondolják magukat mert nincs elegendő önrészük és nem tudják aláírni a szerződést, de közben megnyerték a felhívást. Ha nagyon pontosak szeretnénk lenni az EU-s források lehívását tekintve, akkor talán ezt a ”contracted„ részt kellene igazán felülvizsgálni”- mondta el Bűkfeyes-Rákossy Zsombor.