Magántőkealapot hoztak létre, hogy választ adjanak Székelyföld gazdaságának egyik nagy problémájára

Elsősorban erdélyi, székelyföldi vállalatokba fektetne be az a nemrég létrehozott magántőkealap, amelynek egyik alapítója Roy Chowdhury Gergely , a zabolai Mikes család leszármazottja. A magántőkealap befektetési célterülete az élelmiszer- és a feldolgozóipar lesz, olyan már évek óta működő, viszonylag nagy forgalmú vállalkozásokba fektetnének, amelyek a meglévő tapasztalatukat innovatív megoldásokkal ötvözve elősegíthetik a térség gazdasági fejlődését. A magántőkealap alapítói szerint ugyanis a régióban a hiányzó pénzügyi és szakmai láncszemek pótlására van szükség. Úgy vélik, az alapvetően alapanyag termelőként működő Székelyföldön kellene megteremteni a teljes előállítási láncot, mert így munkahelyek jöhetnének létre, és nem mellesleg a félkész- vagy késztermékek nagyobb haszonnal is lennének értékesíthetőek. Az új magántőkealapról Roy Chowdhury Gergellyel Zabolán beszélgettünk.

Létrehoztak egy magántőkealapot, amely bizonyos pénzügyi és szakmai hiányosságokra szeretne választ nyújtani itt, Háromszéken. Milyen hiányosságokat tapasztalnak?

Roy Chowdhury Gergely: – Ez nem feltétlenül csak Háromszékre, hanem Romániára is jellemző. A konkrét tapasztalataim viszont nyilvánvalóan elsősorban Erdélyre, és szűkebben Székelyföldre vonatkoznak: a nagyobb beruházások terén létezik egy tőkehiány. Amennyiben nem jelenik meg egy külső befektető, akkor ebben a térségben nagyon nehéz befektetésre váró tőkét bevonni. Még annak ellenére is, hogy azért létezik egy tőkehalom egyes települések, egyházak, közbirtokosságok tulajdonában, de ott a szakmai irányításban nem feltétlenül jelenik meg az a cél, amely révén ez a tőke vállalkozásfejlesztésre kerülne befektetésre.

Tehát ez a létező tőkehalom nem feltétlenül hatékonyan van felhasználva a térségben?

– Inkább úgy fogalmaznék, hogy a saját céljaik mentén kezelik a vagyonukat. Az a tőke nem cégfejlesztésekre, ipari beruházásokra kerül felhasználásra. A térségbe vállalkozásokat érintő tőkebefektetés elsősorban inkább külföldről érkezik. Ráadásul az elmúlt húsz évben a banki világ is nagyon megváltozott, vannak olyan beruházások, amelyek finanszírozása tizenöt vagy húsz éve működött volna egy bankhitellel, a jelenlegi, nagyon merev előírások viszont rendkívül nehézkesé teszik ezt a folyamatot. Magánszemélyként nagyon egyszerű például házat építeni bankhitelből, de vállalatként nagyon nehéz egy hitelintézetet meggyőzni egy nagyobb befektetés finanszírozásáról.

Tehát tulajdonképpen ennek a problémának a megoldására szerettünk volna valamit kitalálni. Viszonylag hosszasan gondolkodtunk, majd végül azt a jogi struktúrát választottuk, hogy létrehozunk egy klasszikus magántőkealapot. Már több vállalattal is tárgyaltunk, és a cél az lenne, hogy miután megtörténik az első befektetés – ami reményeim szerint már ebben az évben megvalósul –, akkor megpróbáljuk bevonni ebbe a kezdeményezésbe az Európai Beruházási Alapot is. Ez a szervezet szívesen helyezne ki tőkét ide, Kelet-Európába is, és tulajdonképpen a mi magántőkealapunkhoz hozzácsatolna még valamennyi tőkét. Ez a tervünk, egyelőre más szereplőt nem szeretnénk ebbe a történetbe bevonni. Elsősorban az évi 10 millió euró feletti üzleti forgalommal rendelkező vállalatokat figyeljük, ezekből azért nincs olyan sok a régióban.

Milyen projektek, vállalatok iránt érdeklődnek?

– Startupokba például nem szeretnénk befektetni, hanem olyan létező projektek érdekelnek, amelyeknél esetleg létezik valamilyen gond, és nekünk lehetőségünk van segíteni, vagy csak kellene egy kis löket például ahhoz, hogy sikerüljön kilépni külföldi piacokra is.

Mit kell tudni a magántőkealapról? Alapvetően ez egy zártkörű befektetési alap?

– A létrehozott befektetési alap egy zárt társaság. Ha megkeres minket egy vállalat, illetve az is előfordulhat, hogy mi keresünk meg cégeket, akkor egy előzetes beszélgetés után eldöntjük, hogy érdekel minket az adott projekt, vagy sem. Amennyiben úgy döntünk, hogy a befektetési lehetőség érdekes számunka, akkor következő lépésként egy átvilágításra kerül sor, ami lehet akár egy féléves folyamat is. A befektetői bizottság viszont alapvetően viszonylag gyors döntések meghozatalára törekszik.

Tehát a befektetett tőkéért a magántőkealap majd tulajdonrészt kap, és bizonyos célokban állapodik meg az adott vállalattal?

– Mi nem bank vagyunk, tehát nem pénzt adunk pénzért, hanem tulajdonképpen a saját pénzünket fektetjük be egy társaságba, így tulajdonossá válunk az adott cégben. Természetesen ilyen befektetési döntést csak egy jó üzleti terv alapján hozunk meg, tehát látnunk kell a jövőt, illetve azt is, hogy milyen célokat tudunk elérni közösen, például a következő öt évre. Egy klasszikus tőkealapnak idővel mindig az exit, tehát a befektetés révén szerzett tulajdonrész eladása a célja. Mivel viszont regionálisan szeretnénk befektetni, és ráadásul itt is élek, nem feltétlenül lesz az a célom, hogy minden esetben kilépjünk. Az is lehet, hogy a tőkealap egy idő után kilép, de mi, mint család vagy birtok, azt a döntést hozzuk, hogy továbbra is bent maradunk az adott cégben.

A magántőkealap indításáról szóló közleményben az élelmiszeripart, valamint a feldolgozóipart nevezték meg potenciális célszegmenseknek. Miért ezeket választották?

– Románia minden területen jellemzően alapanyagot termel: búzát, fát, az iparban acéllemezeket. Erről a szintről viszont nem igazán látunk továbblépést. Nagyon gyakran az történik, hogy a termékeinket külföldi vállalatok vásárolják fel, feldolgozzák, majd ezt követően a végterméket visszahozzák Romániába. Ez azt mutatja, hogy itt van egy piaci rés, ezért ezen a területen lenne érdemes befektetéseket eszközölni.

Tehát a térség gazdasági kitettségének csökkentését, a versenyképesség növekedését szeretnék elérni?

– Igen, illetve arról se feledkezzünk meg, hogy az ilyen beruházások új, jobban fizető munkahelyeket is jelentenének.

A térség feldolgozóiparának megerősítéséhez bizonyos fokú innovációra is szükség volna. Mi ezzel kapcsolatban a most létrehozott magántőkealap tulajdonosának víziója?

– Én félig indiai vagyok, Ausztriában nőttem fel, és itt, Székelyföldön is vannak gyökereim. A tapasztalataim azt mondatják velem, hogy igazából mindegy, hol élünk, amit a világ valamely szegletében meg lehet csinálni, arra itt is képesek vagyunk. Amiért még nincs autópálya, vagy az emberek elvándorlása gondot okoz, az még nem jelenti azt, hogy nem tűzhetnénk ki magunknak komoly célokat. Itthon kellene tartani azt a know-howt, ami jelenleg inkább kiáramlik külföldre, motiválni kellene az embereket, hogy amennyiben létrejön egy befektetés, akkor maradjanak itthon és segítsenek fejlődni. Nem gondolom, hogy visszatartó ereje kellene legyen annak, hogy nemzetközi szemszögből nézve Románia inkább egy agrártársadalom, hiszen azért vannak innovatív vállalatok. Nem csak földmegmunkálásban vagy fakitermelésben kellene gondolkodni, hanem ezeknek az innovatív cégeknek a jelenlétét lenne fontos megerősíteni.

A jegybank időszakosan közölt jelentései szerint más megyékhez viszonyítva Kovászna és Hargita megyében az egyik legalacsonyabb a bankok kihelyezett hitelállománya, ami arra utalhat, hogy valamiért a székelyföldi vállalkozók nem igazán vesznek fel hitelt a vállalkozásaik fejlesztésére. Ha az itteni vállalkozók az ilyen pénzügyi megoldásoktól is ódzkodnak, akkor mennyire lesznek nyitottak egy befektetési alap által kínált tőkére?

– Két olyan főbb helyzet van, amikor az ilyen befektetési alapok nagyon jó döntést jelenthetnek egy vállalat tulajdonosa számára. Az egyik ilyen helyzet, amikor valaki felépített egy céget, és esetleg generációváltásra lenne szükség. Egy befektetési alap bevonása ilyen helyzetben nagyon jó döntés lehet. Van emellett az az eshetőség is, amikor a piac növekedése miatt a túlélés csak akkor működik, ha a vállalat megvásárolja az egyik versenytársát, vagy éppen a versenytárs vásárolja meg az adott céget. Ehhez nyilvánvalóan tőkére van szükség. Nem a bankok hiteleivel szállunk versenybe, hiszen olyan mértékű kockázatot vállalunk, ami egy bank esetében már nem elfogadható. Nálunk viszont azért működhet, mert az átvilágítás során minden részletbe belegondolunk. Megismerjük a céget, az embereket. Nem több száz hitelt adunk, hanem egyenként, részletekbe menően minden befektetési lehetőséget alaposan megvizsgálunk, és csak ezt követően döntünk arról, hogy szeretnénk-e befektetni.

Hogy miért alacsony más megyékhez viszonyítva ebben a két megyében a felvett hitelek állománya, arra nem feltétlen tudok válaszolni. Lehet, hogy ebben szerepet játszik az itteni vállalkozói kultúra, vannak sikeres cégek is, de amennyiben a statisztikák ezt mutatják, akkor ezek valamiért nem akarnak hitelt felvenni. Szerepe lehet ebben annak is, hogy azért a megfelelő infrastruktúra hiánya egy számottevő probléma. Például egy német csomagolóüzem inkább Brassót vagy akár Nagyszebent fogja választani egy beruházás helyszíneként, hiszen ott van repülőtér és autópálya. Egy nagyobb befektetéshez pedig jellemzően kisebb vállalatok is csatlakoznak, akik az erős partnerüknek köszönhetően jobban tudnak hitelt felvenni. A régióban nagyon kevés nagy- és közepes méretű ipari vállalat maradt, lehet, hogy ennek is van szerepe ebben a hitelfelvételben tapasztalt visszafogottságban.

A munkahely-teremtésre is kitért. Ön szerint az ilyen beruházások jelenthetik a kulcsot ahhoz, hogy egyre többen térjenek haza, és meginduljon egyfajta tudásvisszaáramlás is?

– A fizetések nőnek Romániában is. Az itt élőknek ez a növekedési ütem valószínűleg lassúnak tűnik, de külföldről nézve ez a statisztika dinamikus emelkedést mutat. A zabolai birtokon folytatott tevékenységünkben is egyre inkább az a tapasztalatom, hogy míg régebben a munkaerő szezonális jelleggel kiment külföldre dolgozni, addig most jellemzően jobban megfontolják, hogy érdemes-e az itthoni állásukat feladni ezért. Valószínűleg ehhez a fordulathoz a pandémia is hozzájárult, hiszen azért itthon lenni sem rossz, garantált egy bizonyos szintű életszínvonal és biztonság. Valószínűleg nem mi fogunk hazacsábítani egy Münchenben dolgozó orvost, már csak azért sem, mert a mi tevékenységünk inkább az iparra vonatkozik, és főként mérnökökre, gazdasági szakemberekre koncentrálunk.

Gyakran szoktam mondani, hogy a mi környékünkön üzleti szempontból nagyon sok az úgynevezett fehér folt. Ha valaki vállalkozni szeretne, sokkal több lehetőség van itthon, mert míg pl. Bajorországban minden területen legalább tíz szereplő versenyez, addig itthon ez a szám mondjuk csak kettő. Ezért is reménykedem abban, hogy ezek a kiaknázatlan lehetőségek arra fognak késztetni sok külföldön dolgozó személyt, hogy hazajöjjenek és itthon kamatoztassák a tudásukat. Nem feltétlenül egy ilyen tőkealap fog számottevő eredményeket elérni ebben a tekintetben, de ha sikerülne néhány vállalatnál komoly fejlődést elérni, az talán hozzájárulhatna ahhoz, hogy hazajöjjenek olyan szakemberek is, akiket keresünk.