Tizenöt lejes munkajegyekkel oldanák meg azok helyzetét, akik háztartási munkákból tartják fent magukat

Romániában több százezerre tehető azoknak a személyeknek a száma, akik egy család vagy egy másik személy javára végzett háztartás körüli munkából tartják fenn magukat. A főzésért, takarításért, favágásért, kaszálásért vagy egyéb hasonló munkákért cserébe ezek a személyek jellemzően „feketén” kapnak fizetséget. Ez azért is nagy baj, mert így sokan teljesen kívül esnek a társadalombiztosítási hálón: sem egészségügyi biztosítással, sem nyugdíjhozzájárulással nem rendelkeznek.

Ezen a helyzeten változtatna az a munkaügyi minisztériumnál kidolgozás alatt álló tervezet, ami egy teljesen új mechanizmust vezetne be az ilyen helyzetekben, egyes források szerint már 2023-tól. Azt szeretnék elérni a szaktárcánál, hogy a háztartási munkát végző személyek a munkájuk ellenértékeként készpénz helyett úgynevezett munkajegyeket kapjanak. Ezeket az értékjegyeket az érintettek csak a helyi munkaerő-elhelyező ügynökségeknél tudnák készpénzre beváltani, aminek éppen az lenne a lényege, hogy a hatóságok a beváltásnál vissza tudnák tartani a társadalombiztosítási- és nyugdíjjárulékokat.

Mi változna a reformmal?

A tervezettel kapcsolatban még sok a tisztázatlan, egyelőre nem eldöntött részlet (ezekre még visszatérünk). A munkajegy-rendszerről szóló elképzelés főbb irányvonalai alapján viszont már egyszerű példákkal is lehet szemléltetni a legfontosabb változásokat:

Képzeljük el például Kovács bácsit, akinek a gyerekei külföldön dolgoznak, és idős kora miatt nagyon megterhelő lenne számára a tűzifa felvágása és a kert lekaszálása. Kovács bácsi ezért időnként János segítségét szokta kérni, akinek nincs munkahelye, ezért a faluban alkalomadtán ház körüli feladatokat vállal pénzért. A két fél általában úgy szokott megegyezni, hogy egy munkanapért Kovács bácsi 150 lejt fizet Jánosnak. Jánosnak az így szerzett jövedelem rendkívül fontos ahhoz, hogy fenn tudja tartani magát, a gond csak az, hogy a feketén szerzett pénz után nem fizet járulékokat, így idős korára nyugdíjra, betegség esetén pedig ingyenes egészségügyi ellátásra sem számíthat. Romániában több százezren vannak a helyzetében.

Mi történne akkor, ha elfogadnák a munkaügyi minisztérium tervezetét? Ebben az esetben Kovács bácsinak valószínűleg (azért csak valószínűleg, mert ezek a részletkérdések még jelentősen változhatnak) be kellene menni a munkaerő-elhelyező ügynökséghez, ahol pénzért megvásárolhatja a munkajegyeket. Kovács bácsi ezekkel a munkajegyekkel fizet majd Jánosnak a 150 lejről szóló előzetes megegyezésük alapján 10 egyenként 15 lej értékű munkajeggyel, majd János, amikor éppen ideje van, bemegy a munkaerő-elhelyező ügynökséghez, ahol vagy készpénzben vagy banki átutalással megkapja a pénzt. Ami viszont rendkívül fontos, a munkajegy értékéből a beváltásnál levonják a társadalombiztosítási és egészségügyi hozzájárulásokat is. Ezzel az elsőre talán bonyolultnak tűnő megoldással mindkét fél törvényesen járna el, emellett János nagyobb szociális biztonságban részesülhetne.

A helyreállítási tervből is finanszíroznák

A reform egyébként szerepel Románia Helyreállítási és Rezílienciaépítési Tervében is, amiben azt is megállapítják, hogy jelenleg körülbelül 200 ezer személy végez valamilyen háztartás körüli munkát más személyek javára úgy, hogy közben teljesen kívül esik a társadalombiztosítási hálón és még nyugdíjhozzájárulást sem fizet. A kormány a helyreállítási tervben emellett két fő indokot is kiemel, amellyel a mechanizmus bevezetésének szükségességét igyekszik alátámasztani:

• Egyrészt arra mutatnak rá, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik az olyan magánszemélyek által végzett „szolgáltatások” iránt, amelyek szorosan kapcsolódnak egy család vagy egy egyedülálló személy háztartásának működtetéséhez: például a főzés, a takarítás, a ház körüli munkák elvégzése, a favágás, kaszálás, vagy a háziállatok gondozása, sétáltatása. Erre a megnövekedett igényre valamilyen választ kell nyújtani, ellenkező esetben nagyon sokan kerülhetnek szociális szempontból kiszolgáltatott helyzetbe.
• Másrészt azt emelik még ki, hogy ezen a piacon egyre nagyobb igény van arra is, hogy ezeket az eddig informálisan történő megállapodásokat valahogyan szabályozzák, és lehetővé tegyék akár a rövid- vagy középtávú megállapodásokat is. Beismerik ugyanis, hogy ezekre a szolgáltatásokra akár vállalatokat is fel lehetne kérni, de a közösségekben megszokott gyakorlatok, a diszkréció iránti igény, valamint a magas közvetítői díj elkerülése miatt legtöbben inkább magánszemélyeket, ismerősöket fognak felkérni ilyen munkák elvégzésére. Ennek szabályozására viszont kell egy megfelelő jogi keret.

A tervezettel kapcsolatban megkerestük Makkai Péter t, a munkaügyi minisztérium államtitkárát is. Elmondta, hogy a helyreállítási tervből idézett 200 ezres szám tulajdonképpen a hosszantartó munkanélküliek számának felel meg. „Ezek a személyek nem részesülnek munkanélküliségi segélyben, kiestek mindenféle társadalmi hálóból, de nagyon valószínű, hogy valamiből élnek. A mindennapi kenyeret jó eséllyel ilyenszerű munkákból kereshetik meg. Nagyon nehéz felbecsülni, hogy pontosan hányan lehetnek ebben a helyzetben, de ezzel a reformmal ezek az emberek védett formában tudnának megjelenni a munkaerőpiacon” – magyarázta Makkai Péter.

Tudatosításra és társadalmi felelősségvállalásra lesz szükség

Arra a felvetésünkre, hogy az érintett személyek miért döntenének úgy, hogy az új tervezet szerint járnak el, amikor rövid távon kényelmesebb, és jövedelemszerzés szempontjából is jobban kifizetődő, ha a fekete zónában maradnak, Makkai elmondta, hogy tudatosításra és társadalmi felelősségvállalásra van szükség.

„Figyelembe kell venni azt is, hogy egy olyan személy, aki csak ilyen munkával keresi a kenyerét, teljesen ki van szolgáltatva. Nincs egészségügyi biztosítása, nyugdíjhozzájárulása, sőt még perspektívája sem. Ezzel a tervezettel viszont lehetőséget lehet teremteni arra, hogy a pár óra alatt elvégezhető ház körüli munkáért bárkit hivatalosan és tisztességesen ki lehessen fizetni úgy, hogy közben az a különböző járulékbefizetések terén is fedettséget jelentsen. Természetesen ennek fontosságát tudatosítani kell, társadalmi felelősségvállalásra van szükség a munkaadók és a munkavállalók részéről is” – mondta Makkai Péter.

A munkajegyek értéke nagyjából egy órabérnek felelne meg

Románia helyreállítási tervének erről a reformról szóló fejezetében az szerepel, hogy egy munkajegy értékét 15 lejben határoznák meg a hatóságok. Makkai elmondta, hogy ugyan a tervezet nem tartozik az államtitkári portfóliójához, de a munkajegyek 15 lejes értékének meghatározásánál valószínűleg abból indultak ki a minisztérium munkatársai, hogy az az összeg körülbelül megfelel egy órabérnek. „Azért fontos, hogy minél kisebb legyen az egységnyi összeg, hogy amennyiben valaki csak 3-4 órát dolgozik, akkor is legyen lehetőség ilyen módon a kifizetésére” – magyarázta Makkai, hozzátéve, hogy a tervezet kidolgozása még zajlik, ezért még korántsem biztos, hogy a munkajegyek értéke 15 lej marad majd akkor is, amikor érvénybe lép a tervezet. Arra is kitért, hogy praktikussági okok miatt ezeket a munkajegyeket akár tömbökbe fűzve, jó előre is megvásárolhatják a munkaadók.

A munkajegyek értéke mellett egy másik kulcsfontosságú kérdés az adózás lehet. Ha erre a rendszerre is az általános adózási rendelkezések vonatkoznának, az azt jelentené, hogy például 150 lejnyi jövedelem után a munkát elvégző személytől 25% társadalombiztosítási hozzájárulást, 10% egészségügyi hozzájárulást és 10% jövedelemadót vonnának le, ami a munkabérének 45%-át teszi ki. Maradva a 150 lejes példánál, ez azt jelentené, hogy egy személytől ekkora jövedelem után 67,5 lejt tartanának vissza és 82,5 lejjel mehet haza, ami szintén kérdéseket vetne fel azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire jelent vonzó alternatívát az érdekeltek számára.

Makkai Péter államtitkár azonban ennél a kérdésnél is arra hívta fel a figyelmet, hogy még nem eldöntött kérdés az ilyen típusú munkákra kivetett adók szintje. „Az adózás kérdése sincs még tisztázva, valószínűleg kedvezményekben fognak részesülni azok a személyek, akik részt vesznek ebben a mechanizmusban. Talán nem a legjobb példa, de ilyen kedvezmények jelennek meg például az élelmiszerjegyek esetén is. A lényeg, hogy tiszta jogviszony, tiszta kifizetési mód létrejöttét bátorítsuk a munkaadó és a munkavállaló között. A feketén végzett munka helyett a megbecsült és a rendesen kifizetett munkát kell vonzóvá tenni” – mondta Makkai Péter.