Mit is jelent az, hogy módosult a „személyes hozzájárulási mechanizmus” a magánkórházi ellátásnál?

Múlt hét csütörtökön bejött a hír: „elfogadta a kormány az egészségbiztosítóval szerződéses viszonyban álló magánszolgáltatók által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokért fizetendő személyes hozzájárulás bevezetésének mechanizmusát, jelentette be egy sajtótájékoztatón Ioana Mihăilă egészségügyi miniszter”.

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki ezt az új törvénymódosítást nem tudta helyesen értelmezni. Milyen hozzájárulási mechanizmusról van szó? Még többet kell majd fizetni a magánegészségügyi szolgáltatásokért? Vagy pont fordítva? Ez a módosítás egyenesen privatizációs lépésnek számít? A fejlemények megértésében végül Vass Levente , az egészségügyi minisztérium RMDSZ-es államtitkára segített, aki elmagyarázta, hogy a törvénymódosításnak egyelőre nincs egyértelmű hatása a betegek ellátására és az eddigi költségekre, de beszéltünk arról is, hogy milyen negatív fejleményeket válthat ki.

Amikor olvastam ezt a hírt, rögtön az jutott eszembe, hogy tavasszal egy ideggyulladással legalább egy hónapig kellett volna várnom, hogy az állami poliklinikán, a háziorvosom küldőjével, ingyenesen konzultálhassak egy szakorvossal. Mivel kétségbe voltam esve, hátat fordítottam a sorban állásnak és bevállaltam a 200 lejes díjat a magánkórházban, hogy minél hamarabb beszélhessek egy orvossal.

Vass Levente: – Nos, igen, a jelenlegi felállásban a törvény nem változtatja meg ezt a jelenséget, és lesznek még olyan esetek, amikor a gyorsaság kedvéért olyan magánszolgáltatót választasz, aki nem kötött szerződést az egészségbiztosító pénztárral, így teljes mértékben te állsz minden költséget.

Egyébként honnan tudhatom meg, hogy melyik kórháznál/orvosnál érvényes az egészségbiztosításom?

–A családorvostól meg lehet kérdezni, hogy a lakhelyeden van-e olyan szakorvos, aki a biztosító pénztárral szerződésben áll, és ingyen konzultál veled a fennálló egészségügyi problémádról. A törvény szerint ugyanis egy konzultációért nem számolhat felárat az a magánszolgáltató sem (CMI – cabinet medical individual), amelynek együttműködési szerződése van a biztosító pénztárral. De ugyanúgy lehet érdeklődni a szakorvos kabinetjében is, hogy az ő szolgáltatásukat tartalmazza-e a mi biztosításunk. Marosvásárhelyen például a Studium Prospero Alapítvány minden évben frissített névsort készít azokról a szakemberekről, akik szerződéses együttműködésben állnak a biztosító pénztárral, így konkrétan lehet tudni, hogy ők nem kérnek plusz pénzt egy konzultációért. Ugyanúgy más városokban is megvannak ezek a listák, csak egyszerűen érdeklődni kell.

Mi történik akkor, ha kórházi ellátásra van szükségem?

–A törvény értelmében az egészségbiztosítási pénztárral szerződéses viszonyban álló magánkórházak a páciens egészségügyi ellátásán kívül felszámolhatnak egyéb költségeket is, mint például a hotelszolgálat, étkeztetés, stb. A lényeg, hogy kimondottan egészségügyi ellátásért nem vehetnek el pénzt, de önrészből kell állni minden más, nem egészségügyi szolgáltatást. Természetesen számos olyan magánintézmény is létezik, ami semmilyen módon nem kötődik az országos egészségbiztosítási pénztárhoz, ott pedig egyértelműen nagyobb összeget kell fizetni a különböző juttatásokért.

Gyakorlatilag mi fog változni július elsejétől?

–A mostani módosítások nem fogják érinteni a kórházi járóbeteg-ellátást, de ugyanúgy a járóbeteg-rendelést sem. A múlt csütörtökön jóváhagyott rendelet ebben az évben kizárólag a magánkórházi ellátást érinti. Természetesen, ugyanúgy tovább fizetjük a hotelszolgáltatást és az étkeztetést, csak most a pénztárral szerződésben álló intézménynek külön le kell számláznia a betegeknek az egészségügyi szolgáltatások értékét is, amely sok esetben felülmúlja a mi biztosításunk által fedezett költségeket. Éppen ezért, ez a módosítás lehetőséget ad arra, hogy a valós költségek és a biztosító által folyósított összeg különbségét kifizessük, az intézmény pedig azt a pénzt egészségügyi szolgáltatásért kapott jutalékként könyvelheti el. Ezen felül az adott intézmény minden szolgáltatás kapcsán köteles előzetes tájékoztatást és árajánlatot adni az igényelt egészségügyi ellátás költségeiről.

Példa a megértéshez: tegyük fel, ha egy ilyen magánkórházban egy bizonyos műtét és X napig tartó beutalás összesen 5000 lejbe kerül, abból az egészségügyi ellátás ára 2000 lej, melynek csak egy töredékét, mondjuk 1000 lejt fedez utólag a biztosítónk. Az 5000 lejből ki kell fizetnünk a 3000 lej értékű „nem egészségügyi szolgáltatást”, továbbá azt az 1000 lejt, amellyel ki kell pótolnunk a műtét árát. Mindezt tesszük úgy július elseje után, hogy a kórház tudtunkra adta a szolgáltatások valós értékét, és aláírással szentesítettük a beleegyezésünket.

Félreértés tehát ne essék: ezelőtt is ugyanúgy 5000 lejbe került ugyanaz a szolgáltatás, csak ezentúl másként fogják feltüntetni a költségtételeket, mivel a törvény arra kötelezi az intézményeket, hogy a beteg pontos kimutatást lásson a szolgáltatásokról és az árakról.

Eddig miért volt elég csak a „hotelszolgáltatást” fizetni?

– Ha van a törvénynek jó oldala, akkor az itt érhető tetten: az eddigi bevett szokás szerint a „hotelszolgáltatások” címszó alá számos más, rejtett költségeket is beírtak. Így most tisztán átlátható, hogy mi, mennyibe kerül és maga az egészségügyi ellátás mekkora pénzügyi ráfordítást igényel.

Mi történik akkor, ha a járóbeteg-rendelésnél is érvénybe lép ez a módosítás?

– A törvény azt írja, hogy erre 2022-től kerülhet sor. De erről érdemben csak akkor tudunk beszélni, ha érvénybe lép. Valószínűleg akkor az emberek tapasztalni fogják a törvény hátulütőjét.

Mi a törvény hátulütője?

–Én itt visszacsatolnék arra, amivel kezdtük ezt a beszélgetést. Alapvetően az a probléma, hogy a szolidaritás elvén működő egészségügyi biztosítási rendszer mellett a betegnek hónapokat kell várnia arra, hogy egy halasztható egészségügyi gond kezelését megoldja, ezért vagy kifizeti a teljes összeget egy magánszolgáltatónál, vagy fenntart egy magánbiztosítást, hogy függetlenítse magát az állami rendszertől, tehát ráfizet az egészségügyi ellátásra a kötelező társadalmi hozzájárulások mellett. Szerintem itt kezdődik a rendszernek a méltánytalansága, és szakértőkként többen is úgy látjuk, hogy ez a mostani irány nem föltétlenül a betegek érdekeit képviseli. Ha nem lesz javulás a közszolgálati ellátás tekintetében, akkor biztosan nem.

Ilyen téren mi hozhat megoldást?

– Növelni kellene az egészségügynek szánt összeget az országos költségvetésből, hogy az állami vagy magán járóbeteg-rendelőkben dolgozó fiatal szakorvosok ne kérjenek pluszpénzt a betegektől. Az lenne az ideális, ha egy konzultációért mondjuk a mostani 28-60 lej helyett kapnának legalább 100-150 lejt az egészségbiztosítási pénztártól, így nem kellene külön számlát vágni és nem kellene magyarázni, hogy mi mennyibe kerül. Én úgy látom, hogy ilyen körülmények között több fiatal orvos vállalna be ilyen munkát.

Egy második lehetőség szerint valahogy úgy kellene alakítani a törvényt, hogy meghatározzanak a betegek részére egy olyan hozzájárulási rátát, egy jelképes összeget, amelyről természetesen előzetesen konzultálnak és a beteg elfogadja a feltételeket. Erre azért lenne szükség, hogy a páciensek mégiscsak járuljanak hozzá egy minimális önrésszel, hogy a kórházi alkalmazottakat ne terheljék le mindenféle aprósággal. Ekkor a beteg választhat: sorban áll, vagy azonnali ellátás érdekében kifizet körülbelül 40-50 lejt.