A nyugdíjrendszer aligha fog összeomlani, de azért komoly reformokra szorul

Érdekesen működik a romániai közvélemény: miközben néhány hónapja még azon ment az adok kapok, hogy mennyire igazságtalan az idősekkel szemben a nyugdíjak megígért 40%-os emelésének eltörlése, most se szeri, se száma azoknak a híreknek, nyilatkozatoknak és véleményeknek, amelyek a nyugdíjrendszer teljes összeomlását vetítik előre az évtized végére. Valóban összeomolhat a nyugdíjrendszer? Mik a fő gondok vele? Mire készülhet a kormány? Összefoglaltuk.

Fontos az elején leszögezni, hogy Romániában immár másfél évtizede egy hárompilléres nyugdíjrendszer működik. Ennek a nyugdíjrendszernek az első pillére a kötelező állami nyugdíj, a második a kötelező magánnyugdíj, a harmadik pedig a választható magánnyugdíj. A pillérek megnevezése nagyon jól leírja, hogy miről is van szó: az első kettőhöz kötelezően hozzá kell járulniuk a munkavállalóknak, a harmadik pedig teljesen piaci alapon működik, és jellemzően azok veszik igénybe, akik idősebb korukra az állami nyugdíjon felül is szeretnének juttatásokat kapni.

A rendszer második és harmadik pillérével nincs semmi gond, hiszen itt profi alapkezelők a pénzügyi piacokra fektetik be a lakosság nyugdíjmegtakarításait meglehetősen biztonságos kötvényekbe és részvényekbe, így a hozamoknak köszönhetően a jobb években ezek a megtakarítások gyakorlatilag maguktól is növekednek.

A gond az első pillérrel, a kötelező állami nyugdíjakkal van. Itt ugyanis nincs tőkefelhalmozás. Ennek a pillérnek a működési elve az, hogy amit befizetnek a jelenlegi aktív munkavállalók járulékként, azt a pénzt kapják meg a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíjként. Nem létezik tehát „páncélszekrény”, ahol a jelenlegi nyugdíjasok által a munkaéveik alatt befizetett nyugdíjhozzájárulást őrzik. Egyszerű példával élve: a nagyszülők azért kaphatnak nyugdíjat, mert a gyermekeik és az unokáik a jövedelmük után járulékot fizetnek be.

Itt el is érkeztünk a probléma fő forrásához, amiről valószínűleg már mindenki hallott: Romániában a romló demográfiai mutatók miatt egyre több nyugdíjast kell „eltartaniuk” az aktív munkavállalóknak. Miközben az Európai Unióban egy nyugdíjasra átlagosan három munkavállaló jut, Romániában ez a mutató egy az egyhez. Az EU-s adatnál jóval rosszabb arányszámokat nálunk a külföldi munkavállalók magas száma is magyarázza. A témában korábban interjút is készítettünk, amely itt olvasható.

Rosszak a demográfiai kilátások, de ettől összeomolhat a nyugdíjrendszer?

A nyugdíjrendszer teljes összeomlását vizionálni ennek ellenére is megalapozatlan, légből kapott feltételezés. Már jelenleg is ott tartunk, hogy egy év alatt 16 milliárd lejjel kevesebb nyugdíjjárulék folyik be a munkavállalóktól, mint amennyire a nyugdíjak kifizetéséhez szükség volna. Még ha az állami nyugdíjpénztár hiánya ennél sokkal magasabbra is nőne, könnyen belátható, hogy az állam akkor is kénytelen volna hitelből vagy – divatos szóval élve – a „pénznyomda” beindításával pótolni a hiányt. A nyugdíjasoknak ugyanis jövedelemre van szüksége, a jelenlegi nyugdíjrendszernél pedig, akármilyen meglepő, nem igazán találtak ki jobbat eddig, a világ legtöbb fejlett országában hasonló nyugdíjrendszert használnak, így kénytelenek vagyunk ezt finomítani.

A kérdés tehát sokkal inkább a nyugdíjrendszer fenntarthatósága körül forog, hiszen minél nagyobb a rendszer hiánya, az ország gazdasága annál nehezebb helyzetbe kerül (fizetendő adósságterhek, megnövekedett infláció stb.). Nem az a fő kérdés, hogy a mostani fiataloknak lesz-e nyugdíjuk, hanem az, hogy mekkora, és mikor mehetnek nyugdíjba.

Hogyan lehetne fenntarthatóvá tenni a nyugdíjrendszert?

Ez azért is nehéz kérdés, mert ha a döntéshozók helyesen is változtatnak nyugdíjrendszer paraméterein (nyugdíjkorhatár, minimális hozzájárulási idő, nyugdíjpont értéke, járulékbefizetések értéke), akkor is hosszú évekbe telik, amíg bármilyen eredményt is fel lehet mutatni az egyensúly felé történő elmozdulás terén.

Radu Crăciun , a Romániai Magánnyugdíjkezelők Egyesületének elnöke szerint gond az is, hogy miközben jelenleg Romániában a férfiak esetében 65, a nőknél 63 év a nyugdíjkorhatár, a tényleges nyugdíjbavonulási életkor átlagosan mégis csak 60 év. Crăciun szerint az „óra is ketyeg”, hiszen 7-8 éven belül nagy nyugdíjbavonulási hullám veszi kezdetét, az úgynevezett dekrétum-gyerekek első generációja ugyanis eléri a nyugdíjkorhatárt. (Nicolae Ceaușescu 770-es dekrétuma a hetvenes és nyolcvanas években tiltotta a terhesség-megszakítást, ennek hatására pedig jelentősen nőtt a születésszám.)

Craciun cikkében azokat a lehetőségeket is számba veszi, amelyek hozzájárulhatnak a nyugdíjrendszer egyensúlyának megteremtéséhez:

1. A járulékbevételek növelése: Megvalósítható az adóelkerülés visszaszorításával, de a járulékterhek növelésével is. Utóbbi intézkedés a vállalatok kiadásainak növeléséhez, valamint nettó fizetések csökkenéséhez vezetne.

2. A nyugdíjak értékének csökkentése: Crăciun szerint ez az opció az Alkormánybíróság korábbi döntése miatt, amely kimondta, hogy a nyugdíjak csökkentése nem alkotmányos, nem jöhet szóba. Azt viszont a döntéshozók megléphetik, hogy egyszerűen befagyasztják a nyugdíjakat, azoknak a reálértékét pedig az infláció idővel erodálja.

3. A Romániában dolgozó alkalmazottak számának növelése: A járulékbevételek akkor is növekedhetnek, ha nem a járulékok szintjét, hanem a befizetők számát növeljük. Ehhez viszont az kell a szakember szerint, hogy még jobban kifehérítsük a romániai munkaerőpiacot, hazacsábítsuk a külföldön dolgozókat, emellett a nyugdíjrendszer fenntarthatóvá tételéhez a bevándorlás ösztönzése is hozzájárulhatna. Kétségtelen, hogy talán ez az opció okozná a legkisebb társadalmi ellenállást, viszont valószínű, hogy ezt a legnehezebb megvalósítani, ráadásul felkészületlenek is vagyunk a nagyszámú bevándorlók integrálása terén.

4. A nyugdíjkorhatár növelése: Az elmúlt napokban ez az opció jött szóba a legtöbb alkalommal, és kétségtelenül ennek a témának van a legnagyobb emocionális töltete is jelenleg. Crăciun szerint a témában a megszólalók megközelítése téves: a nyugdíjkorhatár növelése semmiképpen nem egyik pillanatról a másikra történik, és a növelése, amennyiben bekövetkezik, fokozatosan történik, nem egyetlen drasztikus emelésre kell számítani. Crăciun szerint emellett jó volna, ha a várható élettartam helyett egy sokkal relevánsabb szám körül zajlana a vita, mégpedig, hogy egy nyugdíjba vonuló személy várhatóan hány nyugdíjas évre számíthat. Ez a szám jelenleg 15 év körül alakul. A szakértő szerint elkerülhetetlen, hogy a jövőben nőjön a nyugdíjkorhatár.

5. A különnyugdíjak megszüntetése: A nyugdíjrendszerről szóló vitában ez a téma immár megkerülhetetlen, és ugyan a méltányosság miatt rendet is kell tenni ezen a területen, de Crăciun szerint le kell számolni azzal a mítosszal, hogy a különnyugdíjak okozzák a nyugdíjrendszer problémáit. Crăciun szerint a különnyugdíjak eltörlésének vagy újragondolásának nagyon limitált hatása lesz a nyugdíjrendszer egyensúlytalanságaira, a lényeges problémák máshol vannak.

Ehhez képest mi történik, mit tudunk most a várható változásokról?

Egyelőre csak annyit tudunk, hogy a kormány új nyugdíjtörvénykönyvet fog kidolgozni, amelyet a tervek szerint a kormány és a parlament 2022-ben fog elfogadni, a jogszabály pedig csak 2023-tól lépne érvénybe. Florin Cîțu miniszterelnök a napokban azt is elmondta, hogy a prioritást az alacsony nyugdíjak emelése jelenti, és a nyugdíjak értékét egy új képlet alapján fogják számítani.

A konkrétumokról nem sokat tudunk, Raluca Turcan munkaügyi miniszter csak azt jelentette be , hogy a nyugdíjhoz szükséges hozzájárulási időszaknak (régiség) továbbra is 15 évnek kell maradnia. A tárcavezető azzal érvelt emellett a Digi24 szerda esti műsorában, hogy Romániában jelenleg több 930 ezer nyugdíjas kapja az úgynevezett garantált minimumnyugdíjat, és a hozzájárulási időszak növelésével csak azt idéznék elő, hogy tovább nőjön ez a szám.

A héten bemutatott helyreállítási terv szerint a kormány 100 millió eurót költene a nyugdíjrendszert érintő reformokra, amiből a nyugdíjak újraszámolását végző szakszamélyzetre, valamint a munkájukat segítő informatikai rendszerre is jut pénz. A helyreállítási terv emellett több reformot is ígér:

• A gazdaság realitásaihoz kötnék a nyugdíjak változását. (Ez például jelentheti azt is, hogy a nyugdíjakat az inflációnak és az átlagbér növekedésének megfelelően minden évben kiigazítják, de a témában még nem közöltek konkrétumokat.)
• A nyugdíjakkal kapcsolatos kiadásokat GDP-arányosan a jelenlegi szinten tartanák.
• Szeretnék csökkenteni a nők és a férfiak átlagos nyugdíja közötti 28%-os különbséget, amit részben a nemek közötti bérszakadék, részben a nők korábbi nyugdíjazása okoz.
• Az előrehozott nyugdíjazásoknál újragondolnák a potenciális kedvezményezettek listáját.
• Szeretnék elérni, hogy jobban érvényesüljön a hozzájárulás elve: a nyugdíj összege tükrözze a szakmai múltat és a nyugdíjrendszerhez való hozzájárulás mértékét.

Ezek egyelőre viszont nem többek céloknál és elveknél, és a nyugdíjrendszert érintő konkrét bejelentésekre valószínűleg 2022 második negyedévéig kell várni, amikor a munkaügyi minisztérium közvitára bocsátja az új nyugdíjtörvény tervezetét.