Nagyon megdrágult a fa, de most kivételesen nem a koronavírus a ludas

A Románia szempontjából kiemelt fontosságú nyersanyag, a fa, valamint a PAL-lemezek, furnérok olyan mértékben megdrágultak az elmúlt hónapokban, hogy a faiparban érdekelt vállalkozások, bútorkészítők és építők komoly kihívások elé kerülhetnek, a kisvállalkozók (főleg a kisebb asztalosműhelyek) pedig egyenesen be is csődölhetnek. Érdekesség ugyanakkor, hogy a fa árának növekedése nem csak Romániában, de világszerte problémát okoz. Mi okozhatta ezt a kiugrást? Ennek jártunk utána.

Még május elején írta meg a Ziarul Financiar , hogy Amerikában a fűrészáru 300%-kal drágult. Az árrobbanásnak több oka is van. Egyrészt, minden évben, már-már „hagyományosan”, óriási erdőtüzek pusztítanak a nyugati partnál, másrészt, az enyhe teleknek köszönhetően a cserebogarak is nagyon elszaporodtak, az inváziójuk pedig komoly veszélyt jelent az erdőkre.

Az amerikai piacon tehát hatalmas hiány keletkezett, a nyersanyag pótlását a faimport 15%-os emelésével tudják orvosolni, amelyet a szakértők szerint főleg az európai piacról oldanak meg. Mivel Romániának kulcsszerepe van a farönkök exportjában, ezért minket is súlyosan érinthet ez a világszintű fakrízis. Mindez pedig épp akkor, amikor az építkezési szektor a koronavírus okozta válságból való fellendülés egyik fő mozgatórugójának számít.

Mekkora drágulásról beszélünk Romániában?

„A fa drágulásának mértéke körülbelül 30%-osra tehető Romániában. Nos, ennek több vetülete is van” – kezdte magyarázatát Bagoly Miklós Levente, a Pro Wood faipari klaszter elnöke, akit arra kértünk, hogy mondja el tapasztalatait a fa drágulásával kapcsolatban, illetve, hogy miként tekint erre a jelenségre.

Bagoly Miklós: –

1.

Nyilván az is számít, hogy konjukturálisan begyűrűztek az amerikai piacon zajló jelenségek. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi történt ott, de hatalmas drágulások voltak. Innen Európából rengeteg fát szállítanak az Egyesült Államokba, akik pedig kimondottan erre a piacra dolgoznak, azok itt helyben már eleve drágábban vásárolhatják meg az alapanyagot, és akkor nagyobb áron tudják eladni a késztermékeiket. Ha ezek a kereskedők elmennek az állami erdészet licitjére, ők nyilván magasabb árat ajánlhatnak, ezzel pedig az itteni árak is növekednek. A Kovászna megyében működő Schweighofer az egyik legjelentősebb faipari szereplő, amely rengeteg fát szállít Amerikába. Ők nyilván meg tudják engedni maguknak, hogy nagyobb értéket kínáljanak egy köbméter rönkért, mint az, aki belföldi piacra dolgozik.

2.

A másik fontos tényező, hogy a környezetvédelmi hatástanulmányok késése miatt nagyon sok fakitermelési ütemtervet kellett lefagyasztani, ez pedig jelentős hiányt okozott a piacon. Nem beszélve arról, hogy nagyon enyhe telünk volt, nem fagyott le megfelelően a talaj, így az erdőkitermelés is nehézkesen működött.

3.

Na és természetesen nem hagyhatom ki azokat a spekuláns kereskedőket sem, akik az áremelkedést látva a már korábban kitermelt fát is drágítják, pedig azokat még a normális körülmények között termelték ki.

Mikor érzik meg a vásárlók a drágulást?

– Azonnal. Ha drágul a faanyag, a késztermékek árát is fel kell emelni, másképp nem lehet hatékonyan részt venni a piacon. Épp most beszéltem egy megrendelővel, egy ház tetőszerkezetének az alapanyagáról beszéltünk, és már be kellett kalkuláljuk ezt a drágulást, ami azt jelenti, hogy ő körülbelül 30%-kal több pénzt ad ki a zsebéből, mintha ezelőtt két hónappal vette volna meg a faanyagot.

Mennyire valós okok azok, amelyeket a román nyelvű média több ízben is említ? Például, hogy az új Sumal 2.0 rendszert nehezen adaptálták a kistermelők, vagy, hogy sikerült valamennyire visszaszorítani az illegális fakitermelést, és ez is hiányhoz vezetett?

– Van benne ráció. Nyilván, a Sumal 2.0-ás rendszer beindítása előtt számtalanszor egyeztetett a minisztérium a szakértőkkel, de ettől függetlenül voltak benne hibák, amelyeket utólag mindig módosítani kellett. A Sumal rendszert egy IT-s szakcég fejlesztette ki, nekik pedig nem sok ismeretük van arról, hogy a faiparnak milyen sajátosságai vannak. Meglátásom szerint hasznosabb lett volna, ha néhány hónapig tesztelték volna a rendszert és csak azután indítják el élesben. Tehát igen, a kisteremlőknek sok nehézséget okozott a rendszerhez való adaptáció és ez is hozzájárult a kínálat kieséséhez.

Ami pedig az illegális fakitermelést illeti: nem lehet tudni, hogy ez mekkora volt és hogy ezt valóban sikerült-e visszaszorítani. A korábbi környezetvédelmi miniszter részéről ( Costel Alexe, PNL – szerk.megjegyzés ) például hatalmas felelőtlenség volt azt kijelenteni, hogy Romániában 20 millió köbméter fát termelnek illegálisan. Eleve, az ország erdeinek hozama körülbelül 18 millió köbméter, tehát ennyit termelhetnek ki évente, hogy az fenntartható legyen. Nos, nagyon furcsa kijelenteni azt, hogy egy év alatt az ország két és fél éves kitermelést teljesít, már csak azért is, mert annak nagyobb nyoma kellene legyen.

2020-ban például a hivatalos leltár szerint 4%-kal nőtt Románia erdős területe.No de ilyen kijelentések nyomán nem csoda, hogy az Európai Unió is kivizsgálást indított.

Melyek azok a tényezők, amelyek további nehézségeket okoznak a hazai faipari tevékenységekben, bútorgyártásban? Gondolok itt a külföldi cégek jelenlétére, IKEA, Jysk és társaira.

– A faiparról tudni kell azt, hogy ennek az ágazatnak az aránya a nemzeti össztermékben körülbelül 8%-ot tesz ki, ami azért számottevő. Tehát erre a faipari szegmensre vigyázni kell.

Az említett külföldi bútorkereskedőknek vannak saját gyáraik és erdeik, leginkább pedig az olcsó, távol-keleti piacról hozzák be a végterméket, hogy fent tudják tartani ezt az árkülönbséget. Nyilván, valamennyire befolyásolják az itteni bútorkészítők árazásait, de a hatásuk annyira nem jelentős.

Ami problémás komponens, az a munkaerőhiány. A szakképzett emberek inkább a nyugati kereseti lehetőséget tartják előnyben. A piac pedig nagyban függ attól, hogy mekkora a munkaerőhiány, és mennyi energiát fektetnek a nyersanyag feldolgozására.

„További befektetés szükséges, hogy minél több faanyagot magam tudjak feldolgozni”

– ezt már Salem Arthur meséli, aki Kolozsváron egy kisebb asztalosműhelyt működtet.

„Elsőként nagyjából a februári-márciusi periódusban érzékeltem az árak emelkedését. Emiatt nekem is fel kellett emelnem az árakat, és így eléggé sok ügyfelet veszítettünk, körülbelül a klienseim 15 százalékát. Az emberek meg vannak lepődve, meg vannak ijedve, nem értik, hogy miért ilyen drága a bútor. Sajnos nem volt más választásom, hiszen nem lehetek veszteséges. Most picit próbálok visszavágni az áraimból, de nem mehetek vissza a február előtti periódusban jellemző árakra, mert akkor veszteségben maradok. Ezt pedig nem tudom megengedni magamnak, hisz fent kell tartani a műhelyt, ki kell fizetnem az alkalmazottat, stb. Ha a végére meghúzom a vonalat, és nincs valamennyi nyereségem, akkor egyszerűen nem éri meg” – magyarázta az asztalos.

Amikor az árak emelkedési ritmusáról kérdeztük, akkor elmondta: már márciusban körülbelül 12-15%-ot drágult az alapanyag, áprilisban további 10%-ot. Júniusban még lehet számítani egy 10-12%-os emelkedésre.

„Jobban megérné nekünk, ha óriási forgalmazó cégektől szerezhetnénk be az alapanyagot, de ahhoz kellenek feldolgozó szerszámok. Mivel mi kisebb vállalkozás vagyunk, ezeknek a beszerzése még hátravan. Tehát kénytelenek vagyunk feldolgozva, méretre rendelni az alapanyagot, azt pedig kisebb kereskedők szolgáltatják, és abban az árban nyilván már benne van az ő szolgáltatásaik utáni árrés is” – mondta el Salem, mikor arról kérdeztük, hogy honnan érdemes igazán beszerezni a bútorokhoz szükséges lemezeket és fát.

„Most a következő lépés, hogy beruházunk olyan eszközökbe, amelyek segítségével nagyrészt én is feldolgozhatom az alapanyagok legalább 50-60%-át. Pont ezen a héten vásároltam egy PAL-lemezt felvágó cirkulát, majd 2-3 hónap múlva tervezem, hogy egy ragasztó gépet is beszerzek. A lényeg, hogy csak a nagyon precíz, pretenciós anyagokat kelljen másoktól készen felvásárolni. Ebben a helyzetben ezeket a lépéseket tartom a legjobb megoldásnak” – mondta el a szakember.