Amikor az esküvőmre készítettem 250 hűtőmágnest, akkor jöttem rá, nem szeretnék sorozatgyártással foglalkozni

Erdélyben a kézműves termékek közül talán a leggyakoribb az ékszer: van, aki hobbiból fog bele kis vállalkozásába, mások esetében egyenesen a mesterségük űzéséről van szó. Hogy hova lettek ezek az ékszerkészítők a koronajárvány korlátozásai alatt? Hogyan állják meg a helyüket és egyáltalán, hogy megy most számukra az üzlet?

Két olyan ékszerkészítőt – és kezdő vállalkozásukat – mutatunk most be, akiket véletlenszerűen választottunk ki. Az ékszerkészítési technikákról, online értékesítésről, az új trendekről, de persze a kezdetekről is kérdeztük őket. Nyilván, azt sem hagyhattuk ki, hogy miként élik meg a jelenlegi periódust.

Fazakas Réka Rebeka a RebekArts alapítója, főleg fülbevalókat és gyűrűket készít. Mint elmesélte, már 4. osztályos korától művészeti iskolában tanult, majd Kolozsváron a textil-design szakra járt a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetemen. „A művészet mindig jelen volt az életemben, de amikor azt kérdezték, hogy: mi leszek, ha nagy leszek, sosem tudtam választ adni rá” – mondta.

Aztán jött egy alkalom, ahol mindenképp meg akarta mutatni az alkotásait, összeszedte a számára kedves ékszereit és elment egy kézműves vásárba, ahol meglepően nagy sikere volt. Így kezdődött a RebekArts.

Tök Eszter viszont éppen most tervezi „berobbantani” a MAMU Ceramics nevű kisvállalkozását. Ő kimondottan agyaggal dolgozik, és a használati tárgyak készítése mellett igyekszik nagy hangsúlyt fektetni a kiegészítők, főleg medálok, nyakékek készítésére. Számára mindez hobbiból indult, az alkotás öröme az, ami az agyag megmunkálásához vezette.

„Gyerekkoromban minden évben jártam egy kézműves táborba, amit Sepsiszentgyörgy mellett szerveztek. Ott ismerkedtem meg a népi mesterségekkel: fazekasság, kosárfonás, nemezelés, gyöngyfűzés. Akkor már nagyon közel állt hozzám ez a dolog, majd hosszú kihagyás után, 2016-ban Kolozsváron megalakult a Forgó Kézművesház, ebben pedig nagyon jó lehetőséget láttam, hogy visszakerüljek ebbe a miliőbe. Szóval újra lehetőségem adódott arra, hogy kerámiával, illetve az agyagnak megformálásával foglalkozzak. Így kezdtem el először magamnak, főleg használati tárgyakat készíteni, majd ismerősöknek ajándékokat: sokat kísérleteztem.”

Miért pont ékszer?

Réka: Nagyon közel állt hozzám a festészet, de végül a textil szakot választottam, mert úgy éreztem, ott több lehetőségem lesz. Az egyetemen pedig több témánk is volt, ami által ékszereket készítettünk. Igaz, ezek textilből voltak, de például egy másik projekt kapcsán elkészítettem az első nem textilből készült fülbevalómat, és én abban éreztem igazán otthon magamat.

Eszter: Az ékszerekkel nem szándékosan kezdtem el foglalkozni, mert azok nagyon pici dolgok, agyagból pedig elég körülményes apróságokat szépen elkészíteni. Általában, amikor nagyobb tárgyakat készítettem, akkor megmaradtak agyagdarabok, amelyeket valamilyen módon fel akartam használni, így kezdtem el medálokat készíteni.

Vállalkozáskészség fejlesztő tréningeken azt mondják, hogy a cél megfogalmazása az elsődleges szempont egy vállalkozás indításánál. Nálad mi volt/mi az?

Réka: Kezdetben azt akartam, hogy a munkáim eljussanak más emberekhez is. Most pedig azt szeretném, hogy olyan vállalkozásom legyen, amiből meg tudok élni. Eddig inkább mellékfoglalkozásként volt jelen az életemben, tehát amikor hazaértem a munkahelyemről és volt rá lehetőségem, álltam neki az ékszerkészítésnek. Mikor végre eldöntöttem, hogy már csak ezzel szeretnék foglalkozni, beütött a koronavírus, mint valamiféle önigazolás: nem volt hirtelen más lehetőségem, csak ez a vállalkozás maradt nekem. Végül is, örültem, hogy minden időmet ennek szánhatom. Szerencsére nagyon sok az érdeklődő.

Eszter: A cél, hogy legyen egy olyan kisvállalkozásom, ami kiegészítő bevételt jelent a családomnak, de egyelőre nem szeretnék kimondottan ebből élni. Ami egyébként hosszútávon nem elképzelhetetlen, de csak akkor, ha lesz egy saját műhelyem. Jelenleg van egy 8 órás állásom, amit szeretek és ami mellett jól megfér ez a tevékenység. Még nem készültem fel, hogy teljes munkakörben ezzel foglalkozzak, óriási erő- és időbefektetés lenne ez az előrelépés.

Sokat kell még tanulnom. Az persze előny, ha van ilyen jellegű végzettséged, hogy ne csak úgy összegyurkáljál valamiket és azt állítsd magadról, hogy te keramikus vagy, vagy fazekas. Ehhez komoly szakmai tudás kell. Ezért is kezdtem el járni egy hagyományos fazekasképzésre a Téka Alapítványhoz Szamosújváron, most már második éve, ahol főleg népi fazekasságot tanítanak. A korongozás elsajátítása nagyon sok idő, a precíz munka nagyon sok gyakorlást igényel ennél a mesterségnél is. Nem is csoda, hogy régebb inkább férfiak művelték, mert nagyon jó fizikum kell hozzá, hogy az agyagot a korongon tartsd és uralni tudd, hisz nem szabad elmozduljon, nem csúszhat el, nem deformálódhat. Kívülről nagyon elbűvölőnek tűnik, de rendkívül nehéz folyamat.

Milyen technikát alkalmazol az ékszereid elkészítéséhez? Mi az, amitől különleges a te terméked?

Réka: Az én ékszereim több fázison mentek keresztül. A kezdetekben kartonokból készítettem, amit szilikonnal kombinálva készítettem. Annak is ilyen üveglakkszerű a hatása, eleganciát adott a fülbevalóknak. Viszont teljesen kezdetlegesek voltak, más minőségű termékek. Aztán szintén kartonból készítettem ékszereket, de sokkal letisztultabb formavilággal. Ezek egyediségét az izgi formák és a színek kombinációja adta. Majd eljött az idő, amikor szerettem volna valami maradandóbbat alkotni, ezért cseréltem le a kartont a fával. Persze nagyon sok fülbevalót láttam fából, emiatt eleinte vonakodtam ettől az alapanyagtól, ráadásul azt gondoltam, hogy nehéz lesz. Formákban is akartam változtatni, meg nagyon megszerettem a műgyantát, a fa-műgyanta párosítást pedig nem nagyon láttam az erdélyi piacon. Így aztán lett egy teljesen új arculat, ami úgy néz ki, hogy bevált. Ami megmaradt a régi ékszereimből: a színfoltok, a különböző felületekkel való kísérletezés, a színek kombinációi. Szerintem ettől egyediek az én termékeim: nem egyszerűek, nem egyszínűek, a formákat is variálom, hogy legyen izgalmas és trendi. Most már ezek alapjáraton nagyobbak, mivel jobban ki tudom fejezni így magam, mint egy kis felületen.

Eszter: Az én ékszereim nem korongon készülnek, hanem lapkerámiából. Kinyújtom az agyagot laposra, abból kivágom, megformázom kézzel, szárítom, festem, majd rákerül a mázréteg. Sosem készítek ugyanolyan tárgyat vagy ékszert, mindegyik darab egyedi, megismételhetetlen. Ami pedig a díszítést illeti: hozzám mindig nagyon közel állt a természet, a virágok, a levélminták... bár a színválasztás például a hangulatomtól is függ, ezek a motívumok azért eléggé jellemzőek rám. Amint azt korábban is említettem: nagyon szeretem a népi vonalat, de az én munkáim inkább modernebb, letisztultabb világot képviselnek. Ez az, ami jelenleg közel áll hozzám.

Vásár vagy online?

Réka: Most már inkább az online térben mozgunk, de ettől függetlenül nekem nagyon hiányoznak a vásárok. Oda elviszed a termékedet, amit elkészítettél, jönnek az érdeklődők, megnézik, beszélgetnek veled, van egy kapcsolat a vevőiddel. Az egy teljesen más dolog. Nekem így az online térben sokkal nehezebb. Mindent le kell fotózni, de azt úgy, hogy jól tükrözze a terméket. A másik, hogy szerintem nehéz úgy vásárolni, hogy ne próbáld fel, amit viselni fogsz. Persze, lehet hogy a színvilág tetszik, de az is lehet, hogy egy teljesen más forma áll jól. Ilyen szempontból sokat számít a vásár. A boltokban való értékesítés köztes megoldás: az azért jó, mert huzamosabb ideig ott vannak a termékek, akármikor meg lehet nézni, de ott sincs meg az a kapcsolat a vásárlókkal.

Eszter: Nekem gyakorlatilag csak online működik az értékesítés. Egy székelyudvarhelyi kis bolttól volt egy megkeresésem, hogy szállítsak be néhány medált, aminek eleget tettem, viszont az online megkeresések a Facebookon vagy Instagramon jobban mennek. Lehet azért is, mert több megkeresés érkezik kolozsvári vásárlóktól. Persze, ez a dolog valószínűleg változna, ha kolozsvári kézműves boltban is megtalálhatóak lennének a kiegészítők. Egyelőre még nincs olyan szinten ez a vállalkozás, hogy mindig biztosítani tudjam a szükséges készletet. Én inkább megrendelésre szeretek dolgozni: felhívnak, elmondják, hogy mit szeretnének, megbeszéljük az igényeket és akkor szívesen elkészítek bármit. Egyelőre nálam ez így működik. Amikor 2017-ben volt az esküvőnk, készítettem 250 hűtőmágnest köszönőajándékként a vendégeinknek, ekkor jöttem rá, hogy nem szeretnék sorozatgyártással foglalkozni, mert az nagyon könnyen unalmassá és főleg teherré válhat, ráadásul hamar megöli a kreativitást.

Hogyha most már az online téren működik minden, akkor meg kell kérdeznem: milyen marketing technikákat alkalmazol? Ezt tanultad, vagy autodidakta módon kísérletezel?

Réka: Olyan technikákra alapozom, amit máshol látok és mondjuk megtetszik. Fontos azonban számomra, hogy ne legyen túl nyomulós és magamutogatós. Nem szeretem annyira reklámozni magam, úgyhogy igen... ebbe is bele kell tanulni. Beláttam: szükség van arra, hogy jól tudd eladni a termékeidet, mert ha nem, sehol sem vagy. Fontos továbbá számomra, hogy úgy mutassam be a termékeket, amilyen én vagyok, és ne valamilyen más sablont húzzak rá. Ebben van segítségemre egy nagyon jó barátnőm.

Eszter: Próbálok visszakanyarodni az egyetemen tanultakhoz, hasznosítani az ott megszerzett tudást (Kommunikáció és közkapcsolatok szakon végeztem), az elmélet nagyjából megvan, de nem mindig egyszerű azt gyakorlatba ültetni. A Facebook és az Instagram is úgy az igazi, ha naponta töltesz fel tartalmat, ha állandóan ott vagy a potenciális vásárlók köztudatában. Egyelőre a munkám mellett nem is jut erre sok időm, de mindezek mellett tudatosan és lépésenként próbálom építeni a követők táborát. Nem szeretném, hogy a megrendelések meghaladják a kapacitásomat és ez a minőség kárára menjen. Ha hamis képet mutatok magamról, akkor az csak rossz fényt vetne rám, egyszerűen nem akarom, hogy elfusson alólam a ló. A célom, hogy apránként ismerjék meg a munkáimat a vásárlók, olyan mértékben, ahogy az én vállalkozásom is nő és fejlődik.

Utolsó témakör: hogyan határozod meg az áraidat?

Réka: Ez roppantó nehéz dolog. Kezdetben az anyaghasználat is olcsóbb volt, közben viszont megváltozott ugye minden: tehát ha azt veszem figyelembe, hogy milyen anyagokkal dolgozok, ez a műgyanta is eléggé drága, a fából is a legjobbat, a legszebb erezetűt választom, szóval igyekszem a minőségre koncentrálni, ami nem olcsó. Emellett ott van a munkadíj, amit nehéz meghatározni. Nemrég részt vettem egy ilyen árazási mesterkurzuson, ahol megtanítják, hogyan is kellene ezt csinálni. Nos, én ennek nem fogtam neki, hiszen ki kéne számítani minden milliliter gyantát, azt a millicenti fadarabot, de számít a fülbevaló mérete, a technika amivel készül, szóval nagyon bonyolult. A másik, hogy egyik napról a másikra sem változtathatom az áraimat. Az igazság, hogy még nem mertem szembenézni a ténnyel, hogy mennyire áraztam alól magam. Én mindig arra törekedtem, hogy elérhető legyek, de ne is legyen veszteséges a dolog. Nem akarom, hogyha valaki vágyik rá, ne engedhesse meg magának.

Eszter: Megszoktam kérdezni a férjem, hogy ennyi pénzért megvenné-e nekem ugyanezt a terméket egy kézműves vásárban. Ha azt mondja, hogy igen, akkor tudom, hogy megfizethető mások számára is. :) Viccet félretéve, talán ez az egyik legnehezebb része a folyamatnak számomra, még mindig tanulom. Egy ideig aluláraztam a termékeimet, ezt onnan tudom, hogy sokan kérdezték, hogy miért ilyen olcsók, sokkal drágábban is értékesíthetném őket. Aztán elkezdtem kiszámolni a költségeimet, hozzáadtam a munkadíjam, a szállítást, csomagolást és végül meghatároztam egy árat. Azt szeretném, hogy a MAMU termékek sok mindenkinek örömet okozzon, ezért olyan árat próbálok szabni ami elérhető az erdélyi kézműves termékek iránt érdeklődők számára.