Miklós Zoltán a költségvetésről: szó sincs megszorításokról, csupán más megközelítésről

Jelenleg is zajlik a parlamentben Románia 2021-es költségvetésének cikkelyenkénti elfogadása. A parlamenti munka egyik szünetében Miklós Zoltán nal, az RMDSZ Kovászna megyei képviselőjével, a képviselőház pénzügyi-költségvetési bizottságának tagjával beszélgettünk az idei büdzséről.

A pénzügyi-költségvetési szakbizottságok egyetlen módosító javaslatot sem fogadtak el, amelyeket az ellenzéki pártok a 2021-es költségvetés-tervezethez benyújtottak. Most a plénumban is hasonló trend látszik kirajzolódni. Ennyire rendben van ez a költségvetés, hogy nincs szükség módosításokra sem?

Miklós Zoltán: – Ezek a módosító javaslatok azért kerültek elutasításra, hogy a költségvetés-tervezet a kormány által előterjesztett formában maradjon. Úgy gondoljuk, hogy nincs szükség olyan módosításokra, amelyek felrúgnák az előterjesztők által a költségvetés kidolgozásánál szem előtt tartott elveket. Itt elsősorban arra gondolok, hogy Romániában egy sokkal egészségesebb megközelítésre van szüksége az állami pénzügyeket illetően. Az elmúlt években ugyanis – 2018-ban, 2019-ben – prociklikus megközelítés volt jellemző: minél jobban teljesített a gazdaság, minél nagyobb állami bevételekkel számolt, annál jobban költekezett az ország, és elsősorban személyzeti jellegű kiadásokra költött. Ezzel magyarázható, hogy már 2019-ben 4,4%-os költségvetési hiánnyal zártunk, ami miatt túlzottdeficit eljárás is indult Románia ellen az Európai Bizottság részéről. Az egészségügyi és gazdasági válság miatt ez a probléma 2020-ban tovább súlyosbodott, hiszen a válsághelyzetet kezelni kellett, ami egyrészt rengeteg pénzbe került, másrészt az állami bevételek is jelentősen csökkentek. Ennek a vége egy 10% körüli deficit lett.

Ezzel a helyzettel kezdeni kell valamit. A hiányt vissza kell szorítani 3% alá 2024 végére, és ezt csak úgy tudjuk elérni, ha ezeket a költségvetésben szereplő merev kiadási tételeket feloldjuk, reformokat hajtunk végre, egy másfajta megközelítést alkalmazunk a következő években, és véget vetünk a prociklikus intézkedéseknek.

Úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetés kiegyensúlyozott és a beruházásokra koncentrál. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy 62 milliárd lejes, a GDP 5,5%-át kitevő rekordösszegű beruházásokkal számol. Emellett azontúl, hogy válságot kezel, a deficit és az eladósodási mutatók kérdését is próbálja megoldani. Természetesen nem azonnal, hanem középtávon. De úgy gondoljuk, hogy mindenképpen erre van szükség ahhoz, hogy a közpénzügyek kérdését egészségesebb mederbe tudjuk visszaterelni.

Közben viszont már alig lehet követni, hogy éppen melyik szakszervezet, miért tüntet. Mi a véleménye azokról a vélekedésekről, miszerint ez „a megszorítások” költségvetése?

– Nem, nem az. A tegnapi parlamenti beszédemben ezt el is mondtam. Hiszen nem arról van szó, hogy általában véve csökkennek a kiadások, sőt, tavalyhoz képest növekednek. Talán három olyan minisztérium van, amelynek az idei költségvetése enyhén csökken, de minden más szaktárca büdzséje emelkedik idén. Nincsenek fizetéscsökkenések sem, szó sincs arról, hogy az állami alkalmazottak közül bárkinek visszaesett volna a jövedelme, mint ahogy az jó pár évvel ezelőtt megtörtént, amikor a közalkalmazottak munkabérének 25%-át egész egyszerűen elvették. Nincsenek olyan jellegű megszorítások, amelyek azt eredményeznék, hogy az emberek kevesebb pénzt vigyenek haza, legfennebb az igaz, hogy nem nőttek a jövedelmek. Emellett az is nagyon fontos, hogy nem kerül sor adónövelésre sem.

Ha ebből a négy szempontból indulunk ki – és most ismétlem magam – nőnek az állami kiadások, nő a minisztériumok költségvetése, nem csökkennek a juttatások, és nem kerül sor adóemelésekre sem, akkor szerintem azt a következtetést lehet levonni, hogy szó sincs megszorításokról. Csupán egy másfajta megközelítésről van szó: ez a költségvetés a forrásokból beruházásokat eszközöl, ami fejlődést, fejlesztéseket, gazdasági növekedést eredményez. Ez bizony egy sokkal pozitívabb és konstruktívabb megközelítés annál, mint amivel az előző években találkoztam.

Marcel Ciolacu éppen hétfőn panaszkodott amiatt, hogy a költségvetés forrásai főként a kormányt adó pártok önkormányzataihoz, településeihez kerültek. Éppen azt emelte ki, hogy Kovászna megye lakosságarányosan sokkal több pénzt kap, mint számos PSD-s vezetéssel rendelkező önkormányzat. Ön mit szól a PSD elnökének szavaihoz? Jobban végezték az RMDSZ-es politikusok a dolgukat a parlamentben, vagy miért történt ez?

– A személyi jövedelemadó-, valamint az áfavisszaosztásoknál világosan le van szabályozva az, hogy a megyei vagy helyi önkormányzatok mennyi pénzt kapnak. Itt nem lehet belenyúlni a rendszerbe, nem lehet politikai érdekek mentén, a közpénzek felhasználásával hangsúlyosan támogatni különböző településeket. Az viszont tény, hogy léteznek olyan jellegű beruházások, fejlesztések, amelyek a koalíciót adó pártoknak kiemelt fontosságúak, és ezekre nyilván jobban oda is figyelnek.

Beszélt arról, hogy reformokra van szükség és csökkenteni kell a hiányt. Ön pénzügyi szakpolitikus, milyen reformokkal, milyen áron lesz csökkenthető ez a hatalmas hiány?

– Véleményem szerint három dologra van szükség elsősorban. Egyrészt, sokkal okosabb, kimértebb költekezést kell megvalósítani a jövőben. Itt főként arra gondolok, hogy a szükséges reformoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a merev költségtételeket feloldjuk. Itt ugye elsősorban a személyzeti költségekről van szó: van egy hatalmas államapparátus, magas fizetésekkel. Meg kell vizsgálni ennek az apparátusnak a méretét, a javadalmazás szintjét, főként a bérpótlékok kérdésére gondolok, amiről olyan sokat beszéltek az elmúlt hetekben. Ugyanakkor a speciális nyugdíjak kérdése is ott van. Nincs ugyanis rendben, hogy évente több mint 2 milliárd eurót fizet ki az állam különnyugdíjakra. Csak azért, hogy érzékeltessem: ebből az összegből évente 200 kilométernyi autópályát, vagy 400-500 kilométernyi terelőutat, esetleg gyorsforgalmi utat lehetne építeni. Tehát sokkal kiegyensúlyozottabb költekezésre van szükség.

Másrészt növelni kell az állam bevételeit. Ezt nem adóemelés formájában képzelem el, hanem sokkal hatékonyabb adóbehajtás révén. Ezen a téren kulcsfontosságú a pénzügyi hivatalok digitalizációja. Itt vannak is nagyon jó elképzelések, az egyik az elektronikus számlázás (e-factura) bevezetése, ami azt feltételezi, hogy a számlák a pénzügyi hivatalok portáljáról legyenek generálva, és ne létezzen olyan számlaforgalom, amiről a pénzügyi hivatal nem tud. Másrészt ott van ez a SAF-T, Standard Audit File for Tax névre keresztelt rendszer, amit Európa számos országa nagyon erőteljes pozitív hozadékok mellett vezetett be. Ez a rendszer is azt a célt szolgálja, hogy a pénzügyi hivatal minden tranzakciót, pénzmozgást valós időben tud követni, ezáltal elkerülhető az adócsalás, és kiszélesedik az adóalap. Harmadrészt ott van az elektronikus naplóval ellátott kasszagépek kérdése is, amelyeknek a beszerzésére ugyan kötelezték a vállalatokat, a pénzügyi hivatalok ugyanakkor a mai napig nem tudják fogadni, feldolgozni, tárolni azokat az adatokat, amik ezektől a kasszagépektől érkeznek. Ezekkel a megoldásokkal sokkal hatékonyabb lenne az adóbehajtás, és felszínre kerülhetnének olyan jövedelmek, amelyek eddig a szürke vagy a fekete zónában jelentek meg. Tehát ez a második összetevő szerintem: a jövedelmek növelése.

A harmadik pedig az, hogy a fejlesztések, közberuházások – függetlenül attól, hogy milyen forrásból eszközöljük ezeket – gazdasági fejlődést eredményezzenek, hiszen a növekvő gazdaság több adójövedelmet is jelent. Ez a három összetevő oda tud vezetni véleményem szerint, hogy a költségvetési hiányt a megcélzott szint, 3% alá lehessen visszaszorítani 2024 végére.