Magyarországot is lehagyjuk, és még a lengyelekkel is felvesszük a versenyt egy fontos jóléti mutatóban

A legfrissebb, decemberben közzétett adatok szerint Románia továbbra is szépen zárkózik fel az európai átlaghoz az egy főre jutó tényleges fogyasztás (AIC) tekintetében. Az egyik legfontosabb jóléti mutató szerint Románia a régió számos országát maga mögé utasítja: mögöttünk van Bulgária, Magyarország, Szlovákia is, ráadásul ugyanúgy állunk, mint a nálunk gazdasági szempontból azért előrébb tartó Lengyelország.

A jó helyezésünk azért is érdekes, mert ha a tényleges egyéni fogyasztásról szóló adatokat az egy főre jutó GDP-re vonatkozó statisztikákhoz hasonlítjuk, akkor könnyen levonhatjuk akár azt a következtetést is, hogy Románia gazdasági teljesítménye az elmúlt években erőteljesen megjelent az egyéni kiadások növekedésében. Sőt, azt is észrevehetjük, hogy az ország az EU-s átlaghoz mért tényleges fogyasztást illetően "jobban teljesített" az elmúlt években, mint az EU-s átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP mutató szerint.

Miért annyira lényeges ez a mutató?

Először érdemes onnan indulni, hogy mit is takar a tényleges egyéni fogyasztás mutató (AIC), és miért van szükség arra, hogy a gazdasági teljesítményt mérő mutatószámok mellett ezt is használjuk. Ugyan a GDP mutató nagyon sokat elárul arról, hogy mekkora a jólét egy országban, a mutatószámnak vannak bizonyos korlátai: például csak bizonyos keretek között igaz, hogy amikor a GDP nő, az az egész társadalom számára magasabb jólétet eredményez.

A közgazdászok ezért alternatív mutatókat is használnak a jólét változásának kimutatására, ilyen az AIC is, amely nem csak azt méri, hogy vásárlóerő-paritáson számolva (a fizetőeszközök vásárlóerejének kiküszöbölésével) mennyit költ ténylegesen egy ország állampolgára termékekre vagy szolgáltatásokra, hanem azt is, hogy milyen értékben részesül az egyén az állam által nyújtott szolgáltatásokból, például az egészségügy vagy az oktatás révén.

Mit mér a tényleges egyéni fogyasztás?

"A tényleges egyéni fogyasztási kiadások magukba foglalják azokat a közvetlen kiadásokat, amelyek révén a háztartások javakat és szolgáltatásokat vásárolnak. Az egyéni fogyasztási kiadások jelentős része ide tartozik: a mindennapi kenyérvásárlástól kezdve a mozilátogatásokig. Emellett ide tartoznak a nem profitorientált szervezetek és a kormányzat által a háztartásoknak nyújtott szolgáltatások is. Az előbbiekre példa lehet az az idősgondozás vagy más egészségügyi szolgáltatás, amit egy egyesület vagy az egyház végez, utóbbira pedig az az oktatási tevékenység, amely az önkormányzati iskolákban vagy az állami egyetemeken folyik" – kezdte magyarázni dr. Székely Imre , a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Magyar Intézet oktatója, távoktatási képzés igazgatója, amikor arra kértük, hogy segítsen megérteni és helyesen értelmezni ezeket az adatokat.

Székely Imre rámutatott, ugyan makrogazdasági szinten fogyasztási kiadásnak számít, a közösségi fogyasztás mégsincs benne ebben a mutatóban. A közösségi fogyasztás kategóriájába jellemzően azok a kormányzati kiadások tartoznak, amelyek például a honvédelemmel (például katonák zsoldja) vagy a közvilágítás működtetésével (az áramfogyasztás) kapcsolatos szolgáltatásokat finanszíroznak.

Alcím

De mi a magyarázata annak, hogy "túlteljesítünk" ebben a mutatóban? Székely Imre szerint a válasz megtalálásához meg kell nézni az egy főre jutó GDP szerkezetét az EU 27 tagállamának szintjén, valamint Románia esetében:

• Az EU27 szintjén ugyanis a szóban forgó 2019-es évben – hasonlóan a korábbi néhány évhez – a tényleges egyéni fogyasztási kiadások a kétharmadát tették ki a GDP-nek. A közösségi fogyasztás 7,7%-át, a beruházások 22%-át adták a GDP-nek, a fennmaradó 4% pedig a javak és szolgáltatások export-import pozitív egyenlegéből származik.
• Románia esetében a beruházási arányszám nagyon hasonló volt az EU-s átlaghoz, 23%-ot mutatott, viszont – ami a cikk témája szempontjából most lényeges – jóval magasabb súllyal bírt az egyéni fogyasztási kiadás, amely 71%-os szinten állt. Emellett a közösségi fogyasztás is növekvő volt az utóbbi években, a 2019-es szintje a 10%-ot közelítette. Ezzel összhangban a javak és szolgáltatások export-import egyenlege 4-5%-os deficitet mutatott.

Székely rámutatott, ezek a sarokszámok nem csupán az elmúlt 1-3 évet jellemezték, hanem hosszabb időtávon, legalább 10 éven keresztül kisebb-nagyobb hullámzásokkal, de érvényesek voltak.

Ugyanakkor a romániai tényleges egyéni fogyasztási kiadások az EU27 átlagának 79%-át érték el 2019-ben, holott az egy főre jutó GDP tekintetében 70%-on álltunk. Az egyéni fogyasztási kiadások tekintetében az EU27 országai közül rosszabb arányszámmal Bulgária (58%), Horvátország (66%), Magyarország (67%), Szlovákia (69%), Lettország (71%), Észtország (76%), valamint Görögország (78%) állt. Ezt mutatja az alábbi infografika is:

AIC vs. GDP Infogram

"A bulgáriai, horvátországi, lettországi és görögországi „eredmények” kevésbé meglepőek, hisz az egy főre jutó GDP tekintetében is Románia mögött helyezkedtek el, még akkor is, ha az utóbbi két ország és Románia között nem volt nagy az eltérés. A szlovákiai és a magyarországi tényleges egyéni fogyasztási adatok azért „rosszabbak”, mert hasonló beruházási ráta mellett Romániával szemben a külkereskedelmük viszonylag egyensúlyban volt (Szlovákia) vagy többletet mutatott (Magyarország)" – magyarázta Székely.

A térségbeli országok esetében a legnagyobb különbség a GDP mutató és a tényleges egyéni fogyasztási mutató alapján Románia és Észtország között volt. Annak ellenére, hogy az észt egy főre jutó GDP 84%-át tette ki a EU27 átlagának (szemben a romániai 70%-kal), az egyéni fogyasztási kiadások csak a 76%-os szintet érték el. "Ezt részben az a jelenség magyarázza, amit Magyarország és Szlovákia esetében is láttunk: a javak és szolgáltatások külkereskedelmi tevékenységének egyenlege többletet mutatott (Észtország esetében GDP-arányosan 4%-ot), másrészt az észt beruházási ráta magasabb az összehasonlított országok vagy akár az EU27 átlagánál is, megközelítve a 28%-ot.

Mi lehet a háttérben?

"Rövid távon, kétségtelen, hogy az állam jövedelempolitikája kihat az egyéni fogyasztásra" – válaszolta Székely Imre arra a kérdésre, hogy milyen konkrét magyarázatai lehetnek annak, hogy regionális szinten Románia jól áll a tényleges egyéni fogyasztást illetően, illetve milyen szakpolitikai döntések járulhattak hozzá ehhez. "Az államháztartási forrásokból fizetett magasabb bérek, nyugdíjak és juttatások forrást teremtenek az egyéni fogyasztás növeléséhez. Azonban ez nem újkeletű, tehát a 2016 óta lazuló jövedelempolitika legfeljebb felerősítette azt jelenséget, amely már hosszabb ideje létezik" – hívta fel a figyelmet a szakember.

Székely Imre ugyanakkor arra is rámutatott, annak ellenére, hogy az elmúlt 20 évben az átlagjövedelemből megvásárolható fogyasztói kosár tartalma megduplázódott, mégsem növekedett jelentősen a megtakarítási ráta, legalábbis az időszak során legfeljebb átmenetileg volt ez tapasztalható. "Ezt részben meg lehet magyarázni az előző évtizedek kedvezőtlen örökségével. A nyolcvanas évek rendkívül szigorú fogyasztáskorlátozása, illetve a kilencvenes évek átmeneti időszakának nehézségei miatt jelentkező korlátozott fogyasztás évtizedeit követően a háztartások érthető módon részesülni kívántak a gazdasági növekedés gyümölcseiből. Ez az érv azonban egyre kevésbé fogja megállni a helyét a folyó évtizedben" – jelentette ki dr. Székely Imre.