Angliában élő magyarok: van aki 48 óra alatt kapta meg a letelepedési okmányt, van aki másfél hónapja várja

A 2016-os népszavazás óta összevont szemöldökkel követjük a Brexit-folyamat bonyolult és sokszor káoszba torkolló történetét, ami mindig valami új fordulatot hozott, ami még a szakértőket is összezavarta. Bár 2021. január elsejétől végül teljesen megváltozott az Európai Unió és az Egyesült Királyság viszonya, nem lehet kategórikusan kijelenteni, hogy a maga teljességében érvénybe lépett a Brexit. Ezt az évet sokkal inkább egy új átmeneti időszakként kell értelmezni, ahol még sok megválaszolatlan kérdés van.

Na de hol tart most a Brexit?

2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, az év hátralévő része pedig az úgynevezett átmeneti időszaknak számított, amikor a kétoldalú kapcsolatok jövőjéről kellett megállapodni. 2020 decemberében hosszas tárgyalások után (amelyeknek sikeressége még az utolsó percekben is kérdéses volt) végül megegyeztek a tárgyaló felek, és aláírták az úgynevezett Kereskedelmi és Együttműködési Megállapodás 1300 oldalas dokumentumát, ennek teljeskörű értelmezése azonban még a jövő feladata.

2021. január elsejétől teljesen új viszonyba kerülnek a britek az EU-val, az áruk és szolgáltatások mellett egy sor más gazdasági ágazat is érintett: befektetések, versenypolitika, energetika, légi- és közúti szállítás, adatvédelem, halászat stb. A megállapodás egyik legfontosabb pontja, hogy vám- és kvótamentesek maradnak azok a termékek, amelyek megfelelnek az áru eredetére vonatkozó szabályoknak, magyarán adómentesek maradnak az EU-ban gyártott javak.Persze ez nem jelenti, hogy nem drágul a kereskedelem, hiszen a szállítmányok ellenőrzésével nőnek az adminisztrációs költségek, és külön meg kell téríteni a forgalmat lebonyolító „megbízható” kereskedők költségeit, akik a brit kormánynál már korábban regisztráltak, hogy a folyamatban igazoltan részt vehessenek.

Összességében a szolgáltatások terén „nyitottabb” piacokban sikerült kiegyezni, de természetesen egy sor jogról kellett lemondaniuk a brit állampolgároknak, mint például a szakmai minősítések kölcsönös elismerése, vagy a passporting jogok. Ami pedig a halászat kényes témáját illeti, a megállapodás szerint inkább a britek engedtek: az EU-hoz tartozó halásztársaságok továbbra is hozzáférhetnek a brit felségvizek halállományához – itt is egy átmeneti időszakot határoztak meg, ami 5 évre szól, ez idő alatt minden évben 25%-kal esik az értékben mért kvótájuk. Öt év után újratárgyalják a dolgot, és megállapodnak egy új, éves kvótarendszerben.

Elemzők úgy vélik : a kereskedelmi megállapodás során összességében megkapták a britek, amit akartak. Kiléptek az európai integrációból anélkül, hogy súlyosan változott volna számukra a piacra jutás és kereskedés lehetősége, visszaszerezték a törvényeik fölötti általános ellenőrzést, a versenyfeltételekbe sem szólhat bele ezentúl az Európai Bíróság, hanem az ilyen kérdések tisztázására egy közös új intézményt fognak létrehozni.

De: a Brexit ebben a formájában mégsem az a tiszta kilépés, amit a szélsőséges kilépéspártiak akartak. Ott maradt az északír országrész, ami továbbra is az Európai Bíróság égisze alatt maradt – ez pedig veszélyt jelenthet az Egyesült Királyság integritására és belső piacára.Fontos kérdést vet fel ugyanakkor az is, hogyan rendeződnek a szigetországban történt eddigi EU-s beruházásokkal és kölcsönökkel járó garanciavállalások.

Hogyan látják a Brexitet az Egyesült Királyságban élő erdélyi magyarok?

1.

Van elő-letelepedési engedélyünk, nem tartunk a Brexittől

Több személyt felkerestünk annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzetet jobban megértsük. A válaszadók többsége azt mondta, hogy az Egyesült Királyságban most szinte senkit nem érdekel a Brexit, hiszen jelenleg az új típusú koronavírus és a szigorú járványügyi intézkedések a top téma.

A megkérdezettek ugyanakkor nem tartanak attól, hogy „kitoloncolják” őket, hiszen aki már a Brexit előtt kint tartózkodott, annak a változások nem befolyásolják a mindennapjait.

Annak nem kell különösképpen aggódnia, aki már korábban megszerezte az úgynevezett elő-letelepedési engedélyt, ami a Brexit után egyben munkavízumként is funkcionál. Ezt az okmányt úgynevezett pre-settled status -nak nevezik, amely 5 évig érvényes. Lényegében ezzel az okmánnyal lehet az Egyesült Királyságban tartózkodni, dolgozni, tanulni, élni stb. – magyarázza T.

.

Aki december 31. előtt az országba érkezett, élt (akár régebben is, de 180 napnál nagyobb szünet nélkül ott tartózkodott), az igényelheti online ezt a pre-settled status-t , ami nagyon egyszerűen működik: egy telefonos alkalmazásra, illetve egy chipes útlevélre van hozzá szükség, az alkalmazás beolvassa az útlevél chipjéből a személyes adatokat, ezzel hitelesíti hogy valódi az okmány, valamint válaszolni kell néhány kérdésre azzal kapcsolatban, hogy ki, mikor érkezett, mivel foglalkozik, hol fog lakni. T. úgy látja, az esetek 99%-ban jóváhagyják ezt az elő-tartózkodási engedélyt, hacsak az illető nem követett el valami nagy kihágást, és/vagy bűncselekményt.

T. szerint azonban az egész eljárás körül van egy csavar: sajnos nem lehet előre kiszámítani, kinek mikor adják ki ezt az engedélyt. Elmondása szerint az ő esetében például 48 óra alatt jóváhagyták, de egy ismerőse (akivel egyszerre igényelték) már másfél hónapja várja, hogy megkaphassa az okmányt.

A legnagyobb probléma ugyanakkor, hogy a Brexit után a munkavállaláshoz szükséges vízumkérelem leadásakor bizonyos feltételeknek kell megfelelni: például fel kell mutatni egy állásajánlatot, ami legalább 26 500 fontnyi éves fizetést kínál, a munkaadó pedig a minisztérium által elfogadott „licensed sponsornak” kell lennie, ezt a státust lényegében a nagyvállalatok kapják meg, a KKV-knak nagyon nehéz megszerezni azt. Ehhez hozzátevődik, hogy a vízumkérelem nem olcsó dolog, mindent összevetve 2-3 ezer font közötti összegre rúghat – számolt be tapasztalatairól T.

Összegezve tehát: ha valaki már megkapta az úgynevezett elő-letelepedési engedélyét, annak nincs oka aggodalomra. Akit viszont visszautasítottak, azt kiutasítják az Egyesült Királyságból, és sok éven keresztül nem próbálkozhat újra.

2

. Több helyen kiürültek a polcok, drágultak az európai termékek

T. úgy látja, hogy az unióból érkező termékek árai általánosan 10-15%-kal drágultak és több helyen tapasztalta, hogy a polcok kiürültek, késnek az áruk.

Ennek magyarázata, hogy (bár nem kell vámot fizetni a termékek után) a szállítmányok ellenőrzése hosszú és kaotikus folyamat. A hatóságok mintha egyáltalán nem lettek volna felkészülve a kereskedelem ellenőrzésére: hatalmas késések vannak, rengeteg új adminisztrációs feladat van, és senki nincs tisztában az új szabályokkal. Az olyan nagy szállító cégek is, mint az UPS, a Fedex vagy a TNT „darabokra vannak esve”, rengeteg időbe telik, amíg a felhalmozott szállítmányok dokumentációit átfésülik. A kis csomagszállító cégek vagy megszűnnek, vagy átalakulnak – ezt már B. mesélte el nekünk.

A fuvarozók csak speciális engedéllyel léphetnek az Egyesült Királyság területére, hogy ők intézhessék az országba érkező termékek számolását és vámolását. Ellenkező esetben a vámügyintézőkhöz kell fordulni, ahol óriásiak a várólisták és drágán dolgoznak – tette hozzá még T.

Alapvetően tehát a határon való átkelés, az áruk ellenőrzése és szállítása az, ami új kihívások elé állítja az ott élőket, különösen a vállalkozókat, kereskedőket.

3.

Vállalkozóként látva: az egész egy ördögi kör

T.-nek olyan kisvállalkozása van, amely során többszörösen kell az Egyesült Királyság és az EU között szállítást lebonyolítania: az alapanyagot az EU-ból szerzi be, az Egyesült Királyságban állítja össze a végterméket, majd az EU-ban értékesíti. Mindezen „izgalmakra” pedig részletes rálátást adott:

„Rózsadobozokat előállító és forgalmazó cégem van, hamarosan indul a termékeim Romániában és Magyarországon történő forgalmazása az eMAG-on. A csomagoláshoz szükséges dobozokat Budapestről hozza egy speditőr cég, a rózsákat pedig Hollandiából szállítják, amelyek Equadorból származnak. Utóbbira tehát külön vámadót kell fizetnem, mivel az Egyesült Királyságba való szállításkor csak EU-ból származó termékekre nincs külön vámadó. Ha úgy vesszük, a rózsákra duplán ráfizetek, ezért a termékeim árát is elég magasra kellett pozicionálnom” – kezdi történetét T.

„A termékeim után tehát rengeteg helyen kell fizetnem, ráadásul annyi adminisztrációs utánajárással jár, hogy lassan kezdek beleőrülni.

Romániával azonban szerencsém volt. Mivel innen exportálok ki terméket, ezért a célország vámhatóságától kellett érdeklődni, mi a teendő most így Brexit után. Felhívtam tehát a román hatóságokat, akik arról kérdeztek, hogy honnan és mivel szállítok. Ekkor közöltem, hogy az Egyesült Királyságból származó terméket teherautóval, Magyarországon keresztül szállítatnám. Erre annyit mondtak, hogy ”stai liniștit„ (légy nyugodt), Magyarországról jön és nem kell vámolni, csak ha repülővel érkezne. Szóval szerencsém volt ebben az esetben” – meséli T.

„Bezzeg itt nagyon komolyan veszik az áruk ellenőrzését, napokig ül adott esetben a termék a határnál. Mielőtt az országba érkezne, online kell kitölteni a szállítmányra vonatkozó adatokat: a termék típusát, mennyiségét, az árát. Ha az megérkezik, akkor a hatóságok leellenőrzik, majd online elküldik a vámhatározatot és ki kell fizetni a díjat, amit gyorsan online utalással el tudok intézni. Persze mondhatom, nagyon kellemes, mikor az ember szabadidejében érkezik az értesítő, hogy megérkezett a szállítmány a határhoz. Ha kifizettem az adott ellenőrzési díjat, akkor tovább engedik az árut” – vázolta fel a helyzetet T.

„A szállítás tehát nagyon nehéz kérdés: kevés a hivatalos speditőr cég, sokan nem kérték az engedélyt, hogy vámolással is foglalkozhassanak. Akik pedig igen, azok olyan borsos árat kérnek, amit nem szégyellnek, mert az igény és kereslet megmaradt, a termékeket pedig muszáj valahogy behozni az országba. Saját példámból kiindulva: körülbelül 2 köbméternyi árura a DHL 6000 eurós szállítási díjat kért el, míg egy kis magyar cég ugyanezt megoldja nagyjából 1500 euróért, de Brexit előtt ez az ár nem haladta meg az 1000 eurót”.

Mindezek után már nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy

ilyen körülmények között miért éri meg a román és magyar piacon való jelenlét, ráadásul úgy, hogy erős konkurenciával kell felvenni a versenyt?

T. ekkor elmagyarázta: nem szeretne olyan terepen lenni, ahol nincs konkurencia. Szerinte az ilyen rések bizonytalanok, és ha be is válik a termék, hamar kerül konkurencia, akivel így aztán csak kell számolni. Mint elmondta, ő a minőségre ad, hogy sokkal jobb szolgáltatásokat adjon, mint a helyiek: „a Romániában termesztett rózsák a nem megfelelő éghajlati viszonyok miatt nagyon hamar elhervadnak, de például az equadori rózsák nem. Ugyanakkor én országos szinten szeretnék az eMAG által terjeszkedni, és ilyen téren nem nagyon vannak konkurensek, hiszen otthon még fizikai üzletre alapoz ez a piac. Tehát ha például Kolozsváron akarok rózsadobozt vásárolni, akkor elmegyek a Iulius mallba, ahol ezt megtalálom. De sokan például nem hajlandóak elmenni a város egyik szegletéből a másikra csak azért, hogy rózsadobozt vásároljanak. Tehát én nagyobb tömegekhez szólok. És igen, jóval nagyobb az árküszöböm az otthoni vállalkozók kínálataihoz képest, de a fennálló költségek miatt és az eMAG árrése miatt muszáj ezt bevállalnom, hogy profitot is termelhessek. Én bízom abban, hogy jól alakul, hiszen az eMAG-ot sokan ismerik. Azon felül nem titkolt szándékom, hogy otthon is terjeszkednék, szeretném helyben előállítani a termékeket, így aztán már sokkal olcsóbban kijönnék” – mondta el a Pénzcsinálók megkeresésére T.

A Brexit jelenlegi helyzetét összefoglaló bekezdésnél főként a Portfólió.hu összeállításaira támaszkodtunk .

Nyitókép: Jeff J Mitchell/Getty Images