Sokan a csodájára járnak a zabolai panziónak, amit csűrből alakítottak át

Egy 1934-ben épült szénás csűrt alakítottatok át panzióvá a Kovászna megyei Zabolán. A vállalkozásotokra még a Ziarul Financiar is felfigyelt. De kezdjük az elején, miért éppen ebben a különleges ötletben láttatok fantáziát? Mi a története a Csűr Panzió – Wooden Barn Guesthouse vállalkozásnak?

Aczél Botond: – A történet azzal kezdődött, hogy EU-s forrásokra próbáltunk pályázni panzió indítására. Mivel a feleségemmel Zaboláról származunk, ragaszkodtunk ahhoz, hogy otthon kezdjünk vállalkozásba. Olyan helyet szerettünk volna kialakitani, ami kicsit több egy átlagos lakótérnél, ahol szívesen töltenénk mi is több időt. Így esett a választás a csűrre, fantáziát láttunk benne. A csűr szerkezetét és méretét nem változtattuk, hiszen az adja vissza az épület milliőjét. Egy nagy közös tér kialakitasában gonolkodtunk, ahol együtt lehet a társaság, de számos elvonulási lehetőség is adott. Fontos volt számunkra, hogy természetes anyagokat használjunk, a modern komfortot és a hagyományos kinézetet próbáltuk ötvözni.

Amikor az ötlet megszületése után elkezdtünk dokumentálódni, számunkra is akkor derült ki, hogy Székelyföldön a csűrépületek átalakítására szép számmal lehet példákat találni, így nekünk sem kellett nulláról indulni. Székelyföldön van hagyománya a fából való építkezésnek, még ha nagyon kevesen is élnek ezzel a lehetőséggel. Külön örültünk, hogy sikerült jó helyi mesterembereket találni az elképzeléseink megvalósítására.

Mekkora kihívás volt az átalakítás? Bonyolultabb folyamat annál, mint amire egy laikus elsőre gondolna?

– Tulajdonképpen minden építkezés nagy kihívás, de ez talán abban volt bonyolultabb, hogy a lehető legminimálisabb mértékben szerettünk volna hozzányúlni az épület szerkezetéhez. Emellett nagy kihívás volt olyan építészt találni, aki tud és mer fával dolgozni, érti hogy mit szeretnénk megvalósitani. Ezen a terven összesen négy építész dolgozott. Szerencsénkre találkoztunk Bíró Emese épitésszel, aki Székelyudvarhelyről származik, és Budapesten él. Nagyon jól együtt tudtunk működni, kihozta az épületből azt, amit előre elterveztünk.

A bürokrácia is nagy kihívás volt. Arról valószínűleg sokaknak van tapasztalata, vagy legalábbis rengetegen hallottak már róla, hogy egy lakóház esetében is milyen bonyolult tud lenni az ügyintézés. Nos, egy közületi felhasználásra szánt épület esetében tízszeres a bürokrácia, és amikor kiderül a hivataloknál, hogy EU-s pénzt is sikerült bevonni a projektbe, akkor tovább bonyolodik a helyzet. Mi két évet dolgoztunk az engedélyeztetéssel, még mielőtt egyáltalán neki lehetett fogni az építkezésnek. És ha már kihívások, a szűkös anyagi keretből is nehéz volt kihozni a maximumot, de most már úgy érzem, hogy sikerrel jártunk.

Miért ezt a csűrt választottátok?

– A székely csűr kinézete alapvetően adott, nem igazán lehet válogatni ebben a tekintetben. Fontos volt viszont a méret: ugyan ez nem a legnagyobb, de egy viszonylag nagy méretű csűrnek számít, és úgy láttuk, hogy méretben elégséges lesz az elképzeléseinkhez. A kérdésre viszont van egy nagyon egyszerű válasz is: ez a csűr volt eladó. De számos szempontból volt megfelelő: a falu gyéren lakott részén helyezkedik el, de még a faluban, a terület mérete nagy, igy további bővülésre is ad lehetőséget.

Említetted, hogy kihívás volt megtalálni a megfelelő építészt. Milyen szempontjaitok voltak akkor, amikor leültetek az építésszel beszélni erről a projektről?

– Nagyon világos elképzeléseket fogalmaztunk meg. Az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a csűr maradjon meg csűrnek, a kinézete és a klasszikus hármas beosztása ne menjen át jelentős változtatásokon. A nyilaszarók, lépcsők és folyosók elrendezése ezért egyedi megoldásokat igényeltek. Alapvetően minden csűr három fő részből áll: van egy középső rész, ahová be lehetett állni a szekérrel. Ezt a középső részt meghagytuk: amikor belépsz a panzióba, akkor középen egy nagy térben találod magad, ahol fellátsz egészen a tetőig. Ennek a térnek a belmagassága 8 méter. Kétoldalt, ahol régen a szénát tartották, vagy éppen istálló kapott helyet, a szobákat alakítottuk ki. A tető alá sikerült betuszkolnunk három szintet: van egy földszintünk, egy emelet és egy manzárdunk is.

A csűr tartószerkezetének egyik fontos elemét, az első és hátsó falat összetartó hatalmas gerendát több építész is elvágta volna, én viszont erősen ragaszkodtam annak megtartásához is. Kissé szokatlan galériás megoldásokkal éltünk, hogy azt a gerendát kikerülhessük. Voltak építészek, akik betont és téglát használtak volna, de én ezt is nagyon elleneztem. Anyaghasználatban, amennyire lehetett, ragaszkodtunk a fához, kiegészítve pár modern anyaggal.

Többe kerül egy csűrnek az átalakítása panzióvá, mint mondjuk egy lakóházé?

– Szerintem nincs jelentős különbség. A költségeken ugyanakkor az persze dobhat, ha az épület meglévő kereteibe akarod beletuszkolni a teljesen új funkciót.

Volt olyan pillanat, amikor elbizonytalanodtatok, hogy esetleg nem fogják értékelni a potenciális vendégeitek ezt a teljesen új funkciót?

– Nem volt ilyen pillanat, ennek az a magyarázata, hogy mi alapvetően egy pesszimista forgatókönyvvel kezdtünk. Még mielőtt pályáztunk volna, rengeteget számolgattam, több szcenáriót is felvázoltam, és elmondhatom: az, hogy most tényleg működik a panzió, és szép számmal jönnek a vendégek, az egyik legpozitívabb forgatókönyv. Gyerektábor helyszínétől kezdve rendezvények megszervezésére alkalmas teremig sok úgynevezett B-tervünk volt arra az esetre, ha panzióként mégsem tudnánk sikeresek lenni. Az viszont igazából sosem merült fel, hogy egyáltalán nem fog működni valamilyen formában az épület. Azzal kapcsolatban viszont valóban voltak aggályaink, hogy nem a legjobb forgatókönyv fog megvalósulni. De hogy a kérdésedre válaszoljak, a csűr egyediségét vendégeink értékelik, nagyon sok pozitiv visszajelzést kaptunk tőlük.

Mennyire értékelitek sikeresnek az indulást?

– Mi márciusban, a pandémia miatt bevezetett legszigorúbb korlátozások idején kaptuk meg a működési engedélyt. Csak májustól tudtunk kinyitni, és rögtön kifejezetten jól indítottunk, a július-augusztus például teljes teltházat hozott. Ha jól emlékszem, augusztusban mindössze 3 olyan nap volt, amikor szabad volt a panzió. A sikeres indulás részben annak is köszönhető, hogy a járványhelyzet miatt rengeteg ember belföldön kereste a kikapcsolódási lehetőségeket. Az is előny volt számunkra, hogy mi kisebb csoportokat tudunk fogadni, hiszen a panzió legfennebb egy-két család befogadására alkalmas. A szállást Bookingon és Airbnb-n hirdettük, és tudtunkon kívül jött pár bukaresti blogger is, akik írtak rólunk. Ez érezhetően dobott a foglaltságunkon. Tehát ez az év anyagi szempontból nagyon pozitívan alakult a csűr szempontjából.

Kik a vendégeitek? Hogyan írnád le őket?

– Úgy látom, hogy jellemzően felső középosztálybeliek, főleg Bukarestből, de viszonylag sok vendégünk érkezett Kolozsvárról is.

Mi volt a jellemző a vendégekre: inkább el szerettek volna vonulni, és eltölteni pár nyugodt napot, vagy inkább szerették volna bejárni a környéket?

– Inkább próbálták bejárni a környéket, természetesen mi is ajánlottunk lokációkat, prospektusokat is tartunk a panzióban. Voltak, akik konkrét tervekkel érkeztek, de a legtöbben céltalanul jöttek, az volt a jellemző, hogy itt döntötték el, mit szeretnének látni.

A sikereteknek lehet az egyik magyarázata, hogy a modern szállásfoglalási oldalakon nagyon magával ragadja a felhasználókat annak a gondolata, hogy egy csűrpanzióban tölthetik az éjszakát?

– A Bookingon és az Airbnb-n nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy jó pontszámot érjen el egy szállásadó, és ez önmagában még akkor sem elég, ha a vendégei csak jókat írnak róla. Érzésem szerint nagyobb hozadéka volt annak, hogy bloggerek írtak rólunk. Ugyanakkor az is fontos véleményem szerint, hogy a tisztaság, precízség vagy kiszolgálás terén nem szabad kompromisszumot kötni. Mi három margarétásak vagyunk, de megcéloztuk, hogy az előbb felsorolt területeken olyan színvonalú kiszolgálást nyújtsunk, mint egy 4-5 csillagos szálloda. Azt tapasztaltam, hogy ez az értékelésünkben is visszaköszönt.

Ugyanakkor arra mindenképpen kitérnék, hogy nem csak ajánlatos, hanem már szükséges feltétel is a modern szállásadó csatornák használata. Az a tapasztalatom, hogy a környékbeli szállásadók jelentős része nem kellően használja ezeket a csatornákat, illetve azt is látom, hogy a marketingjükben is sok problémát lehet azonosítani. Mi az oldalra feltöltött belső teret bemutató fényképek elkészítésére profi fotósokat kértünk fel, mert ezen nem szabad spórolni. A környékbeli szálláshelyek jelentős része viszont ezekre a részletekre véleményem szerint nem figyel eléggé, még akkor sem, ha gyakran ezen múlik, hogy van foglalásod vagy nincs, hogy a drága, jól fizető vendégek jönnek, vagy az olcsó vendégek.

Hogyan gondolkodtok a marketingről? Milyen stratégiát követtek ezen a téren?

– Célcsoportként a középosztálybeli családokat határoztuk meg, és az igazat megvallva, ennek sikerült kicsit fölé is lőni, inkább a felső középosztálybeli családok tudnak jönni. Az esetleges fejlesztésekről szóló döntéseinkről is annak tudatában határozunk, hogy a leendő vendégkörünknek mik az igényei. A saját marketing egy nehéz kérdés, hiszen túl kicsik vagyunk, de ahogy említettem, az online felületeken megjelent hírek nagyon sokat tudnak jelenteni. Rengeteg ismertséget hozott az is, hogy ugyan csak egy pár soros cikkben, de írt rólunk a Ziarul Financiar. Ahhoz egyelőre túl kicsik vagyunk, hogy mi hívjunk bloggereket vagy influenszereket, de azt gondolom, hogy mindig fel kell lennünk készülve arra az eshetőségre is, hogy esetleg erre járnak. Mindig tökéletesnek kell lennie mindennek.

Arra kell külön figyelmet fordítanotok, hogy valamilyen formában a megye turisztikai látványosságait is megmutassátok a potenciális vendégeknek?

– Úgy érzem, hogy túl kicsik vagyunk a megye turisztikai látványosságainak megmutatásához. Kovászna megyének ugyanakkor nagyon jó marketingje volt idén, a Visit Covasna egyesület nagyon jó munkát végzett a turisztikai desztinációk bemutatása terén. Tévében, rádióban és egy sor másik csatornán is erősítették a megye turisztikai imidzsét, és úgy gondolom, hogy ebbe mi is nagyon jól beleillettünk. Rendkívül lényeges, hogy Kovászna megye idén felkerült a turisztikai térképre, még ha ez számunkra közvetlen módon nem is jelentett plusz foglalásokat.

Szerintem Kovászna megyéről eddig nem sokat tudtak az országban, idén viszont ez változott, véleményem szerint desztináció lettünk. Vannak szerintem előnyei is annak, hogy ez most történt meg, hiszen mi eddig nem voltunk különösebben ráfókuszálva a magyarországi turistákra, így az elmaradásukat nem is érezhettük meg olyan mértékben, mint valószínűleg nagyon sok Hargita megyei szállásadó. Úgy látom, hogy így jobban sikerült a belföldi turizmusra összpontosítani.

Végezetül térjünk vissza a finanszírozás lehívására, mert valószínűleg ez sokakat érdekel. Mennyire volt bonyolult a finanszírozás lehívása? Milyen EU-s forrást használtatok fel?

– Egy viszonylag egyszerű finanszírozást tudtunk megszerezni, ami talán már nem is elérhető. A pályázat tulajdonképpen mezőgazdasági tevékenységek diverzifikálására lett kiírva, az egyszerűségét az is adta, hogy egy átalányösszeget (sumă forfetară szerk. megj.) kaptunk, amiből gazdálkodhattunk. Ennek az volt az előnye, hogy nem kellett részletes tervekkel indulni a forrás elköltését illetően. A pályázattal kapcsolatos ügyintézés nem volt megterhelő, szemben az építkezési engedélyek kiváltásával, ahol az egész folyamat megdöbbentő volt számomra. Én mindenképpen azt javaslom a Pénzcsinálók.ro olvasóinak, hogy amennyiben vannak vállalkozási terveik, akkor nyugodtan vágjanak bele. Én úgy indultam neki ennek a projektnek, hogy egy vasam sem volt a megvalósítására. Végül viszont minden megoldódott és jól sikerült.

A cikkben szereplő képeket a Datki Photos készítette.