Vámháborúskodás helyett csendes hidegháború lesz Kínával. Így változik Amerika gazdaságpolitikája

Bár egyértelmű, hogy ki az Egyesült Államok megválasztott elnöke, óriási tétje van a januári szavazásnak: ekkor dől el, hogy Georgia állam milyen hátterű szenátorokat küld a Kongresszusba. Biden és amúgy a demokraták akkor tudják viszonylag jelentősebb módon érvényesíteni akaratukat, ha legalább szavazategyenlőséget érnek el a felsőházban, ezt pedig úgy érhetik el, ha két szenátoruk lesz az amúgy hagyományosan republikánus állam részéről. A Pénzcsinálók megkeresésére Kovács Krisztián , a magyarországi Concorde befektetési szolgáltató egyik munkatársa magyarázta el, hogy milyen gazdaságpolitikát folytatott Amerika a Trump adminisztráció vezetése alatt, és ehhez képest mit várhatunk az elkövetkezendő években.

Melyek voltak a Trump-korszak kiemelt mozzanatai gazdaságpolitika terén?

Kovács Krisztián: – Igazán alapvető jelentőségű gazdaságpolitikai lépéseket az elnök akkor tud megtenni, ha kongresszusi támogatottságot élvez, ami nagyrészt abban az esetben van így, ha egyszínű a Kongresszus mindkét házának többsége a Fehér Házzal. Trump első két évében ez így is volt. Ebből a korszakból pedig egyetlen jelentős dolog van, ami lényegesen befolyásolja a makrofolyamatokat: ez pedig az adócsökkentés. A republikánusok hagyományosan csökkentik az adókat, elsősorban a nagy jövedelmű, gazdag magánszemélyek és vállalatok adóit. Erre ekkor volt módjuk, és meg is tették, az időzítés pedig eléggé tragikus, hiszen épp egy nagyon régóta tartó konjunktúraciklus várható végén került rá sor.

Azt persze nem lehetett előre tudni, hogy 2020-ban jön majd egy ilyen járvány, tán soha nem látott gyors ütemben érkező recesszióval, de az egyértelmű volt, hogy közeledtünk egy gazdasági ciklus végéhez. Miközben egy felelős gazdaságpolitikát művelni próbáló kormányzatnak kontraciklikus módon kellene a gazdaságpolitikát megközelítenie, tehát rá kellene ülnie egy székre, tartalékolni a következő szűk esztendőkre. Ehhez képest egy ilyen nagyon érett állapotban ráléptek a gázra és adócsökkentéssel jelentősen növelték a költségvetési hiányt. Valószínűleg megtolták rövid távon a GDP-t egy-két százalékponttal,viszont hozzájárultak ahhoz, hogy most még nehezebb helyzetben találják magukat. Már eleve a fenntarthatóság szélén billegő államadósságra 2020-ban jött egy még nagyobb eladósodás, amint próbálják kompenzálni a pandémia hatásait.

Trumppal kapcsolatban még van egy érdekesség: nagyon fontos volt számára a tőzsde, a részvénypiac. Ő valamiért a Dow Jones Industrial Average nevű részvényindexet követte, pedig most már nem ezt az indexet nézi a piac. Szokott erről gyakran twittelgetni. Egyébként azt figyeltük meg, hogy bármit hajlandó tenni és mondani annak érdekében, hogy fölfelé beszélje az árakat.Azt gondolta valószínűleg, hogy mindez összefügg majd a támogatottságával, és ebben valamennyi igazság biztosan van. Szóval nagyon régóta nem volt ilyen, hogy egy amerikai elnök ennyire ráfókuszáljon a részvénypiacra.

Apropó tőzsde: mivel magyarázható, hogy olyan óriásit ugrottak az indexek, mikor kiderült, hogy Biden nyerte a választást?

– Az amerikai trading nagyjából algoritmikus folyamatok révén valósul meg: nagyrészt robotok kereskednek, ezek jelentős része mesterséges intelligencia alkalmazása alapján tanul. Tehát nem is világos kritériumok szintjén programozzák be az emberek, hanem az algoritmus öntanul, figyeli a mozgásokat és a híreket. Ebből pedig kialakít magának valamilyen vételi irányra megalapozott okot. Ilyen szempontból pedig rövid távú mozgásokat nem érdemes magyarázni, arra rávetítve, hogy mi történik a valóságban.

Ha pedig valamilyen magyarázatot kéne adnom, akkor talán onnan indulnék ki, hogy régen volt ennyire bizonytalan egy elnökválasztás kimenetele és a részvénypiac reakciója közötti kapcsolat. A választást megelőző időszakban homlokegyenest ellenkező pozicionáltságok emelkedtek ki. A nyár közepén még egy demokrata áttörést, egy Biden elnökséget és a hozzá tartozó teljes demokrata kongresszusi hatalomátvételt úgy festett le minden lényeges elemzőház, mint valami világkatasztrófát a részvénypiac szempontjából, főleg az adóemelések és a még nagyobb eladósodás miatt. Az utolsó 4-6 hétben meg már ugyanezen elemzőházak és bankok elkezdtek azzal előrukkolni, hogy a világon a legjobb dolog lesz, ha jön Joe Biden és a demokrata hatalomátvétel, mert akkor abból lesz Green New Deal, óriási beruházások, javul a középosztály helyzete, stb. A választást követő napokban az emelkedést kísérő híráramlásban (ami nem méltó arra, hogy ok-okozati összefüggéseket keressünk) az szerepelt, hogy Donald Trump helyett lesz más elnök, viszont a kongresszusi többség elmarad, ez pedig a nagyvállalatok, bankok, vagy a Wall Street szempontjából a lehetséges legjobb kombináció.

Kongresszusi többség nélkül mi várható az egészségbiztosítási rendszer esetében, lévén, az egyik legérzékenyebb pontja az amerikai társadalomnak?

– Az egészségfinanszírozási rendszer Amerikában lényegében egy teljes egészében piacvezérelt rendszer, számos biztosító különféle egészségügyi szolgáltatókkal áll kapcsolatban. Ha egy embernek szüksége van valamire, akkor a biztosító szolgáltató partnerétől tudja azt igénybe venni, természetesen, ha belefér a csomagjába. A Medicare és Medicade – két régóta működő, szociális alapon és közpénzből működtetett egészségügyi program – is léteznek, de ezek az adott technológia lehetőségeihez, meg főleg az amerikai színvonalhoz képest gyalázatosan rossz helyzetben állnak, még az európai szinthez képest is: örökké zsúfoltak és nagyon szűkre szabott szolgáltatást tesznek lehetővé. Ezt úgy képzeljük, hogy nálunk alapvető kezelési formák sem férnek ide. De mégis létezik valami, szóval nincs az, hogy ellátás nélkül maradnak azok, akiknek nincs pénzük magánbiztosításra, a határok viszont nagyon alacsonyan vannak.

A jó biztosítások drágák, tehát nagyon sokan alulbiztosítottak, ez pedig igen jelentős töréspont az egyébként is feszített amerikai vagyonegyenlőtlenség terén, ami nyilván fenntarthatatlan. Ez ügyben jelentős előrelépést az Obama adminisztráció hozott, ekkor született az Affordable Healthcare Act, amit röviden csak Obama Care-nek szoktak nevezni. Ez egy drasztikus kiszélesítése a kötelező magánbiztosításon alapuló egészségügyi ellátásnak, és bevonja az egészségfinanszírozásba kötelező jelleggel a munkaadókat. Ez nagyon nehezen ment át annak idején, de végül a 40 millió nem biztosított amerikai állampolgár számát csaknem 20 millióra csökkentette. Szóval ez még nem megváltás, de lényegesen többen juthatnak ezáltal normális egészségügyi ellátáshoz.

Ha most a demokratáknak kongresszusi többségük lenne mindkét háznál, akkoregészen biztos, hogy a Biden adminisztrációja tovább vitte volna ezt a folyamatot. Viszont egy legjobb esetben is 50-50%-os szenátusi felállás kevés ahhoz, hogy akkora jelentőségű kérdésben további átalakítások legyenek. Két év múlva újra választások lesznek: ekkor cserélődik a teljes képviselőház és a szenátus egyharmada, akkor meglehet hozzá a demokrata többség, de lényegében semmire sincs garancia.

Visszakanyarodva a Trump adminisztráció tevékenységeire: nagyon hangos és agresszív konfliktust vállaltak Kínával szemben. Hogyan zajlik majd a hidegháború Biden elnöksége alatt?

– Kína visszaszorítása terén abszolút konszenzus van az amerikai belpolitika terén. Mostanra eljutottak arra a szintre, hogy belátták: a nemzetközi rendben betöltött helyüket fenyegeti Kína, ennek felemelkedéséhez pedig ő maguk járultak hozzá. Nyilván az volt a nagy amerikai remény, hogy Kína a Szovjetuniótól való leválása után úgy fog integrálódni a világgazdaságba, mint ahogy minden más ország, és szépen lassan elkezdenek gravitálni Amerika felé, értékeikben és politikai berendezkedéseikben is. Nos, nem ez történt, hanem egy teljesen újrafogalmazott birodalmi modell, a korai szocializmus egy szofisztikáltabb formája alakult ki Kínában, ötvözve a kapitalizmussal és a világgazdaságban történő teljes integrációval. Már legalább egy évtizede teljesen világos, hogy Kína jelentős fenyegetést jelent számukra. Az Obama adminisztráció mást sem próbált tenni, mint Kína feltartóztatását szervezte, minden mással csak kényszerből foglalkoztak. Ők csendben voltak, és egy szövetségi rendszert hoztak létre a csendes-óceáni kereskedelmi partnerekkel, ami lényegében Kínán kívül minden jelentős ázsiai országot érintett. A Trump adminisztráció ezt egy az egyben szétrúgta, és primitív vámháborúzásba kezdett Kínával. Az első perctől látni lehetett, hogy mindez nem vezethet pozitív kimenetelhez, főleg, hogy a szövetségesekkel is ezt alkalmazták.

Bidennel nagyon profi adminisztráció kerül vissza, a külpolitikai stáb számos, úgynevezett Obama veteránból áll. Tehát a várakozásoknak megfelelően újra puhább taktikát választ majd Amerika, és újra megpróbálja kiépíteni a szövetségi hálóját. A lényeg, hogy Kína feltartóztatásának szándéka közös stratégiai cél, csak az eszközök lesznek mások.

Más a helyzet a nem Kínával szembeni vámháborús trumpi politikával: a Mexikóval, Kanadával és az EU-val folytatott kereskedelmi viták el fognak tűnni januártól, mintha nem is lettek volna. Trump sajnos úgy képzelte, hogy így bővítheti külkereskedelem aktívumát, és csökkentheti passzívumát, majd akkor nekik milyen jó lesz. Ez amerikai szempontból nézve majdnem definíció szerűen fordítva van, nem is tud másként működni. Ezen az alapon rúgott bele a legközelebbi szövetségeseibe és a legfontosabb gazdasági partnereibe. Most már nyugodtan elkönyvelhetjük, hogy az ámokfutásnak vége lesz.

Milyen hozzáállás várható továbbá az óriási közösségi média platformokkal szemben? Ott is tovább zajlik majd a küzdelem? Nem pont saját maguk ellen tesznek, ha saját technológiai óriásaikat próbálják szabályozni?

– Nem is annyira a techcégekről van itt szó. A probléma forrása ott kezdődik, hogy a politikai hatalomért zajló küzdelem átköltözött a közösségi oldalakra, a hatalmon levő politikusok pedig nem ülnek tétlenül túl sokáig, valószínű, hogy nagyon komoly szabályozások alá vetik ezeket a népszerű platformokat, és a mögöttük álló techcégeket. Nem hiszem, hogy egy republikánus többségű szenátus olyan nagyon meg szeretné védeni a Facebookot meg a Twittert, vagy az Amazont az erőteljesebb szabályozástól. Mindenképp valamiféle konszenzus fog itt kialakulni, mert mindenki tart tőlük, aki politikát csinál, aki politikából él, mert egy általuk kontrollálhatatlan társadalmi térben zajlik a küzdelem. Amikor a választópolgárt a Facebookon, a Twitteren vagy az Instagramon érjük el mesterséges intelligenciával, és algoritmikusan személyre szóló impulzuskörnyezetbe tesszük annak érdekében, hogy ő majd ránk szavazzon, az egy olyan helyzetet teremt, ami akár nemzetbiztonsági kockázat is lehet, főleg, ha a kínai szálra is visszatekintünk. Az egész rendszer átláthatatlan és bármilyen oldalról meg lehet hekkelni, ahogy ez meg is történt 2016-ban. Az orosz beavatkozás az amerikai elnökválasztásba nagyrészt közösségi média felületeken történt, nem létező véleményvezérek százezreinek a létrehozásával. Szóval nem, szerintem nem lövi magát lábon Amerika, ha a legnépszerűbb óriásvállalatokat transzparensebb működésre kényszerítik.

A címlapok arról szóltak, hogy a koronavírus-járvány nagyon keresztbe tesz Amerikának. Mennyire valós veszély a tengerentúli csőd?

– Ott is pontosan olyan típusú gazdasági sokkot okozott a koronavírus járvány, mint nálunk, tehát egyidejűleg volt keresleti és kínálati sokk azáltal, hogy tavasszal leállították a világgazdaságot. Amerikában a monetáris hatóság (FED) olyan eszközöket vetett be és olyan volumenben, amelyek egyrészt lehetővé teszik a szövetségi kormány szintjén a költségvetés bármekkora menedzselését, másrészt mindenféle szervezett piacokon kereskedett, az értékpapírosított vállalati adósság elvileg korlátlan mennyiségekben történő vásárlása révén közvetlenül is képes megfékezni a gazdasági összeomlással járó csődhullámot. Ez a legfontosabb, amit tehetnek. Ezzel együtt ez a kérdés sajnos nagyon egyszerű: nem tudjuk mi lesz, minden attól függ, hogyan alakul a járvány. Ha rossz forgatókönyv áll előttünk, akkor hiába szórják a pénzt a vállalatoknak, háztartásoknak, legyen az költségvetési kiadás vagy újonnan teremtett jegybankpénz. Attól még masszív recesszió lesz, attól még durván növekedni fog a munkanélküliség és a halogatott csődhullám is haladni fog előre, lassan pedig mindenki bedobja a törölközőt. Innen majd egy lényeges szerkezeti átalakuláson átment gazdaság virágzik ki, új vállalatokkal, új szolgáltatásokkal.

Ha a járvány viszonylag jól alakul, ha a tömeges oltás megoldódik a jövő év harmadik negyedévének vége felé, és nem lesznek egyéb komplikációk, akkor ez viszonylag hamar kiheverődik. Általánosan elmondható, ha a kiváltó ok megszűnik, akkor egészen elképesztő tempójú a gazdasági visszaemelkedés is, lásd a nyári periódust. Ha bármilyen aggregált mutatót tekintünk (GDP például), akkor lehet, hogy még 2022-ben vagy 2023-ban, esetleg még 2024-ben sem éri el a 2019-es értékeket. Szóval minden a járvány dinamikájától függ.