A román gazdaság 2022 derekán érheti el a járvány előtti szintet – interjú Szász Leventével

Románia gazdasága valamikor 2022 derekán lehet képes arra, hogy elérje a járvány előtti szintet. A sima V-alakú kilábalásról szóló becslések viszont nem azzal kalkuláltak, hogy már novemberben elérjük a napi 10 ezres esetszámot, így a negyedik negyedévben inkább egy W-formájú kilábalás irányába kezdünk elmozdulni – mondta el a Pénzcsinálóknak dr. Szász Levente, a BBTE Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar magyar tagozatért felelős dékánhelyettese, a COVID-19 – Romanian Economic Impact Monitor kutatási projekt vezetője.

A kutatási projektről korábban itt is írtunk. A kutatócsapat tagjai Bálint Csaba (a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja, a BBTE társult oktatója), Csala Dénes (a Lancaster University adjunktusa, a BBTE társult oktatója), Csíki Ottó (a BBTE doktori hallgatója), Nagy Bálint Zsolt (a BBTE docense), valamint Rácz Béla-Gergely (a BBTE adjunktusa).

Mennyire lehet erőteljes gazdasági hatása az újonnan bejelentett intézkedéseknek?

Dr. Szász Levente: – A kutatócsapatunk arra számít, hogy negatív hatása lesz a gazdaságra az újonnan bejelentett intézkedéseknek is. De a várakozásaink jobb értelmezése érdekében talán érdemes visszaemlékezni arra, hogy ez az év gazdasági szempontból még jól kezdődött, így a márciusban bejelentett korlátozások ellenére az első negyedévben (január-február-március) a gazdaság stagnált az előző negyedévhez viszonyítva. A második negyedévben jött az egészségügyi és gazdasági válság mélypontja, amikor a rendszerváltás óta nem látott 12,2%-os rekordméretű visszaesés következett be. A történelmi visszaesés után a harmadik negyedévre (július-augusztus-szeptember) 8%-os növekedésre számítottunk. Ehhez képest a statisztikai hivatal nemrég csak 5,6%-os negyedéves növekedést jelentett be a nem végleges adatai szerint. Mi jobbra számítottunk, de azért fontos azt is megjegyezni, hogy ebben benne van a mezőgazdaság vártnál rosszabb teljesítménye is, ami azért a válsággal nem teljesen összefüggő fejlemény.

Visszatérve a kérdésre, most, hogy úgy tűnik a hatóságok nehezen tudják kontroll alatt tartani a járvány terjedését, mi egy 2-3%-os visszaesésre számítunk a negyedik negyedévben (október-november-december). Természetesen minden attól függ, hogy mi lesz a járványszámokkal, illetve milyen intézkedéseket lesznek kénytelenek bevezetni a hatóságok. Eredetileg azzal számoltunk, hogy lehetséges lesz egy V-alakú gazdasági visszaállás, most viszont úgy tűnik, hogy az első szára ennek a V-nek nagyon mélyen van, a második szára pedig túl kicsire sikerült, és a növekedés nem folytatódik. A negyedik negyedévben egy W irányába kezdünk elmenni.

Bár senki nem jósolt szívesen a második hullám és annak gazdasági következményeivel kapcsolatban, azért születtek alapforgatókönyvek erre az időszakra vonatkozóan is. Súlyosabb helyzetben vagyunk annál, mint amire számítani lehetett?

– Mi nem vagyunk járványügyi vagy egészségügyi szakemberek, de ha ránézünk a február óta eltelt időszakot mutató adatokra, akkor látható, hogy jelenleg teljesen más dimenziókról beszélünk, mint április-májusban, amikor 200 és 400 közötti napi új esetszámokat regisztráltak, vagy amikor lazultak a korlátozások nyár elején, és utána pár hónapig 1000-1500 közötti napi esetszámot jegyeztek. Most ott tartunk, hogy napi 8-10 ezer körüli új megbetegedésről érkeznek hivatalos adatok. Nyilván voltak olyan vélemények is, amelyek számítottak erre, de azért a legtöbben nem ezt a helyzetet vetítették előre. A gazdasági előrejelzéseinkbe mi sem ezt építettük be, a sima V-alakú kilábalásról szóló forgatókönyvben az nem volt benne, hogy a 10 ezres napi számokat már a novemberi hónapban meghaladjuk.

A kormányzati intézkedések mélységével, szigorúságával, illetve a lakosság ezekre adott reakciójával is foglalkoztatok mobilitási adatok révén. Romániában alapvetően mennyire voltak szigorúak a hatóságok más országokhoz viszonyítva? Mennyire voltak eredményesek?

– Tulajdonképpen két mutatócsoporttal vizsgáltuk a helyzetet. Egyrészt van az Oxfordi Egyetemnek egy kormányzati intézkedések szigorát mérő mutatószáma, amelynek használatával azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a hazai hatóságok által hozott intézkedések semmilyen irányba nem tekinthetőek kiugrónak. Talán a nyári és az őszi időszakban kissé lazábbak voltak a romániai rendelkezések mint például Németországban vagy Olaszországban, de mondjuk Franciaországhoz viszonyítva már nem. Másrészt azt is vizsgáltuk a Google mobilitási adatainak használatával, hogy az intézkedésekre miként reagál a lakosság, milyen mértékben tartják be az előírásokat. Tulajdonképpen megnéztük, hogy százalékosan mennyit csökkent a lakosság mozgása a járványt megelőző időszakhoz képest, és már a március-április-májusi időszakban azt a következtetést tudtuk levonni, hogy a megyék között erőteljes eltérések voltak ebben a tekintetben. Ha nagyvonalakban kellene összefoglalni, akkor azt mondhatom, hogy az erdélyi és moldvai megyék, valamint Bukarest adatai alapján erőteljesen látszott, hogy az intézkedéseket betartja a lakosság, vagy legalábbis van hatása a mozgásukra. Egyes déli megyéknél viszont látható volt, hogy az intézkedések kisebb mobilitáscsökkenést okoztak, vagy legalábbis később jelent meg az intézkedések hatása a lakosság mobilitásában.

Nagyon egyértelműen kirajzolódott még, hogy a tengerparti megyékben a korlátozások lazítása után erőteljesen megnövekedett a mobilitás. Konstanca megyében például több mint megduplázódott a járvány előtti időszakhoz képest, amikor ugyan nem volt turistaszezon, de a járvány miatt meghozott szigorú intézkedések sem voltak érvényben. Az a néhány kósza hír, ami a sajtóban is megjelent arról, hogy a tengerparti településeken az emberek intenzíven kihasználták a szabadidejüket, az a mobilitási adatokban is látványosan tetten érhető volt.

Milyen gazdasági szempontból jelentős következtetéseket lehet levonni még ebből a viszonylag újszerű megközelítésből, a mobilitási adatok vizsgálatából? Azokban a megyékben, ahol nagyobb volt a mobilitás, ott nem csökkent annyira a gazdaság teljesítménye?

– Ezt azért nehéz megállapítani, mert egyrészt a GDP-ről friss havi statisztikák nem állnak rendelkezésre, másrészt a legfrissebb adatok országosak, és még nem érhetőek el megyei bontásban. Tehát erre a kérdésre nem tudunk pontos és megbízható adatok alapján válasszal szolgálni, azt viszont elárulhatom, hogy a saját GDP-előrejelzéseinkhez, vagy legalábbis a kilátások becsléséhez használtuk ezeket a mobilitási adatokat. Megnéztük, hogy a lakosság ténylegesen hogyan viselkedik a járványhelyzetben. A mobilitási adatok viszonylag részletesek, külön kategóriában mutatják az otthon töltött időt, a szabadtéri tevékenységeket, illetve vannak adatok az élelmiszerüzletekre, gyógyszertárakra, kereskedelmi egységekre, közszállításra és a munkahelyekre vonatkozóan is. Tehát meglehetősen jól lehet becsléseket készíteni a segítségükkel, nem adnak pontos információkat a gazdaságról, viszont jó úgynevezett proxy változók, segítenek megbecsülni legalább azt, hogy milyen irányba fog mozdulni a gazdasági aktivitás.

Mit látunk a Google mobilitási adataiból a frissen bejelentett intézkedésekkel kapcsolatban?

– Egyelőre nem tudjuk a statisztikákból ezt kimutatni, hiszen a Google bizonyos késéssel közli ezeket az adatokat. Másrészt, most azért is nehéz kiszűrni maguknak az intézkedéseknek a hatását, mert egyébként is jön az őszi hideg, a téli szezon, és ez alapvetően visszafogja a lakosság mozgását. A szabadidős tevékenységekben viszont már látszik november elejétől egy csökkenés, és ha ezt a szintén hideg februári hónaphoz viszonyítjuk, akkor talán kijelenthető, hogy a lakosság szabadidős tevékenységeiben egyértelműen azonosítható egy visszaesés.

Sokat lehetett arról olvasni, hogy a HoReCa szörnyű időszakon van túl, és talán az építkezési szektor meglepően jó teljesítményéről is. Milyen egyéb érdekes trendek látszanak kirajzolódni még a különböző iparágakban a járvány kontextusában?

– Valóban sok szó esett a vendéglátóiparról és az építőiparról, viszont érdemes látni azt is, hogy amennyiben a nagy gazdasági szektorokat nézzük (ipar, mezőgazdaság, szolgáltatások), akkor ezek közül az ipar az, amely jelentősen lehúzza az ország gazdasági teljesítményét. A legutóbbi statisztikai adatok szerint augusztusban – amikor a vállalatokra vonatkozó korlátozások már jelentősen lazultak – az ipari termelés még mindig 7%-kal volt a februári szint alatt. A vendéglátóipart is magába foglaló szolgáltatások esetén csak 3-4% volt a csökkenés ugyanebben a periódusban.

Az ipar visszaesése azért is fájdalmas, mert a könnyű- és nehézipar Románia gazdaságának ötödét adja. A visszaesésében nyilván nagy szerepe van a tavasszal bevezetett korlátozásoknak, ugyanakkor jelentősen megcsappant a kereslet is azokon a piacokon, amelyekre a hazai autóipari vállalatok, vagy textilipari, divatipari, bőripari szereplők gyártanak. Tulajdonképpen egy kínálati és egy keresleti sokk is kialakult. A kínálati sokkot az okozta, hogy ezek a vállalatok leálltak, és csak lassan tudták újraindítani a tevékenységüket. A keresleti sokk oka pedig az, hogy a járvány idején visszaesett a kereslet ezeknek az ipari szereplőknek a termékei iránt. Gondoljunk csak arra, hogy egy bizonytalanabb időszakban a normál fogyasztó inkább későbbre halasztja az autóvásárlással, vagy akár a divattermékek vásárlásával kapcsolatos döntéseit is.

A szolgáltatásoknál azt is érdemes megfigyelni, hogy egy teljesen színes kép alakult ki a különböző területek teljesítményét illetően. Egyik oldalon ott van a vendéglátóipar, amelynél mi a második negyedévre egy 67%-os csökkenést becsültünk, tehát kétharmada az iparág teljesítményének tulajdonképpen eltűnt abban az időszakban. Viszont ott van az IT és telekommunikációs iparág, amelynek a teljesítménye még a legnehezebbnek számító második negyedévben sem csökkent, sőt, ha 2020 második negyedévét az előző év azonos időszakához mérjük, akkor 10-11%-os növekedés látható. Az építőipar is meglepően jól teljesített, ahol az éves növekedés 9,3%-os volt ugyanebben az időszakban.

A probléma viszont az, hogy az ipari ágazatokban még nem látszik az erőteljes visszaállás, pedig ezeknek az iparágaknak a teljesítményétől nagyban függ az, hogy milyen hamar sikerül talpra állni. A saját becsléseink alapján azt vetítettük előre, hogy a válság előtti gazdasági teljesítményt 2,5 év alatt, valamikor 2022 derekán tudjuk újra elérni. Ez a 2,5 év ugyan soknak tűnhet, de összehasonlításképp érdemes arra is emlékezni, hogy a 2008-as gazdasági és pénzügyi válságot követően 6 évre volt szüksége a román gazdaságnak ahhoz, hogy újra elérje a válság előtti szintet. Most erre 2,5 év elég lehet, nagyon fontos viszont, hogy csak abban az esetben, ha a járvány ezt lehetővé teszi, illetve az oltóanyagok beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

Az építőipar mellett érdekes, hogy az ingatlanpiac is jól teljesít.

– A hivatalos adatok azt mutatják, hogy a négyzetméterenkénti ingatlanárak nemhogy csökkentek, hanem enyhén növekedtek is az utóbbi hónapokban. A tranzakciók száma is erőteljesen növekedett az utóbbi egy hónapban. Ebben véleményünk szerint azok a várakozások játszanak szerepet, amelyek szerint a járványhelyzet rendeződése után lakhatásra ugyanúgy szükség lesz, sőt, ha a home office még jobban elterjed, akkor elképzelhető, hogy az irodaterületek egy része úgymond átvándorol az otthoni lakóterületekhez.

Felkészültebbek most a vállalatok? A tavaszi lezárások alatt egy látványos összefoglaló táblázatban követte a kutatócsapat, hogy a román gazdaság szempontjából jelentős vállalatoknál milyen intézkedéseket hoztak meg. Jól gondolom, hogy azért olyan drasztikus leállásokra már nem kell számítani?

– A vállalatoknak azért is nehéz a dolguk, mert alapvetően a járvány terjedésétől, illetve a hatósági intézkedésektől függnek ezek a döntések. Annyit viszont már most kijelenthetünk, hogy a román gazdaság nem bírna meg még egy teljes leállást. Ha a gazdaságot szeretnénk olyan szinten tartani, amiből még mindig megvalósítható egy viszonylag gyors kilábalás, akkor a jövőbeni szcenáriókba már nem fér bele még egy olyan szükségállapot bevezetése, mint amilyenről idén tavasszal döntés született. Jelenleg az a nagy kihívás, különösen a hatóságok, semmint a vállalatok számára, hogy miként lehet korlátozó intézkedésekkel úgy megállítani a járvány terjedését, hogy közben a vállalatok működni tudjanak, és ahol nem szükséges, ott ne kelljen teljes leállás mellett dönteni.

A vállalatok ugyanakkor a lehetőségeikhez mérten megpróbálnak adaptálódni: rengeteg jó példát látunk a házhozszállítástól az online színházi előadásokig. A túlélést segítik a kormányzati intézkedések is: a kényszermunkanélküliség, az állami hitelgaranciák, a hitelmoratórium vagy a Román Nemzeti Bank intézkedései. A nagy kérdés a vállalatok szempontjából viszont inkább az, hogy amikor megszűnnek ezek az átmeneti intézkedések, akkor újra tudnak-e indulni ezek a cégek, illetve milyen helyzetből tudják ezt megtenni. Minden bizonnyal lesznek olyan vállalatok, amelyek csak addig tudnak túlélni, ameddig ezek a támogatások érvényben lesznek. A kutatócsoportunkkal figyeljük a tevékenységüket megszüntető vagy felfüggesztő vállalatok számát is, és ezekből a statisztikákból az látszik, hogy a járvány ellenére 2020-ban jóval kevesebb vállalat szűnt meg, mint 2019 azonos időszakában. A kormányzati intézkedések tehát segítettek, viszont ezeknél a statisztikáknál azt is figyelembe kell venni, hogy a legnehezebbnek számító tavaszi hónapokban maga a tevékenység beszüntetésével kapcsolatos ügyintézés is korlátozott volt,, hiszen a hatóságok más prioritásokkal voltak elfoglalva. Az tehát továbbra is lényeges kérdés, hogy az új normalitásban való újraindulás melyik vállalatnak hogyan fog sikerülni, ez azonban teljesen iparág, illetve vállalatfüggő.