A Vajdahunyadi Energetikai Komplexum tragikus helyzete szociális katasztrófával is végződhet

Szénhiány és az alkalmazottak sztrájkja miatt 16 napja áll a Vajdahunyadi Energetikai Komplexumhoz (CEH) tartozó marosnémeti hőerőmű, ami miatt néhány kilométerrel odébb 4700 távfűtési hálózatra csatlakozott dévai háztartás és 300 közintézmény maradt meleg víz nélkül. A hőerőmű alkalmazottainak egy csoportja már szeptember 7-től spontán tiltakozásba kezdett, nem csak a helyzet megoldását kérik, hanem azt is nehezményezik, hogy az alkalmazottak már hat hónapja nem kaptak kézhez bizonyos juttatásokat.

A 700 alkalmazottat foglalkoztató hőerőművel gyakran megtörténik, hogy nem kap elegendő szenet az ellátását végző, szintén a Vajdahunyadi Energetikai Komplexumhoz tartozó Zsil-völgyi szénbányákból. A mostani leállás miatt viszont inkább a természet tehető felelőssé, június végén komoly áradások voltak a térségben, aminek következtében a víz több bányát is elöntött. A CEH közleménye szerint a lupényi bánya még most sem működik teljes kapacitás mellett, a kár jelentős, a kormány által kapott 7 millió lejes támogatásból próbálják pótolni a tönkrement berendezéseket.

Az alkalmazottakat képviselő szakszervezeti vezető, valamint a Hunyad megyei prefektus sajtónyilatkozataiból ugyanakkor könnyen le lehet vonni azt a következtetést is, hogy az ellentétek sokkal mélyebben gyökereznek egyszerű készletezési problémáknál, és a felgyűlt, alkalmazottanként 3500 – 5500 lejre tehető bérhátralék is csak hab a tortán.

A Hunyad megyei prefektusi hivatal szerint a hőerőmű újraindulása már múlt csütörtökön megtörténhetett volna, a felelős alkalmazottak azonban megtagadták a termelés beindítását. Az alkalmazottak érdekeit védő Szolidaritás szakszervezet elnöke, Cristian Iștoc ugyanakkor továbbra is a készletek hiányát hangsúlyozza. Arra is felhívja a figyelmet, az alkalmazottak részéről fennáll az a félelem, hogy a Vajdahunyadi Energetikai Komplexum nehéz pénzügyi helyzete miatt a munkahelyük egyszercsak megszűnik, és az alkalmazottakat rendezetlenül fogják tömegesen elbocsátani. Félelmük megalapozott is lehet, hiszen a vállalatcsoport sokadjára került újra fizetésképtelen helyzetbe, ráadásul Románia azt vállalta az Európai Unióval szemben, hogy a klímavédelmi célok elérése érdekében bezárja a rendkívül környezetkárosítónak számító szénbányákat. Ilyen körülmények között a Zsil-völgyi bányák, és a szén-alapú erőművek jövője rendkívül kérdőjeles.

A marosnémeti hőerőmű. Forrás: a vállalat Facebook oldala.

Miért vált fizetésképtelenné a vállalat?

A marosnémeti hőerőmű mellett a Vajdahunyadi Energetikai Vállalathoz (CEH) a lupényi (Lupeni), lónyai (Lonea), livazényi (Livezeni), zsilyvajdejvulkányi (Vulcan) szénbányák, valamint a zsilymacesdparosenyi (Paroseni) hőerőmű tartozik. A vállalatcsoport tavaly novemberben saját maga kérte a fizetésképtelenségi eljárás megindítását ahhoz, hogy időt nyerjen a hitelezőivel szemben. A vállalat élére kinevezett csődbiztos által készített jelentés szerint a konszern 2019 végére összesen 6 milliárd lejre duzzadt adósságállományt görgetett maga előtt. A mostanra már kifizethetelennek tűnő adósság felépülése nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat működési költségei sokkal magasabbak, mint a bevételei. Beszédes adat, hogy a CEH 2018-ban 533 millió lejes önköltségen állított elő elektromos energiát, miközben mindössze 209 millió lej bevétele származott elektromos energia eladásából.

Ilyen körülmények mellett nem véletlen, hogy 2016 és 2019 között a „leszállított” villamos energia mennyisége 117 gigawattóráról 62 gigawattórára, a hőenergiáé havi 8600 gigakalóriáról havi 5600 gigakalóriára esett. De jelentősen csökkent a marosnémeti hőerőmű szempontjából kulcsfontosságú szén kitermelése is a zsil-völgyi bányákból, míg 2016-ban havi 61 ezer tonna szenet hoztak felszínre, addig 2019-ben ez a szám csak havi 34 ezer tonnára volt tehető.

A vállalatot ráadásul még az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások is még kilátástalanabb helyzetbe sodorják. A fosszilis energiatermelőknek ugyanis kötelezően úgynevezett energiatanúsítványok megvásárlásával kell „bűnhődniük” a környezetszennyező módon megtermelt energiamennyiség után. A CEH azonban az állam által nyújtott hitelek ellenére is képtelen volt az elmúlt négy évben teljes egészében kifizetni ezeket a terheket, amiért még komoly összegű büntetéseket is kapott a környezetvédelmi hatóságoktól. Már szinte kegyelemdöfésnek számít, hogy az Európai Bizottság két éve 60 millió euró visszaszerzésére kötelezte a kormányt a vállalattól, mivel úgy ítélték meg, hogy tiltott állami finanszírozás történt.

Hogy az ördögi kör teljes legyen, a pénzügyi mutatókon azért is nehéz javítani, mert a CEH nagyon elavult technológiával működik, úgy a bányákban, mint a hőerőművekben nem megy ritkaságszámba egy-egy fél évszázados kort megért berendezés, amelyekkel a termelés drága, nem hatékony, és sok esetben még kockázatos is. A vállalatnak ugyanakkor látszólag esélyes sincs ilyen jellegű beruházásokat elvégezni, hiszen egyszerűen nem tud működni külső segítség nélkül: a CEH aktívái 2019 októberében 1,7 milliárd lejt tettek ki, az adósságai viszont 5,9 milliárd lejre rúgtak, ami 348%-os eladósodottságnak felel meg.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a marosnémeti hőerőmű tiltakozó alkalmazottai azt kérik a kormánytól, vállaljon garanciát arra, hogy elbocsátások esetén 90 ezer lejes végkielégítést biztosít az alkalmazottaknak (ez három évre számolva havi 2500 lejes, két évre számolva havi 3750 lejes fizetésnek felelne meg), a villanyszerelőknek pedig a havi juttatásaik további 24 hónapnak megfelelő összegét biztosítja az elbocsátásuk esetén.

Hogyan akarja megoldani a helyzetet az állam?

A helyzet valamilyen szintű megoldását az állam egy átszervezésben látja. Virgil Popescu gazdasági miniszter augusztus elején, Petrozsényben tett látogatása alkalmával elmondta, azt tervezik, hogy az anyavállalatot két részre osztják, amelyek közül mindkettőhöz egy-egy hőerőmű tartozna. Az elképzelés szerint az egyik vállalat továbbra is maradna a gazdasági minisztérium fennhatósága alatt, hozzá parosényi hőerőmű mellett három bánya, a lónyai, a lupényi és a livezényi tartozna. A marosnémeti erőművet is magába foglaló másik vállalat viszont a tervek szerint a Hunyad Megyei Tanács vagy Déva városának fennhatósága alá kerülne.

Hogy ez mennyiben oldaná meg a problémákat, illetve milyen mértékű terheket róna az önkormányzatokra, az már más kérdés. Pogocsán Ferdinánd-Zoltán , Déva alpolgármestere megkeresésünkre elmondta, mivel állami vállalatról van szó, a legtöbb, amit az önkormányzat jelenleg tehet, hogy az eddig megszokottak szerint időben kifizeti a marosnémeti hőerőmű szolgáltatásainak ellenértékét.

Megerősítette, hogy valóban 4 ezernél is több háztartást érintenek a problémák a városban, hiszen Déván a távhő-szolgáltatás olcsó, ezért továbbra is sokan tartanak ki emellett a megoldás mellett, még a viszonylag gyakran előforduló kimaradások ellenére is. Elmondta, reméli, hogy hamarosan megoldódnak a problémák, és Románia Európai Unióval szembeni vállalásait is figyelembe véve, még néhány évig működtethető lesz a hőerőmű, azt ugyanakkor elismerte, hogy a vállalatcsoport problémái miatt nagyon komoly szociális problémák jelentkezhetnek a térségben. A marosnémeti hőerőmű alkalmazottainak nagyjából fele Déváról jár dolgozni.