A Brexitet és Trump győzelmét is megmagyarázta a híres elefánt ábra, most frissítette a szerzője

A gazdasági globalizáció ellenzői gyakran érvelnek azzal, hogy a folyamat hatására a különböző országokon belül nőtt az egyenlőtlenség az elmúlt évtizedekben. Az Egyesült Államokban például a munkabérek 1980 óta stagnálnak, miközben a leggazdagabb amerikaiak az összesített jövedelem egyre nagyobb szeletét tudják magukénak. A globalizációnak ugyanakkor van egy másik nagyon fontos hatása is: hozzájárult a globálisan vett egyenlőtlenségek csökkenéséhez – állítja legújabb cikkében Branko Milanovic , a híres elefánt ábra megalkotója, a Világbank volt vezető közgazdásza.

Az egyenlőtlenség és jövedelemelosztás kutatására szakosodott szerb származású közgazdász szerint a globalizáció hatásainak megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az elmúlt évtizedekben százmillióknak sikerült kiszabadulni a mélyszegénységből, és a hidegháború vége és a 2008-as válság közötti időszakban, amelyet sokan a globalizáció fénykoraként tartanak számon, a világ jövedelmi egyenlőtlensége csökkent. A közgazdász új kutatásaira hivatkozva most ráadásul azt is állítja, hogy ez a tendencia 2008 után is folytatódott.

Mit mutat a híres elefánt ábra, ami a Brexitet és Trump megválasztását is megmagyarázza

Milanovic Christoph Lakner rel közösen 2013-ban mutatta be az alábbi diagramot, amely később elefánt ábra néven vált széles körben ismertté. A sikerét az okozta, hogy a gazdasági folyamatok mellett egy sor társadalmi és politikai jelenségre is magyarázatot adott, vagy legalábbis könnyebben magyarázhatóvá tette azokat. A Brexitet, vagy éppen Donald Trump meglepő megválasztásának okait is előszeretettel magyarázták sokan az elefánt formáját felvevő vonaldiagram segítségével.

De mit mutat a mindent megmagyarázó diagram? Azt, hogy miként növekedett a világon a különböző jövedelmi csoportok egy főre jutó reáljövedelme 1988 és 2008 között. A vízszintes tengelyen balra a legszegényebbek, jobbra a leggazdagabb csoportok szerepelnek, míg a függőleges tengely az egy főre jutó reáljövedelem relatív növekedését mutatja.

Az ábra szerint a globalizáció legintenzívebb időszakában a vízszintes tengely közepén, vagyis a globális jövedelemelosztás centrumában elhelyezkedő embereknek nőtt legjelentősebben a reáljövedelme. Ezek az emberek többnyire Ázsiában, főként a gazdasági szempontból rendkívül sokat fejlődő Kínában vagy Indiában élnek. Az ábra jobb oldalán lévők ugyan sokkal tehetősebbek, mint a tőlük balra elhelyezkedők, de a reáljövedelmük sokkal kisebb mértékű növekedést mutatott be. Itt többnyire a fejlett nyugati országok, Nyugat-Európa, az Egyesült Államok vagy Japán lakosságának jövedelmi helyzete van bemutatva. Végül, és ennek szinten nagy a jelentősége, az ábra jobb végén, az elefánt ormányát jelképező részen, a világ leggazdagabb embereinek vagyonnövekedése van bemutatva, amely arányaiban legalább olyan jelentős, mint azt az ázsiai feltörekvő országok lakossága esetén láthattuk.

Innen már könnyű levezetni a legfontosabb tanulságokat. Ahogy azt Milanovic is összefoglalja, az ábra jól mutatja, hogy a nyugati országokban élő középosztály nem csak a feltörekvő országok középosztályaival szemben került a vesztes oldalra, hanem a gazdag honfitársaikkal szemben is.

1. A nyugati középosztály jövedelme ugyanis arányaiban nagyon keveset nőtt az elmúlt évtizedekben, miközben a jövedelmi helyzetükön az sem segített, hogy a vállalatok jelentős termelői kapacitásokat helyeztek át a fejlett nyugatról a jóval olcsóbban dolgozó ázsiai országokba.
2. És ha figyelembe vesszük azt is, hogy a nyugati középosztály kiábrándulását méginkább erősíteni tudta a saját országaikban élő gazdagok előretörése, akkor egy viszonylag stabil lábakon álló magyarázatot kapunk arra, hogy miért voltak vevők olyan sokan a populista politikusok és politikai programok ajánlataira.

Milanovic a két jelenséget a globalizáció által okozott két feszültségnek nevezi.

Új adatokkal bővült a híres elefánt ábra

Ami viszont most akutális és igazán érdekes, hogy Milanovic visszatért a témára: 2008 és 2013-2014 közötti friss adatokkal bővítette a híressé vált ábrát. Azt állítja, hogy most még kifinomultabb adatokkal tudott dolgozni, mint a korábbi tanulmány elkészítésének idején, több mint 130 ország esetében jutott hozzá a háztartások reáljövedelmének változásával kapcsolatos részletes információkhoz. A kutatását ezzel az ábrával foglalta össze:

Az adatok elemzésekor arra jutott, hogy a globalizáció által okozott első feszültségben nem történt nagy változás: a nem nyugati középosztály jövedelmének növekedési üteme továbbra is jóval meghaladja a nyugati országokban élő középosztály esetében mért emelkedést. Sőt, Milanovic szerint a két csoport között valójában méginkább nőtt ebből a szempontból a különbség. Példaként azt hozza fel, hogy az Egyesült Államokban 2013-ban 4%-kal volt magasabb a medián jövedelem, mint 2008-ban, miközben Kínában és Vietnámban megduplázódott, Thaiföldön 85%-kal, Indiában 60%-kal nőtt mindössze 5 év alatt. Az adatokkal kapcsolatban ugyanakkor arra a rendkívül fontos részletre is rámutat, hogy a reáljövedelmek változása is azt bizonyítja, hogy a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság jóval súlyosabban érintette a nyugati országokat, mint az ázsiaiakat.

Az említett időszakra vonatkozó adatok alapján ugyanakkor érdekes következtetést von le Milanovic az általa a globalizáció második feszültségének nevezett jelenséggel kapcsolatban. A közgazdász arra jutott, hogy a gazdagok és középosztálybeliek jövedelemnövekedése közötti szakadék sokkal kevésbé volt jelentős a 2008 és 2013 közötti időszakban. Milanovic szerint ennek az a magyarázata, hogy a gazdasági és pénzügyi válság jelentősen csökkentette a nyugati gazdasági elit jövedelmének növekedési ütemét. A közgazdász szerint ugyanakkor ez jó eséllyel csak egy alig pár évig tartó jelenség lehetett 2008 után, amit főként a recesszió okozott. S bár a közgazdász szerint nincsenek még megfelelő adatok ennek biztos kijelentésére, de néhány előzetes tanulmány alapján arra lehet következtetni, hogy az általa felvázolt időintervallumot követően inkább a régebbi növekedési tendencia érvényesül újra. Tehát a leggazdagabbak reáljövedelmének növekedése 2013 után visszatérhetett a korábbi pályára.

Globális egyenlőtlenség vs. országon belüli egyenlőtlenség

Milanovic szerint közvetlenül a 2008-at követő gazdasági felfordulás hatásait leszámítva a globalizáció az általa vizsgált új időszakban, 2008 és 2013 között is a korábbi évtizedekhez hasonlóan működött, és továbbra is hozzájárult a globális egyenlőtlenségek csökkenéséhez. Ezt arra alapozva állítja, hogy a jövedelmek eloszlásának mérésére leggyakrabban használt Gini index szerint (amely mindig 0 és 1 közötti értéket vesz fel, 0 abban a hipotetikus helyzetben lehet, amikor mindenki jövedelme egyenlő, 1 pedig abban a szintén hipotetikus helyzetben, amikor egyetlen személy részesül a teljes jövedelemből) a globális egyenlőtlenség az 1988-as 0,70-ről szintről 0,67-re csökkent 2008-ra, majd egészen 0,62-ig 2013-ra.

Igaz, az egyenlőtlenségek mértéke volt is honnan visszaessen, hiszen a közgazdász szerint nagy valószínűséggel egyetlen ország esetében sem fordult elő még, hogy 0,70-nél magasabb Gini mutatóval rendelkezzen. Tehát, nincs is olyan ország, amellyel lemodellezhető lenne, hogy milyen magas egyenlőtlenség volt a világban a nyolcvanas évek végén. Az előrelépést ebben a tekintetben szerinte az is mutatja, hogy a 2013-ban mért globális egyenlőtlenséget már lehet néhány országéhoz hasonlítani, a globális helyzethez leginkább Dél-Afrika hasonlítható szerinte. Dél-Afrikáról ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy még mindig a világ egyik legegyenlőtlenebb országának számít.

Milanovic korábbi tanulmányait gyakran érte az a kritika, hogy a globális egyenlőtlenség visszaesésében elhanyagolja Kína szerepét. Az ázsiai országban a hetvenes évek végén bevezett gazdasági reformok óta jelentősen nőtt a lakosság jövedelme, az 1,4 milliárd kínai jövedelmi helyzetének javulása pedig pozitívan hatott a globális egyenlőtlenség csökkenésére is. Milanovic szerint ugyanakkor Kína elég gazdag és meglehetősen egyenlőtlen országgá vált mostanra ahhoz, hogy már elsősorban nem miatta csökken az egyenlőtlenség a világban, hanem India és az afrikai országok szerepe értékelődik fel ebben a tekintetben.

Milanovic tanulmányát itt, a tanulmány legfontosabb következtetéseiről írt cikkét itt olvashatjátok.