Másfél lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy fontos EU-s pénzekről ne Bukarestben döntsenek

Már számos alkalommal boncolgattuk azt a témát, hogy bár Románia eurómilliárdokat hívhatna le az európai uniós alapokból, de a bürokrácia, a túlzott Bukarest-központúság, és az állandóan változó politikai széljárás miatt képtelenek vagyunk előrelépni az EU-s pénzek felhasználásában. A probléma megoldását úgy tűnik, most már nem csak uniós szinten, hanem a román parlamentben is abban látják, hogy a főváros mellett ezentúl az úgynevezett fejlesztési régiók is sokkal nagyobb szerepet kapjanak az EU-s pénzek lehívásában és szétosztásában. Legalábbis erre lehet következtetni a parlament által az elmúlt időszakban meglepően csendben elfogadott két jogszabály alapján is, amelyek közül az egyik az elmúlt évtizedek legjelentősebb gazdasági decentralizációs lépését hozhatja el.

Első előrelépés: egy alkotmánybíróságon megtámadott törvény, amely decentralizálná a 2021-2027-re szóló EU-s források lehívását

Az első pozitív előrelépés ebben a tekintetben az a képviselőház által június 10-én nagy többséggel elfogadott törvénytervezet, amely arról szól, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek (románul Agențiile pentru Dezvoltarea Regională, ADR) az eddigi közvetítői szerep helyett úgynevezett menedzselési rendeltetést is kapnak a 2021-2027-es EU-s pénzügyi ciklus forrásaira vontakozóan. Magyarán, a 2020/354-es tervezet szerint ezeknek az ügynökségeknek ezentúl nem csupán az lenne a szerepük, hogy különböző ellenőrzéseket végezzenek és közvetítsenek a pályázók és a pályázati forrásokról rendelkező bukaresti szakminisztériumok között, hanem ezek az intézmények lehetőséget kapnának arra is, hogy saját maguk bonyolítsanak le teljes pályázati folyamatokat.

Ennek a jelentősége és a régiókra gyakorolt pozitív hatása rendkívüli, hiszen a megyék fennhatósága alá tartozó Regionális Fejlesztési Ügynökségek szakemberei, illetve a helyi döntézhozók minden bizonnyal sokkal jobban tudják, hogy az adott térségben milyen fejlesztésekre van szükség, mint egy bukaresti szakminisztériumi alkalmazott. A döntések helyi szintre emelése mellett sokan arra is számítanak, hogy csökken a bürokrácia, nem kell többé hónapokat várni egy jóváhagyásra, és az EU-s források többé nem fogják politikai csatározások tárgyát képezni. Talán ezzel is magyarázható, hogy a törvényt kezdeményezők között minden párt képviselteti magát, az RMDSZ-ből Benedek Zakariás, a PSD-ből Alfred Simonis, a PRO Romániából Victor Ponta, míg a PNL-ből a miniszterelnök-helyettesi funkciót betöltő Raluca Turcan is az indítványozók között szerepel.

A 2020/354-es számú tervezet története viszont sajnos itt nem ért véget. Pár nappal azután, hogy a képviselőház döntő házként elfogadta a jogszabályt, a Legfelsőbb Ítélő és Semmítőszék (ÎCCJ) és maga a Román Kormány is alkotmánybírósági kifogást emelt ellene. Így a sokak által üdvözölt jogszabály sorsát jelenleg meglehetősen sok kérdőjel övezi, az óvás okaira és a lehetésges következményekre még visszatérünk.

Második előrelépés: decentralizáció a 2014-2020-as időszakból fennmaradó források lehívásánál

De előbb érdemes kitérni a második pozitív előrelépésre. Augusztus 18-án kihirdette ugyanis Klaus Johannis államfő azt a parlament által jelentősen módosított 60-as számú sürgősségi kormányrendeletet jóváhagyó 2020/176-os számú törvényt , amely szintén jelentős lépésnek számít az európai alapokkal kapcsolatos decentralizáció irányába. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az azóta már érvényben levő jogszabálynak tulajdonképpen három része van – magyarázta el megkeresésünkre Benedek Zakariás , az RMDSZ alsóházi frakciójának vezetője. A jogszabály első része még a 2007-2014-es finanszírozási időszakból hátramaradt munkálatok befejezését teszi lehetővé (ez a marosvásárhelyi Azomureș melletti gyűjtőtó 30 hektáros területének régóta húzódó feljavítása szempontjából jó hír), a második része bizonyos gázhálózatok fejlesztésére vonatkozik, míg a – mi szempontunkból legérdekesebb – harmadik része a fentebb bemutatott 2020/354-es tervezethez nagyon hasonlóan azt írja le, hogy az Európai Alapok Minisztériumának fennhatósága alá tartozó Regionális Fejlesztési Ügynökséges (ARD-k) lekérhetik és lemenedzselhetik a 2014-2020-as időszakból fennmaradt uniós forrásokat, illetve pályázatokat.

Ahhoz ugyanakkor, hogy megvalósulhasson a megmaradt EU-s források lehívásának decentralizációja, a törvény bizonyos feltételeket is szab. Ezeknek a feltételeknek a lényege kissé leegyszerűsítve az, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek átvilágításon esnek át, ami során megviszsgálják, hogy szakmai szempontból megfelelően felkészültek-e az EU-s források szétosztásának lemenedzselésére. Amennyiben az Európai Unió által végzett átvilágítás nem jár pozitív eredménnyel, akkor az adott fejlesztési régió ügynöksége a továbbiakban is csak az eddigi közvetítői szerepben marad, az EU-s források szétosztása pedig nem kerül ki a szakminisztériumok hatásköréből.

„Erről a jogszabályról véleményem szerint kijelenthetjük, hogy az első igazi gazdasági értelemben végrehajtott decentralizálás, ami 1989 óta történt. A törvény több fázisban írja le, hogy a fejlesztési régiók bizonyos feltételek teljesítése esetén lekérhetik és lemendezselhetik az uniós pályázatokat” – mondta el Benedek Zakariás a múlt héten kihirdetett jogszabályról. „Ez tulajdonképpen egy lehetőség, amit nagyon jó volna kihasználni, hiszen sokkal közelebb hozza az önkormányzatokhoz és az emberekhez az uniós pénzeket. Ha például az Közép-Románia Fejlesztési Régió ügynöksége megkapja a szükséges jóváhagyást, az nagyon pozitív fejlemény lenne Kovászna, Hargita, Maros, Brassó, Szeben és Fehér megyék számára” – magyarázta Benedek, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a jogszabálynak köszönhetően az eddigiekkel ellentétben arra is adott lesz a lehetőség, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek közösen, egymással együttműködve is lehívhassanak EU-s forrásokat.

Benedek Zakariás annak a jelentőségét is kiemelte, hogy a jogszabályt sikerült úgy módosítani, hogy a nálunk még gyerekcipőben járó integrált területi beruházásoknak (integrated territorial investment, ITI) elnevezett programok is közvetlenül hívhatnak le EU-s forrásokat. Az ITI-k lényege, hogy amennyiben egy térségben több, egymással összefüggő, de ugyanazon finanszírozási programból nem támogatható beavatkozásra van szükség, akkor ezeket a beavatkozásokat nagyobb projektcsomagokba lehet szervezni, és a beruházás különböző elemeit párhuzamosan megvalósítani. Így elkerülhetőek lehetnek bizonyos anomáliák, például egy ipari park építése közben nem fordulhat elő, hogy a létesítmény bekötő útjára nem kerül lehívásra valamilyen pályázati pénz.

„Az utolsó pillanatban sikerült betenni a Hargita és Kovászna megyei integrált területi beruházásokért felelős szervezetet, illetve az ennek alárendelt Csomád-Bálványos Kistérségi Társulást és a Hargita Kistérségi Társulást. Nagyon fontos előrelépés, hogy a Hargita és Kovászna megyei integrált területi beruházásokért felelős szervezet a hozzá tartozó kistérségi társulásokon keresztül projekteket finanszírozhat abból a korábban fel nem használt 2 milliárd euróból is, amit a Nagy Infrastruktúra Operatív Programból sikerült átmenteni” – magyarázta Benedek annak a módját, hogy az EU-s források lehívása és felhasználása helyi szintre kerüljön át.

Mi az oka az alkotmányossági óvásnak?

Szóval adott két decentralizációt elősegítő jogszabály, amelyek bár elsőre nagyon hasonlónak tűnhet, érdemes lehet még egyszer kiemelni azt a fontos különbséget, hogy míg utóbbi (a 2020/176-os törvény) a 2014-2020-as időszakban elérhető forrásokra, előbbi (2020/354-es tervezet) a 2021-2027-es EU-s alapokra vonatkozik. Az is fontos eltérés a két jogszabály között, hogy az elmúlt időszakból fennmaradt források lehívására vontkozó, már kihirdetett törvénnyel ellentéteben az alkotmánybíróságon megtámadott jogszabály már arról rendelkezik, hogy a Regionális Fejlesztési Ügynökségek közvetlenül is lehívhatnának EU-s forrásokat, a munkájukat nem koordinálná központi szakhatóság vagy szakminisztérium. Többek között ez is az egyik oka annak, hogy a jogszabályt a parlamenti jóváhagyást követően a kormány megtámadta az alkotmánybíráknál. A másik ok már sokkal technikaibb, és arra vonatkozik, hogy a jogszabály megszavazásánál a honatyák nem tarthatták tiszteletben a kétkamarás törvényhozás elvét: a képviselőházban olyan módosításokkal látták el a jogszabályt, amelyek a szenátus által elfogadott verzióban még nem szerepeltek. Az alkotmánybíróság szeptember 17-én tárgyalja az óvásokat.

„Az alkotmánybírósági döntéssel kapcsolatban két eshetőséggel számolhatunk. Az alkormánybírák dönthetnek úgy, hogy teljesen elkaszálják a tervezetet, és akkor ahhoz, hogy a kövektező ciklusra is lehetővé tegyük ezt a fajta decentralizációt, újabb törvénytervezetet kell végigvinni a törvényhozáson. A második lehetőség, hogy az alkotmánybíróság nem kaszálja el a teljes tervezetet, hanem megmondja, hogy mi alkotmányellenes benne, és azokat módosítani kell” – vázolta fel a 2020/354-es tervezet gyakorlatba ültetésével kapcsolatos lehetőségeket Benedek Zakariás. A képviselő ugyanakkor nem volt túlzottan optimista, amikor arról kérdeztük, hogy a közelgő választások kontextusában mekkora esély lehet egy decentralizációt elősegítő tervezet újbóli elfogadására. „Most jönnek a helyhatósági választások, mire odakerülnénk a parlamenti választásokhoz, mindenki büszkélkedhetne ezzel a törvénnyel. De véleményem szerint még így is nehéz lesz. Szeptember 17-én kiderül, hogy hányadán állunk” – mondta Benedek Zakariás.

Nem kéne Bukarestben házalni

A pozitív fejlemény azt jelentené, hogy a kövektező finanszírozási ciklusban nem kellene a közepes és nagyobb méretű projektekkel Bukarestben házalni – mutatott rá megkeresésünkre Vincze Loránt , az RMDSZ európai parlamenti képviselője. „Ha csak a Központi Fejlesztési Régiót nézzük, három megyei tanácselnökünk ülne szembe három másik megye tanácselnökével, ami hatalmas lehetőségeket rejthet fejlesztések terén Székelyföld számára” – mondta Vincze, aki szerint ezzel a konstrukcióval egyértelmű, hogy a döntés a településekhez és polgárokhoz is közelebb születik.

„Köztudomású, hogy a Bukarestből menedzselt projektek nagyon rosszul mentek. Ha megnézzük a pénzfelhasználások eredményességét, akkor teljesen világos, hogy nem az önkormányzatokkal, vállalatokkal vagy gazdákkal van a baj, hiszen ők már régen el is használták a rendelkezésükre álló alapokat. A gond a központilag menedzselt nagyberuházásokkal van, például a regionális kórházaknál még az első kapavágásokat sem ejtették meg, de ide lehet érteni az autópályák építését, amelyeknek szintén rossz gazdája volt az állam. Számos olyan terület van, amely maradni fog országos hatáskörben, hiszen az autópályák építését például nem lehet regionális szintre levinni, de például a nagyvárosok kerülőútjainál nagy előrelépést jelenthet, ha ezek a projektek a fejlesztési régiókhoz kerülnének” – mondta Vincze Loránt.

Vincze szerint a hatalmas bürokrácia, a különböző pályázatokhoz szükséges hatalmas iratmennyiség nagy nehézségekkel állítja szembe az önkormányzatokat. „Előfordul, hogy egyetlen hiba miatt Bukarestből teljes dokumentációkat küldenek vissza, amiket teljes egészében újra kell készíteni, mert közben lejárnak a megvalósíthatósági tanulmányok. Azt gondolom, hogy ez az igazi kerékkötője a fejlesztéseknek Romániában” – mondta Vincze Loránt.