A munkanélküliség terén nem állunk rosszul, az egyensúlytalanságnak viszont súlyos ára lehet

Az elmúlt napokban számos elemző és publicista kongatta a vészharangot azzal kapcsolatban, hogy az egyre nagyobb költségvetési hiánnyal küzdő államháztartás mégis hogyan bírja finanszírozni a növekedő közalkalmazotti béreket, valamint a nyugdíj emelését mindamellett, hogy a magánszektor rég nem látott problémákkal küzd, rengeteg vállalkozás és munkavállaló került bajba. A témában Dr. Székely Imre , a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar Magyar Intézetének tanársegéde, távoktatás igazgatója segített eligazodni.

Romániában még nincs is olyan nagy baj a munkanélküliség terén

Mint Székely Imre kifejtette, jelenleg a járvány munkaerőpiacra kifejtett hatása közel sem mutat olyan rossz képet Romániában, mint más európai országokban, vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban.

„Adott pillanatban hajmeresztő adatokat láthattunk (az Egyesült Államokban szerk. megj.) , igaz, rövid távon, még a válság első hullámakor. Ekkor irtózatosan gyors volt a munkanélküliség növekedése a tengerentúlon. Az európai helyzet nem volt ennyire rossz, és ezen belül Románia esetében a második negyedév adatait tekintve még annyira sem beszélhetünk a foglalkoztatottság jelentős csökkenéséről. Volt ugyan erre utaló tendencia, de ez arányaiban véve közel sem olyan problémás, mint máshol. Ez részben annak is köszönhető, hogy a régióban a munkaerőpiaci helyzet feszített volt, azaz egyes foglalkoztatási szegmensekben nagyon nehéz volt munkaerőt találni, a közelmúltban történelmi mélyponton volt a munkanélküliségi ráta az országban. Ha a mai munkanélküliségi helyzetet akarjuk értékelni, erre azért érdemes visszaemlékezni” – fejtette ki a szakértő.

Mint Székely Imre elmondta: a vállalkozók látták, hogy most nem gazdasági eredetű válság történt (mint 2008-2009-ben), hanem önmagában közegészségügyi okai vannak az eseményeknek. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy amint sikerül ezt a problémát kezelni és a bizonytalansági tényezők szokványos szintre kerülnek, a gazdasági helyzet is javul. A vállalkozók pedig, ha látnak valamilyen módot arra, hogy ne engedjék el az alkalmazottaikat, akkor nem is teszik szívesen. Emlékeznek ugyanis arra, hogy milyen nehéz jó munkaerőt szerezni. Ez a nyerő hozzáállás gyors kilábalás esetén.

Székely Imre szerint ebben a kontextusban a kormányzati szinten eszközölt intézkedések viszonylag gyorsan megjelentek Romániában, és úgy tűnik, sikerült a munkanélküliség növekedési folyamatának elejét venni, és megfékezni a jelentős munkaerőpiaci romlást.

Nem lehet pontosan meghatározni, hányan vesztették el állásukat a koronavírus miatt

„A közzétett adatok alapján, az én becsléseim szerint körülbelül 40 ezer főt érintett a koronavírus a munkanélküliségi hatás tekintetében. Ez azt jelenti, hogy körülbelül ennyivel van több munkanélküli országos szinten, mint lett volna a vírus nélküli gazdasági helyzetben. Nehéz meghatározni, hogy mihez viszonyítjuk ezt a munkanélküliségi mutatót, mert alapjában véve szezonálisan változik. Ha a tavalyi hasonló időszak adatait vesszük, akkor látható, hogy amikor elkezdődik a tavaszi szezon, csökken a munkanélküliek száma. Mindig van egy ilyen szezonális hatás. Idén érdemben nem látszott ez a hatás, és innen lehet visszakövetkeztetni” – mutatott rá Székely Imre.

„Ha csak a számokat tekintjük, nagy változást nem látunk, és véleményem szerint ebből téves következtetésre lehetne jutni. A februári regisztrált munkanélküliek száma a munkaügyi minisztérium honlapján megjelent adatok szerint 256 700 fő volt, júniusban 260 600, tehát alig 3 ezerrel volt több munkanélküli a hatodik hónap végén” – tette hozzá.

Székely szerint tehát nem az abszolút értékekből látszik a foglalkoztatás csökkenő tendenciája, hanem abból, hogy a szezonális munkanélküliség-csökkenés idén nem következett be, ami átlagosan 30-40 ezer fő körül alakult az eddigi években – innen ered tehát a 40 ezres becsült érték.

Mint elmondta, valóban súlyosan érintette a válság a magánszektort, csak ennek a munkaerőpiacra kifejtett hatása még nem annyira erőteljes a kormányzati programoknak köszönhetően. „Mivel a vállalkozások nem számítanak hosszú távú hatásra, ezért nem folyamodnak jelentős mértékben elbocsátásokhoz, inkább kivárnak. Egy második körben nem kizárt, hogy középtávú hatásként megjelenik majd egy újabb elbocsátási hullám, de ezt egyelőre még nem látjuk” – pontosított Székely.

A káosz közepette nőtt a közalkalmazottak bérezése is, de azt nagyrészt lefedi az infláció

A pénzügyminisztérium által közölt adatok szerint 2,3 milliárd lejjel nőtt 2020 első hat hónapjában a bérjellegű állami kiadások mértéke az előző év azonos időszakához viszonyítva.

„Értékeljük picit, mit is jelent ez a 2,3 milliárd lej: 2019 első hat hónapjának szintjén mért 51 milliárd lejnyi bérjellegű kiadáshoz képest most 2020-ban az ugyanilyen jellegű kiadások 53,3 milliárd lejt tettek ki. Ez a növekedés relatív értékekben kimutatva 4,5%-os növekedést jelent. Ez nagyjából az inflációval egyezik meg, a tavalyi év végén ugyanis durván 4%-kal zárt az inflációs ráta. Lehet, hogy kissé kerekített így kijelenteni, de elmondhatjuk: ez a nominális növekedés összhangban van az inflációval” – értékelte a szakértő.

„Azt kell látni, hogy a közszférában az államháztartási forrásokból finanszírozott alkalmazottak bérét előzetesen határozzák meg egy bértábla alapján. A bértáblát még 2018-ban rögzítették, akkor fogadták el azt a törvényt, amely szerint az egészségügyben dolgozók számára 2018. március 1-től olyan béreket biztosítsanak, ami a bértáblában a 2022-es évi szinten szerepel. Ezen a téren akkor jelentős emelkedés következett be. A többi kategória számára azt írták elő, hogy 2019-től kezdődően 4 év alatt lépcsőzetesen hozzák be a 2018-as év végi és a 2022-es évre előírt bérszintek különbségét. A fizetések emelését négy szintre osztották, és minden egyes évben a bérszint különbségnek egynegyedét béremelésként a közalkalmazottak számára biztosítják. Idén szintén volt béremelés január elsején. Tehát elmondhatjuk: ezek az emelkedések nem egy aktuális helyzetből adódnak, hanem egy előző törvény alapján történnek. Ennek a rendszernek a tükrében lenne újabb emelés a tanügyi alkalmazottak számára szeptember 1-től, amit a kormány most leginkább halasztana, hiszen ekkor szó nem volt arról, hogy lesz egy ilyen válság. Az, hogy most ehhez a szituációhoz próbál a kormány alkalmazkodni, tovább halasztani, vagy valamilyen megoldást keresni rá, az egy másik történet” – magyarázta Székely Imre.

Sokkal inkább problémásabb a nyugdíjak emelése

Mint az egyetemi oktató kifejtette, a nyugdíjak esetén is múltbéli döntésről van szó, a tavalyi nyugdíjpont emelése jóval nagyobb értékű kiadásnövekedést okozott az államháztartás számára, mint ami a bérjellegű kiadások terén volt.

„2019 első 6 hónapjában a szociális jellegű kiadások (nyugdíjak nagyrészt, de itt vannak más jellegű kiadások is szerk. megj.) az államháztartásban 56 milliárd lejt tettek ki. Ugyanez a szám 2020 első félévében 69,2 milliárdot mutat. Ezen a téren a növekedés 13,2 milliárd lej, ami relatíve 23,7%-os növekedést jelent. Szeptember elsején ehhez képest egy olyan emelkedés fog következni, ami leginkább annak a politikai döntésnek a következménye, hogy a nyugdíjasok vonalán történjen a költekezés” – emelte ki Székely.

„Mondhatnánk azt is, hogy erre azért van szükség, mert annyira alacsonyak a nyugdíjak, hogy ezt a típusú növekedést mindenképp meg kellett tenni, és a társadalom fel kell vállalja ezt a terhet. Amikor én azt mondom, hogy ez nem igaz, a következőkre támaszkodom: hasonlítsuk össze az átlagnyugdíjat az átlagbér szintjével. 2020 első negyedévében, miután a tavalyi növekedés megvalósult az általános nyugdíjak esetében (azok esetében, akik korhatáros nyugdíjat kapnak), 1596 lej lett az átlagnyugdíj. A nettó átlagbér ebben az időszakban 3228 lej. A kettő közötti arány 49,4%, azaz az átlagnyugdíj majdnem felét teszi ki a nettó átlagbérnek. Ez az arány nem volt magasabb az ezt megelőző időszakban sem, tehát a gazdasági fejlődés, felzárkózás során nem történt a nyugdíjasok kárára előrelépés. Lépcsőzetesen, de a nyugdíj mindig követte a reálbérek emelkedését” – fejtette ki Székely Imre.

Nagyon sok függ attól, hogy a következő kormány mennyire akarja gyorsan megteremteni az egyensúlyt

Az idei évben jelentős költségvetési hiány várható, a kormány 8,6%-os deficittel számol, de számos elemző ennél is rosszabb mutatóra számít.

„A magas költségvetési hiánytól még nem dől össze a világ, láthattunk hasonló példát 2009-ben. Azután érkezett kiigazítási program, így 2012-re nagyjából sikerült helyreállítani a makrogazdasági egyensúlyt. Nem arról van szó, hogy nem lehetne megcsinálni. A kérdés inkább az, hogy a soron következő kormányzat hajlandó lesz-e ezt megvalósítani, mert ennek politikai ára van. A Boc-kormányt a mai napig is szidják azért, mert elindította ezt a makrogazdasági egyensúlyt teremtő programot” – mutatott rá Székely.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a kormányzat több éven át húzza majd a jelentős deficit kiegyenlítését, annak az lesz az ára, hogy a államadósság mértéke nagyobb lesz.

„Jelenleg GDP-arányosan 40% körül vagyunk, idén talán átlépjük ezt. Most még nem akut a helyzet a közadósság tekintetében, ezért sincs most feszültség a finanszírozás terén: a kormányzat kapja a kölcsönforrásokat, tudja fizetni a kiadásokat. Ha viszont nem jön jövőben egy kiigazítási program, és nem megy szembe a kormányzat ezzel a folyamattal, akkor ezen a téren 2021-2022 tájékán nagy problémák lehetnek. Első körben ez úgy fog megnyilvánulni, hogy a bevonható hitelforrások megdrágulhatnak, jóval költségesebb feltételek mellett fog finanszírozást kapni a kormányzat, második körben – bízunk benne, hogy nem jutunk oda – maga a forrásbevonás is problematikus lehet. Visszaemlékszünk még a 2010-et követő görög adósságválságra, amikor első körben a kamatprémiumok növekedtek, második körben már az ország olyan helyzetbe jutott, ahol effektív az volt a kérdés, hogy akármilyen költség mellett, de egyáltalán tud-e szerezni finanszírozási forrást. Tudjuk mi történt, a probléma megoldásában végül a nemzetközi pénzügyi intézmények fellépésére is szükség volt” – mondta Székely Imre.