Soós Zoltán: húsz éve mondják az embereknek, hogy NEM LEHET

Dorin Florea 20 év után végérvényesen visszalép, és nem indul Marosvásárhely polgármesteri székéért.

Az tény, hogy a következő adminisztrációnak nem lesz egyszerű dolga, bárki is nyeri a választásokat szeptember 27-én. Több éves gazdasági lemaradást, infrastrukturális hiányt kell pótolni, az elégedetlen lakosság meg látványos változást akar.

Soós Zoltán függetlenként indította kampányát, de nem titok az sem, hogy az RMDSZ ügyvezető elnöksége igazgatja útjait. A Pénzcsinálók részéről elsősorban amiatt kerestük fel, hogy a város gazdasági aspektusairól kérdezzük, vázolja fel a prioritásait, mondja el a vízióit a nemrég közzétett programja kapcsán . A dokumentum igen sokrétegű, sok mandátumos megvalósításokat ígér, ezért fontosnak tartottuk, hogy olyan pontokról beszéljünk, amelyek esetében reális esélyt látunk a megvalósíthatóság szempontjából, legalábbis a közeljövőben.

.

A kampány első számú címszava az adósságrendezés. Mit lehet a város tartozásairól tudni: mekkora a mértéke és hogyan lát módot a törlesztésre, ha mínuszos a város költségvetése?

Nem lehet pontosan tudni, hogy mennyi az adósság. Az első lépés, amit tehetünk, hogy feltérképezzük a város adósságállományát. Külső és belső auditokat kell tartani, átvilágítani minden olyan jellegű tartozást, amit a város felhalmozott. Jelenleg úgy saccoljuk, körülbelül 300 millió lej érték körül mozog a tartozás. Ez valamivel kevesebb, mint az éves költségvetése a városnak. Persze még az sem világos, hogy mennyi lehet azoknak a kifizetetlen számláknak az értéke, amelyek be sincsenek regisztrálva. Mindezeket egyenként kell átvilágítani, és megnézni, hol történt felülárazás. Nyilvánvaló, hogy törleszteni kell az adósságot, ez nagyon fontos nem csak a működés, de a hitelesség szempontjából is. Marosvásárhelynek senki sem hitelez a piacon, mert mindenki tudja, hogy rossz kifizető: évekig húzza, és mindig a csókos barátok élveznek elsőbbséget.

(Zárójelben megemlítenénk: egyes forrásaink szerint például a Selgros áruházlánccal szemben is legalább 2-3 millió lej értékű tartozást tologat az önkormányzat. A kifizetetlen számlák nemcsak a költségvetési játszmát művelő városháza érdekeit képviselik, hanem ugyanúgy a cégét is. Valószínűsíthető, hogy a szerződésben olyan kamatok vannak, amelyek majd a számlák végrehajtása során szép összegű többletköltséggel terhelik az új adminisztrációt. Más cégek esetében is fennáll annak a lehetősége, hogy hasonló „stratégia” miatt hunytak szemet a felek a kifizetések elmaradása miatt. – szerk.megjegyzés )

Milyen megoldást látnak arra, hogy bővítsék a befolyó összegeket? Hogyan lehet kiegyenlíteni a város költségvetését?

Csak szigorú gazdálkodással. Marosvásárhelyen az aszfaltozás négyzetméterekre lebontva majdnem háromszor annyiba kerül, mint Kolozsváron vagy Nagyszebenben. Érdekes kérdés, hogy a román közbeszerzési törvények mellett hogyan lehetett ezt végrehajtani. Rengeteg ilyen példa merül fel, és kétségtelen, hogy a kiadásokat le kell faragni. Takarékoskodni kell a beruházások, a személyzeti kiadások, a javítási és karbantartási, valamint a médiahirdetések és protokoll költségek terén is.

A bevételek növelésének több módja van. Az egyik az, hogy a városi szolgáltatások kapcsán megvizsgáljuk, melyiket éri meg magán, vagy félig magán kézben hagyni, és melyiket érdemes inkább a város által üzemeltetni.

Jelenleg a helyi illetékek, ingatlanadó és a cégektől származó illetékek jelentik a legnagyobb bevételi forrást. A parkolás és tömegközlekedés során kisebb tételek jönnek be, utóbbi évi 1 millió lej körül alakul, tehát a városi közszállítási vállalat nem tudja fenntartani önmagát. Igen jelentős növekedést hozna, ha a város két turisztikai nevezetessége, a Víkend-telep és az állatkert látogatottsága is nőne. Ha úgy tetszik, a ’80-as években még brandnek számítottak Románia szinten, időközben a Víkend-telep fejlesztése lemaradt, pedig egy vízipark és sportövezet fejlesztéssel nagyot lehetne dobbantani. Látjuk Magyarországon, hogy mekkorát dob egy város idegenforgalmán egy fürdőközpont. Ami az állatkertet illeti: évente akár 400 ezer látogatóval is lehetne számolni, de jelenleg Marosvásárhely nem turisztikai célpont, inkább tranzit övezet. Nincs vonzereje sem a belföldi, sem a külföldi turisták előtt, hogy akár több napot is eltöltsenek a városban. Pedig ez jelentős bevételi forrás lehetne számunkra.

Költségvetés szempontjából idén negatív rekordot ért el Marosvásárhely, hiszen a fele akkora város, Beszterce is nagyobb költségvetéssel tervez, mint amit Marosvásárhely tavaly teljesített. Itt a költségvetés egyharmada megy csak beruházásra. Ez azt jelenti, hogy súlyos egyenlőtlenségek vannak, holott a város méretéből nem kéne ez adódjon.

Hogyan tud a város takarékoskodni, ha az önkormányzat országos szinten a legnagyobb számú személyzetet tartja fent? Szükség lenne, talán, elbocsátásokra, átszervezésre.

Az ingyenélőktől meg fogunk válni. Valóban, óriási teher nehezedik az adófizetők vállára, hiszen 1300-nál többen dolgoznak az önkormányzatnál. Ebbe nem számolják bele a városhoz tartozó részvénytársaságok alkalmazottait. Összehasonlításként meg kell említeni, hogy a 200 ezres Nagyváradon 700 fő a polgármesteri hivatal létszáma.

A költségvetés átvilágítása, amit korábban említettem, a hivatal átvilágítását is jelenti. Azoknak nyilván nem kell aggódniuk, akik a munkájukat végzik. De azoktól, akik csak azért vannak ott, mert valamilyen módon kötődnek Florea és rendszerének fenntartásához, nem biztos, hogy helyük lesz a változás programjának megvalósításában.

Természetesen nem célunk a munkahelyeket veszélybe sodorni, vagy egyáltalán bizonytalanságot kelteni. Aki dolgozni akar, és végzi a munkáját rendesen, annak nincs oka az aggodalomra. Aki viszont úgy van ott, hogy az ő nevén fizetést vesznek fel vagy, be sem jár a hivatalba dolgozni, nyilván ezeknek az illetőknek a szerződéseit fel kell bontani.

Említette, hogy a takarékosság céljából a városi szolgáltatásokat be kell vonni az önkormányzat hatáskörébe. A parkolást jenleg az önkormányzathoz tartozó Piacgazdaság koordinálja, a parkolási díjak pedig így is alig hoznak bevételt a városnak. Mit lehetne tenni, hogy a parkolást szigorúbban ellenőrizzék, illetve a piaci körülményeknek megfelelő díjat kérjék a parkolásért?

Természetesen, a város egyik jelentős bevételi forrása a parkolási díjakból származna. Eddig annyit sikerült elérni, hogy telefonnal is lehet parkolást fizetni, ami valamennyire kézenfekvőbb. Persze nagyon sok egyéb gondot is meg kell oldani.

Rengetegen parkolnak a kis utcákban, a belvárosi övezeten belül körülbelül 600-700 parkolóhely van szétszórtan, és tucatnyi ember végzi az ellenőrzést.

Sokszor fordul elő, hogy az autósok megússzák az ingyen parkolást, mert nem jár arra ellenőr: a veszteség becsléseink szerint így körülbelül 60-70%-os, azaz ennyi a nem fizető autós. Nyilván, így jelentős veszteség éri a várost, ezen pedig változtatni kell.

További 600 parkolóhelyet jelent majd a Színház mögött építendő parkolóház. Emellett tervezünk egy másodikat a Maros Mall mellett 400 hellyel. Mindez jelentősen növelheti a bevételeket.

Így pedig 450 parkolóhelyet lehetne felszámolni a kis utcákban, amivel jelentősen csökkenteni lehet a forgalom a túlzsúfoltságát, ráadásul a parkolóházaknál egyszerűbben megoldható lenne az ellenőrzés is.

Tehát a parkolás kérdésének megoldása nem csak önmagában fontos, hanem ehhez szorosan hozzáfűződik a közlekedésrendészet is. Ha a programot tekintjük, nyilván, több mandátumos megvalósításokról beszélünk. Az első mandátum alatt azonban ennek a két parkolóháznak a megépítése lenne az abszolút prioritás, hiszen ezek megépítése vezet oda, hogy átláthatóbb legyen a belvárosi közlekedés. Utána, ehhez lehet igazítani a bicikliutak kiépítését, a tömegközlekedés ésszerűsítését, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a forgalom, hiszen ma ezek arra kényszerítenek sok embert, hogy a belvárosi dugók ellenére is autóba üljön.

Ha már tömegközlekedésnél tartunk: most júliusban volt az elektromos buszok esetében a közbeszerzés, amire máris fellebezés érkezett. Jó sokat kellett várni erre is, hiszen az erről szóló közlekedési tervet még 2017-ben fogadta el a tanács. Összességében véve, hogyan egészítenék ki az eddigi projekteket az új adminisztrációs programmal?

A buszok kapcsán két projektről beszélünk: a város saját erőforrásból, vagyis bankkölcsön igénybevételével újította volna fel a buszparkot, illetve egy kormánytámogatás révén, amit több romániai városnak ítéltek meg elektromos buszok üzembe helyezésének céljából. Az első projekt közbeszerzése megbukott, ugyanis a kiválasztott cég egyértelműen nem a legkedvezőbb ajánlattal pályázott, és nem is a legmegfelelőbb buszokat választották ki. Ha ezt elfogadják, buszonként 60 ezer euróval, összességében 2 millió euróval többet fizettek volna. A közbeszerzést megfellebbezték, így újra ki kell azt írni.

Az elektromos buszok projektje valóban folyamatban van, az elképzelések szerint novemberben vagy decemberben megjelenhetnek az első ilyen tömegközlekedési járművek Marosvásárhely utcáin. Ehhez azonban először ki kell építeni a végpontokat és a töltőállomásokat, hogy lehessen tölteni a buszokat.

A tömegközlekedés infrastruktúrájának kiépítése mellé kisebb beruházások is társulnak, mint például a bicikliutak. A tanács többször szavazott meg forrásokat bicikliutak tervezésére és kivitelezésére, ezek soha nem készültek el. Most pedig, az utolsó 100 méteren felfestettek néhány kilométernyi sávot útszűkítést idézve elő, így még jobban lassul a közlekedés, ráadásul az még balesetveszélyes is.

Nyilván, ilyen körülmények között nem lehet jó hangulat a városban, de ezt ki fogja egészíteni a mi részünkről két projekt, ami a turizmust és a kreatív ipar megerősítését hivatott megerősíteni Marosvásárhelyen.

Tehát ez az a két szektor, amelybe érdemes beruházni?

Igen. Korábban szóba került a Víkend-telep, ami a jövőbeni vízipark helyszínéül szolgálhatna, emellett szükségesnek látom az állatkert rehabilitációját is. A szabadidős-szórakoztató programokon kívül itt van még a Kultúrpalota, a Teleki Téka, potenciál van a vár hasznosításában is. Ezek mind vonzó turisztikai célponttá tehetik a várost, ha jó városmarketing és beruházáspolitika erősíti. Véleményem szerint a körülmények adottak, lényegében fel kell használni az adottságainkat, turizmus területén nem kell újakat kitalálni.

A másik fontos terület lehet a kreatív ipar lehet, valamint az erős felsőoktatási intézmények által adott lehetőségeknek a kiaknázása.

Az informatika terén ott van a Sapientia, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a Művészeti Egyetem. Mindezek bevonásával létre kellene hozni olyan infrastruktúrát, ami általában a kreatív ipart erősítené meg.

A városban továbbá négy gyógyszergyár működik, de évek óta stagnál a kapacitás. Nyilvánvalóan nincs biztatás a helyi önkormányzat részéről sem, hogy ezt a magas hozzáadott értékű ipari szegmenst fejlessze.

De megemlíteném itt az IT szektort is. Jól tudjuk, hogy Kolozsvár már ebből a szempontból túltelített, a cégek inkább eljönnének, mert nehéz munkaerőt találni, drágák a működési költségek. Marosvásárhelyen olcsóbb lenne ez, évente pedig több száz fiatal állna rendelkezésükre, akik itt végeznek. Kolozsvár közelsége előnyös is lehet ilyen szempontból.

A kreatív ipar támogatására inkubátorházat szándékozunk létrehozni, hogy a startup cégeknek kedvező körülményeket teremtve biztosítsunk székhelyet, irodát.

Ami pedig a beruházókat illeti: olyan irodát nyitnánk, ami kizárólag a beruházásokkal, építkezésekkel kapcsolatos papírmunkát, engedélyeztetési eljárásokat, dokumentációk összeállítását segíti. Az itt dolgozó ügyintézők a legalább 150 ezer eurós befektetések vagy legkevesebb 10 munkahelyet teremtő vállalkozások számára kínálnának teljeskörű ügyintézést a beruházás megvalósulásáig. Nem a vállalkozónak kell bolyongania a hivatalban, hanem elintézik helyette a papírmunkát. Emlékezzünk csak, mi történt, amikor két évvel ezelőtt a Bosch idehozta volna az egyik üzemét Marosvásárhelyre, de olyan bürokratikus nehézségekbe ütköztek, hogy végül nem jöttek.

A városnak logisztikai szempontból is jó a fekvése. Ha ez kiegészül jó turisztikai befektetésekkel és kedvet kapnak a beruházók, akkor úgy gondolom, Marosvásárhely nagyot változhat. Nem lehetetlen mindaz, amit mondok, elég megnézni, hogy Kolozsvár is mekkorát fejlődött Funar után. Láthattuk, hogy milyen gazdasági robbanás zajlott le.

Érdemesnek tartom, hogy mindezen intézmények megvalósítását finanszírozza a város, hiszen hosszú távon nagyon megtérülnek.

Hogyan lehet ezeket a terveket a beszélgetés elején említett takarékoskodással összeegyeztetni?

Nem könnyen, de megoldható. Én annyit ígérhetek, hogy lesz egy dolgos, szorgos adminisztráció, aki megpróbálja helyretenni a város ügyeit. Nincs ellentmondás a terveink és a spórolás között, hiszen ha a városban megállítjuk a túlköltekezést, hatékonyan használhatjuk fel a kormány, valamint az EU-s pályázatok adta lehetőségeket, akkor generálhatunk egy fejlődést, ami néhány év alatt helyre billentheti Marosvásárhely pénzügyeit.

Az Európai Uniós támogatások terén a programban elsősorban a metropoliszövezet hatékonyságának növelését említették. Pontosan hogyan kell ezt értelmezni?

Eddig kihasználatlan és nagyon erős fejlesztési lehetőség a metropoliszövezet. Annak ellenére, hogy Marosvásárhely első volt Romániában, amely létrehozta ezt, ez mára működésképtelenné vált. Ennek az újratervezése rengeteg bevételt tudna hozni az EU-s pályázatokból.

Ez azt jelenti, hogy vannak olyan támogatási alapok, amelyek külön nagyvárosi fejlesztési területekre vonatkoznak. Eddig a város nem volt partner a környező településekkel, hiába próbáltak azok fejlesztéseket működtetni. Ennek egyszerű a magyarázata: ha ilyen kaliberű támogatásokat kérünk, akkor átláthatóbbá kell tenni a közbeszerzéseket, amiben eleve nem volt érdekelt a közigazgatás. Ez azért jelent problémát, mert így nincs például terelőút, ami lehetővé tenné, hogy az áthaladó teherforgalom valamilyen irányban ki tudja kerülni a várost. A súlyosbító körülmények még csak most jönnek: Marosvásárhelyt jövőre eléri az autópálya, ami gyakorlatilag a belváros peremére fog érkezni. A lehömpölygő forgalom olyan útra fog menni, ami a ‘70-es évek fejlesztési koncepcióját tükrözi. El lehet képzelni, mi lesz itt ezután.

Tehát ez nagyon sürgős, hogy a metropoliszövezetet elindítsuk októbertől és elkezdjük az EU-s pályázatok lehívását.

Azt hozzátenném, hogy ezelőtt két hónappal a kormány belátta, a nagy infrastrukturális projekteket nem lehet csak a minisztériumon keresztül működtetni, és megengedték végül, hogy a metropoliszövezetek saját nagyberuházásokat indítsanak, mindenki a saját igényeinek megfelelően pályázhat. El is készült az északi terelőút koncepciója, ami körülbelül egy 25 km-es szakaszt foglalna magába. Nyilván, ez nem egy mandátumra szólna, viszont az első alatt legalább elő lehet készíteni az építkezést, és egyes szakaszoknak már neki is lehet kezdeni. Váradnak körülbelül 10 év alatt sikerült a terelőutat megvalósítania.

Külső szemmel az látható, hogy a közösség visszahúzódó, nincs törekvés egyfajta buzgó összefogásra, a meglévő rendezvényeken is nagyjából ugyanazok az arcok láthatóak. Mit gondol erről: hogyan lehetne aktívabbá tenni a lakosságot, egyfajta kreatív közösséget megteremtve?

Mint intézményvezető és rendezvényszervező is szembesültem már ezekkel a problémákkal. A városháza akadályozta a közösségi események létrehozását. Gondolok például a Forgatag megszervezésére, hiszen ahol tudtak, gáncsoskodtak. Érdekes volt látni azonban, ahogy a Múzeumok Éjszakája című rendezvény kinőtte magát: mára 15-20 ezer fős látogatottsága van. Tehát van igény a hasonló szabadidős, közösségi eseményekre.

Viszont nézzük meg: nincs sétáló övezet, nincs biciklis övezet. Rengeteg apróság hiányzik, ami élhetővé tenné a várost, mindez egy paranoiás városvezetés következménye.

Ha létrehozzuk a sétálóutcát, akkor lehet szervezni utcazene fesztivált, mindezek pár hónap leforgása alatt lebonyolíthatók, megvalósíthatók. A közhangulaton pedig rengeteget dobhat, hiszen 20 éve azt mondják az embereknek, hogy NEM LEHET, csak ha az önkormányzat is profitálhat belőle. Számunkra az a cél, hogy a lakosság jöjjön az ötleteivel, kezdeményezzenek, az ajtó nyitva kell álljon a marosvásárhelyiek előtt.

A jó közösség egyébként hozzájárulhat ahhoz, hogy több multinacionális cég is vonzónak találja a városban való beruházást. Mit gondol erről: fontos a nagyberuházók jelenléte, vagy inkább a helyi kis- és középvállalkozások támogatása az elsődleges?

A városban van egy jól működő kis- és középválllakozói réteg. Tagja vagyok én is egy több mint 100 céget magába tömörítő Manager Klubnak, ahol érzem a lendületet és az erőt. Van ezen kívül négy Rotary Club, rengeteg román és magyar innovatív cég működik.

Nagyon sokan nem Vásárhelyen üzletelnek, mert itt nem lehet, vagy nem engedik őket. Ezt a szférát nagyon kell támogatni, mert ők hozzák az innovációt és érdekük, hogy fejlesszék a régiót. Ez pedig nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy érkezzenek a nagyberuházók, a multinacionális cégek. Tudjuk, hogy ők nem kötődnek városhoz, de ösztönözhetik a helyi piacot. Tehát nem kell őket mellőzni, nem is szabad. A két szféra nem szabad egymás róvására menjen, az a legjobb, ha kiegészítik egymást.