Mi a története a román kirakatstartupnak, amely már 10 milliárd dollárt ér?

A koronavírus-járvány ellenére is hatalmas növekedésben van a legértékesebb kelet-európai startup, a román alapítású UiPath. Egy nemrég zárult befektetési körnek köszönhetően azt is tudjuk, hogy a Daniel Dines által alapított, digitális robotokat fejlesztő vállalat aktuális értéke meghaladja a 10 milliárd dollárt. Arra az amerikai Forbes hívja fel a figyelmet, hogy a startup ezzel belépett az unikornisok krémjébe, a decacornok közé. Decacornnak a 10 milliárd dolláros értéket meghaladó, de a 100 milliárdot még el nem érő technológiai cégeket szokás nevezni.

A UiPath értéke azért került nyilvánosságra, mert a Bukarestben alapított startup épp most vont be egy 225 millió dolláros befektetést, amely során a felek 10,2 milliárd dollárra taksálták a vállalatot. A pénzt főként mérnöki folyamatokba forgatják, de a felvásárlási lehetőségek iránt is érdeklődnek a befektetésről nyilatkozó Dines szerint.

„Mindenki mellé egy robotot”

Nehéz röviden elmagyarázni, hogy pontosan mivel is foglalkozik a startup, talán ezért is választották a „Mindenki mellé egy robotot” szlogent maguknak. A startupnál olyan folyamatautomatizálási megoldásokat, egyszerűbben digitális robotokat fejlesztenek, amelyekkel automatizálni lehet olyan ismétlődő feladatokat, mint például az adatok másolása, űrlapok vagy jelentések kitöltése. A startupnál azokat az üzleti partnereket célozzák, akik a folyamataik digitalizálásán és automatizálásán dolgoznak azzal a céllal, hogy az alkalmazottakat lényegesebb, nagyobb hozzáadott értékkel bíró feladatokra tudják átirányítani.

Erre nyilvánvalóan hatalmas az igény jelenleg a vállalatoknál, részben ide vezethető vissza a UiPath elképesztő növekedése is, amit jól szemléltetnek az új befektetések bevonásával kapcsolatos információk:

• 2015 augusztusa: a startup 1,6 millió dolláros befektetést von be;
• 2017 áprilisa: 30 millió dolláros befektetés;
• 2018 márciusa: 153 millió dolláros befektetés, az ügylet során a céget 1,1 milliárd dollárra értékelik;
• 2018 szeptembere: 225 millió dolláros befektetés, a startup már 3 milliárd dollárt ér;
• 2019 áprilisa: 568 millió dolláros befektetés bevonása, 7 milliárd dolláros cégérték;
• 2020 júliusa: 225 millió dolláros befektetés, 10,2 milliárd dolláros értékelés.

A mostani befektetéssel kapcsolatban érdekes nyilatkozatot tett Rich Wong , a befektetést vezető Accel partnere is, aki szerint nem csak azért fektettek már az egyik első befektetési körtől kezdve a UiPath-be, mert nagyon erős az automatizálás és a digitális átváltozás trendje a világban, hanem mert a vállalat vezetőjének, Daniel Dinesnek szilárd víziója van azzal kapcsolatban, hogy miként kell felépíteni egy jelentős, globális nagyvállalatot. Nem biztos, hogy sok kelet-európai cégvezér kapott már hasonló bókot befektetőtől.

Kicsoda Daniel Dines, akit az amerikai Forbes a botok urának nevezett?

A bot ok, vagyis a digitális robotok ura Onești-en született, 1997-ben matematika-informatika szakon diplomázott. Saját magát meglehetősen lusta típusnak tartja – vallotta be egy Ziarul Financiar nak adott videóinterjúban , a matematikához viszont szerinte volt némi tehetsége, ezért nem okozott nagy gondot számára az egyetemi felvételi.

Az egyetem viszont saját bevallása szerint hatalmas csalódás volt számára, az egyetemi tanárok és a milliő miatt alig járt órákra. A nagy változást az életében az hozta el, amikor egyik barátját alkalmazta egy programozócég a kilencvenes években egészen jónak számító 300 dolláros havi fizetéssel. „Akkoriban körülbelül 30 dollárból éltem havonta” – magyarázta, miért érzett késztetést arra, hogy egy egész nyarát egy programozási nyelv megtanulására áldozza.

A stratégiája bejött, néhány hónap múlva ő is állást kapott egy olyan IT-vállalatnál, amelynek nem volt elegendő számítógépe, ezért este 8 órakor kezdett, éjszaka dolgozott. Élete legszebb időszakaként emlékszik arra a periódusra. „Azokhoz az időkhöz viszonyítva egy egészen performáns számítógéppel dolgozhattam, hat hónapon át volt a játékszerem. Zenét hallgattam, egyedül voltam, tanultam, dolgoztam” – mondta.

Amikor véget ért az éjszakai műszakkal járó projekt, egy francia outsourcing vállalatnál kezdett dolgozni, de a kilencvenes évek második felében már megjelentek Romániában a nyugati IT-vállalatok fejvadászai, akik kiemelkedő bérezés ellenében ajánlottak nyugati munkahelyeket a legtehetségesebb romániai programozóknak. A Microsoft is minden évben jött munkaerőt toborozni, Dines így kapott ajánlatot, hogy évi 60 ezer dollárért dolgozzon Seattle-ben.

2000-ben került az Egyesült Államokba, emlékei szerint már akkor 200 körülire volt tehető a Microsoftnál dolgozó romániaiak száma. Öt évet dolgozott a tengerentúlon, 2005-ben azért tért vissza Romániába, mert szerinte nem igazán sikerült alkalmazkodnia az ottani élethez, és hajtotta a vállalkozói vénája. „Elkezdtem termékeken gondolkodni. Az elején volt néhány kezdeti partnerem, nem túl jelentős outsourcing projekteket vállaltam” – mondta. Erre az időszakra úgy emlékezik , hogy minden hibát elkövetett, amit egy kezdő vállalkozó elkövethet, de a legnagyobb gond szerinte az volt, hogy kezdetben inkább mindenféléken spekuláltak, mintsem saját vízió mentén dolgoztak volna.

Így is olyan ügyfeleik voltak, mint az IBM, a Google vagy a Microsoft, de még mindig csak egy bukaresti, 10 személyes technológiai vállalat volt a UiPath, amikor 2012-ben elkezdtek egyre több energiát fordítani az első igazi saját termékük fejlesztésébe, egy olyan platformra, amellyel digitális robotokat lehetett „tanítani” és összehangolni. Az első igazi saját terméküket 2014-ben tudták eladni, az első ügyfelük egy indiai vállalat volt, amely egy sokkal nevesebb konkurens vállalat helyett választotta a bukaresti fejlesztők termékét, Dines szerint egyrészt olcsóbbak voltak, másrészt sokkal receptívebbek voltak az ügyfelek igényeire és visszajelzéseire.

Az első komolyabb ügyfelet nem sokkal később két neves vállalat követte, a francia Capgemini és az amerikai Cognizant már határozottan azért válaszotta őket, mert a UiPath termékét tartották a legjobbnak. Dines erre az időszakra teszi azt a kulcsfontosságú felismerést is, amikor rájöttek, hogy a termékük nagyon jó, a korábbi évek lassú fejlődését pedig inkább az okozta, hogy nem a megfelelő piacot és ügyfeleket célozták. A késői ráeszmélést viszont egyáltalán nem bánja, szerinte ha két évvel korábban támadták volna a célpiacot az akkori, nem teljesen kiforrott termékükkel, akkor nagy valószínűséggel bukás lett volna a vége.

Az időzítés viszont annyira tökéletes volt, hogy 2015-ben már megkapták az első befektetésüket egy londoni inkubátorprogramnak köszönhetően. Akkor még egy bukaresti tömbházlakásban működött a UiPath. A mostani cégértékükhöz képest az akkori, 1,6 millió dolláros befektetés nem tűnik nagy durranásnak, Dines szerint viszont alapvető mentalitásváltáson estek át a finanszírozásnak köszönhetően. „Addig nagyon vigyáztunk a készpénzre. Ezt követően meglett a megfelelő bátorságunk és a hajtóerőnk ahhoz, hogy befektessünk egy olyan piacon, amelyről azt gondoltuk, hogy növekedni fog” – mondta.

Ezt követően nagyon beindult a startup szekere, és gyorsan követték egymást a történések. Az igazán nagy felhajtás akkor indult be a körülöttük, amikor az Accel befektetési alap 2017 áprilisában 30 millió dolláros finanszírozásért cserébe átvette a cég majdnem 30%-át. Az ügylet akkor nagyon különösnek számított, hiszen a befektetési alap korábban soha nem finanszírozott kelet-európai startupot, ráadásul főként olyan technológiai cégekre összpontosítanak, amelyekben megvan a potenciál ahhoz, hogy elérjék az 1 milliárd dolláros cégértéket.

Az idő viszont nagyon hamar az Accelt igazolta, a UiPath-nek egy év sem kellett, hogy 1,1 milliárd dolláros cégérték mellett újabb befektetési körön legyen túl, 2018 márciusában 153 millió dolláros befektetést kaptak az Accel vezetésével, de az ügyletben más befektetők is részt vettek. Dines utólag azt is elismerte, hogy volt ennél nagyobb ajánlatuk is, viszont a döntésnél meghatározó volt a tárgyalóasztalnál ülő befektetők személye is.

„Azelőtt mindig nagyon visszafogott voltam a befektetőkkel kapcsolatban, úgy képzeltem őket, mint a cápákat, akik a gyermekedet akarják. Időközben viszont arra is rájöttem, hogy ennek a területnek is vannak nagyon kifinomult szereplői, akiknek az a célja, hogy a vállalat fejlődjön tovább, és igyekeznek megtalálni az ehhez szükséges vállalkozókat” – magyarázta.

Szerinte a befektetési alapoknak egy másik nagyon fontos hozadéka, hogy a plusz finanszírozás bevonásának köszönhetően a legjobb szakembereket tudják a céghez csábítani. A csapattoborzás ugyanis nagyon drága, volt, hogy ők is 4 millió dolláros jutalékot fizettek egy fejvadászcégnek. Nem számít, hogy programozó, marketinges vagy pénzügyes, minden országban a legjobb fizetéseket igyekeznek biztosítani, Romániában mindig megnézik az iparágban elérhető legmagasabb béreket, és azokat is legalább 20%-kal túllicitálják. Jelenleg 2900 embert foglalkoztatnak, ebből 800-at Bukarestben és New Yorkban, a többit a világ 20 országában (Tokióban és Bengaluruban van nagyobb irodájuk). Dines emiatt is ideje jelentős részét tölti repülőn és reptereken.

Az elmúlt években nem csak a vállalat értéke, hanem a bevételei is jelentősen nőttek: 2017-ben még 5 millió dolláros árbevételük volt, 2018-ban már 155 millió dolláros, tavaly pedig a 300 millió dollárt is meghaladó üzleti forgalommal rendelkeztek. A rakétagyorsasággal emelkedő vállalatnál idén is jelentős növekedéssel számolnak, a „visszafogott” becsléseik szerint is 80-90%-kal több bevételük lesz idén, mint 2019-ben.

Már nagyon sok álmot elértek: a megoldásaikkal évi 40 ezer munkaórát takarítottak meg az észak-amerikai Toyota üzemeknek, az irodáikban pedig volt IBM-es vagy Microsoftos középvezetők adják egymásnak a kilincset. A nagy cél viszont, hogy 2020 végére a vállalat készen álljon a tőzsdei bevezetésre. Dines szerint nem arról van szó, hogy a tőzsdei csengő előtt akarnának villogni, hanem ekkora méret mellett egyszerűen erre a lépésre van szükségük a további növekedéshez. Még akkor is, ha beismeri, korántsem látja át, hogy pontosan mit hoz számukra a kövektező hat hónap.

Források: Forbes , Ziarul Financiar , Business Review , Forbes Magyarország