Cápák között jöttek rá, hogy ésszel és idővel lehet helyettesíteni a pénzt

2020. július 14. – 17:30

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Balázs Áron el akart költözni Ausztriába, de végül a vállalkozásalapítás mellett döntött. Vállalkozói profil.

A feleségével már meghozták a döntést, hogy Ausztriába költöznek, amikor Balázs Áronnak támadt egy vállalkozási ötlete: adjanak bérbe elektromos bicikliket (pontosabban fatbike-okat) a Gyilkos-tó környéki turistautakra. Végül maradtak, vállalkozást alapítottak, amely azóta egy üzleti partnerrel is bővült, és hatalmas ismertségre tett szert az RTL Klub Cápák között című üzleti műsorának köszönhetően. Vállalkozói profil Balázs Áron nal, a Bikkla alapítójával.

Befektetést ugyan nem sikerült szereznetek, de mi volt a hozadéka annak, hogy egy ilyen nagy nézettséggel rendelkező műsorban szerepeltetek, mint a Cápák között?

Balázs Áron: – Nagyon sok szempontból felnyitotta a szemünket. A koronavírus-járvány miatt furcsa helyzet alakult ki, hiszen a műsor felvétele valamikor március elején zajlott, gyakorlatilag a határzár bevezetése előtt pár nappal jöttünk haza Magyarországról. A hazaérkezés után leállt minden. Először úgy voltunk vele, hogy túl vagyunk egy sikertelen pitch-en, hiszen nem találtunk befektetőt. Amikor viszont lement a műsor május közepén, utána felrobbantak a telefonok. Legalább négy napon át bombáztak a hívásokkal és az e-mailekkel. Ez nagyon jó visszaigazolás volt arra, hogy akkor tulajdonképpen ez nem egy sikertelen pitch volt, hanem nagyon is sikeres.

Másrészt, az is nagyon fontos hozadék számunkra, hogy az egyik cápával sikerült jó viszonyt kialakítani, volt pár nagyon jó beszélgetésünk, ami rendkívül sokat segített. És ez a kapcsolat megmaradt, ha kérdésünk van, akkor tud segíteni.

Elmondod melyik cápáról van szó?

– Balogh Petyáról, aki a műsorban ajánlatot is tett.

Úgy fogalmaztál, hogy felnyitotta a szemetek a pitch.

– Maga a pitch (a startup lényegi bemutatása, az adott helyzetnek megfelelő lehető legrövidebb idő alatt. A szó eredetileg hajítás-t jelent. – szerk.megj.) egy nagyon kemény folyamat volt. Reklámosként számomra nem volt távoli ez a fogalom, hiszen a reklámiparban ez egy bevett gyakorlat: liciteket írnak ki adott helyzetekre a cégek, és neked jönnöd kell egy ötlettel, amit egy pitch keretén belül mondasz el. Ez a pitch viszont nagyon más. Egyrészt sokkal rövidebb, a tévés műfaj miatt is nyilvánvalóan teljesen eltér attól, amit egy angyalbefektető (angyalbefektető olyan kockázati tőkét befektető személy, aki nem pénzügyi szervezetként támogatja – jobbára – startup vállalkozások indítását – szerk. megj.) vagy egy befektetői alap előtt kell csinálni. Hiányzik például a pitch deck is (a befektetők számára összeállított prezentáció – szerk. megj.), mindent fejből, betanulva kell elmondani. Az is nehézség volt, hogy ugyan a bicikliket bevittünk, viszont a „mothershipet” – azt a mobilházat, amiben a bicikliket tároljuk – a méreteiből adódóan nyilván nem lehetett, és így azért viszonylag nehéz elmagyarázni, miről is szól ez a vállalkozás.

Nagyon sokat tanultunk arról, hogyan kell pitchelni. De már csak a befektetők visszajelzése miatt is érdemes volt elmenni. Ami a műsorban 8-10 percben volt bemutatva, az a valóságban sokkal hosszabb ideig tartott. Nagyon megizzasztottak, de úgy gondolom, hogy végig sikerült állni a sarat. A cápák azt mondták, hogy túlértékeljük a cégünket, ami tulajdonképpen igaz is volt, hiszen gyakorlatilag csak a nagyon magas potenciál és mi vagyunk ebben a vállalkozásban. Vannak már számadatok, illetve statisztikák, de befektetői szemmel ez még nem elég biztosíték. Mi teljesen hiszünk abban, hogy ez a vállalkozás jól fog menni, érdekes módon a befektetők is azt mondták, hogy nekünk tulajdonképpen nem is kell befektetés, mert úgyis meg fogjuk csinálni. Kellett a Cápák között ahhoz, hogy rájöjjünk, ésszel és idővel lehet helyettesíteni a pénzt.

Ugorjunk kicsit vissza az időben. Hogyan indult ez a vállalkozás?

– Sokáig reklámkreatívként dolgoztam Bukarestben. Végigjártam a szamárlétrát, juniortól egészen a regionális kreatív igazgatói pozícióig jutottam. Nem olyan hosszú ideig, de több országban is felügyeltem a vállalatnál zajló kreatív munkát. Ezt a munkahelyet viszont otthagytam, hazaköltöztem Gyergyóba, ahol szintén reklámot csináltam majdnem ugyanazoknak az ügyfeleknek. Aztán eljött az a pillanat, amikor ráuntam a reklámszakmára, ezt pedig tetőzte, hogy 2017-ben és 2018 elején az aktuális politikai helyzet sem tetszett, ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, elköltözünk Ausztriába. Tulajdonképpen az utolsó pillanatban sejlett fel bennem, hogy azért lehetne valamit itthon is csinálni. A húgom a Gyilkos-tónál dolgozott, és nekem is viszonylag jó rálátásom volt arra, hogy mi történik ott. Ide vezethető vissza az elektromos biciklik bérbeadásának ötlete. Az volt a fejemben, hogy ez egy könnyed dolog lehetne, talán valamennyi pénz is jönne belőle, és még akkor is jó foglalkozást adhat egy embernek, ha nem megy olyan jól. Ezt elmeséltem édesapámnak, aki nagyon lelkes lett, azt mondta, hogy ezt muszáj megcsinálni.

És ha a dolgokat lehet komplikálni, akkor ne is csináljuk egyszerűen alapon, kitaláltuk, hogy építsünk köré brandet, de ha már brand van, akkor a bicikli is legyen ennek a brandnek a része. Ezt most senki ne úgy képzelje, hogy nekiálltam mérnöki feladatokat is elvégezni, hanem találtunk egy kínai gyártót, aki olyan bicikliket készített, amire nekünk szükségünk volt: úgy színekben, formában, motorban, mint az akkumulátor teljesítményében. Ráadásul nekünk nem is volt pénzünk hat ilyen biciklit megvenni, hanem inkább azt mondanám, hogy volt gatyánk hat biciklit megrendelni. A költözésre félretett pénzünket is ráköltöttük, és még a húgom is adott valamennyit. Végül 2018 júniusában kezdtük a bérbeadást.

Hogy ment az első pár nap?

– Az első nap nagyon érdekes volt. Kiraktuk a bicikliket, és aztán néztük egymást a potenciális ügyfelekkel, ők sem tudták, de igazából mi sem tudtuk, hogy mi is történik éppen. Szóval, mindenkinek egy új helyzet volt ez. Estére viszont beindult: két-három óra hiábavaló várakozás után jött egy bérlő, aztán még egy, és még egy. Este már viszonylag boldogak voltunk, már az első nap alatt elég szép bevételünk termelődött.

Az első évben a szép bevétel mellett viszonylag magasak voltak a költségeink is. Nem tudtuk még hogyan kell ezt csinálni, sok hibát elkövettünk. Például megrendeltük a bicikliket, de nem rendeltünk hozzá alkatrészeket. Tévút volt az is, hogy rendeltünk a biciklikhez szép, számos funkcióval ellátott kijelzőket, arra viszont nem számítottunk, hogy ezek rendre le fognak törni, hiszen mégiscsak bérlésről beszélünk. Kellemetlen volt, amikor az első két heti bevételünket 5 darab LCD megrendelésére kellett fordítani Kínából. Az ilyen kezdő hibák miatt nem feltétlenül volt jó az évünk pénzügyi zárása, viszont láttuk a hibáinkat, és ez nagyon ígéretessé tette a jövőt.

Aztán a történetben nagy fordulatot hozott az, amikor egy üzleti konferencián találkoztunk Szakács Botonddal, akit nagyon sokan ismernek, mint az Eco Tiny House alapítóját. Egy rövid, 10 perces beszélgetés után névjegyet cseréltünk, pár héten belül pedig felhívott és közölte, hogy részt akar venni a vállalkozásban. Találkoztunk, és gyakorlatilag még mindig annak az első, fél órás beszélgetésnek a hozományai történnek. Nagyon hamar letisztáztuk, hogy neki van mozgóháza, abba bele rakjuk a bicikliket, és akkor ebből az elképzelésből fejlődött tovább minden. A koronavírus-járvány miatt a turizmus nem feltétlenül robog, de mégis eljutottunk oda, hogy lassan franchise-ként fog megjelenni a Bikkla. Azt szeretném, hogy elmenni Bikklázni valamikor húsz év múlva az elmenni biciklizninek a szinonimájává váljon. Ez nagyon motivál minket.

Még nem beszéltünk magáról a szolgáltatásról. Mi az, amit a Bikkla nyújt az ügyfeleknek?

– A biciklik bérbeadására már több jól működő modell létezik. Az egyik az, amikor bérbeadsz egy kerékpárt egy adott időtartamra. Ezt a modellt főként városokban alkalmazzák, az ügyfél arra megy, amerre akar a város határain belül, semmiféle egyéb megkötés nincs. Van egy másik változat, amikor egy túravezető által irányított csapattal tehet meg a bérlő egy előre kitalált útvonalat.

A mi modellünk ezektől jelentősen eltér: a bicikli nálunk az az eszköz, amellyel élményt lehet szerezni. Az élményt tulajdonképpen a környezet vagy a táj jelenti, lehet szó a Gyilkos-tó vagy akár Torockó környékéről. Mi a bicikliket egy előre meghatározott túrára adjuk ki, amely ki van jelölve, fent van Google Maps-en, és a helyszínen QR-kóddal le lehet szkennelni. A lényege a modellünknek az, hogy az ügyfél kibérli a túra idejére a biciklit, mi javasoljuk például, hogy ezalatt a Gyilkos-tónál menjen ki a Cifra-nyeregig. Nagyon fontos, hogy mi ezzel a szolgáltatással nem a tapasztalt bicikliseket célozzuk, és nem is az egy napig tartó túrára vágyókat, hanem az átlagturistát, aki többet szeretne annál, mint kürtőskalácsot venni, és azt mondja, hogy neki megéri kifizetni azt az összeget, hogy a családjával vagy a barátaival ebben az élményben része legyen. Mi minden információt megadunk az ügyfeleknek, de utána magára marad, nem kap utasításokat semmilyen túravezetőtől.

Hogyan csatlakozik ehhez a franchise modell? Magatok is szeretnétek új helyszíneken is megjelenni, vagy ezt már csak a partnerekre bíznátok?

– Most készülünk nyitni egy második helyszínen, amely valószínűleg Sinaia lesz. Tehát, terjeszkedni szeretnénk még mi is, de azt is elmondhatom, hogy most már nagyon kevés lépés választ el attól, hogy franchise-ként indulhassunk. Mindent sikerült lestandardizálnunk: a bicikli bérlésétől kezdve egészen a munkafolyamatokig. Emellett egy csíkszeredai csapattal kifejlesztettünk egy szoftvert is, mivel nem találtunk olyan CRM applikációt a bérlések kezelésére, ami nekünk megfelelt volna. Ez valós időben kontrollálja a napi munkafolyamatokat, a bérléseket, de még a biciklik állapotáról is jelentést küld telefonra. A franchise modell gazdaságilag is nagyon jól néz ki, úgy számolunk, hogy a befektetés kürülbelül 2 év alatt megtérül. Tehát, ilyen körülmények között, miért ne csinálhatná más is? Mi két év alatt megtapasztaltunk a legforróbb helyzeteket is ebben az üzletben, és ezeket a tapasztalatokat is át szeretnénk adni. Hat, nyolc és tizenkét biciklis csomagjaink lesznek, utóbbi tartalmazza a mothershipet is.

Mennyire volt tudatos benned, hogy ezeket a bicikliket olyan brandelemekkel lásd el, ami akár azt is lehetővé teszi, hogy egyszer majd franchise is lehessen belőle?

– Abszolút tudatos volt. Már első naptól úgy állunk neki ennek a vállalkozásnak – az teljesen mindegy, hogy 5, 10 vagy 20 biciklink van –, hogy mi a legvagányabb, legmultibb biciklikölcsönző vagyunk. Nyilván, az elején volt bennem egy kis virtus is, hogy most aztán megmutatom, tudok brandet is csinálni.

Mivel lennél elégedett középtávon? Külföldet is célozzátok?

– Nagyon szeretem ezt csinálni. Rengeteg időt elvesz ugyan, hiszen még kezdeti fázisban vagyunk, és időbe telik, amíg a befektetett munka és pénz meghozza a gyümölcsét, de én örülnék, ha már a jövő szezonra tudnánk franchise-t indítani egy pár mothershippel. Jelenleg konkrét tárgyalásaink vannak német és svéd partnerekkel, de Magyarországról is rengeteg érdeklődőnk van, ami nyilván a műsor hatása is. Mindenképpen azt szeretnénk, hogy ne csak Romániában legyünk jelen. Mindent megteremtettünk arra, hogy ez bárhol működhessen.

A Transtelex egy egyedülálló kísérlet

Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!

Támogató leszek!
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!