Az egyik legtöbbet kritizált amerikai bank is bejelentette, hogy enged a civilek nyomásának. És az is lehet, hogy az eurózóna jegybankjának is zöld célkitűzései lesznek.
A klímaváltozás veszélybe sodorja az emberi lét ma ismert formáját – áll abban a jelentésben, amelyet a JP Morgan közgazdászai néhány napja az ügyfeleiknek küldtek ki. Az amerikai bank jelentésében a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy ami a klímaváltozást illeti,
beavatkozás nélkül katasztrofális következményekkel kell számolni.
Bár a jelentésben a bank még kiemelte, a két közgazdász véleménye nem feltétlenül képviseli a JP Morgan általános álláspontját, a bank jókora meglepetést okozva hétfőn bejelentette , hogy felhagynak a szénbányászat és a sarkköri oljakitermelési projektek finanszírozásával, és azt a célt tűzték ki, hogy 200 milliárd dollárral finanszírozzanak fenntartható projekteket.
A JP Morgan elemzése és mostani bejelentése azért is érdekes, mert korábban a klímaaktivisták gyakran kritizálták a bankot amiatt, mert jelentős összegekkel finanszírozott fosszilis energiahordozókkal kapcsolatos beruházásokat – mutat rá a BBC . Volt olyan tavaly publikált elemzés is, amely szerint a JP Morgan az a bank, amely a legtöbb finanszírozást nyújtotta 2019-ben energiacégek számára annak érdekében, hogy azok fosszilis energiahordozók termelésével kapcsolatos beruházásokat hajthassanak végre.
Mi áll a jelentésben?
A David Mackie és Jessica Murray – a JP Morgan közgazdászai – által készített, szokatlanul kemény hangvételű elemzésben a szakértők azt írják, hogy a szén-dioxid-kibocsátás a következő évtizedekben tovább hat majd az éghajlatra, és nagy valószínűséggel egy visszafordíthatatlan folyamattal állunk szemben. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a klímaváltozásnak hatása lesz a gazdasági növekedésre, az egészségügyre és a várható élettartam alakulására is. Figyelmeztetnek, hogy a problémák feszültségeket okozhatnak a vízkészletek tekintetében, éhínséget idézhetnek elő, a migráció jelentős növekedéséhez vezethetnek, rombolhatják a biodiverzitást, és nem utolsósorban, politikai konfliktusokhoz is vezethetnek. Azt is írják, hogy:
„nem tudjuk kizárni a katasztrofális következményeket, amikor az emberi lét a jelenleg ismert formájában veszélybe kerülhet”.
Mackie és Murray szerint a klímaváltozás hatásainak enyhítésére 0-ra kellene csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást 2050-re. Megoldást is javasolnak, amely segítene a cél elérésében: szerintük globális adót kellene kivetni a szennyező energiahordozókra. Azt viszont a jelentésben is beismerik, hogy ez nem fog mostanában megtörténni, hiszen
„egy globális problémával állunk szemben, amelynek a kezelésében egyelőre nem számíthatunk globális megoldásra”.
A jelentés szerzői rámutatnak, ez azért is van így, mert:
- a fejlett országok amiatt aggódnak, hogy a károsanyag-kibocsátás csökkentését célzó intézkedések visszavethetik a versenyképességüket, az intézkedések negatív hatással lesznek a munkahelyekre,
- és az is bonyolítja a kérdést, hogy a szegényebb, fejlődő országokban a karbon-intenzív tevékenységeknek jellemzően kedvező hatása van az életszínvonal növekedésére.
Persze azt is meg kell jegyezni, hogy a JP Morgan nem most először figyelmeztetett a klímaváltozás veszélyeire, viszont eddig nem igazán fogalmazott meg ilyen markáns véleményt. Egy tavaly tavasszal megjelent elemzésükben még csak annyit írtak, hogy a klímaváltozás olyan globális kihívás, amely kockázatokat jelent a vállalatoknak, és a hatásait megérezhetik a bevételeiken.
Most viszont úgy döntöttek, hogy ők is engednek a civilektől és ügyfelektől érkező nyomásnak, ami az elmúlt időszakban egyre erősebbé vált. Van olyan szervezet például, amely kicsit pozitívabb szemlélettel, azokat a pénzügyi intézményeket listázza , amelyek vállalták, hogy nem finanszíroznak ezentúl sarkköri olajkitermelési projekteket. A listára a mostani bejelentéssel a JP Morgan is felkerült.
A jegybankok tehetnék a legtöbbet?
A klímaváltozás kérdése miatt a hitelintézetek mellett a jegybankokra is egyre nagyobb nyomás helyeződik. Bár mostanában számos olyan szakmai vélemény is napvilágot látott, miszerint a finanszírozást végző intézmények és a jegybankok nem menthetik meg a világot a klímakatasztrófától – a felelősség pedig a kormányokat és a pénzügyi szabályozókat terheli –, vannak jegybankok, amelyek a jelek szerint komolyan elgondolkodtak azon, hogy szerepet vállaljanak a klímahelyzet kezelésében. A jegybankok egyik feladata ugyanis a rendszerszintű kockázatok kezelése.
A klímaváltozás pedig rendszerszintű kockázat.
Ennek a történetnek Christine Lagarde , az Európai Központi Bank új elnöke lehet az egyik főszereplője, aki korábban ígéretet tett arra, hogy a klímaváltozás kérdése fontos szerepet kaphat akkor, amikor az EKB-nál 2003 után először felülvizsgálják a monetáris politikával kapcsolatos stratégiát.
Lagarde arról is beszélt, hogy a jegybank alkalmazottainak nyugdíjalapja már most olyan vállalatokba fekteti a megtakarításokat, amelyek alacsony szén-dioxid kibocsátással rendelkeznek. Hogy ezt az utat az EKB az eszközvásárlási programjai során is követhetné-e, arról megoszlanak a vélemények. A New York Times szerint szinte borítékolható, hogy az EKB igazgatótanácsában sok ellenzője lenne egy ilyen javaslatnak.
A téma viszont sok elemző fantáziáját beindította. Ugyanis nagy hatása lenne a piacokra annak, ha az EKB egyszer csak úgy döntene, az eszközvásárlási programjának végrehajtása során – amikor vállalati kötvényeket vásárol annak érdekében, hogy befolyásolja a piaci kamatlábakat – kizárná azoknak a vállalatoknak a papírjait, amelyeknek nagy az ökológiai lábnyoma. Egy ilyen döntés duplán csapásként érintené a nagy szennyezőket, hiszen a magánbefektetők vélhetően a jegybankot követnék, a fenntartható vállalatok kötvényeit vásárolnák (ezzel gyakorlatilag hitelezve azokat), és lemondanának a szennyező vállalatok papírjairól.
Lagarde a felvetésre, miszerint az EKB igazgatótanácsának egyes tagjai megkérdőjelezik azt, hogy a jegybanknak lehetnek-e klímaváltozással kapcsolatos feladatai, azt válaszolta: „Tisztában vagyok ezzel, de annak a veszélyével is tisztában vagyok, ha nem teszünk semmit”.
Arra a kérdésre, hogy az inflációs cél mellett lesz-e a jegybankoknak károsanyag-kibocsátással kapcsolatos célkitűzésük – meg hogy egyáltalán van-e esély erre a pár éve még nagyon meredeknek tűnő változásra –, nem mostanában fogunk választ kapni. Az a trend viszont már egyértelműen látszik, hogy egyes iparágakat már kevésbé, vagy legalábbis nem szívesen hiteleznek a bankok.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!