Hogyan fogyott Románia lakossága az elmúlt két évtizedben?

Hosszútávon Románia nemhogy az Európai Unió hetedik legnagyobb lakossággal rendelkező országa nem lesz, hanem akár a kilencedik helyre is visszaeshet a negatív demográfiai és migrációs folyamatok miatt – derül ki a Országos Statisztikai Hivatal nemrég közzétett tanulmányából, amely számos romániai szociális tendenciát tárgyal , köztük a romániai emigrálási jelenséget, amellyel kapcsolatban számos kedvezőtlen hatást sorolták fel a kutatók.

Szerintük a ’89-es forradalom utáni időszakban elindult jelenség egyik legérezhetőbb hatása az elnéptelenedés és a népesség elöregedése. Továbbá kifejtették, hogy a kivándorlás hatása különösen a munkaerőpiacon érezhető, hiszen nagymértékben csökkent az aktív népesség aránya. Külön kihangsúlyozták a kivándorlás családokra gyakorolt negatív hatásait is, valamint megemlítik, hogy kialakultak úgynevezett „migrációs holtpontok”, olyan települések, amelyek teljesen elnéptelenedtek.

A tanulmány erőteljes csökkenő tendenciára mutat rá afoglalkoztatott népességtekintetében is. A foglalkoztatott népesség kategóriába a lakosság azon 15 év feletti része kerül, amely egy héten legalább egy órát dolgozik valamilyen ellenjuttatásért cserébe. Kimutatták, hogy 2018-ban a foglalkoztatott lakosság száma 8 és fél millió fő volt, az elmúlt évtizedben ez a szám évente átlagosan 57 ezer fővel csökkent.

Európai szinten a nemzetközi migrációt gazdasági, politikai és társadalmi tényezők kombinációja befolyásolja, legyen szó akár a kivándorló származási országáról (kivándorlási impulzus tényezők), vagy a befogadó országról (vonzó tényezők) – áll a tanulmányban.

Az Eurostat statisztikái szerint 2017-ben több mint 3 millió EU-s állampolgár emigrált valamely EU-s tagállamból. Ez a szám nemcsak az Európai Unió felé irányuló, vagy onnan induló migrációs folyamatokat mutatja, hanem magába foglalja a különböző tagállamok között regisztrált áramlást is.

Az Európai Unió tagállamai közül 22 ország esetében többen vándoroltak be, mint ahányan elhagyták az országot. Bulgária, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Horvátország és Románia esetében ez az arány fordítottan igaz, ezekben az országokban nagyobb volt a kivándorlók száma, mint a bevándorlóké.

Érdekesség továbbá, hogy 2018. január 1-jén 38,2 millió olyan EU-n kívül született ember jelenik meg a statisztikákban, akik az EU valamely országában élnek, míg 21,8 millió újszülött az EU-n belül valamilyen más országban jött világra, nem pedig ott, ahol a szülők rezidens lakosnak számítanak.

Ami Romániát illeti, akivándorlók pontos számát nagyon nehéz konkrétan meghatározni a személyek szabad áramlásnak elve miatt. Ugyanakkor a tanulmány megjegyzi, hogy a kivándorlókat a bejelentett lakcím, illetve a 12 hónapos tartózkodási kritérium szerint határozzák meg, de ugyancsak kivándorlónak számítanak azok a személyek is, akik már hazatértek, de 12 hónapig, vagy annál több ideig bejelentett külföldi lakcímmel rendelkeznek/rendelkeztek.

Állandó lakhellyel rendelkező és rezidens lakosság

Mielőtt sorba vennénk a romániai kivándorlás részleteit, érdemes egy kisebb kitérőt tenni. Annak érdekében, hogy az ország lakosságát pontosan meghatározzák, a tanulmányban két mutatót vettek figyelembe: az állandó lakcímmel rendelkező lakosságot (azok a román állampolgárok, akik rendelkeznek Románia területén levő lakcímmel), valamint a rezidens lakosságot (amely azon román és külföldi állampolgárok összességét jelöli, akik rendelkeznek romániai lakhellyel legalább 12 hónapja).

Állandó lakcímmel rendelkező lakosság

2019. január 1-jén Romániában az állandó lakcímmel rendelkezők száma 22,17 millió volt, 43 ezer lakossal kevesebb az előző évhez képest. A női lakosság aránya némileg több (51,2%), mint a férfiaké. Közülük 56,4%-nak volt lakcíme városi környezetben, ami enyhe emelkedést mutat a 2000-es adatokhoz képest (55,0%).

A belső migráció szempontjából fontos kiemelni az állandó lakhellyel rendelkező lakosság megyei lebontását is. Itt egyértelműen kimutatható, hogy a lakosság nem egyenletesen oszlik, a különböző földrajzi tényezők, valamint a gazdasági polarizáció fokozatosan alakította a demográfiai mutatókat. Így Romániában az állandó lakcímmel rendelkezők csaknem egytizede (9,6%-a) Bukarestben található, de magasnak számít Prahova és Iași megyék népsűrűsége is. A rangsor végén Szilágy, Tulcea (1,1%) és Kovászna (1,0%) megyék állnak.

Rezidens lakosság:

Noha Romániában a rezidens lakosság száma csökkenő tendenciát mutat, az ország továbbra is az EU-s topban található: a rezidens népesség nagysága szerint hetedik helyen áll (a 2019. január 1-jén becsült értékek szerint 19,4 millió). A lakosság nagymértékű csökkenését egyértelműen bizonyítják a 2002-es és 2011-es népszámlálási adatok, amelyeknek összehasonlítása után körülbelül 1,6 milliós nagyságrendű csökkenésről beszélhetünk.

Az állandó lakhellyel rendelkezőkhöz hasonlóan a női lakosok száma itt is meghaladja a férfi népességet (51,2%).

Romániai kivándorlási tendenciák az elmúlt két évtizedben

Az elemzés szerint a 2003–2018 közötti időszakban a kivándorlás mértéke nagyon változó tendenciákat mutat. A kiáramlást számos gazdasági, társadalmi és politikai tényező befolyásolta, mint például a 2007-es EU-s csatlakozás, amikor rekordszámú kivándorlást regisztráltak a hatóságok: abban az évben 544 ezer ember hagyta el az országot, legalább háromszor annyian, mint az azt megelőző évben. A tanulmány szerint a 2007 utáni években folyamatosan csökkent a kivándorlók száma, a legkevesebbet 2013-ban regisztrálták (162 ezer embert), majd azután újabb enyhe növekedés következett.

A migráció jelensége eltérő arányban hatott a nőkre és férfiakra, igaz 2008-ig nagyjából egyforma arányban vándoroltak ki. 2009 és 2013 között a női kivándorlók aránya némileg magasabb volt, mint a férfiaké. 2014 után ez a tendencia megfordult (2016 kivételével), 2018-ban a férfi kivándorlók aránya 59,6% volt.

Hivatalos adatok szerint, a megyei eloszlás tekintetében a legtöbben azokból a megyékből vándoroltak ki, ahol a népesség is a legnagyobb: Bukarest, Prahova, Iași, Konstanca, Temes, Kolozs és Dolj megyékből. Azt viszont érdemes megjegyezni, hogy a tanulmány nem tér ki részletesen a belföldi migrációs adatokra, így nem tüntetik fel, hogy ezekbe a megyékbe hányan költöznek belföldről.

A kivándorlók leginkább 25–29 év közöttiek, mind a férfiak, mind a nők esetében.

A tanulmány megemlít egy úgynevezett „körkörös migrációnak” nevezett jelenséget is, amely azokra a román kivándorlókra érvényes, akik már 2010 környékén kialakítottak úgynevezett „felhalmozódási pontokat” (Spanyolország, Olaszország), majd onnan tovább emigráltak Nagy-Britanniába vagy Németországba. Az ilyenszerű vándorlás elsődleges okaként a gazdasági és politikai stabilitás hiányát említik a tanulmány készítői.

Ami a bevándorlást illeti: a 2003-2018 közötti időszakban a bevándorlók áramlásának helyzete számos sajátosságot mutat: 2012-ig a Romániába bevándorló személyek száma ingadozott: a legkevesebben 2007-ben érkeztek az országba, 2013 és 2016 között is csökkenő tendenciát mutatott ez a szám. 2016 és 2018 között azonban növekedett a bevándorlók száma, 2018-ban 181,3 ezer ember érkezett az országba, 54 százalékuk férfi.