A sertéspestist nem fékezi meg, a gazdálkodókat viszont tönkreteheti a disznótartást korlátozó rendelet

Úgy vélik, ezzel egy egész társadalmi réteg megélhetését veszélyeztetik anélkül, hogy a kitűzött célhoz – az afrikai sertéspestis visszaszorításához – közelebb kerülnének.

A volt mezőgazdasági tárcavezető, Petre Daea először ez év áprilisában próbálta életbe léptetni a miniszteri rendeletet, azonban – az agrointel.ro információi szerint – a nagy felháborodást keltő jogszabályt végül április elején, Viorica Dăncilă leköszönt miniszterelnök kérése nyomán visszavonta. November 4-én azonban ismét aláírta és 8-án meg is jelent a Hivatalos Közlönyben, így azóta tilos háztáji gazdaságban több mint 5 sertést tartani, illetve aki ezt meghaladja, kötelező módon kell engedélyeztesse a tenyészetét. A mezőgazdasági szaklap megjegyzi, hogy míg a minisztérium által közvitára bocsátott tervezet a 30 kilogrammot meghaladó súlyú állatokról beszélt, a végleges verzióból ez kikerült, így az a malacokra is vonatkozik.

Fazakas Miklós , a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezetének elnöke szerint ezzel ellehetetlenítik a gazdálkodókat, elsősorban a malacozó kocákat tartókat, hiszen amint lefial az állat, a gazda illegalitásba kerül. A Transindex kérdésére elmondta, a háztáji gazdaságok engedélyeztetése „szinte lehetetlennek” számít a bürokrácia és a bonyolult szabályozás miatt, így erre gondolni sem érdemes.

„Pápábbak akartak lenni a pápánál a román hatóságok, amikor az Európai Unióval a csatlakozás feltételeiről tárgyaltak, olyan szabályozást dolgoztak ki, ami egy gazdálkodó számára teljesíthetetlen. Nem értettek ehhez a területhez azok, akik Románia részéről tárgyaltak, és javarészt most sem értenek az állattartáshoz, akik ezt az ágazatot irányítják” – magyarázta, hozzátéve: hajlandóak lennének tárgyalni arról, hogy higiénikusabbá tegyék a falusi disznótartást, azonban képtelenség az, hogy ugyanolyan szabályokat akarnak rákényszeríteni a 10 állatot tartó gazdára, mint egy 20 ezres farmra.

Kijelentette, a gazdatársadalmat tönkreteheti egy ilyen szabályozás, ami „hülyeség és szakmai szempontból minősíthetetlen”.

„Mit akarnak, hogy még több legyen a kocsmatöltelék, aki csak a segélyre vár?” – tette fel a kérdést az elnök, aki szerint a gazdálkodók több megbecsülést érdemelnének. A falusi emberek számára a gazdálkodás életforma, arra lettek nevelve, hogy megtermeljék maguknak az élelmet és ne a segélyt várják, szerintük a segélyen élés egyenlő a koldulással.

„A malacozó kocák tartása komoly hozzáértést igényel, azokat, akik ezzel foglalkoznak, tisztelni kéne. Ez nem könnyű dolog, a disznó nem olyan, mint a juh vagy a tehén, ahhoz, hogy megfelelő körülmények között fialjon, szoros, személyes kapcsolatra van szükség a gazda és az állat között. Ez többeknek megélhetési forrást jelent” – fejtegette, hozzátéve: az import miatt így is hanyatlóban van a háztáji sertéstartás, a vágóhidak mindössze 5 lejt hajlandóak fizetni élő súlyban a hús kilójáért, ami felháborító ár. A házi disznóhús, ami beltartalmát tekintve sokkal jobb minőséget képvisel, mint a farmokról származó, lényegében egy árban van a kenyérrel.

Hozzátette: sok fogyasztó felhördülne, és nem enne többet ipari méretű farmról származó disznóhúst, ha tudná, mivel etetik ott az állatokat, ennek ellenére a gazdálkodóknak nincs lehetőségük magasabb áron értékesíteni a kitűnő minőségű húst.

„Ez egy látszatintézkedés, a legkisebbeken és a legártatlanabbakon akarják elverni a port. Nem a kisgazdák a hibásak a sertéspestis terjedéséért. Egy egész társadalmi réteg ellen irányul, korábban betiltották az állatvásárokat, a szállítást, a gazdálkodók így kénytelenek lesznek abbahagyni a sertéstartást. Meg kéne érteni, hogy a vidék az össztársadalom élelmezésének alapja, ha tönkreteszik őket, drágulni fog a disznóhús és végül a fogyasztókon fog csattani az ostor” – magyarázta.

Fazakas Miklós kijelentette, a LAPAR (Romániai Mezőgazdasági Termelők Egyesületeinek Ligája) tagjaként tavasszal is tiltakoztak a szóban forgó miniszteri rendelet ellen, és most is fognak, mert a szabályozás elfogadhatatlan. Úgy vélte, szándékosság is van a dologban, mivel ha sikerülne kiiktatni a háztáji gazdálkodókat, még nagyobb piac nyílna az olyan húsipari termékek számára, melyeknek gyakran 80 százalékát teszik ki a különféle adalékok, elsősorban a szója és a kukorica.

A sertéspestis kapcsán elmondta, az elmúlt több mint egy évben, mióta a kór elkezdett nálunk is terjedni, a hatóságok lényegében csak az állatok leöletésével próbáltak védekezni. Kifejtette: a vírust elsősorban nem a fogságban nevelt állatok terjesztik, mivel ezek nem járnak ki, ezért értelmetlen tízezer számra elrendelni a kényszervágásokat, például az összes állat elpusztítását olyan farmok esetén, ahol csak néhány példány fertőzött. Úgy vélte, sokkal inkább terjesztik az afrikai sertéspestis vírusát a vadállatok, így a védekezésnek is az lehet a leghatékonyabb módja, ha a fertőzött területeken és azok környékén a vaddisznókat lőnék ki.

„Nemzetbiztonsági kockázatnak” nevezte továbbá a helyzetet, ami kialakult a vadállomány nem megfelelő kezelése miatt, értve ezalatt a medvetámadásokat és a szarvasok, őzek által okozott mezőgazdasági károkat is. Mint elmondta, a kommunista rendszerből ránk maradt káros gyakorlat az, hogy a vadállomány az államé, úgy vélekedett, ez a területek tulajdonosaié kellene legyen, hogy érdemben bele tudjanak szólni abba, hogy mi történik a földjeiken.A vadállomány szabályozásának kérdése azonban jelenleg olyan vadásztársaságok kezében van, amelyek „nem vállalnak semmiféle felelősséget, vagy ha igen, csak minimálisat”.

„Fontosabb nekik a lövöldözés, mint a gazdálkodók, tönkreteszik az emberek megélhetését. Ismerek olyan háromgyerekes nőt, aki a Nyárád mentén gazdálkodik, de nem mer kimenni a földjére levágni a káposztáját, mert fél a medvéktől. Sokan a vadkárok miatt lemondtak a termesztésről, nagy területek maradnak műveletlenül, saját magunk ellen dolgozunk” – magyarázta. Úgy vélekedett, széles körű konzultációt követően olyan szakmai alapokon nyugvó, organikus törvényt kellene hozni, ami megnyugtatóan rendezi ezt a problémakört, beleértve az afrikai sertéspestis kérdését is.