A színtiszta magyar környezetben kevesebbet lehet keresni, de a munkavállalók inkább gyakran felvállalják az adott a jövedelmi hátrányt, hogy olyan környezetben dolgozzanak, amit „komfortosabbnak” éreznek.
Erdélyben növekszik a román-magyar etnikai és nyelvi alapú párhuzamosság (figyelem: etnikai hovatartozás és anyanyelv nem ugyanaz), ezzel együtt a gazdasági etnocentrizmus is. A Magyar Ifjúsági Központ (MIK) és Igen, tessék Egyesület által szervezett szerdai előadássorozat kulcskérdése az volt, hogy maga a gazdasági etnocentrizmus, mint jelenség, problémát jelent-e a vállalkozóknak. Ugyanakkor ízelítőt kaptunk szlovák-magyar kétnyelvűség és biznisz kérdésköréről is, de bemutatták az erdélyi magyarok nyelvstratégiai vitadokumentumát is a magyar nyelv napjának apropóján szervezett eseményen, amelynek a K+ közösségi tér adott otthont.
Mi is az a gazdasági etnocentrizmus?
A gazdasági etnocentrizmust előadásában így defíniálta Csata Zsombor szociológus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) munkatársa: különböző gazdasági aktorok döntéseikben és szerződéskötés során számon tartják, hogy az illető partner, ügyfél vagy munkavállaló milyen nemzetiségű, milyen nyelven beszél. Nem csak az a fontos, hogy milyen áron értékesíti szolgáltatásait, hanem hogy milyen nyelven teszi meg azt. Az erdélyi magyarok körében a gazdasági jellegű tranzakciókban megfigyelhető egyfajta etnikai homofília , azaz, hogy a magyar munkaadó inkább magyart alkalmaz, vagy éppenséggel a magyar vásárló inkább magyar ember szolgáltatásait részesíti előnyben.
Csata Zsombor és kollégái ebben a kérdéskörben tettek kísérletet arra, hogy tudományosan is igazolják a fentebbi felvetéseket.
Munkaerőpiac szempontjából fontos kiemelni: a magyarok az esélyekhez képest (a település lakosságának etnikai arányaihoz viszonyítva) nagyobb arányban választanak olyan munkahelyeket, ahol magyarok dolgoznak, illetve a magyar munkaadók is szívesebben alkalmaznak magyar ajkú munkaerőt. Ez gyakorlatilag minden magyar szempontból elkülönített kategóriára igaz: magyar többségű településeken is (ahol az arányuk meghaladja a 75%-ot), de kisebbségben vagy a szórványban még inkább tetten érhető ez a hajlandóság.
A szakértő külön kifejtette, hogy ez a tendencia elsősorban magánszektorban és mikrovállalatoknál figyelhető meg, ahol az alkalmazottak száma nem haladja meg a 10 főt.
Érdekesség továbbá, hogy ezt a hajlandóságot nem befolyásolják az adott tevékenység jellege (szellemi vagy fizikai munka), szakmai ágazat, végzettség, sem a nem és kor változói.
Probléma az etnocentrizmus?
Erre a kérdésre nincs egyértelmű válasz.
Általánosságban véve, az átlagbér szempontjából hátrányt jelenthet egy kimondottan magyar közösségben dolgozni, a becslések szerint átlagosan 300 lejjel kevesebbet visznek haza azok, akik színmagyar környezetben dolgoznak. Akik heterogén munkahelyen, azaz románokkal együtt (minimum egy román ajkú munkatárs) keresik kenyerüket, nagyobb bérezésben részesülnek. Egyébként ezzel a témával korábban is foglalkozott a Pénzcsinálók, ahol szintén Csata Zsombor előadásában megtudhattuk: a magyarok között is fellelhető egy jövedelemkülönbség, amelynek jelentős részét a román nyelv ismerete, vagyis annak hiánya magyarázza.
Azonban itt van egy nagybetűs DE: a kutatásban résztvevő munkavállalók egy része kihangsúlyozta: a munkavállalók inkább felvállalják az adott jövedelmi hátrányt, mintsem olyan környezetben dolgozzanak, amelyik nem komfortos számukra.
Fontos azonban, hogy ne mitizáljuk ezeket a számadatokat, és ne essünk kicsinyes előnyméricskélés csapdájába: a jövedelem csak az egyik tényező a munkavállalói döntésekben.
A többnyelvűség fenntartása nem problémamentes a munkahelyeken
Több munkaadó is beszámolt arról, hogy kétnyelvű környezet fenntartásának költségei vannak, sőt feszültségforrás is lehet egy munkaközösségen belül, ezek a szituációk tehát külön figyelmet érdemelnek. Például ha két magyar anyanyelvű szünetben egymás között magyarul beszélget, előfordulhat, hogy a román anyanyelvűek kizárva érzik magukat és frusztrálva reagálnak. Csata Zsombor kiemelte, jelentős HR-piacot lát az ilyen kommunikációs problémák megelőzésében és kezelésében.
Az erőfeszítések ellenére az esetek többségében az a gyakoribb, hogy nem sikerül egy nyelvileg szimmetrikus munkakörnyezetet kialakítani és dominánssá válik a román nyelv használata. Ez retorikai hátrányba hozhatja a magyarokat, ami növeli annak az esélyét, hogy például egy tárgyalás esetén a kevésbé artikuláltan és meggyőzően fejezik ki magukat, álláspontjukat gyengébben képviselik, mint a román anyanyelvűek.
Annak ellenére, hogy ezek mindennapos problémák lehetnek egy munkahelyen, alig beszélünk róluk. Az előadást végighallgatva megkockáztatom azt a következtetést levonni, hogy mindezek a felmerülő nehézségek nagyobb kárt okozhatnak egy vállalkozáson belül, mint maga a kétnyelvűséggel járó anyagi ráfordítások.
A kétnyelvűség nem árt a biznisznek, sőt, kimondottan szexi
-mondta Letenyei László , antropológus, a Corvinus Egyetem docense előadásában. Ők csoportjával azt vizsgálták, hogy a magyar-szlovák határmenti településeken mennyire vannak jelen a gazdasági tevékenységeket célzó kétnyelvű feliratok, és azok milyen hatással vannak egy-egy vendéglátói létesítmény forgalmára. Nem meglepetés, a kétnyelvű lokálok jobban teljesítettek, hiszen azok nyitottságot, bizalmat és professzionizmust sugallnak a turistáknak. Érdekességként emelte ki, hogy a kolozsvári Igen, tessék mozgalom mintájára ők is létrehoztak egy magyar-szlovák igen, tessék matricás mozgalmat, annyi különbséggel, hogy ennek elsődleges célja a határon túli kétnyelvűség népszerűsítése.
Milyen problémákkal szembesülünk tehát?
Amellett, hogy védjük és őrizzük identitásunkat, jelentős előrelépés lenne, ha a kétnyelvűséget sikerülne „normalizálni” a köztudatban. Ez elsősorban a többségen múlik, tehát a román közvélemény fokozottabb érzékenyítése szükséges. De nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk arra is, hogy például a vegyes házasságban élőket ne megbélyegezzük, hanem tisztelettel tekintsünk rájuk, mint akik az integráció terhének egy aránytalanul nagy részét viszik a vállukon – hangsúlyozta Csata Zsombor.
Bethlendi András kisebbségjogász egy vitairatot mutatott be , amely a kolozsvári magyar anyanyelvhasználati stratégia szükségességéről kíván diskurzust elindítani. Elmondása szerint ez nem egy megmondó dokumentum, hanem az a célja, hogy a magyar közösség tegyen valamit saját ügyének tekintetében.
Ez a dokumentum többek között olyan javaslatokat tartalmaz, amelyeket a magyar közösség vallási-, politikai vezetőinek, gazdasági és közéleti szereplőinek és finanszírozóinak fogalmaztak meg. Bethlendi felvettette a kérdést, hogy mennyivel másképp mutatna például Kolozsvár belvárosa, ha a rengeteg ingatlannal rendelkező történelmi egyházak arra köteleznék bérlőiket, hogy az épületben működtetett kereskedelmi egységekben kétnyelvű kommunikáció legyen. A törvénykezés megenged sok olyan intézkedést, amelyet nem is alkalmazunk – emelte ki Bethlendi. No de „ha a magyarok nem kérik, a románok nem adják” – mondta.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!