Erdély már 200 éve a gazdasági fejlődés csapdájával küzd

A Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából a Kolozsvári Akadémiai Bizottság az Iskola Alapítvánnyal közreműködésben konferenciát szervezett Kolozsváron, Regionális fejlődés a Kárpát-medencében címmel. Magyarországi és kolozsvári kutatók a Kárpát-medence, de legfőképpen Erdély történelmét járták körül, bemutatták a gazdasági fejlődés (inkább a székelyföldi régió) múltbéli tendenciáit és azok jelenkorra kiható következményeit, valamint azt is elmondták, hogy kutatásaik során milyen jövőbe tekintő regionális fejlesztési stratégiákon dolgoztak.

Az esemény megnyitóján Kelemen Hunor , az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje szólalt fel, aki kihangsúlyozta, hogy a régiók fejlesztésének akadályait eleve a régiók rossz megrajzolása okozza, hiszen a régión belüli történelmi, gazdasági és szociális különbségek csak tovább növelték az egyenlőtlenségeket. Továbbá azt is elmondta, hogy az új EU-s támogatási ciklus meghatározóinak igen nagy kihívást jelent mindezen problémákra megoldást találni, ezért nem kell ódzkodnunk a külföldi támogatásoktól és befektetésektől, utalva ezzel a Pro Economica Alapítvány által koordinált gazdaságfejlesztési beruházásokra. Mint elmondta, annak idején senki nem „finnyáskodott”, amikor Németországból érkezett hasonló beruházás a szász régiókba.

Érdekesség, hogy a rendezvény első felszólalója, dr. Benedek József, a BBTE Magyar Földrajztudományi Intézetének professzora külön kitért arra is, hogy szerinte már a jelenlegi kormány eldöntötte az elkövetkezendő támogatási ciklus prioritási rendszerét, mindenféle előzetes kutatás és egyeztetés nélkül. Bukarestnek nem érdeke, hogy felbontsa a centralizált rendszert. Kolozsvár példájából kiindulva elmondta: ezt a várost nem az önkormányzat emelte fel, hanem a vállalkozói szféra és kultúra felemelkedése.

A múlt: Erdély mindig egyfajta periferiális helyzetben állt, ezt azóta sem sikerült behoznunk

Itt kiemelnénk Kocziszky György , a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanács tagjának előadását, aki elsősorban pénzügyi szempontból közelítette meg ezt az állítást. Ő kifejtette ugyanis, hogy Erdély mindig is törékenyebb volt Magyarországhoz, vagy Ausztriához képest, hiszen itt jelentősen elmaradott volt a gazdasági szerkezet. Székelyföldön a törpebankok nem rendelkeztek megfelelő ipari háttérrel, nem adatott meg számukra az olyan befektetési lehetőség, mint például a szászoknál, akik Erdély legfejlettebb hitelintézeti rendszerét alakították ki. A székely birtokosok nagy része a századforduló idején külföldi jelzáloghitellel terhelt, „rabigába hajtott” – ez pedig a mai Uniós szerkezetre is igaz: a gyengébb országok mindig kiszolgáltatott helyzetben állnak a többiekhez képest. Már 200 éve ezzel a fejlődési csapdával küzdünk – fogalmazta meg Kocziszky.

Jelen: a székely régiókban messzemenően a legmagasabb az öngyilkossági hajlam

Kocsis Károly és Nemerkényi Zsombor a CSFK Földrajztudományi Intézetet képviselve bemutatták a Magyarország Nemzeti Atlasza c. sorozat részét képező Társadalom című kötetet, amelyben a magyarországi adatok mellett igen részletesen bemutatták az erdélyi, de főleg a magyarlakta régiók és a magyar népesség jellemzőit, ebből néhány érdekesség:

– 1981 óta stabilan csökken a magyarság (születések és elhalálozások arányából kiindulva)

– Csak Csíkszéken több öngyilkosság volt, mint Háromszéken és Hargita megye többi részén összesen. Erdélyben a magyarok és szászok alapból borúlátóbbak, mint a többséget alkotó román nép

– Romániában a magyar nemzetiségűek és magyar anyanyelvűek aránya nagyon eltérő adatsort mutat (a többségében magyarlakta vidékeken élő romák miatt)

– Egyértelmű tendencia, hogy a gazdasági fejlődés a nagyvárosok köré összpontosul: itt értendő a metropolisz-övezetek kialakulása, valamint a legalább érettségizettek aránya is a nagyvárosokban magas

– Romániából Nagyvárad környékéről telepednek át a legnagyobb arányban a határ másik oldalára az emberek

A jövő: az adat érték és építőkő

Történt a világháború idején, hogy a kolozsvári származású Wald Ábrahám matematikus és kutatócsapata olyan ötlettel állt elő, hogy a bevetésekről visszatérő vadászgépek védelmének hatékonysága érdekében kijelentette: a páncélzatot ne oda helyezzék, ahol több találat érte a gépet, hanem a hajtómű köré (a visszatérő gépek nagyrészének a törzs többi részén találhatóak a lyukak). Azért volt a visszatérő gépek hajtóművein kevés golyónyom, mert amelyik gépnek a hajtóművét találták el, az általában lezuhant.

Székelyföld fejlődésének tekintetében ezt az anekdotát hozta fel Csala Dénes , a Transindexen elérhető Székelydata adatblog alapítója, szerkesztője.

Előadásában kifejtette: fontos lenne, ha nem örökké a meglévő „lyukakat” foltozgatnánk, hanem innovatív módon használnánk fel lehetőségeinket, utalva Székelyföld közösségi magatartására.

Az adat nagyon értékes lehet, ha megfelelően jelenítjük meg. A sok kis adat pedig összegyűl, és hatalmas ereje lehet, pont, mint annak a sok kis hópehelynek, amelyek teljesen megbéníthatják egy város közlekedését. A Márton Áron Gimnázium tanulóinak pályaorientációs képe és a medvetérkép ugyanúgy fontos lehet egy megfelelő jövőkép kialakításához – vélekedett a kutató.