A magyar tudomány ünnepén szervezett kolozsvári konferencián jártunk, ahol az előadók elsősorban történelmi és közgazdaság-tudományi szempontok alapján járták körül Erdély és egyben Székelyföld fejlődésének történetét.
A Magyar Tudomány Ünnepének alkalmából a Kolozsvári Akadémiai Bizottság az Iskola Alapítvánnyal közreműködésben konferenciát szervezett Kolozsváron, Regionális fejlődés a Kárpát-medencében címmel. Magyarországi és kolozsvári kutatók a Kárpát-medence, de legfőképpen Erdély történelmét járták körül, bemutatták a gazdasági fejlődés (inkább a székelyföldi régió) múltbéli tendenciáit és azok jelenkorra kiható következményeit, valamint azt is elmondták, hogy kutatásaik során milyen jövőbe tekintő regionális fejlesztési stratégiákon dolgoztak.
Az esemény megnyitóján Kelemen Hunor , az RMDSZ elnöke és államfőjelöltje szólalt fel, aki kihangsúlyozta, hogy a régiók fejlesztésének akadályait eleve a régiók rossz megrajzolása okozza, hiszen a régión belüli történelmi, gazdasági és szociális különbségek csak tovább növelték az egyenlőtlenségeket. Továbbá azt is elmondta, hogy az új EU-s támogatási ciklus meghatározóinak igen nagy kihívást jelent mindezen problémákra megoldást találni, ezért nem kell ódzkodnunk a külföldi támogatásoktól és befektetésektől, utalva ezzel a Pro Economica Alapítvány által koordinált gazdaságfejlesztési beruházásokra. Mint elmondta, annak idején senki nem „finnyáskodott”, amikor Németországból érkezett hasonló beruházás a szász régiókba.
Érdekesség, hogy a rendezvény első felszólalója, dr. Benedek József, a BBTE Magyar Földrajztudományi Intézetének professzora külön kitért arra is, hogy szerinte már a jelenlegi kormány eldöntötte az elkövetkezendő támogatási ciklus prioritási rendszerét, mindenféle előzetes kutatás és egyeztetés nélkül. Bukarestnek nem érdeke, hogy felbontsa a centralizált rendszert. Kolozsvár példájából kiindulva elmondta: ezt a várost nem az önkormányzat emelte fel, hanem a vállalkozói szféra és kultúra felemelkedése.
A múlt: Erdély mindig egyfajta periferiális helyzetben állt, ezt azóta sem sikerült behoznunk
Itt kiemelnénk Kocziszky György , a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanács tagjának előadását, aki elsősorban pénzügyi szempontból közelítette meg ezt az állítást. Ő kifejtette ugyanis, hogy Erdély mindig is törékenyebb volt Magyarországhoz, vagy Ausztriához képest, hiszen itt jelentősen elmaradott volt a gazdasági szerkezet. Székelyföldön a törpebankok nem rendelkeztek megfelelő ipari háttérrel, nem adatott meg számukra az olyan befektetési lehetőség, mint például a szászoknál, akik Erdély legfejlettebb hitelintézeti rendszerét alakították ki. A székely birtokosok nagy része a századforduló idején külföldi jelzáloghitellel terhelt, „rabigába hajtott” – ez pedig a mai Uniós szerkezetre is igaz: a gyengébb országok mindig kiszolgáltatott helyzetben állnak a többiekhez képest. Már 200 éve ezzel a fejlődési csapdával küzdünk – fogalmazta meg Kocziszky.
Jelen: a székely régiókban messzemenően a legmagasabb az öngyilkossági hajlam
Kocsis Károly és Nemerkényi Zsombor a CSFK Földrajztudományi Intézetet képviselve bemutatták a Magyarország Nemzeti Atlasza c. sorozat részét képező Társadalom című kötetet, amelyben a magyarországi adatok mellett igen részletesen bemutatták az erdélyi, de főleg a magyarlakta régiók és a magyar népesség jellemzőit, ebből néhány érdekesség:
– 1981 óta stabilan csökken a magyarság (születések és elhalálozások arányából kiindulva)
– Csak Csíkszéken több öngyilkosság volt, mint Háromszéken és Hargita megye többi részén összesen. Erdélyben a magyarok és szászok alapból borúlátóbbak, mint a többséget alkotó román nép
– Romániában a magyar nemzetiségűek és magyar anyanyelvűek aránya nagyon eltérő adatsort mutat (a többségében magyarlakta vidékeken élő romák miatt)
– Egyértelmű tendencia, hogy a gazdasági fejlődés a nagyvárosok köré összpontosul: itt értendő a metropolisz-övezetek kialakulása, valamint a legalább érettségizettek aránya is a nagyvárosokban magas
– Romániából Nagyvárad környékéről telepednek át a legnagyobb arányban a határ másik oldalára az emberek
A jövő: az adat érték és építőkő
Történt a világháború idején, hogy a kolozsvári származású Wald Ábrahám matematikus és kutatócsapata olyan ötlettel állt elő, hogy a bevetésekről visszatérő vadászgépek védelmének hatékonysága érdekében kijelentette: a páncélzatot ne oda helyezzék, ahol több találat érte a gépet, hanem a hajtómű köré (a visszatérő gépek nagyrészének a törzs többi részén találhatóak a lyukak). Azért volt a visszatérő gépek hajtóművein kevés golyónyom, mert amelyik gépnek a hajtóművét találták el, az általában lezuhant.
Székelyföld fejlődésének tekintetében ezt az anekdotát hozta fel Csala Dénes , a Transindexen elérhető Székelydata adatblog alapítója, szerkesztője.
Előadásában kifejtette: fontos lenne, ha nem örökké a meglévő „lyukakat” foltozgatnánk, hanem innovatív módon használnánk fel lehetőségeinket, utalva Székelyföld közösségi magatartására.
Az adat nagyon értékes lehet, ha megfelelően jelenítjük meg. A sok kis adat pedig összegyűl, és hatalmas ereje lehet, pont, mint annak a sok kis hópehelynek, amelyek teljesen megbéníthatják egy város közlekedését. A Márton Áron Gimnázium tanulóinak pályaorientációs képe és a medvetérkép ugyanúgy fontos lehet egy megfelelő jövőkép kialakításához – vélekedett a kutató.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!