Hogyan kezeljük a válságot? Mert egy biztos: jönni fog

A gazdasági krízist lehetőségként kellene felfognunk. Egy olyan jelenségként, ami igazából jót is jelenthet számunkra, hiszen ilyenkor mindenki arra törekszik, hogy a krízishelyzetre megoldást találjon. A vállalkozások ilyenkor új technológiákat, új szervezeti adaptációkat alkalmaznak a munkaerő pótlására és megtartására, a diákok felkarolása és betanítása első számú prioritás, ezért számos innovatív programot fejlesztenek ki. A kormány meg lassan szembesül azzal, hogy eddig nem a megfelelő közgazdászokra bízta az ország gazdasági törekvéseit. Nagy vonalakban ezeket a témákat járták körül a Romániai Magyar Üzleti Egyesület (RMÜE) szeptember 20-án szervezett, krízismenedzsmentről szóló konferenciáján, amelyet Kolozsvár mellett tartottak.

Románia gazdasága kívül úgy csillog, mint egy viaszos alma, miközben belül szétrohad

Külön kiemelném Stelian Muscalu újságíró, gazdasági szakértő és vállalkozó előadását. A szakértő érezhetően ellenzéki szempontból közelítette meg Románia gazdasága nagyító alatt című előadásának mondandóját, ettől eltekintve úgy gondolom, hogy a konferencia egyik legérdekesebb beszélgetését indította el.

Muscalu a román gazdasági mentalitást elsőként a környezetvédelmi EU-s rendeletekkel, a szelektív hulladékgyűjtés kálváriájával próbálta meg ábrázolni.

Amikor 2007 január elsején EU-tagok lettünk, azt ígértük, hogy 2020-ra 50%-ban szelektíven fogjuk gyűjteni a szemetet. 2019-ben kicsivel több mint 10%-nál tartunk – hangsúlyozta a szakértő. Magát a szelektív gyűjtést nyilván kell tartani, az adatokat el kellene küldeni az EU-s központi adatbázisokba. A törvénykeretünk megvan rá, de egyszerűen ezeket nem lehetséges gyakorlatba ültetni, hiszen egy 50 fős egység nem tud 700 ezer szemétgyűjtő céget az ellenőrzése alatt tartani – mondta Muscalu, aki azt is elmondta, hogy várhatóan szankciókat fognak ránk kivetni, és megbírságolnak. De csak azért, mert 30 éve olyan politikusok vezetik az országunkat, akik mindenben érdekeltek voltak, csak a környezettudatosságban nem, nem is beszélve a fenntartható működésről.

Muscalu a román gazdasági válságot továbbá három fő indikátor ábrázolásával mutatta be:

1. Kereskedelmi deficit

Románia lakossága habzsol, mert sokáig nélkülözésben élt. Külföldi autókat, televíziókat, különböző okos kütyüket vásárolunk, amelyek közül semmit nem Romániában gyártottak. Lényegében minden gazdasági eredmény, amellyel a kormány dicsekszik, a fogyasztáson alapul, de úgy, hogy közben azoknak az országoknak a gazdaságát támogatjuk, amelyekből importálunk. A pénz tehát kifele áramlik. A kormány a magas fizetésekkel próbálja a népet terelgetni, azonban ez az állapot nem fenntartható, mert egyszerűen az országnak nincs meg erre a költségkerete.

2. Konkurencia-deficit

Ez szintén azt mutatja, hogy a pénz kifelé áramlik. Lassan ideje a vészharangokat kongatni, hiszen Románia már 4%-os költségvetési hiánynál jár. A magas deficit a politikai bizonytalanság miatt keletkezik. Mivel 2-3 havonta változik a törvénykezés, a befektetőknek egyszerűen lehetetlen előre tervezniük, ezért inkább a szomszédos országokba mennek (lásd pl. autógyártók Magyarországra), ahol jóval megfelelőbb, stabilabb a politikai környezet. A katasztrofális gazdasági döntések egyik kiemelkedő példája, amikor az energiaszektort felforgatták, megdrágították az áramot, ezzel elősegítve a privát szektort. Közben meg csodálkozunk, hogy a kenyér ára folyamatosan drágul – emelte ki Muscalu. Ez pedig befolyásolja a kereslet és kínálat egyensúlyt, így más drágulásokra is számítani lehet. Magát a rendszert teljesen újra kellene szervezni – liberalizálni, ahogy a szakértő fogalmazott –, csak a populista kormányzás ezt nem tudta megengedni magának.

3. Költségvetési deficit

A költségvetési deficit akkor lép fel, amikor a társadalomban nagyobbak a szükségletek, mint az erőforrások.Ez az, amit egyes „illuzionisták” el akarnak rejteni. Szintén példával jött a szakértő, aki azt is elmondta, hogy tavaly év végén azért késleltették a nyugdíjak kifizetését, hogy kisebb legyen a deficit. A tavalyi határ 2,8% kellett volna legyen, de így sem fértünk be a 3%-os küszöb alá. Ha így haladunk, jövőre már 5%-os lesz a hiány – mondta a szakértő. Érdekesség, hogy Danciláék egy egyezményt akarnak aláíratni, hogy a soron következő kormány ne csökkentse a nyugdíjakra szánt alapot. Ez hatalmas felelőtlenség – hangsúlyozta ki Muscalu, hiszen ezzel vörös szőnyeget terítenek a csőd elé.

Mindhárom indikátor szintjén nagyon rosszul állunk, de még nem tartunk recessziónál, hiszen ahhoz két negyedévben is negatív mutatót kellene mutasson a gazdasági fejlődés. Tehát amit ki kell emelni, hogy a magas emelkedés igazából hamis növekedés, amely a pénz infúziója során keletkezett.

Mire számíthatunk?

Akkor leszünk igazán nagy bajban, ha Románia válsága egy nemzetközi krízissel egyszerre csúcspontosodik. Nem tudjuk, hogy hová vezet a Kína-Amerika közti kereskedelmi háború. Ha nincs globális krízis, akkor az Európai Unió ki tud húzni a bajból, mert jó emberi erőforrás-potenciálunk van. Ettől eltekintve, a választások után mindenképp számítani kell a közalkalmazottak számának csökkentésével, hiszen jelenleg nagyjából 1.400.000 ember dolgozik ebben a szférában, miközben Románia struktúrája 400 ezer emberrel is működőképes lenne. Ezen kívül összeomlásra számítanak az ingatlanpiacon, valamint a bankszektorban is. „Mindenki a saját szakállán kell túléljen” – magyarázta a szakértő, aki azt javasolta, hogy mindenképp készüljünk az elkövetkezendő időszakra, személyes javaslata szerint félretett készpénzzel.

Mi a helyzet a munkaerőpiacon?

Szintén izgalmas beszélgetés alakult ki a M egoldások a munkaerő-krízisre című panelbeszélgetés kapcsán, ahol Vita László (VITACOM vezérigazgató) és Csenteri Levente (Combridge, ügyvezető igazgató) a vállalkozói szférát, Rácz Béla-Gergely (Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar egyetemi adjunktusa) a felsőoktatási képzések és egyetemisták szemszögét, valamint Cornel Bertea Hanganu a duális képzések és a kormány oktatáspolitikáját képviselték.

Amiben mind a négyen egyértelműen egyetértettek, hogy minden szakterületen probléma van az emberi erőforrással. A képzett és munkaképes fiatalok elvándorolnak, a maradékot pedig elszívják a nagy multinacionális cégek, akik olyan ajánlatokat tesznek nekik, amivel a kis- és középvállalkozók nem nagyon tudnak versenybe szállni. Az ő perspektívájukból ez a bérezés még mindig alacsony a nyugat-európaihoz képest, így lényegében itt végeztetik el a szolgáltatások nagy részét, amely sok esetben az egész világra kiterjed. Egyébként ez egy globális trend – emelte ki Vita László, ugyanúgy hollandiai cégek is hasonló problémákkal küzdenek, csak Romániában ez a problematika külön hangsúlyt kap.

Éppen ezért ezek a cégek már az egyetemi padokból elszippantják a hallgatók zömét, így azok sokszor nem is fejezik be a képzést, ami senkinek nem jó – emelte ki Rácz Béla, aki például azt is elmondta, hogy a Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kar magyar tagozatán 250 diák iratkozik államvizsgára, de csak 50-en jelentkeznek a magiszteri képzésekre. A diákok azért mennek dolgozni, mert munkaerőválság van. Sokan panaszkodnak, hogy a diákok nem elég képzettek, nincs meg a megfelelő kapacitásuk, de ha nem járnak az órákra, nincs is ahogy felkészítsük őket – mondta Rácz.

Az oktatás lehet a megoldás (?)

Arról nem született egyértelmű következtetés, hogy a cégek inkább tudást vagy kompetenciát várnak el a friss végzősöktől. Vita szerint ugyanis ők elsősorban a kompetenciát keresik, hiszen mindent meg lehet tanulni a Google segítségével. Léteznek olyan munkák is, amelyek egyszerűen nem is léteznek a romániai foglalkozások osztályozási rendszerében, így hatalmas erény továbbá a rugalmasság, a személyiség. Ezt támasztotta alá Csenteri Levente is, aki elsősorban „az embert keresi”, és azután figyeli a kompetenciákat. Minden megtanulható, azonban a munkavállaló, ha nem képes beilleszkedni, több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Rácz Béla egyetemi oktatóként más tapasztalatokról számolt be: szerinte a cégek nem kompetenciákat, hanem tudást várnak el. Például sok esetben fordultak hozzájuk azzal, hogy adott programokat tanítsanak meg a diákoknak, de az oktatók szerint ezek elavultak, ők sokkal inkább arra koncentrálnának, hogy 30-40 évre előre felkészítsék a diákokat. Érezhetően asszimmetriában állunk a cégekkel – mondta Rácz. Abban pedig mindannyian egyetértettek, hogy hatalmas szakadék van a jelenlegi oktatás és a gazdasági realitás között, így egy alapos oktatási reform pozitív hatással lenne a munkaerő-krízisre. Ez természetesen az állami infrastruktúrára értendő, mert nem lehet minden oktatási egységet egy kalap alá vonni.

Cornel Bertea Hanganu szerint a probléma megoldásában jelentős lépés a kormány duális képzések felé való nyitottsága. Maga a képzés lényegében azt takarja, hogy a diákok az elméleti tudás mellett magát a szakosítást, a gyakorlati részt nem az iskola által létrehozott vagy működtetett műhelyben, hanem a valós életben, vállalkozóknál vagy vállalkozásoknál, cégeknél, nagyobb vagy kisebb üzemekben végzik el. Ez pedig a szakértők szerint a munkaerő-utánpótlás legjobb formája.

Hanganu részletesen beszámolt a képzésekről, amelyek elsősorban a feldolgozóipar, elektro-mechanikai ipar, a vendéglátó szektor és mezőgazdasági berendezések karbantartási szektorában érnek el hatékony munkaerő-pótlást. Ez esetben különböző cégek partnerséget kötnek a középiskolákkal, így valósítják és bonyolítják le. A program költségeit nagyrészt az állam biztosítja, de egyes cégek is befektetnek. Egy diák évi képzése 5300 lejbe kerül és az állam bizonyos komplementáris finanszírozást is biztosít: polgármesteri hivataloknak, iskoláknak oktatási segédanyagokat biztosítanak, ezen kívül a Munkaügyi Minisztérium 200 lej ösztöndíjat is biztosít minden egyes diáknak, aki a programban részt vesz. Országos szinten nagyjából 10 000 diákot regisztráltak a programba – számolt be Hanganu, aki azt is elárulta hogy a közeljövőben úgynevezett „úttörő házakat” akarnak létrehozni, ahol már nagyon fiatal kortól igyekeznek tudatos nevelést biztosítani.

„Ki kell őket nevelni, nincs más választásunk” – összegezték a beszélgetést mindazok után, hogy a helyszínen több vállalkozó is beszámolt arról, hogy a cégek szempontjából elengedhetetlen a különböző ösztönző programok beiktatása, ösztöndíjak meghirdetése.

Fotók: Visual Waves