Nyolc ábrán mutatjuk a romániai munkaerőpiacot

A román gazdaság meggyőzően teljesít az elmúlt időszakban, de milyen hatásai voltak a jó gazdasági eredményeknek a munkaerőpiacra, illetve az egyszerű alkalmazottakra nézve? Ennek a kérdésnek is utánajár az a nagyívű tanulmány, amelyet a Syndex készített, és amelynek az a célja, hogy a romániai szakszervezeteket szakmai jellegű információkkal lássa el a számukra releváns makrogazdasági témákkal kapcsolatban.

A tanulmány egyébként jó és rossz hírekről is egyaránt beszámol. Jó hír például, hogy az átlagbér emelkedése mellett nő az alkalmazottak vállalatokkal szembeni alkupozíciója. Viszont számos olyan strukturális jellegű negatív tendencia is van, amelyek rossz hatással vannak a hazai munkaerőpiacra: asszimetrukus a bruttó jövedelem tőke és munkaerő közötti megoszlása, a minimálbér emelkedésével is magyarázhatóan növekedett a minimálbérért dolgozók száma, ezzel párhuzamosan pedig növekedett a fizetésbeli szakadék a jól keresők és a legkisebb fizetésért dolgozók munkabére között. És akkor még ott van a régiók közötti szakadékok végeláthatatlan témája.

1. A foglalkoztatás és az újonnan létrejött munkahelyek

Ahogy az EU egészében, úgy Romániában is már 2016 környékén meghaladtuk a foglalkoztatásnak a 2008-as válság kitörésének évében mért szintjét. 2017-ben Romániában 67,6% volt a 15 és 64 év közötti lakosság körében a foglalkoztatási ráta, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az elmúlt évben nálunk jött létre a harmadik legtöbb munkahely a mindenféle restrukturálások következtében. Az alsó ábra egyértelműen a keleti tagállamok térnyerését mutatja a munkahelyek növekedésében. A keleti tagállamok jó szereplését ebben a mutatóban többek között a német ipar jó teljesítményével is magyarázzák a szakértők.

2. Munkanélküliség

A munkanélküliségről szóló adatoknál nem is érdemes túl sokat időzni. Kelet-Európában több országban is rekordalacsony az aktív lakosság körében mért munkanélküliségi ráta, a gazdasági válság által csúnyán megtépázott déli tagállamok esetében viszont még mindig a visszaszorításán dolgoznak, kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen a 2008 előtti számoktól még sok ország messze elmarad. Ami aggodalmat keltő, és aminél már kellene sokat időzni, az sokkal inkább a fiatalok körében mért munkanélküliség, amiben Románia is a középmezőny első felében foglal helyet.

3. A munkabérek változása

A szakszervezeteknek készült elemzés szerint a gazdaság jó teljesítménye ellenére a munkabérek szintjében nem következett be jelentős növekedés. Ami azért nem feltétlen igaz, hiszen 2016-hoz viszonyítva 2017-ben 10,2%-kal növekedett az átlagbér úgy, hogy még az árszínvonal változását is figyelembe vették. Az viszont való igaz, hogy 2008-hoz viszonyítva a munkabérek reál-emelkedése 16,4%-os volt, erre pedig már korántsem lehetünk büszkék még európai összehasonlításban sem. A 2008-as szinthez mért nem túl jelentős béremelkedés egyébként a válságot követő évek rossz gazdasági teljesíményével, és az infláció sok éven át tartó, viszonylag magas szintjével magyarázható.

4. A minimálbér emelkedése

A minimálbér szintjének emelkedésében viszont Magyarország után az élen járunk az EU-ban, különösen ha kiszámoljuk, hogy mekkora volt az emelkedés vásárlóerő-paritáson számolva. Ez tulajdonképpen azt mutatja, hogy mekkora vásárlóértéke van a minimálbér-emelésének akkor, ha figyelembe vesszük, hogy más országokban ugyanannyi pénzért mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni.

5. A minimálbér szintje vásárlóerő-paritáson az EU-ban

Ez az ábra pedig azért nagyon érdekes, mert bár mindannyian tudjuk, hogy a romániai minimálbér szintje európai összehasonlításban még mindig csak a bolgárt előzi meg, ha vásárlóerő-paritáson számolunk, akkor viszont már egyáltalán nem olyan tragikus a helyzet. Megelőzzük Litvániát, Lettországot, közel vagyunk Magyarországhoz, Csehországhoz és Szlovákiához is.

6. Egy főre jutó megyei GDP

A jelentés a munkabérekkel kapcsolatos változások mellett a munkaerőpiacot termelői oldalról veszélyeztető tendenciákra is felhívja a figyelmet. Például, hogy nem lehet sem olyan tendenciákat, sem olyan kormányzati programokat azonosítani, amelyek visszafordíthatnák a fenti ábra által közölt valóságot. A nagy regionális központnak számító megyék GDP-je szárnyal, miközben az elmaradottabb régiókban, például Vaslui megyében az egy főre jutó megyei GDP a felét sem éri el például a Brassó megyeinek.

7. Egyenlőtlenségek

2017-ben újra növekedésnek indult Romániában a munkabérjövedelmek részesedése a GDP-ből. Míg a 2008-as válságot követően jókora visszaesés volt tapasztalható ebben a tekintetben, addig most a munkaerőpiaci feltételek, a több iparágat is súlyosan érintő szakemberhiány, valamint a kormány bérvezérelt gazdaságpolitikája segítette a mutató növekedésének megindulását. Ezzel egyidőben kisebb mértékben ugyan, de csökkent az egyenlőtlenség is az országban: a társadalom jövedelem szerinti első egyötöde (20%-a) körülbelül 7-szer nagyobb jövedelemmel rendelkezik, mint a legkisebb jövedelemmel rendelkező utolsó egyötöde (legrosszabbul kereső 20%-a).

8. Csökken a készruhagyártás, nő az autóipar

Hogy a jövedelmi különbségekre milyen hatása lesz a fenti ábra által bemutatott trendeknek, az megérne egy külön elemzést. Mindenesetre egy évek óta tartó strukturális átalakulás rajzolódik jól ki a különböző iparágak teljesítményeinek vizsgálatánál. Miközben a kis hozzáadott értékű ruhagyártás egyre inkább teret veszít a hazai gazdaságban, a magas hozzáadott értékkel dolgozó, így magasabb alkalmazotti juttatásokat is biztosító autógyártás és az IT szolgáltatások is erőteljes felfutásban vannak. Érdemes még kitérni az ábra szerint a válság alatt hatalmasat zuhanó, de most láthatóan újra magára találó kohászat szerepére, amely az elmúlt időszakban felfutó kereslet és árak miatt indult újra növekedésnek.

A cikkben szereplő ábrák forrása a Syndex jelentése, amelyet itt olvashattok. A jelentésben autóiparról szóló szektoriális elemzést és a társadalombiztosítási járulékokkal kapcsolatos reformokról is lehet olvasni.